[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Egy egyszerű szék
_______
/ ______ \
/ / \ \
| | | |
| | | |
\ \ / /
_|_|______|_|__
| \ \
| | \ \
| | \ ___________\
| | | | | | | |
|,| | | |,| | |
| | | |
|_| |_|
|
hát ez egy sárkány akarna lenni...
............#####.........................................................................................................................##########.
.....#########...........................................................................................................###########.........
................######.....####........................................................................################.............
....................###########.............................................#............###################.................
.......................###########.........................................##.....####################....................
..................................########......##............................########################...................
......................................#######.....#..######...........#..#######################.....................
...........................................###...................##########...#######################....................
.........................................................##############.......######################.....................
...................................................................#########...........#################.............................
................................................................................####...........###############.................................
................................................................................####..........##############....................................
...............................................................................#####........##############.....................................
............................................................................######.......###############....................................
..........................................................................########..#########...........#.....................................
........................................................................##################.......................................................
........................................................................###########............#........................................................
...........................................................................###########....................................................................
............................................................................#############..............................................................
...............................................................................#################..................................................
................................................................................####################.........................................
.................................................................................###......################.....................................
.................................................................................###.....###################..............................
.................................................................................##........######################......................
................................................................................##............#######################.................
..............................................................................##.....................########..............#########...........
...........................................................................####...............#######............................#######........
...............................................................##########..######..........##..........................#######........
..............................................................#........................#...#.........................................#########...........
...........................................................................................................................#############...............
.....................................................................................................###################.......................
..................................................................................################.................................................
.........................................................................#####.....................................................................................
........................................................................#######.................................................................................
..........................................................................####......................................................................................
...........................................................................##..........................................................................................
...........................................................................#.............................................................................................
|
Itt egy cica
|
A nagymamám
Már egy éve nincs köztünk a nagymamám,
De nem szomorúan gondolok vissza rá.
Mikor eszembe jut ő,
Csak a szép emlékek jönnek elő.
Emlékszem, suttogós hangján mindig azt mondta:
-Vigyázz magadra!
Nagyon szeretett verset írni,
S most az ő sorait szeretném idézni:
"De jó lenne visszakapni,
A régen elmúlt sok szép évet."
. . . (?)
Sajnos nincs tovább, se ő, se a szöveg,
Mert lekoptatták a hosszú évek.
S, hogy folytatódik? Csak ő tudja.
De leírni már sosem fogja.
|
Halottak napi vers
Papa téged még meg se ismerhettelek,
Túl hamar el kellett hogy, menjél.
A síron a mécses lángja lázasan ég,
És előjön a sok régi emlék,
Ahogy a márványkövön a nevedet nézem
A szívemben bizonyára érzem,
Te lehettél a legjobb Papa a világon,
Papa nagyon hiányzol,
Kit még a föld is hiányol
De tudom, hogy mindig itt vagy mellettem,
És ezt nagyon szeretem,
Aztán mennünk kell tovább, de üzenem,
Papa érezd jól magad, a mennyben is.
|
Egy békés este otthon
Októberi estén együtt a család
Anya főzi a meleg vacsorát.
Biztos finom, jó illatos,
Én meg leskelődök ami tilos,
Aztán meleg fürdőt veszek,
Habfürdővel mert az remek.
Apa addig focimeccset néz
És kiált ha egy-egy gól bemégy.
Aztán kiszállok a kádból mert anya kiált:
Gyertek gyorsan, kiszedtem a kaját.
Miután minent megettünk mi oda van téve
Tévézünk kicsit majd fáradtan mondjuk: Jó éjszakát!
És mindenki nyugovóra tér.
|
Egy békés este otthon
Mindenhol jó, de a legjobb otthon,
Ezt tartja a mondás, s, hogy miért? Pár sorban leírom:
Otthon van az egész család,
S Anya már készíti a vacsorát.
Finom illat járja be a meleg lakást,
S mindenki várja, hogy mi lesz a fogás.
Mikor elkészül, hangzik: "Kész a vacsora!"
És a család kíváncsian siet oda.
Az asztal köré leülünk,
S jóízűen mindent megeszünk.
Ha már a vacsora elfogyott,
Apa megkérdi: "Hogy telt a napotok?"
Vidáman számolunk be jóról és rosszról,
S jót nevetünk egymáson sokszor.
Szép lassan elmálmosodunk és teli hassal
Lefekszünk, s álmunkban várjuk, hogy eljőjön a nappal.
|
Egy békés este otthon
„Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.”
Írhatnám én tovább Arany János versét,
De az csalás lenne, s mint tudjuk – az nem szép.
Leírom inkább a saját történetem,
Rímbe szedett soraimat fogadjátok hát el!
Volt egy család – ideális, anya, apa meg két leány is.
Néha, egy-egy békés estén összeülnek ők négyecskén,
Beszélgetnek, játszanak, társasoznak nagyokat.
Olykor együtt tévéznek, a jó vicceken együtt nevetnek.
Minden este pontosan hat órakor vacsora.
Anya teríti az asztalt, s tálalva a finom „kaja”.
Körbeülik ők az asztalt, s csendben esznek –
Azaz csak csendesen lennének,
ha a pici lány szájából nem szólna az ének.
Anya s apa csendre intik:
„Inkább egyél szépen!” kérik.
Ettől fogva falatoznak csendesen,
Majd jóllakottan, vacsorával telve
Ülnek a nappaliban, itt beszélik meg napjaikat.
Kivel mi történt, hogyan telt a napja?
Naná, hogy a két lánynak a legnagyobb a hangja.
Egyikük az oviról, másik a suliról,
Beszélnek ők a játékról, barátokról, tanóráról.
„Nyolc órakor villanyoltás! Ágyba gyerekek!”
parancsolja anya – „Mesét mondok nektek!”
A gyerekszobában egy hang sem hallik,
Pislákol a kis lámpa, fénye is alig.
Anya leül a fotelba, vaskos könyvet üt fel,
Mely tele van szép verssel, mesével.
Olvasni kezd halkan, duruzsoló hangján,
Csipkerózsika meséje hallatszik ajkán.
Oly szépen mesél, még apa is hallgatja,
Elbűvöli őt is a párja hangja.
A lányok is csendben figyelnek,
Majd szép lassan álomba merülnek.
Szüleik óvatos puszit az arcukra lehelnek,
Suttogva jó éjt kívánnak,
S ők is nyugovóra térnek.
|
ŐSZ
Kinézek az ablakon
már másmilyen tájt láthatok
csak pár rigó ugrál
a csupasz kis ágakon.
Az emberek már kabátban
a strandok is bezártak
a szomszéd kis csivava
ici-pici kabátban.
Ezt nem várták az emberek
megszokták a meleget
pár madár elrepült
és csak élvezi hogy nincs hideg.
De sokára lesz újra nyár
most csak hidegebb lesz már
jön a tél is jajj de rossz
annál az őszis jobb talán!
De legalább az a sok rét szép csini
falevélből hiány nincs is
bár a fákon már nincs kabát
de majd lesz ha újra megjön a nyár!
|
Ősz
Őszi szellő lengedez a fákon,
Ősz Apóka bandukol a tájon.
Szakáll alatt rejti csodapalettáját,
Amellyel színezi a fák koronáját.
Sárgára, pirosra festi meg az erdőt,
Szürke pamaccsal az égre pingál felhőt.
Köpenyéből ködfátylat húz a tájra,
Az erdőben az ősz leple borul már a tájra.
Őszi erdő, őszi táj, az erdőben sok madár,
Készülődnek már a télre, csomagolnak, s húznak délre.
Míg Ősz Apóka ténykedik, mókusodú is telik.
Bükkmakk, dió, mogyoró, s mennyi-mennyi földi jó!
Gesztenyefa tágas odva számára a téli kamra.
Színes levélszőnyeg borítja az erdőt,
Az erdei állatok elbújnak a hideg elől.
Ősz anyóka varr nekik puha meleg leplet,
Így vészelik át a hűvös őszt, s a hideg telet.
|
Őszi vers
Szeptember elsején vége van a nyárnak,
A madarak és az állatok fáznak.
A madarak elrepültek délebbre,
Az állatok elaludtak a télire.
Kevesebb a napsütés,
És sajnos jön a lehülés.
Sajnos itt van már az ősz,
A hideg széllel,
És a sok gyerek, levelet présel.
Hullanak a levelek a fáról,
Szép színes levelek az ágról.
Ez bizony már az ősz
A hideg, ködös, esős ősz.
|
Itt a versem :) Remélem jó lett és tovább jutok!
Itt van az ősz megint
ez nem túl jó a tevéknek!
Újra suli sok tanulás
és még hideg is van mit tegyek?
Szép ám az ősz nagyon szép
ha körül nézel rájöhetsz!
Mondta bölcsen gondolandón
Pupu pap a bölcs teve
Nézd meg a levelek milyen szépek
milyen szépen hullanak!
És amúgy meg a butikban
vehetsz már jó sálakat.
Nézz csak körbe
nem gyönyörű?
Milyen sokszínű a természet...
Gondold meg!
Bámészkodj!
és lásd meg
ez lesz a évszakod!
Hát jó lehet!
Ismerte be
Ici-pici Pupika
De hiddel bölcs pap,
visszajövök
s,ha nem így van
ellátom a bajodat!
|
az őszi versem:
Ősz
Szeptember 1-re ideér az ősz,
Pedig nem sokan várják őt.
Például a gyerekek,
Mert már úgy megszokták a nyári szünetet
S akik nem bírják a hideget,
Mert bizony a reggelek kicsit megdidergetnek bennünket.
A természet sárgába borul,
És milliónyi falevél lehull.
S, ha épp elkapsz egyet,
A kívánságod teljesülhet.
A madarak itt hagynak minket,
S délen élvezik a meleget.
A többi állat nyugovóra tér,
S majd előjönnek, ha véget ér a tél.
|
Álom
Minden nap, mikor este interneten találkozunk,
Virtuális randiktól lassan el kell búcsuznunk.
De aztán, mikor lefekszek a sötétben különös érzések
kerítenek hatalmukba, kósza gondolatok.
Lehunyom a szemem, s elalszom, pár perc
múlva álomvilágban járok.
Járok.
Oly messze vagy, s mégis közel, mert a szívemben lakozol.
Édes álmot szórva rám mindig velem vagy ott.
Álmok, álmok, édes álmok, minden nap csak rátok várok,
hogy elvigyetek oda, hol életem csodaszép.
Álmom, álmom, drága mámor, hozd el nekem sötét éj!
Álmom, álmom, drága mámor, hozd el nekem csendes éj!
Hozd el éj! Hozd el éj!
Lehunyom a szemem,
És máris itt vagy velem.
Nem érdekel, ha messze vagy,
Mert álmomban mellettem vagy.
És átölelsz. És átölelsz.
Együtt megyünk kézen fogva csillagos éjszakákon,
Együtt mezőn, hegyeken, tiszta vízű tóparton.
De nem sokáig tart ez a gyönyörűszép álom ma,
Ahol gondtalan volt mindkettőnk élete.
Fel kell már, hogy ébredjek, nincsen itt többet helyem.
Már fel kell, hogy ébredjek, s újra szenvedjek.
Ki kell nyitnom szemem,
És eltűnsz édesem.
Nagyon fáj, hogy oly messze vagy,
A távolság közöttünk nagy.
Hatalmas. Hatalmas.
|
TOTÓ CICA
Van nekem egy kis cicám,Totóka
Ha belegondolok már nem is olyan kiscica
6 éve hogy velem ha nem is több
de az élete sajna nem ilyen jól kezdődött
Mikor anyjuk megellett,szomorú
az a rossz ember kidobda mind az 5 cicust
egy ember a cicákat megtalálta
kis dobozzal el is látta
de nem valami hosszú távra,
hisz valjuk be sok ám az a 5 cica
Másnap az ember a menhelyre bement
a cicákat lepasszolta igen
Én Totót megtaláltam
hazvittem betakartam
és azóta is velem van
és mindketten tudtuk-tudjuk
ez már örökre így marad!
Így lett hát végül nekem kiscicám
és bár ez a vers nem mondja el
de totóka nem átlag cica
bár külsőre hasonló
de szíve máshogy dorombol
Átélte már szeénykém a poklot is
és bár az csak pár óra volt
én meg már évek óta szeretem
sokkal jobban tudja
ez valójában mit jelent!
|
Ősz
Itt van már az október
Elment már a szeptember
Egyre több az esős idő
Ez viszont nem meglepő
Ha ősz akkor szüret
De sajnos még nincs szünet
Rövidebbek a nappalok
Nyúlnak az esték
De ősszel is várnak a
Tevékeny Tevék! :)
Életem első verse! 9914 2osztály
|
Életünket a szerelem színesíti,
más-más színeivel jobban szépítgeti.
|
Tudnék jobbat is, de most így, téma nélkül nincs ihletem... ::)
Fű, kerítés, sár
(életem első verse, szóval nemröhögni :) )
Fű, kerítés, sár,
De egy mezei virág
Mégis megnő,
S a tavasz megjő.
Fű, kerítés, sár,
Repül a madár.
Örüljetek gyerekek!
Itt a tavasz, jó nektek.
|
Itt az én versem:
Álmomban:
Álmomban egy oly világban jártam,
Hol békében élt ember, s állat.
Kerekerdő közepén egy tisztásra sétáltam,
Vadnyulak és őzek társaságában.
A távolban szarvasokat láttam,
Oly szépek voltak, ahogy ott álltak.
Körülöttünk nagy volt a csend,
Csak a falevelek zizegtek.
Otthagyni nem szerettem volna őket,
De hirtelen víg csicsergés ütötte meg fülemet.
Madarak daloltak fenn a fán,
Az egyik ágról-ágra szállt,
S dalával a párját hívta,
A többi is vígan csicsergett,
Míg a fűszálakról a harmat lassan lepergett.
A napsugár közben beborította az erdőt,
S elűzött onnan minden felhőt.
Puskaropogás nem törte meg a csendet,
S így az állatok sem féltek tőlem.
|
Ezzel szeretnék nevezni:)
(Az én háziállatom
Az én háziállatom egy hullámos papagáj,
Aminek mindenki a csodájára jár.
Kis fekete pont a szeme,
Magoktól duzzad a begye,
Nagyon szép kék a színe,
Ami a boldogságnak a jelképe.
Van még rajta fehér, s fekete,
Ettől lesz csíkos a feje.
Minden este megreptetem,
Ezt nagyon szereti, azthiszem.
Ám egyszer elrepült, sőt,
Elszökött, világgá ment.
De szerencsére a hasa hazahozta őt.
Azóta nagyon féltem,
Szinte már ki se engedem.
Nemrég érte meg az 5. évet,
S kívánom, még sokáig legyen benne élet.
4.)Az én
|
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|