Új bejegyzés Frissítés

2010.11.02. 10:15 Panni

Szerettem a dédmamámat, De szegény már meghalt. Ezt azért írom le, Mert hiányzik, nagyon. - De mért kellett meghalnod?   Kérdem magamtól.   Most könny csordul a szemembe,   Mert szívemből beszélek.   De miért,  Még mindig nem tudom!

2010.11.01. 20:47 HoZi

Gratulálok mindenkinek, nagyon szép verseket írtatok. Grat Vizen, tényleg a te versed a legszebb. :)

2010.10.31. 15:07 Morwena

Megfogadtam Ember, ember mindenütt, itt egy könyök bordán üt, ott egy láb bokán rúg. Rohanunk. Mindenki fut. "Lógni fogsz! Lógni fogsz! Bizony, eme sorsra  jutsz!" kiabálja a tömeg, majd mindenki felkap egy követ. Ütsd, vágd, nem apád! Vedd fel, célozz, hajítsd át, keresztül a téren. Parancsszavak szállnak a szélben. Fegyver dördül, puska ropog, felbuknak arctalan alakok, aztán te is. Hirtelen, elnyel a fekete végtelen. Utánad nyúlok. Akarom, hogy elkapd kezeddel karom, de te csak zuhansz. Le a földre. Szemed fénye kihunyt örökre. Azt se tudom merre megyek, csak bambán megfogom ingedet és húzlak, húzlak magam után, elérünk egy kapuba tán. Térdre esem. Száraz szemmel, szólongatlak: Gyorsan! Kelj fel! S mikor nem válaszolsz, végleg letepernek a hideg tények. Igazunkért harcoltál. Kockáztattál, s meghaltál. Ujjaidba kapaszkodom, és sírok a hideg betonon. Fegyver dördül, puska ropog, felbuknak arctalan alakok, én pedig elengedem kezed, felállok, s elnyel a tömeg. Újult erővel futok, mert megfogadtam neked, hogy mire visszatérek abba az utcába, halálod már nem lesz hiába.

2010.10.31. 02:03 Syvan

Diófa Kivágják a vén diófát. Elmegy hát Ő tisztán, bölcsen, angyal nem zeng neki hárfát, pedig dolgozott serényen.   Diót dobott, árnyat vetett, Madaraknak helyt szorított Gerendát is erősített, Kamraajtót foltozott.   S érkezik a hűs november, Emlékeket megfagyasztva Közönyére nincs ellenszer Diólombot fúj sóhajtva   Diószagú sütemény sül, szaga messze elröpíti képzeletem. Már selymesül a bársony idő. Megfeszíti   tudatom, és zokogok, mert tudom, hogy nem jön vissza már! Már előtte az Édenkert… Mögötte csak kristály könnyár.   Hasáb pattan, szikra szökken a kandalló tüzéből. Hang szól hozzám, át éveken. Elszólít a félelemből.

2010.10.30. 16:30 Vizen

Megint törlődött, úgyhogy beteszem még egyszer (bár morogva): A LÉLEK LÁNGJA Fel- fellobban néha a mécses szép fénye, Szívemre nehezül az elmúlás ténye. A sírkőn ülök én, életen merengve, A hűvös éjszakán csendben dideregve. Mellettem kőkereszt, megsimítom- hideg, Ahogy az én szívem, az is nagyon rideg. Nagyapám volt ő rég- már az enyészeté, Emléke szívemben megmarad örökké.   Lélek-láng. Mi történik, ha kihuny fénye? Úgy esik a kútba halandók reménye? Ha leszáll egy hullócsillag sötét éjből, Úgy huny el egy ember a halandó-részből?   Megmoccan a kapu- a temetőkerté, Szívemben a nyomás megnő az ég felé. Mi végett élünk mi, egyszerű emberek, Ha egy halottól is a sírján szenvedek?   Lélek-láng. Mi történik, ha kialszik már? A testünk, a lelkünk, lehet, csak erre vár? S ha múló életünk egyszer csak kilobban? A lelkünk mihez kezd fent a csillagokban?   Elmúlás. Ó, milyen keserűen cseng e szó- S fájdalmunk akkora, mihez nincs fogható. Vidáman szállunk el- feledve a múltat, S bánatban, könnyben hagyjuk siratóinkat.   Lélek-láng. Pislákol, épp hogy nem alszik ki, Mert hogyha kialszik, eltűnik valaki. Barát, vagy ismerős? Mit hagy maga után? Emléket, törődést, vagy könnyeket csupán?   Az élet kérdése, a kardinális ez, Mert bánatot, vagy gyöngyházfény-könnyet övez. Arcomon lesiklik egy nedves, nagy könnycsepp, Sajnos ettől súlyos terhem nem lesz könyebb.   Lélek-láng. Mi történik, ha kialszik már? A testünk, a lelkünk, lehet, csak erre vár? S ha múló életünk egyszer csak kilobban? A lelkünk mihez kezd fent a csillagokban?   Felállok nagyapám sírjáról, indulván, S lelkemen végigfut egy új bánat-hullám. Jóságos volt hozzám, tiszta; - és jószívű, Hideg márványsírján virágzik a szegfű. _______ Joanie, OKT. 29

2010.10.30. 15:46 Miss Vika

HALOTTAK NAPJÁN   Mivel még nem halt meg közeli rokonom, Én halottak napján elvesztett kisállatom gyászolom. Aranyos törpehörcsög voltál, De velem sajnos csak 3 évig maradtál.   Mikor eljött a végzeted napja, Fájó emlékként emlékezem arra. Kinyitottam a ketreced, S vártam, hogy felszaladj a kezemre.   Beletúrtam hát a forgácsba, Benézetm kisházad ablakába. Láttam ,hogy nem mozdulsz, S felém nem indulsz.   Sikítottam, kiáltoztam: Anyu hozd viszza! Nem halhatott meg! Meg kell értened!   Lecsillapodtam, de csak sírtam. S a történtekért magamat okoltam. Anyu szólt, hogy Misit eltemeti, Van-e kedvem végignézni?   Gödröt ástunk a kertben, Egy tujafa tövében. A gödörbe odújával együtt tettük, Álltunk ott , s mindketten könnyeztünk.   Halottak napján érted gyújtok mécsest, Jó helyen vagy most remélem. Rád emlékezem versemmel, Fogadd hát szeretettel!     A versem a döntőre. Örülök ,hogy ez volt a feladat, mert valami ösztökélt hogy ezt leírjam.halottak napján fel fogom olvasni Misi sírjánál.

2010.10.30. 13:39 HoZi

Nah OK!;) Ha véletlen törlődik, megvan még.:)

2010.10.30. 13:39 HoZi

HÉÉÉ!   Megpróbálom most:   Az elmúlás gondolata   Este még nyugodtan lefekszem, akkor még mit sem sejtettem, Felébredek reggel, s rájövök valakit elvesztettem, sírtam, s az arcomat kezembe temettem.   Apró láng gyúl kicsi szívemben, elgondolkodom mélyen a fejemben. Bementünk a sírhoz, szemem könnybe borul, egy gondos fehér szegfűcsokor lassan a kőre hull.   A kereszt ferdén, elhagyottan áll, rájöttem innen tényleg már nincs tovább. A sír hideg, de én mégis ráülök, a sok sír között én csak elvegyülök.   Abban a percben, ott a síron valahogy, felállni nem tudtam, a sírhoz simulok. Arcom a hideg kőhöz nyomtam, se eltűnődtem eddig mennyi dolgot elrontottam.   A  lelkiismeretem fúrta oldalam, a halál okát teljesen magamra ontottam. Pedig belátom, nem az én hibám, ezt mindenki eléri, beleértve drága dédi mamám.   Sok gyertya lángja ég, s sok alszik el, egy kimúlása, egy elalvása szomorít el. Egy gondolattól szenvedek, egy élet miatt kesergek. - egyedül a síron.   Ott, akkor nem hittem, hogy ott tudom hagyni, nem hittem, hogy el tudok onnan a sírról menni. Szerettem volna örökre ott maradni, a sírtól soha el nem távolodni.   Majd felcsillant a szemem,  ez nem lehet, lassan a sírtól felkelek, a kapu felé elmegyek. Még vissza-visszatekintgetek, egy ilyen percet soha el nem feledhetek.   Otthon mécsest gyújtok, drága dédim képe elé, együtt vagyunk rajta még egy éves korom felé. A halál nagyon elgondolkodtató, mi lehet utána, vajon mindenkinek más várható?   Számomra ez a tény örökké elgondolkodtató, a fény mi ki alszik egyeseknek megnyugtató; Másoknak kibírhatatlan, s szomorú, s hetekig elönti őket a bú.   Teliholdkor a hold, fényt ad dédi mamám sírjára, megvilágítja és sírját visszatámasztja. A szellő fehér szegfűjét megigazgatja, csúszómászók a földet a koporsó körül megfúrogatja.   Minden neki segít, szívemben minden ráutal, tőlem elválasztani nem tudja csak a sírfal. Örökké szeretni, s emlékezni fogok rá, minden apró, szomorú zaj örökre emlékeztet rá.   HoZi verse a döntőre. Remélem tetszik, mivel egész héten ezt írtam, ez már komoly téma.;) !(WOW VIZEN EZ NEM SEMMI, GYÖNYÖRŰ A VERSED)!

2010.10.30. 13:38 HoZi

Átszökkent az út felett két fürge láb, két lenge kar, óvatlan szem meg se rebben, s egy folt aszfaltot kitakar   az árva jószág: emberfaj. Vastestű gép zúzta meg. Zerge sofőr flegma kedvű. „Ez kellett…” – jegyezte meg.   Kocsimotor megremegve, zúgva fúj, és hajt tovább földön fekve, szétterülve Vérfolt terjeng mind hátrább.   Kellemetlen, nemde? Nézni, Lesni ilyen bizarr képet Erre gondolj majd, amikor ravaszt húzol, s nyúzol őzet.

2010.10.24. 19:00 Peace32

Bocsi, csak most tudtam elküldeni: Nyár utolsó napja közeleg, Egy madár hangja csicsereg. A napsugár táncol a tó habjain, S én élvezem az állatok hangjait.   Bárányfelhők úsznak fent a gyönyörű égen, S a parkban táncolnak a gyönyörű fények. Itt ott ül egy madár,kis fészkében, Vígan zúgja dalát a Nap fényében.   S néha-néha reccsen, egy földre esett ág, Zsákmányát várva, lesben áll a vadász. Madarakon kívűl, csend uralkodik, S a vadász, tovább várakozik.   S hirtelen, eldördült a fegyver, S egy szarvas, holtan esett el. A vadász, kapva a lehetőségen, Rohant a vad közelébe.   Nem akartam ezt látni, Hogy tudnak emberek, állatokra vadászni? Nem látják a természet szépségét? Állatokban csak saját eleségét?   Nem látja bennük társát? S magát, mint állatok pusztítóját? Nem lehetne ember, állatok barátja? Nem segíthetnénk, hogy őket, kihalás ne várja?   Fogjunk össze együtt! Védjük az állatokat! Segítsünk, s ne szenvedjenek ilyen sokat! Ne bántsuk többet őket, S védjük az esőerdőket!   Nem lett a legjobb de....:) Peace32

2010.10.23. 20:57 Vizen

Séta a zöldben   Csend honol mindenütt. Egy apró neszezés, S azt követi a mély, és élénk szemezés, Itt állok én szemben, erdőm vadjaival, Az élővilágunknak vad rabjaival.   Selyembundás szarvas, rozsdaszínű róka, Puhán lépő hiúz, kismadár-fióka. Mind-mind kedves emlék, élmény a fejemben, És hála őnekik, élhetek jelenben.   Mert ugyan mi lenne, ha ők kihalnának, S e vadon jelenben, magamra hagynának? Nélkülük az élet oly szürke, oly sivár, Értékes az állat, akármilyen szikár.   Selyembundás szarvas, rozsdaszínű róka, Puhán lépő hiúz, kismadár-fióka. Védd őket jó szívvel, légy az ő barátjuk, Ne vedd el életük- az az ő sajátjuk.   Egységes, zöld világ- sok állat él benne, Ezrek ölik őket, szemük se rezzenne. Védjed őket te is, ne tartozz közéjük, Ne gondold azt, hogy mi tartozunk föléjük.   Épp azért, bárhol vagy, egy fontos: azt tudnod, Érdemes földünkön bárhová eljutnod. Ha csak egy kicsiny lepkét veszel fel kézbe, Ezzel kárt okozol: vésd ezt, kérlek, észbe. ______________________ Joanie

2010.10.23. 19:12 .Pinky.

Ártatlan áldozatok   Kutyákat dobnak ki az utcákon, Vadakat kergetnek a pusztákon. Pedig ők nem tettek semmi rosszat, Mégis menekülniük kell naphosszat.     Bőrükért, fogukért, szarvukért, Sok állatot húsukért Öl az ember, És nem gondolkozik, mit is tesz ezzel.     Hidd el, ha egy állat harap, Akkor is ártatlan. Tett ő valamit ellenünk? Mégis azelőtt ítéljük, mielőtt megismerjük.     Csak magát, vagy a kölykeit védi, Sok ember ezt mégsem érti. És veszélyesnek tartja azért, Mert megvédi ami övé.     Mindegy hogy vad- vagy háziállat, Hogy Európában él, vagy Ausztráliában. Vagy tengerben, netán az afrikai esőerdőkben, De ők csak ártatlan áldozatok, és védenünk kell őket!   I ♥ animals!

2010.10.23. 16:34 Morwena

Jogos kérdés Igen mama, jól látod. Bunda vagyok. Csodálod? Emlékszel mikor még kiskölyök voltam egész nap ettem, játszottam, aludtam? Aztán jött a tél - bundát növesztettem. Nem is hittem volna, hogy ez lesz a vesztem. Egyszer csak azt mondtad úgy lesz jó gyerekek, ha családhoz költözünk, ki gondoz és szeret! Fel is kerekedtünk, irány a város! A régi odúnk úgyis Kicsi és sáros. Megérkeztünk végül egy erdőszéli házba, szívesen fogadtak, leltünk új szállásra. Így jött el a tél is, de szólhattál volna, hogy ilyen meleg házban nem dukál a bunda. Megláttak minket, kísértésbe estek. Rajtad nem volt semmi, csupasz volt a tested. Így szakadtunk el örökre tőled, a mi bundánk itt lóg, a tied meg nem nőhet. Igen mama, jól látod. Bunda vagyok. Sajnálod? Morwena

2010.10.22. 15:29 HoZi

Pár helyesírási hibával ugyan, de sztem nagyon jó.^^

2010.10.22. 15:28 HoZi

Nem töltötte fel....Tehát:   Az állatvédelem-Miért?   Több ezer állat szenved naponta, Százezrek halnak meg havonta! Miért? Miattunk, az emberek teszik, A parányi csöppségeket megvetik.   Kidobják az utcára, had pusztuljon éhen, Fagyjon meg a hideg utcán, kéregessen szépen. Miért? Mert megunták, és nem akarják tovább, Szerintem ez egy rettentően gonosz vád!   A menhelyek tele vannak elhagyott kisálatokkal, De az emberek nincsenek tisztában a határokkal. Miért? Mert miért ne tehetném azt amit akarok? Miért ne rakhatnám félre a magunt darabot?   A sintérek több száz kutyát fognak el naponta, S altatják el őket lassan, pontról pontra. Miért? Mert nyitva hagyják a nagy kapukat, Megtörtént a baj! Nem tudják megfogni az eltűnt kutyusokat.   Az állatok a hideg utcákon járnak, Az életükben minden pontot megbánnak. Miért? Mert kiszöktek, és vagy új gazda, Vagy sintér lesz a vége, ahol csak vár a sok szabda.   Tegyünk ellene! Segítsünk az állatokon, Tegyél meg mindent az ügyért bolond! Miért? Mert miért ne? Fáj neked a segítség, Fáj, hogy valami hasznosat is tegyél?   Ez lett a mai emberből: rosszindulatú, undok, Ti segíthettek rajtuk csak, ha tudtok. Miért? Egy kis segítséggel igenis tudtok! Hiszen pár apró tettel is messzebre jutottatok. HoZi verse az állatvédelem nevében. Ez egy komoly úgy segíts te is!   Remélem feltölti, de elmentem minden esetre, hátha nem. Ez az eredeti versem! Remélem tetszik!:)

[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]