[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Uh ezek mind nagyon szépek amiket irtatok.
Még meghatódtam.:D:D:S:S
Az enyém roszabb lett,de csak ennyit tudok!:P:P
Nagyszülők!
A nagyszülők olyan jók
Megadnak minden jót.
Ha kérdésed van?
Fordulj hozzá!
A nagyi segít számíthatsz rá.
Szeret téged nagyon
Mint a király a vagyont.
Én is nagyon imádom
Jobbat nem is kívánok.
Ha fagyit kérsz ő megveszi
S az aprót nem elteszi
Hanem odaadja neked
Hadd bővüljön perselyed.
Én így szeretem őket
Papi meg a nőket.
Nagymamám emlékére
Nagyi már meghalt rég, itthagyott egyedül,
ülök a földön szorongva, szemembe könnycsepp gyűl.
Mit kezdek én nélküled? Mit ér az életem?
Mit ér ha nincsen nagymamám kivel együtt élvezzem?
Oly sokat játszottunk, oly sokat nevettünk,
mindig óvtál mikor csak mi voltunk együtt.
Annyira szerettél, úgy mondtad: Legjobban!
És én téged szintét hasonlóan.
Folyton csak meséltél, képeket mutattál,
s együtt nevettünk a szakállas Nagyapán.
Piacra kocsiztunk, tyúkokat etettünk,
finom húsleveshez hozzávalót vettünk.
Nem feledem ízét, sem az illatát,
és persze téged sem drága Nagymamám!
Első nap Nagymamámnál
Vakáció megkezdődött,
Elmentünk nagymamához.
Az út nagyon hosszú volt,
Mindenkinek öröme nagy volt.
Én nagyon örültem, hogy nyárnak,
Egy részét nála tölthetem.
Bár egy kicsit fáradt voltam,
Ahogy lehetet a házból kimentem.
Az udvarra mentem s láttam,
Hogy a tyúkok mind ott kapirgáltak.
A zöld füvet ették, amit én adtam,
A kertet is megnéztem, ami tetszet.
Ágbár üdvözölt nagy örömmel,
Csak ültem a zöld fűben.
S csak néztem a kék eget,
A házban sem akartam bemenni
anita174( 79622)
Ezt a verset már olvastad, Hópi, de remélem elfogadjátok.
Akkor írtam, mikor meghalt mama.
Az élet Neked már csak egy álom,
Kivel beszélgessek majd nyáron?
Nem leszel itt, hogy fogd a kezem,
Hogy együtt nevess, játsz velem.
A hétfő, mikor a fotelban ültél.
Minden ugyan úgy kezdődött.
Fájt a fejed, s szédültél.
Az élet egy perc alatt lefestődött.
Kiáltottál, s rohantak érted,
Idegesek voltak, nagyon féltek.
Elvesztetted eszméleted, ennyi,
Nem tudtak már semmit sem tenni.
Ennyi volt. Nem tudtak megmenteni,
Komoly bajod nem tudták megfejteni.
Nagyon hiányzol, egyetlen drága mami!
Te voltál a leges-legjobb nagyi!
Van ki sokat beszél,
S nincs esze, csak teszi az eszét.
Mondja hogy ő ilyen-olyan,
Közben csakis hazudhat!!!
Most mit mondok ne felejtsd el:
Legyen mindig helyén az eszed!
Mert ha nincs ott, ahol lennie kellene,
Nem fog szeretni majdnem senki sem.
A Mars
Van nyolc bolygó
Egymás után,
Keringnek szépen,
Az Űr pályáján.
Közülük egynek neve: Mars
Sokkal de sokkal nagyobb,
Mit egy csoki,
Mit befalsz!
Ő egy bolgyó,
Ezt tudjuk rég.
Magányosan,
Egyedül van szegény
Azt mondták:
Talán lakható,
De szerintem aki ott lakhat,
Az csak a marslakó.
Azt a magányt,
Azt a hideget,
Nem bírná senki,
Mivel a Nap nem ad meleget!
Átadjuk hát,
A Mars-stafétát,
Had birtokolják egyedül őt
A marslakók...
Potyató tengeri vacsi.
A tenger egy potya tó,
Nem pottyantó, potya tó.
Benne jósok cápa lakkal,
Vacsi leszel sajttal habbal.
Benne él a teknős Berci,
A fejét mindíg a homokba veri.
Találsz még ott bohóchalat,
A vicc végére meg inkább felakasztod magad.
S ha ügyes leszel mint Márió,
Meglessz a szőke királynő,
Az pedig nemmás már,
mint a kék szende víz csupán.
elég tehetségtelen vagyok az ilyenekben, és midníg nevetek magamon miket tudok költeni,de a legjobb hogy ezeket nyilvánosan is éneklem. :)
A tengerről..(:
A tenger szép,
A tenger mély,
A tenger kék,
A tenger sekély.
Elbűvölő,
mint egy hercegnő,
Meseszép,
Mint egy herceg.
Nem tudhatod milyen lehet,
csak ha ottvagy,érzed,látod.
Márványkék szííne nemvalós,
Minden csak egy illuzió.
Hát eznem lett yóó de próbálkozni lehet: /
" Bár ha te szeretsz vacsi lenni,
Hát felőlem,
Lehet nyugodtan,
Simizni, s megetetni - magaddal."
Javítok: Simizni, s magaddal megetetni.
A tenger
A tenger egy csodaszép,
Mesebeli nagy tó.
Aki belemerézkedik,
Annak abban öröme lelik!
Tengervilág lakói,
Sok-sok halacska,
Előfordul közöttük,
Néha egy-egy cápa.
Aki belemászik a búvárruhájába
Láthat teknőst.
S ha mázlija akad,
Egy delfinnel is találkozhat!
Hogyha már e kedves kis lényeket
Említjük,
Mondjuk el a lényeget,
Hogy ő nem hal, hanem emlős!
Bizony, bizony,
Ki nem hiszi,
Keríteni lexikont,
S azt fellapozni!
A lamantin is csudaszép,
Bár már kihalófélben van szegény.
Ha eme tengeri tehenet láttok,
Bizti, hogy csudájára jártok!
A cápát meg,
Hogy őt se hagyjuk ki,
Nagyon nagy ívben,
Tessék elkerülni!
Bár ha te szeretsz vacsi lenni,
Hát felőlem,
Lehet nyugodtan,
Simizni, s megetetni - magaddal.
Ennyi lenne versem,
Mert a rímkutamat kimerítettem,
Anni betűt írtam köbö,
Mint tengerben a búvárkodó kölök.
Ezt a versikét, még egy régebbi karavánomhoz írtam, de végül nem használtam fel. (Remélem jó ez is :)
PATÁSOK KOMMANDÓJA
Patára haza!
Hív a csata!
Itt az idő,
most vagy, soha!
Veszítsünk, vagy inkább nyerjünk?
Rajtatok dől el, hogy meddig érünk
Előre a TOP 1. helyre!
Mi leszünk a nyerők, gyertek!
Ha nem jöttök, cserben hagytok,
játékainkal nem játszhattok!
Pedig az is lesz bőven,
nagy dati nyereményekkel!
Fizető eszközünk a Łipa
1000 Ł (Lipa) lesz egy datolya!
Na és még barátokat is lelhetsz,
Sőt! Még állás-interwiew-re is jöhetsz! X D
Bizony, bizony, lesz sok állás
És nem is ingyen foglalt szállás!
Sok dati lesz fizetségnek
Jókedv pedig örömödnek ...
Gyere tehát, és szórakozz!
Ha már ceruzámat értetek koptatom! ...
Egy kalandor naplója
Afrikában jártam,
Annyi mindent láttam.
Sok kaland ért utamon,
Tán elmesélni sem tudom.
Két kis oroszlángyerek
Édesanyja megkergetett.
Láttam én nagy elefántot,
De a vízbe belerántott.
Zebra csíkját megszámoltam,
Olyan sok volt, meg is bántam.
Zsiráf nyakát is megmásztam,
Meg is fájdult mindkét lábam.
Ledobott a hátáról,
Ezért lettem csupa por.
Kerestem a tevémet,
De ő közben lelépett.
Hazafelé megéheztem,
De én füvet nem legeltem.
Várt otthon a vacsora,
Három finom datolya.
Szerencsétlennek tűnök.
Ezzel meg is békülök.
Csak egy hibát vétettem,
Hogy naptejet nem vittem.
FufiSTAR
AFRIKA
Van egy nagy földrész,
ahol sok állat él.
Van ott oroszlán,
aki ott a király.
Van ott nagy zsiráf,
nyaka, mint a lián.
Hosszú és vékony,
emiatt nincs téboly.
Van ott elefánt,
ami jó magas ám,
kiskorában egy
nagyként három méter.
Van púpos teve,
púpjából a neve.
amiből lehet,
akár kettő vagy egy.
Van még sok állat,
kicsi vagy akár nagy,
amik érdekesek,
azonban veszélyesek.
Magadra vigyázz,
ha Afrikában jársz,
és ne felejtsd el
a naptejedet sem:D
Javítom:
"Hogyha mérgse,
Csak azért mert éhes,"
Hogyha mérges,
Csak azért mert éhes,
Satöbbi satöbbi (=
Afrikában jártam,
Sok-sok tevét láttam.
Az a sok-sok teve,
Idejét elütve, füvet legelt.
Ha egy teve füvet legel,
Abból következik, hogy gyorsan elszelel.
Ha valakinek tevegelni támad kedve,
Éhes teve legyen par tnere!
Bár éhes ember,
Ez esteben teve,
Sokszor mérges,
Csakis azért, mert éhes!
Hogyha mérgse,
Csak azért mert éhes,
Akkor kedves Valaki,
Tessék neki füvet adni!
Elfelejtett füvet vinni?
Semmi gond!
Adjon neki nasit,
Pattogatott kukit ( )
Nem eszi meg?
Ne búsuljon!
Hogyha ez sem kell neki,
Hát szendjen kedve szerin'!
Ezzel versem befejezem,
Este van már,
Késő este,
Ágyba bújik az Afrikai tevécske.
Egyszer voltam Afrikában,
elötte a patikbában.
Mert ott sok a nyavaja,
nameg a papaja.
Ott van a nagy elefánt.,
téged a vízbe belránt.
Ott van még az oroszlán,
úgy hívják hogy orosz lány.
Zebra csíkod mint egy szönyeg,
ha nem lenne csíkja, bőgne.
Ott laki a teve,
A baba modnja bebe.
*-*
A család
Bárhová is vethet a sorsod,
Mindig ott lesz a családod.
Kikben megbízhatsz,
Rájuk mindig számíthatsz.
Ők szeretnek, bármilyen vagy,
Akkor is ha kicsi fejedben az agy.
Ők mindig szeretni fognak,
S rád mindig szerencsét hoznak.
A család
A családod, kik ott vannak ha baj van,
Kik segítenek neked a bajban,
Akikben teljes mértékig megbízhatsz,
Kikre mindig számíthatsz.
Kik ott voltak első lépésednél,
Nélkülük most ki is lennél?!
Hogyha előtted áll egy vetélkedő,
Ahol azt mondja neked a vezető;
"Nevezz meg valamit amit a könyvespolcon találsz",
És te erre azt mondod, hogy ananász,
Mindenki a TV előtt, és körülötted is nevet,
Csak a családod az, ki azt mondja ügyes vagy, és kiáltja a neved.
Nem számít hogy milyen lettél,
Nem tehetsz arról ha másnak születtél,
Ha kinevetnek mert kisebb az egyik lábad,
Hat ujjad van, vagy nem nő a hajad,
A családod mindenképp szeret,
Csak eza fontos, ne feledd.
Egy téli éjszakán két sündisznó nagyon fázik,
Így összebújnak, és egymást melegítik.
De ahogy egyre közelednek tüskéik szúrnak,
Ezért inkább ismét egymástól távolodnak.
De így megint lehülnek, és megcsapja őket a hideg,
Mind a kettő ismét csak didereg, s életük rideg.
Valahogy így van ez az ember körül,
Ha távolodik családjától, körülötte minden kihül.
Ha közel vagyunk előfordul velünk,
Hogy néhány tüskét, akaratlan szúrást, el kell viselnünk.
De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni,
Mint az egyedüllétbe belefagyni.
Elvégre nekünk is vannak tüskéink,
Amelyet családunk, rokonaink, barátaink,
Eltűrnek mert szeretnek, és megértenek,
Így a tüskepárbaj nem okoz veszélyes sérüléseket.
Mi is tűrjük el ezeket a tüskéket,
Fogadjunk el, és szeressünk minden embert.
Olyan természetes, hogy ott vannak melletted,
Hogy megbecsülni őket elfelejtetted.
Segítenek mindig, ahol tudnak,
Túl sokat ahhoz, hogy megköszönni tudjad.
Járni tanítottak, első szavadra tapsoltak,
- Papa, mama - hangoztak.
Könnyes szemmel tekintetek vissza,
A múltat mindenki visszasiratja.
Ez a megnyugvó környezet; a család,
Lelkük szeretetteli énekét hallanád,
Mikor rád néznek, s érzik vérüket a véredben,
Szemük csillogását szemedben.
Nem a pénz az örökség, melyet rád hagynak,
Hanem a sok emlék, melyek füledbe zsongnak.
Szívedbe zárva ők apró arany csillagok,
Minden dobbanására egyet villannok.
Nyári terveim
Elsuhant eme röpke ,
Tanidő is .
Mint egy könnyű pille ,
Ki suhan, a hűs szélben
Mostmár unatkozom,
S még le sincsen zárva hivatalosan .
Ha unatkoz om, megkérem aput, hadd horgásszunk!
Ha nem, hát nem,
Emegyek bicózni.
De lám-lám, a barátnőmél,
Otthon senki nincsen
Szomorúan, lassan hazatekerek,
S gépezni kezdek.
Leülök,
S csak bámulom a képernyőt.
Hát, ha ez nem jött be,
Akkor már csak az udvaron lelhetek örömre.
Kimegyek, a fű csupa víz,
Na, mondom, esővíz.
Semmi nem jött be,
Hát most mit tegyek?
Tán mamámnál borsót fejtsek?!
Inkább mindent elfelejtek.
Zenét hallgatok, lepihenek.
Elnyom az álom, s elszeneredek...
[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]