[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
2. rész:Szemei dülledten meredtek ránk,
Morgott, vicsorított is talán,
Nem emlékszem már pontosan,
Elfelejtettem egy részét izgalmamban.
Senki sem tudta mi következik,
Kínhalállal halunk itt?
Mindenkiben meg fagyott a vér,
Tudták már, hogy itt a vég.
Reszket mindenki egész testében,
Mit fog tenni velünk ez a szörnyeteg?
Felemeli hatalmas lábát,
S érzem, elsötétül a világ.
Kirázom fejemből a sötétséget,
Csodálkozva nézek szerte széjjel.
Megállt az idő esetleg?
Most mindenki olyan tehetetlen.
Az csak ott áll féllábon.
Mi ez? Netán egy álom?
Nem az, bizony nem az,
Gondoljuk valamit akarhat.
Csak tartja, csak tartja,
Senki sem tudja mit akar.
Egyszer csak megpillantám,
Hogy a lábából valami kiáll.
Rámutatok a kiálló valamire,
A szörny fájdalmasan néz a semmibe,
S bólint egyet, mit szófogadó fiúcska
Az anyja kérdő szavára ezzel választ adva.
Nyúlok érte óvatosan,
Ő szemét csukva tartja,
S összeszorítja fogait,
Biztos tudja mi következik.
Megragadom azt a dolgot,
S egy hirtelen mozdulattal kirántom,
A szörny felordít nagy fájdalmában,
A többiek megragadnak, s hátrahúznak.
Kezemben tartom a fájdalom okát,
Egy nagy fadarab volt, az ám.
A most már nem is annyira félelmetes szörny,
Hálásan néz rám, s arcán végigcsorog egy csepp könny.
Adtunk neki ételt italt,
Velünk aludt a nagy fa alatt.
Másnap körbevezetett minket a hegyen,
bemutatott fának, fűnek, ami csak létezett.
(:Paci:)
|
1. rész: A hegyi szörny
Itt van végre a szombat,
S vele jött a túra napja.
A tevék felkerekednek,
Hátukra hátizsákot vesznek.
Én is köztük vagyok,
Örütem is nagyon,
De csak addig,
Míg be nem sötétedik.
Leültünk pihenni,
A sűrűből morgás hallik,
Egy árny suhan el a holdfényben,
Majd újra csendes lesz minden.
Remeg az egész csapat,
Egymáshoz bújva ül a faalatt.
Újabb morgás, megint mozgás,
De most felénk közelít az árny!
|
A hegyi szörny
Itt van végre a szombat,
S vele jött a túra napja.
A tevék felkerekednek,
Hátukra hátizsákot vesznek.
Én is köztük vagyok,
Örütem is nagyon,
De csak addig,
Míg be nem sötétedik.
Leültünk pihenni,
A sűrűből morgás hallik,
Egy árny suhan el a holdfényben,
Majd újra csendes lesz minden.
Remeg az egész csapat,
Egymáshoz bújva ül a faalatt.
Újabb morgás, megint mozgás,
De most felénk közelít az árny!
Szemei dülledten meredtek ránk,
Morgott, vicsorított is talán,
Nem emlékszem már pontosan,
Elfelejtettem egy részét izgalmamban.
Senki sem tudta mi következik,
Kínhalállal halunk itt?
Mindenkiben meg fagyott a vér,
Tudták már, hogy itt a vég.
Reszket mindenki egész testében,
Mit fog tenni velünk ez a szörnyeteg?
Felemeli hatalmas lábát,
S érzem, elsötétül a világ.
Kirázom fejemből a sötétséget,
Csodálkozva nézek szerte széjjel.
Megállt az idő esetleg?
Most mindenki olyan tehetetlen.
Az csak ott áll féllábon.
Mi ez? Netán egy álom?
Nem az, bizony nem az,
Gondoljuk valamit akarhat.
Csak tartja, csak tartja,
Senki sem tudja mit akar.
Egyszer csak megpillantám,
Hogy a lábából valami kiáll.
Rámutatok a kiálló valamire,
A szörny fájdalmasan néz a semmibe,
S bólint egyet, mit szófogadó fiúcska
Az anyja kérdő szavára ezzel választ adva.
Nyúlok érte óvatosan,
Ő szemét csukva tartja,
S összeszorítja fogait,
Biztos tudja mi következik.
Megragadom azt a dolgot,
S egy hirtelen mozdulattal kirántom,
A szörny felordít nagy fájdalmában,
Hegyvidéki kirándulás
Az ég tetejéről vidáman süt le a nap
A friss hegyi szellő az arcomba csap.
A bokrokból madárdal hangzik,
Mostmár senki sem fázik.
Bemelegedtünk a túra során
Bukdácsoltunk eleget már.
nyúlkoma fülel a fűszálak közül,
ellőtte pillangó röpül.
Sárga pitypangok szegélyezik az utat,
A hegycsúcs felé egy tábla mutat.
Au ösvényen kidőlt fa feküdt,
Mi meg ráültünk és egy kicsit pihentünk.
zúgva bőg egy kis patak,
partján egy őzgida ballag.
Suhogva sólyom repül az égen,
reggelire valót keres éppen.
A bokrok tövében
sündisznó mászik félénken.
felállnak a tüskéi ,
ha véletlen rálépnél magát attól védi.
nekünk csak egy a cél
fel Fel!
A hegycsúcs nem vár
estig érjük el!
|
|
A cirkusz
Trappista felmászott,
A hintára s bemutatta a számát.
Utána jött az állatidomár,
Három oroszlán s a tigris.
A kötéltáncos s bohócok,
Egymást követve s vidáman.
Mutatják be számaikat,
A nézőtért tele s mind oly vidám.
A lovak és kutyák táncolnak,
S egy-két majom,
Vidáman megtréfálja,
A bohócot s az igazgatót.
Kihunytak a fények,
S az előadásnak vége.
Az állatok mind pihen,
Már és az artisták is pihenek.
Másnap reggel újra indul a nap,
De még a nap nincs még fent.
Egy-két ember talpon már,
Az állatokat látja korán el.
anita174(79622) |
Cirkusz
Megszólal a kürt,
Valaki nagyot fütyült.
Hirtelen dobpergés,
Aztán hangos lépegetés -
Megjelenik egy pocakos úr,
Megpendül a gitáron egy húr,
Majd csend lepi el a sátrat,
Egy utolsót valaki most kiálthat!
Felgyúlnak a reflektorok,
Berekedhet most a torok,
Mert nagy a nyüzsgés, izgalom,
Ezt túlkiabálni varázslat, hatalom!
Mégis a pocakos igazgatóból
Ömlik a szó, nem fogy ki mondanivalóból.
Köszönti a páholyt, a nézőket,
Bemondja produkciókat, szereplőket,
És folytatná még percekig,
Ha a függönyt mögül egy bohóc elő nem keveredik -
Torta van a kezébe',
Virág tüzve mellébe;
Odasétál settenkedve,
Magában gúnyosan nevetgélve,
Szembeáll az igazgatóval,
Úgy állnak, mint király udvari bolondjával.
S nem telik bele idő, repül a torta,
Megcsendül a nézőtér hahotázva,
Mert hová landolt az a torta?
Ezt bárki megmondja:
Persze, hogy az igazgató arcába,
-Öhöm, mielőtt befolyna a nyakába,
Lemosnám én a habot,
Csak megengedem ezt a csapot..
Ily mondatot indított a bohóc kacsintva,
Odanyúlt mellén a virághoz vigyorogva,
És már spriccelt is a víz a virágból,
Az igazgató elvörösödve kiszaladt a világból.
De jött egy másik bohóc társnak,
Cinkosnak, tréfa-pajtásnak,
Később akrobatás sora
Tornázott a kötélen lógva.
Majd elefánt trombitált,
Majom a hátán pipált,
Belépett a porondra
Az ijesztő oroszlán ordítva.
Volt ott varázsló, bűvész,
Diplomával nem rendelkező művész,
Aki mindent kipingált, amit csak tudott,
Következményképpen ecsetével elfutott.
Lehetett pónin lovagolni,
Krokodillal fotózkodni,
Lufit, popcornt venni,
Ugyan mit lehett még? - hát nevetni!
Az előadás végére előkerült az igazgató,
De bohóca arca egyáltalán nem bánó,
Hiszen buta bohóc csak annyit lát,
Most sütik a palacsintát,
És ha már úgyis tiszta lett az úr arca,
Valamit újra hozzávágna,
A palacsinta mellesleg finom is,
Találjátok ki a folytatást is! ;)
|
A CIRKUSZBAN
Vasárnap reggel a cirkuszban jaj de jó ,
Gyertek gyerekek , hó hahó
Bohóc mutat minden jót,
Tevegyerekek nézik az idomítót,
Minden teve örül nagyon,
Rágódnak a gumicukron,
De ennek a napnak is vége,
Na de ez is nap volt, jóféle,
Tevék emlékeznek mindenre,
Minden jóra szépre,
Mi e napon végbement. |
Vándorcirkusz
Városunkba vándorcirkusz érkezet,
Anyukámmal vettünk is rá két jegyet.
Amíg sorban álltunk, gólyalábon érkezett;
Bohóc volt, felém fordult, nevetett.
Besétáltunk a sátorba, volt sok ember - rengeteg
Alig várták, hogy műsor legyen - fergeteg..
Jött a porondmester, nagy cilinder a fején,
Szólította embereit, perdültek is nagy hetykén.
Volt bohóc, bűvész, artista,
Jött oroszlán és néhány csinos pacika.
Vonult néhány elefánt is a porondon körbe,
kiskutyák, és macik is mutatkoztak be.
Első műsor a bohócoké, nevettetnek szorgosan,
Az egyik toronyugrott lavór vízbe - pontosan.
Nagyot koppant ám a másik legott
Mert társa gumi kalapáccsal a fejére csapott.
Székre ültek, megkergültek rendesen,
Produkálták magukat, a közönség hadd nevessen.
Következtek az artisták, tornáztak, de még hogy!
Egyik a másik nyakába felugrott.
Csillogó ruhában egy kislány perdült a porondra
Ő lett az emberpiramis tetején a korona.
fent a trapézon három légtornász hintált,
Két fiú, köztük egy lány.
A két fiú közt ugrált, szaltózott a lány
Repült, szállt a levegőben; világszám!
Egy másik díszes hölgyike
selyemstólán csúszott a porond közepére.
Pörgött -forgott, kapaszkodott
végül a porond közepére szaltózott.
Következek az állatok, elefántok sorban,
Egymás hátára emelkedtek, "vonatoztak" a porban.
Előkerült eg idomár, nagy labdákat hozott
S az összes elefáni ezeken egyensúlyozott.
Oroszlánok tűzkarikán ugrottak ügyesen
Én pedig izgultam, nehogy a sörénye megégjen.
Medvék jöttek láncra verve, gazdájuk velük szembe
Táncoltatták őket brumm-brumm zenére.
A cirkusz nincs meg bűvész nélkül, így hát ő következett.
Klasszikusan cilinderből fehér nyuszit kivett.
Kezébe gyűrt fehér kendők galambokká változtak,
S a hölgy, kit a dobozból eltüntetett, a néztőtérről tért vissza.
Ámult a nép, bámultam én,
Következett a finálé.
Minden tagja a cirkusznak előkerült nyomban,
S újra szaltózva, pörögve, jöttek a porondra.
Elköszöntek, de nem végleg,
Mondták, visszatértnek még,
Tapsolt a közönség
A tenyerem még most is ég.
Pár óra múlva halk kopácsolás hallik,
Bontják a sátort, az élet már nem zajlik.
hajnalra kelve eltünt a sátor
nem hiába volt ez a cirkusz vándor.
Útra kélt a kis csapat,
új városba térnek
Ott felhúzzák a sátrat,
S új sikert remélnek.
|
A cirkuszban
Hatalmas táblákkal hirdetik,
Hogy a kis városba Cirkusz érkezik.
Már az összes jegy elkelt,
A nézőtér is lassan megtel.
Reflektorok fényében izzad a színpad,
A közönség kajánul, önfeledten vigad.
Felvonul a társulat, elhalkul a moraj:
Légynek zümmögése már-már harsány robaj.
Jön a kötéltáncos és sok bohóc,
Gyorsan porondra lépnek a kis mohók.
A sátorban nagy zsivaj lesz hallható,
Nagyon izgul a mutatványtól a sok hallgató.
A bohóc gyorsan feltevé piros orrát,
Majdnem elbotlik a cipője nyomán.
Két bohóc is kilép a színpadra,
Egyik hirtelen megszólal a másiknak:
- Meddig s miben hiszel, bolond?
Az életünk cirkuszporond:
áll a világ szemesnek és
tiéd a gúny, a kétkedés. -
Mindenki hangos hahotázásba kezd,
Az éljenezés rá egy lapáttal tesz.
Szeretik az emberek a cirkuszt,
Az idomított állatokat is bírjuk!
Egy elefánt lép ki a színpadra,
Ormányán kerek labdával vigadva.
Nagyon ügyesen egyensúlyoz,
Vagy talán hirtelen elejti,pont most!
De mégsem,hiszen ügyes a kiselefánt,
A közönség is csak neki lármáz.
Azután az oroszlán is gyorsan a színre lép,
Had csodálhassa meg őt is a nagyérdemű közönség.
Lassan már beesteledik,
S most az utolsó mutatvány következik.
Bejön a kötéltáncos,s
egy vékony kötélen mutatványoz.
A tömeg állva tapsol,
A színpadon mindenki meghajol.
Kapnak sok-sok elismerést,
Majd mindenki békésen nyugovóra tér. |
A cirkusz
Trombita szól, áll a sátor,
Be megy oda, aki bátor.
Oroszlán és kiselefánt,
Simogassad, úgy sem bánt.
Ezek idomított állatok,
Nyugodtan simogathatod.
Nézd csak, ott a bohóc,
Piros orra, haja kóc.
Nézd a kötéltáncost, a karmestert
A hatalmas közönséget, a sok embert.
Tetszik a cirkusz? Jövünk máskor is!
Ha megyünk ki, vegyünk fagyit is!
|
A cirkusz
Áll a sátor az utca végén,
Benne rengeteg érdekesség.
Van itt bohóc, s elefánt,
A nézőtér is megtelt már.
Kezdődik a produkció,
A talaj fölött megannyi háló,
Ha nem sikerülne a mutatvány,
Az akrobata ne üsse meg magát.
De nem történt ilyen,
Hisz aki ott van az mind ügyes,
A közönség tátott szájjal nézi,
Hogy tud azaz ember így repülni?
Most itt van az oroszlán,
Ki csöppet sem vad már,
Egy ember a feját a szájába dugja,
A többikek állva tapsolnak.
A hangszóróból szál valaki,
Most egy lovas mutatvány következik!
Már bent is vannak a lovak,
Akik hátukon viszik lovasukat.
Egyszerre áll fel mind a ló hátán,
Te jó ég, mi fog történni ezután?
Ne ijedjetek meg, nem estek le,
Hanem inkább visszaültek a nyeregbe.
Ismét állva tapsolnak az emberek,
Csak egy itt a baj: a műsornak vége.
Mindenki boldogan megy kifele,
Haj de jó ez a cirkusz, hallod-e!
(:Paci:)
|
Húsvétos hétfő
Húsvét hétfő, ötödikére esik,
A lányoknak a locsolás nem jól esik.
Kinnt csöpög az eső, de nem semmi kár.
Reggel a fiúk locsolkodni mennek,
Örül az asszonynép, maguk maradnak, egyedül.
A házban, egyes-egyedül.
A férfik mikor locsolkodni térnek,
Verset mondanak, olyan szépet.
De ha valakinek nem tetszik pórul járt...
A nők csak panaszkodni, fúj-fúj,
De büdös a kölni, fúj-fúj.
De hát pénzt adni kell, a férfi kéz csak erre vár rég.
S mikor este lesz,
A férfiak ünnepelnek,
Ünepplik a szép nőket, kik már nem hervadnak el.
xDxDxDxDxdXdXXdxDxDxD |
Húsvét napján
Húsvét napján festegetünk,
színes tojást rejtegetünk,
a bokrok alatt dugiban,
a tesómmal, Hugival.
Húsvét napján locsolkodnak,
a jó fiúk verset mondnak*
kérnek érte tojást,
vagy két finom fogást!*
Húsvét napján anyámmal
piacra megyünk a vadásszal
kiválasztjuk a legjobb sonkát,
azt tálaljuk, nem a potykát.
Húsvét napján a férfiak,
elmennek, és nagyot isznak,
cserébe a locsolásért,
és persze Iluskáért.
Húsvét napján a lányok,
várják a híres táncot,
mit a fiúk lejtenek,
a lányok meg néznek.
Húsvét napján a gyerekek,
nekifognak és keresnek,
keresik a tojást,
azt kapnak, semmi mást.
Persze hogy kapnak mást is,
cukrot, csokit, szalvétát,
mondta nagyi, hogy :
A bokor alatt keresd a bokrétát!
Húsvét napján a család,
összeül, és a templomban áld.
Áldoznak, szentelnek,
íme húsvét ünnepe.
*mondnak = mondanak, csak így nem rímelt : D
*fogás = étel-ital, nem pedig más.:D
CSIKA |
Húsvéti vers:
Húsvétnak reggelén mi jutott eszembe?
Kölnis üveget vettem a kezembe.
Elindultam házról-házra
Locsolkodni lányról-lányra.
El ne hervadjanak,
cserébe hímes tojást adjanak.
S hogyan készül eme festett csoda?
Elmesélem nektek, figyeljetek oda!
Húsvét vasárnapján fehér nyusziházban
Sürög-forog nyuszicsalád nagy húsvéti lázban.
Náluk van a tyúk is, ott téblából éppen
kosarában néhány tojás, festésre áll készen.
Nyuszimama fiainak adja ki a munkát,
Festékes bödönök töltik be a konyhát.
A kis nyuszik ecsetet ragadva
A tojásokat festik szorgosan másnapra.
Mindenféle színűt pingálnak díszesre,
Mire készen lesznek el is jő az este.
Korán fekszenek, hisz másnap hajnalban
ébredni kell, hogy útra induljanak.
Viszik a sok díszes tojást erdőre-mezőre,
Sok-sok kisgyermeknek nagy-nagy örömére. |
Tevém: Jang Geum
A versem:
Ébred a természet
Ébred a természet, a fű is csillog már,
harmatos minden, s a kismadár elszáll.
Húsvéti tojást tart a nyúl a háta mögött,
Majd elrejti őket a sok gyerek között.
Húsvét van, nem vitás, te is sejthetted,
a nyúl biztosan tojását sapkádba rejtette!
Ha nem, hát a cipődbe, meg is nézheted,
de ha a nyulat néznéd inkább, hiába keresed.
Messze szaladt már ő, hátán zsákocskával,
Úgy lep meg majd minket is a tojásokkal.
A nyúl azokat is meglepte mára,
Aki még eddig nem is várta.
A Tevékeny Tevéknek meglepit hozott,
Mindenki cipőjébe eurót rakott.
A Tevékeny Tevék örültek is nagyon,
Megosztoztak ők a sok ajándékon.
Mert ez a karaván pontosan erről szól,
De te is tag vagy - tudhatod ezt jól.
Mert itt mindig van vidámság és béke,
Egyetértésben él a sok-sok kis teve. |
Húsvét
Nyuszi,nyuszi jön már
Sok locsolót hozván
piros tojás,fehér nyuszi
Sok puszit dob a nyuszi
|
HÚSVÉT
Nyuszi ül a fűben,
Kosárral a kezében.
Piros tojást rakosgaat,
Azzal akarja megajándékozni a fiúkat .
A fiúk elondják a verset,
A lányok kapnak a fejükre,nem is keveset!
Aztán még ők kapnsk tojást,
És a lányok lettek vizesek.
De nem csak mókáról szól az ünnep!
Az újjászületést ünnepe.
A remény,hogy az élet győzedelmeskedik
a halálon,
Az elmúláson.
S hogy miért piros tojás?
Anno,még a keresztnél
egy asszony ált,
Egy kosár tojás kezében.
A tojásra rácseppent Krisztus Urunk
vére,
Ezért nem festik a tojást
Lilára,kékre,zöldre.
Patás Miley Sztyuárt
|
Húsvét
Áprilisnak első vasárnapja,
Minden gyerek nagyon várja.
Mikor jön a nyuszi mára?
Tojásokkal a kiskosárba.
Minden gyerek keresgéli,
Hová rejtette nyuszi néni
A frissen festett tojásokat,
Mindenki találhat sokat.
Egyet a bokorban, ajtóban,
Estére már mind emgvan.
Beviszik a házba,
Ennyi volt a program mára.
Hétfő reggelre virradóra,
Keljetek fel, itt az óra!
Lányokat meglocsolják,
Fiúk apiros tojást várják.
Délig tart a buli,
Elment már a nyuszi,
Locsolásnak is vége van,
Nem hervadunk el, béke van.
|
Húsvét
Itt a Húsvét, jön a Nyuszi,
Korán kel ma kicsi, nagy is,
Tojást festenek a lányok,
Fiúk, ti a verset írjátok!
Készen van a vers s tojás,
Lányok várják a locsolást,
A legények már úton vannak,
Nagyokat lépdelnek úriasan.
A leánynak mondja a versikét,
Ketten megragadják két kezét,
A harmadik fogja a szódát,
Már locsolja is a kislányt.
Csurom vizes kézzel nyúl zsebébe,
A legénynek piros tojást ad cserébe.
A többiek sem úszták meg szárazon,
Kellemes Húsvétot kívánok! |
[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés