[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Fájdalom
Temető sírköven gondolkoztam éppen
Az élet értelmén- hogyan hát, miképpen
Hagyhatnak el bennünket, kiket szeretünk
Miért nem maradnak mindörökké mellettünk.
A halottak napja- életem kérdése
Lelkembe mély nyomot ugyan mégis vés-e?
Kint ülök, egy lombos gesztenyefa alatt
Nagyikról gondolkodám- kikből már nem maradt.
Hogy létezhet tovább e keserű világ?
Ha a táptalaja merő szomorúság?
Nem éltet már semmi, csak egy csekély remény
Mert a világ rideg, szomorú és kemény.
Szeretteink hiánya immár csak fájó pont
Mert az idő dolgoz, nem csak könnyeket ont.
Az idő elfeledtet velünk pár csapást
Ami okozott régen összeroppanást.
Ezen gondolkozom a lombos fa alatt
Eközben az idő szélsebesen haladt.
Másodikára virradt a hajnal immár
S elkalandoztak gondalataim már.
________________________________
Vizen- sajnos saját élményből merítettem...
|
Emlékezz...
Szeretteink...
akik átúszták az élet vizét.
Barátaink...
Kiktől ma is kérdeznénk: Miért?
Nagymamák, nagytaták és szülők,
akik most valahol máshol vannak,
és néznek bennünket fentről,
reánk boldogan kacsintgatnak.
Boldogan nézik a kis unokákat,
testvért, gyereket vagy akár szülőt...
Hogyan tesznek sírjukra gyertyát,
hogyan emlékeznek vissza rájuk az élők.
Hogyan perdül forró könnycsepp végig arcukon,
hogyan dobog ma is értük sok buzgó szív...
Emlékükre gyertyát gyújtó, remegő kezük...
De ŐK hol vannak, és van valaki velük?
Egyszer, meglásd, te is elhagysz,
elhagyod e romlott világot
és fentről bámulod a többiekkel te is,
hogyan raknak sírodra gyertyát, virágot!
Ez a versem nem lett a legjobb...csak azért neveztem... :)
A tegnapi jobb volt.
Azt párosrímekben írtam, ezt megpróbáltam félrímben (kicsit nehéz volt, de...)
Sok sikert nektek is és emlékezzetek vissza elhunyt szeretteitekre!
Üdv: Bea
|
Halottak napja!
Korán reggel felkele,
csak nem mire ébredtem.
Halottak napja van ma,
mindenki gyászolni fog. Jajj!
Mami meg Papi a temetőben,
mit keresnek ottan benne?
Már rég meghaltak emlékszem,
mért vagyok ilyen szerencsétlen?
Azon nyomban sírni kezdek,
könnycsepp gyűlik az én szememben.
Anyu meg apu a szobámba közel,
kérdik mi bajom van most-e percben,
Semmi, semmi, mondom nyelve.
Kérlek anya haggyatok,
most nem jó hogy itt vagytok.
Anyu és apu egymásra nézve,
mennek ki keservesen.
Gondolkozva magamban,
elalszom mint egy malacka.
Röfögök nagyot horkantok,
mintha nyúznának engem valahol.
Jólvan elalszom szipegve,
nem gondolkozom az eseten.
Anyu és apu elmentek?
a temetőbe sietek,
Hát ott állnak a síroknál
Mami és Papi lábánál
ott a földben kettesben,
alszanak mostmár örökre.
megértettem mostmár,
miről van szó ma már.
Hazamegyünk azután,
és nem nagyon figyelünk rá.
ez van ezt kell szeretni,
örökre őket keresni.
VÉGE!!!
|
Paprikás szalámi [94293]:
Halottak napja van ma...
Máris? Mintha csak tegnap volna...
Halottak napján mindenki gyászol,
S a szomorúság a tetőfokig táncol.
A sok-sok meghalt szerettünknek,
Hogy köszönjük meg, amit tett?
Mert nem volt időnk megköszönni,
A halál nem hagyott örülni.
De ha meghal öreg, vagy gyermek,
Mi vigasztal? A remények?
Hogy születik még sok-sok gyermek,
Kikre vár még a hosszú élet.
Karácsonykor ünnepelünk,
Húsvérkor is örvendezünk.
Mikor jön a mikulás?
Ez a nap ám nem mókás.
Temetőbe tart a sereg,
A "Halloween kedv" elszelelt.
Nem rémiszget senki senkit,
Inkább vigasztalgat valakit.
A temető hangulata más, mint tegnap
A jelmezes gyerekek ma szomorkodnak.
Nincsen kacaj, cukor, jókedv,
A halottak napja nagyon békés. |
Princes verse:
Ezen a napon minden más
ujra megérint a gyász
Mert érezzük hogy nincs meletünk akit szeretünk
de lelkében ujra együt lehetünk.
Eszembe jutnak azok a szép napok
Amikor itt voltál és szemed ragyogott
Hangod ujra megcseng fülemben
Mint boldog kis harang a templom teremben
Békeségben nyugodj
Én el nem felejtelek ez jól tudod.
|
Szomorú a Halottak napja,
mindenki gyászol aznap.
Megemlékezünk a régen elhunyt szeretteinkre,
de vigasz mindenki számára, hogy születnek új életek.
Ha meghal gyerek,
Ha meghal öreg,
lehet az felnőtt is,
senki nem örül neki.
Nem olyan ünnep mint a karácsony,
inkább gyászolunk.
Nem eszünk mézeskalácsot,
nem iszunk vörös vagy fehér bort.
|
Halloween
Boszorkány lőn az ország végén,
meg nem állok míg oda nem érvén,
Állok ottan tátott szájjal,
Mint aki megrémült volna máma.
Félelmet érzek a levegőben,
vicsorító farkasok bőven!
Kitátják nagy szájukat,
Denevért harapva fogukban.
Szellemek csaknem véresek,
Hogy lehet ez ilyen rémes?
Halott szívűk a kezükben,
dobbant néha üresen.
Az átok engem utolért,
végem -e rémes estelén!
Mindegy ez van így jártam,
legalább nem rosszalkodok máma. |
(Betlizen nevezése!!!!!!!!!!!!)
Szorongás
Épp akkor léptem be a sírkert kapuján
Mikor Nóra és Ági a falnál sírván
Könnyeznek, és átkarolják egymást- s vétek,
Vétek oldozásnak- megtört ölelések.
Kiosonnak a kapun a sötét utcára
Mikor Áginak fájni kezdett a lába.
"- Jól van. Hozok kötszert! Várj meg itt!"- szól Nóra
S elindul futva, mikor üt templomóra.
Lélekszakadva, egyedül a sötétben
Nincs mellette Ági, szorong mindenképpen.
A bolt kapuján lakattal lezárt lánc
Látja ezt Nóra, és homlokán lett egy ránc...
Sírva elindul vissza a temetőhöz
Hol Ágit leülteté egy lapos kőhöz.
El is érkezik oda, hol lányát hagyta
De ott nincs senki, így lett szíve megfagyva.
"- Ági! Édes lányom! Hol bujkálsz? Merre vagy?"-
Sírja búsan Nóra, arcán könny nyomot hagy.
Leül, sír tovább, abbahagyni nem tudá
Így válik szorongó, megrémült anyává.
Szél suhog az utcán, lágy szellő, mégsem jó
Mivel Nóra könnye még el nem apadó.
Később megnyugszik, hogy megkeresse Ágit
Meghal, ha nem találja- ettől nem tágít.
Csöndet! Halk, bánatos, keserű zokogás...
Hallja ezt Nóra, szíve merő aggódás.
De meglátja Ágit útszélen...vagy az más?
Nóra kideríti, hogy legyen megnyugvás.
Ági fekszik ott, keze, lába jéghideg
Nóra halántékán félőn ver egy ideg.
Felülteti lányát, arcát megsimítja
"- Ágim, térj magadhoz..."- félénken ezt sírja.
__________________
Betlizen
|
Temető előtt állok megyek tovább
S nem állok .
De mögöttem recsegés hallatszódik
Hátra fordulok s mit látok
egy zombi és egy banya
a nyomomba .
Hurcolnak sötét helyre
míg elvesztem az eszméletemet
Felébredek s már nem vagyok a régi
mert zöld vagyok és varázserőm van . |
A temető sötétebb Halloween napján,
Keselyűk sorakoznak madárijesztő karján.
Narancssárga tökök fenyegetően mosolyognak,
Fekete macskák út szélén sompolyognak.
Világít a szemük mint a lámpás,
Rámnéznek:megijedek... kész vérfagyasztás.
Kísértetkastély mellett boszorkányok,
Ordítanak mint az éhes oroszlánok
Árok mentén csontvázak
Ördög tudja, mire várnak.
Apropó: ördög, róla el is feledkeztem,
Ott mulat a kocsmában, jól megnéztem.
Szarvai vérvörösek, szeme zölden világított,
Gyerekeket ijesztgetett, társaival jókat ivott.
Tehát, így telik a Halloween a rémségeknek,
Jókat mulatnak, gyerekeket rémisztgetnek.
Mr.Csülök [277799]
:)
|
szellem
szellem volt
vagy nem
ne is kérdezz enngem.
megrémített egyszer
féltem tőle nemegyszer
Riogatott éjjel
féltem tőle nappal is
kérdeztem magam sokszor Miért félsz te is? |
Rémálom
Kifestetted már magad, hajad a hajlakktól égnek áll,
Barátod indulásra készen az ajtóban vár.
Elindultok ketten, útközben mások is csatlakoznak,
hogy merre tovább, ezen tanakodnak.
Körülnézel és, hopp, nincs senki sem veled,
a barátaid mind eltűntek és sírkövükön tartod kezed!
Hogyan csöppentél ide, e sötét temetőbe?
És kezed hogyan tapadt a barátod sírkövére?
Bámulsz, de sehol senki, sehol egy lélek
és érzed, hogy valami nagyon éget.
Észvesztve szaladni kezdesz,
nem tudod még hova, mere mész te, a vesztes.
Denevérek hangját hallván nagyon ijedtnek látszol,
és halottakkal körülvéve egy gödörbe mászol.
Nem tudod mit csinálsz, elvesztetted az uralmat,
tested magátol mozog és nem találsz nyugalmat!
Örök vesztes, örök vesztes-hangzik,
jajkiáltásod a nagy temetőbe vízhangzik.
Az égetést még mindig érzed,
térdre állnál kegyelemért, de nem engedelmeskedik térded!
Halloween, halloween-hangzik,
tested beleremeg, a temető vízhangzik.
Hallod a denevérek sikoltását, az égetést érzed,
És felteszed a kérdést: tán utolsó perceidet éled?
Mikor a halottak már a földet szórják rád,
megszólal valaki: Jancsi, ez a te hibád!
Kinyitod szemed és barátaid körülötted állnak,
mondják: ,,Csak álom volt!˝ és ölelést várnak.
(bocsi, ha egy kicsit túl félelmetes)
|
Halloweeni töklámpás
------------------------------------------
Jár a Halloweeni töklámpás,
Lopakodik,járása kicsit csámpás.
Némán vánszorog a temetőbe,
Most már elég volt belőle!
------------------------------------------------
De nem és nem,még én mesélek!
Addig amíg én élek!
Karjában tartja a tököt,
S másik karjában a rögöt,
De az nem csak rög,
ó te rossz kis dög!
A rög végén hegyes vas,
s borzong tőle már a has.
Ő lenne a kaszás?Vagy más?
Kitől a mocsárban rezeg a sás?
Ő lenne a mocsár kísértete?
Vagy Halott grófok kísérete?
---------------------------------------------
Kijön a mocsárból,megy egy házba,
Míg a teste bomlik,s vész kárba.
Csuklyája fején van,
így lépked halkan,
de mire készül ő most ott?
Majd hallattszik valami kopp.
------------------------------
Látok sok kislámpát,s furcsa alakot,
Óriásokat,s sok szőrös pamacsot,
Zombikat,zsákokat és édességet,
Mindent csak nem kedvességet!
Míg rájövök mi történik velem,
még használom a fejem!
Rájövök,hogy ma van Halloween, ma bizony
ÉS itt van vége a mesének bizony
|
A balta
... És felemelé fémbáltáját bal kezével
S lecsap vele suhogva, zörejjel, kéjjel.
Vér fröccsen, patakban folyik az szfalton
És elpárolog a kősziklás bazalton.
Halálsikoly, félelem a temető előtt
A fán egy akasztott, földön egy főbelőtt.
Ájtatos hullák a temető kapuján
Lógnak, a vér folyik el csendben az utcán.
Jön a baltás asszony, lecsap megint, újra
Míg gyönge kezéből ki nem fogy a szufla.
Leroskad a hullák lábánál lihegve
A baltáját saját mellkasának szegve.
Nem meri lecsapni, fél a haláltól ő...
Mondja ezt magának, mivel nem kertelő.
Meginog a karja, a baltát kiejté
S rövidke tőrét maga fölé emelé.
Nyakát elmetszi, folyik a vér csendesen
A hullák néznek, mint róka a vadlesen.
A templom kongatá épp akkor éjfelét
A szegény asszony nem érte meg elsejét... |
Az éjszakában egy szellem
Megrémítettem engem...
Nem hiszem hogy álmodom,
Nem, ez valóság, tudom...
És akkor, egy zombi...
Engem rögtön megfélemlít
Keze véres,
Arca heges,
És érzem, hamarosan meghalok...
És nem álmodom, elájulok...
Akkor engem elvisznek,
Az éjszaka sötétjében...
És érzem,
zombi leszek,
A bőröm egyre zöldebb...
Már nem vagyok ember...
Akkor valaki csendben nevet,
A zombi győzött ellenem...
|
tevém:Púpos rukia
lelt:62393
Táj
Nagyon szép-e táj,
mint a finom mák,
A fán egy maki ül,
aki néz,és menekül.
Átugrik a másik fára,
utána meg megáll,
Mert nem bírja ki,hogy ne nézze,
ezt a gyönyörű szép tájt.
Utána egy másik maki,
rámugrik és fáj,
Olyan mint egy kis tehén,
és csupa egész háj. |
DJ.Málnababa vagyok (206153)Kedves tapicska és Hópihus a szabadságot foglaltam versbe nektek szerény rövid költemény lesz de remélem azért majd tetszik valamennyire
-Szabadság-
A magyar igazán sosem volt szabad
de az idő lám menyire szalad
A mai világban mit jelent-e szó?
Talán sehogy máshogy ki sem mondható.
Ha azt mondom szabadság egy mezőre gondolok
amelyen az emberek IGAZÁN boldogok
A tér szabad bármerre mehetnek
és így teljesen vidámak lehetnek
Dobjuk le hát magyarok a bilincset rabigát
Ne tűrjük tovább az örökös elnyomást
Öleljük meg egymást s legyünk valódi nép
Had emelkedjünk hát elnyomóink fölé |
Nézem a wc-t mint az állat mégis csak egyet látok azt hogy tele szartam ez vajon hogy lehet?nem tudom emberek emberek a tevém az égesz hazat tele szarta ezt sem értem ja tudom már hisz ez a rímfaragó verseny. Én buta most jövök rá kis tevém mi vagyunk a nyerők ám. Nevessetek nevessetek hisz ez jó mert itt vagyok a kics pici karimban |
szijjasztok tapicska és Hópihus!
Paprikás szalámi vagyok [94293].
szeretnék én is nevezni, az alábbi versemmel:
1956 nyomán...
Magyarország kívülről sokkal békésebb,
Mert ha beljebb jutunk, látjuk, minden csak véresebb.
Lakói vágyakozva tekintenek hátra,
Hátra bizony... a messzi-messzi határba.
Fiatalok küzdenek, s szándékuk vérrel pecsétlik,
Fiatalok hullanak, s anyjuk könnyei kísérik.
S miért éri e sors, azt a sok-sok ifjút?
Szólítja őket a nyomorúságból a kiút.
Az utcán gyermekek állnak, kezükben puskával,
S bőrük a fegyverhez fagy, szívük majd megszakad.
Másnap, amint körülnéztem a téren,
E fiúnak láttam a holttestét hidegen, fehéren.
De nicsak, ki van ott? Ott a tér közepén?
Egy férfi áll ott, de beszéde csupa remény.
Cserepes szájábol bátor szó beszél:
\\\"Magyarok vagyunk, s a magyar vérrel nincs ami felér.\\\"
\\\"Küzdünk, s küzdeni fogunk, az ám, mindhalálig,
Mert megesik néha, hogy az élet csapdát állít.\\\"
Kitör a tapsvihar, melyben a remény foszlánya
felszínre tör a világ lelkében, legyen az fia, lánya.
Hallod már? Vagy nem? Vagy épp az süketít?
Bizony, a füledbe, a csata zaja ültetik.
Melyben a magyarok, (légyen az öreg, vagy ifjú),
Vére hullik bátran, gyorsan, konokul.
Köszi a nevezési lehetőséget!
Paprikás szalámi [94293], és gazdija Patríí.
|
Vizen: Sikoly
Ezernél több ember vár már
Forradalmi hangulat vár
A Magyar Rádió előtt
Sok száz ember lett vérbe lőtt.
Egy férfi beszél imigyen
Kit csak csodálnak irigyen.
"- Ezért élünk? Háborúért?
Vagy hát mondjátok meg, miért!"
Tapsvihar önti el őket
Sebesülteket, nézőket.
Kik hősi halált haltak ott
Aki szabadságáért holt.
Megy a menet, véres tömeg
Az élükön egy-két közeg
Kik próbálják feltartani
A tömeget- mi kész halni.
Orosz tankok a főtéren
A tömegbe lőnek éppen
Halálsikoly, vértócsa van
És egy nő összerogy holtan.
Üvöltés zaja hallatszik
Mi a távolban is hallik...
Egész Budapest tudja már
Ki lett értük áldozat már. |
[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|