Egy nap,mikor felébredsz,
kezedben kávéval,
észreveszed hogy eleredsz,
a zaj árnyékában.
Megnézed, mi az ott,
talán túl forrott
a leves, mit mára készítesz?
Egy nap, mikor bolondok
szaladgálnak ide-oda,
utcán keresztül,
hogy megvicceljék szomszédjaikat,
gyökerestül.
Egy nap, mikor a bolondok,
reggel tréfázni akarnak,
ki is rakják a táblákat,
hogy becsapják társaikat.
Egy nap, mikor a bolondok
meghúzzák a zsineget,
alattad?
Egy nap, mikor a bolondok tréfázni akarnak.
Egy nap, mikor a bolondok
énekelnek, ha hajnal van
hogy ne tudj aludni,
hajadban.
Ajjaj igen, ők tönkretették,
vax-szal kenegették.
Így lett hajam olyan kusza,
mint apám sötét bajusza.
Egy nap, mikor a bolondok
tréfát űznek mindenből
kikergetnek a világűrből,
idegesítenek, megaláznak,
a sógorod halászhat
kifele az űrből,
vagy éppen a zűrből,
ami azon a napon folyik.
na éppen onnan evezik.
Egy nap, mikor a bolondok
elfelejtik milyen nap van,
verset írnak, kergetőznek,
lusta disznót megelőznek,
várják mi fog kisülni,
fejéből, combjából.
Csak nehogy észrevedd,
hogy talán te is
BOLOND vagy.
Persze, csak ott, csakis ott,
csak azon az EGY napon.
Április elseje bolondok napja,
Nagy móka ez,ne tagadd.
Mindenkit megviccelhetsz,
S sokat nevethetsz.
Az iskola is jó hely erre,
A tanárokat vond be ebbe.
Tréfáld meg hát őket is,
S a társaiddal nevessétek ki.
Téged is megviccelhetnek,
De ne sértődj meg ezen.
Nevess te is egy jót ezen,
Mert ki ne élvezné ezt?
Sok a móka,kacagás,
Vár rád egy bulis társaság.
Vicceld meg az ismerőseidet,
S hagyd,hogy ők is poénkodhassanak te veled!
2010.03.28. 11:43
Mikkentyű 125399
Koala maci
Kedves kis mackó, ki édes és puha,
Ausztrália az ő otthona.
Fák tetején éli világát,
Eukaliptusz levéllel tömi kis pocakját.
Szeretni való ritka kis állat,
vigyázni kell rá, vagy ki is halhat.
Kevés van belőle,
mert az ember - a dőre
Velük nem törődve
Élőhelyüket teszik tönkre.
Szegény koala-mama, kicsinyével hátán
Nem győz menekülni a fák ágán.
Édes, puha erszényes kis medve
Erszényében kicsinye van rejtve.
Finom szürke bundát sajnos sokan várják,
így a koalanépet az emberek vadászták.
Tört volna le tőböl annak keze
kinek jutot eszébe eme pici medve szőre.
Szeretnivaló kis állat
Ki most a kihalás szélén állhat.
Megmenteném mindet szívesen
Hogy sokáig élhessenek békében.
Két éve történt, már nem is tudom hogyan,
Hazajöttem az iskolából, s csak borzongtam.
Az aggódás eluralkodott rajtam,
Megdobbant a szívem abban a pillanatban.
Aggódni kezdtem a szívem csücskéért,
Az én egyetlen Tomi cicámért.
Lehet, hogy csak egy közönséges állat,
Számomra mégis egy családtag.
Úgy szerettem, mint a családomat,
Úgy, akárcsak anyáékat.
Ő volt számomra a második családom,
És én már őt soha többé nem látom.
Fáj a szívem, mikor rá gondolok,
Fáj, mert vele többé nem találkozok.
Az évek során azt már megtanultam,
Hogy elhunyt szeretteimért hiába siránkoztam.
Elvette tőlem őt az élet,
És én semmit se tehettem érte.
Elmondhatatlan fájdalom kínozta lelkem,
De én őt még mindig szeretem.
De belenyugodtam már a sok fájdalomba,
Versem itt véget ér
Nem fojtom bele magam a kínokba,
Talán így emléke örökké él.
Pötyinek hívják az én macskámat,
Sokat játszik,nagyon boldog kisállat.
Rendkívül okos cica,
Sokszor nyújt nekem vigaszt.
Mindig hozzábújhatok ha bánatos vagyok,
Mindig megölelhetem,ha sokat búsulok.
Aki ránéz,elönti a boldogság,
S ez cseppet sem bolondság!
Sokat szoktunk együtt játszani,
S ez sosem fog másképp látszani.
Én nagyon szeretem őt,
Mert szerintem egy igazi hős.
Egész álló nap dorombol,
Pocakja az üresség miatt korog.
Imádja a sonkát,
S ez nagyon mókás!
Hasa pöttyös,így lett a neve Pötyi,
Legszívesebben minden alkalommal mondanád neki,hogy köszi.
Bármikor megvigasztal ha bánatos vagy,
Mellette szomorkodni nem szabad.
Versemet most róla írom,
Mert ő az,akit mindig szóra bírok.
Ezüstszürke színe a tekintetet odavonzza,
Személyisége pedig lehengerel,ami nem csoda.