[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
az én szalagkám egyszer kiment a rétre. vett 1 szalagot. már csak 150 euró maradt szegényke zsebében. hát lássanak csodát! meglátta a ttk tevékeny tevéket! nem habozott, csatlakozott! ez szerencsére 1 REMEK kari volt. addig dolgozott, míg nem kap pénzt! ez nem ártott senkinek se! szerette, és addig volt benne, míg meg nem halt!
|
Már nem lesz tehetségkutató?:)
|
Themeee [298180]
http://www.myimg.de/?img=korcsolyazoteveb8d25.png
http://img1.myimg.de/korcsolyazoteveb8d25.png
|
Gyuri voltam elnézés
2011.12.25 21:04 A világ legbátrabb állata „
Legbátrabb állat
Uszkár kutya
Számos kinológus próbálta az uszkár eredetét kibogozni, több-kevesebb sikerrel. A kutatásokból az szűrhető le, hogy valószínűleg különböző vadászkutyák (spanyol, portugál, francia, német, magyar és orosz) és bozontos szőrű juhászkutyák keverékéből alakult ki. Származási országára vonatkozóan több feltevés is van, a feljegyzések alapján úgy tűnik, Németország, Franciaország vagy Oroszország lehet a fajta őshazája. Az eredetileg nagy termetű uszkárt vízből való apportírozásra és vadászatra tenyésztették ki, de voltak apróbb változatai is, ezek az európai nemesi családok kedvelt háziállataik lettek.
Az első olyan festmények és feljegyzések, amelyek a mai uszkárhoz nagyon hasonló kutyafajtát örökítenek meg, a 16. század elejéről származnak. Jellegzetes, oroszlánosra nyírt bundája az úszást tette könnyebbé, a meghagyott pomponok az érzékeny ízületeket védték a hidegtől. A fajta a 18. században már nem csupán vadászkutyaként, hanem ölebként is igen elterjedt volt. Szinte minden európai és amerikai cirkuszban felléptek vele, különféle mutatványokra volt képes. A mai uszkár a 19. század elejére már teljesen kialakult és ekkor támadt fel az emberek érdeklődése a fajtatiszta kutyák iránt is. Megszervezték az első kutyakiállításokat, létrejöttek az első klubegyesülések. Angliában önálló fajtaként 1876-ban ismerték el. A 20. század elején divatba jött a zsinóros szőrváltozat, amely gyakran a földig ért. Ezt a bundát nem volt könnyű karban tartani és amikor megjelentek az első nyírógépek, népszerűsége csökkenni kezdett.
Németországban az uszkár tenyésztésének alapjait a Deutsche Pudel Klub megalapításával tették le, 1896-ban Münchenben. A német "Pudel" szó a pocsolya (Pfudel, Pfütze) szóból ered, ugyancsak az angol "Poodle" (Puddle). Francia elnevezése "Caniche", kacsát (canard) jelent. A francia "Club des Amateurs de Caniche de Strasbourg" elnöknője javaslatot állított össze a standard-re vonatkozóan, amely az FCI (Nemzetközi Ebszövetség) közgyűlése elé került. A tagországok 1936-ban ellenvetés nélkül jóváhagyták, azóta az uszkár francia fajtának számít. Az eredeti standard különböző változtatásokkal és kiegészítésekkel bővült. A legfontosabbak: 1960 – modern nyírás elfogadása, 1966 – ezüst színű uszkár elismerése, 1977 – apricot színű uszkár elismerése, 1987 – toy méretű uszkár elfogadása. Legújabban pedig, 2007. április 18-án a vörös színű uszkár elismerése.
Manapság az uszkárt társállatként tartják, igazi családtag válik belőle. Az óriás uszkárt egyes országokban ismét alkalmazzák vadászkutyaként, egyes egyedek akár szarvasgomba-keresőnek vagy vakvezetőnek is beválnak. A kisebb változatokat még ma is gyakran használják cirkuszi mutatványokban, ez is azt bizonyítja, hogy szinte bármire betanítható. A kutyasportokban, így az agility-ben és a flyball-ban, illetve a trükkös elemekben gazdag dog dancing-ben is nagyszerű sikereket ér el.Az uszkár méretét tekintve lehet: ÓRIÁS (45–62 cm), KÖZÉP (35–45 cm), TÖRPE (28–35 cm) és TOY (28 cm alatt, 25 cm az ideális). Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában csak három méretet különítenek el: STANDARD, MINIATURE és TOY. Az uszkár méretétől függetlenül élénk, kíváncsi, rendkívül tanulékony, egy igazi tehetség.
Hatféle színváltozatban – fekete, fehér, barna, ezüstszürke, apricot, vörös – jelenik meg a kiállításokon, de számos más színben is tenyésztik. Ezek a színek más formában vannak regisztrálva, egyes klubok kiállításain címeket is szerezhetnek. Az FCI egyelőre nem fogadja el őket: harlekin (fehér alapon fekete foltokkal), parti (fehér alapon egyéb színű foltos), black and tan (fekete-cservörös), phantom (tan mintázat más színekkel), továbbá kék, krém, café au lait, silver beige, sable (coboly) és brindle (csíkos). Népszerűségük egyre nő, ami cseppet sem meglepő, hiszen szemet gyönyörködtető látványban részesítik az embert
|
Legbátrabb állat
Uszkár kutya
Számos kinológus próbálta az uszkár eredetét kibogozni, több-kevesebb sikerrel. A kutatásokból az szűrhető le, hogy valószínűleg különböző vadászkutyák (spanyol, portugál, francia, német, magyar és orosz) és bozontos szőrű juhászkutyák keverékéből alakult ki. Származási országára vonatkozóan több feltevés is van, a feljegyzések alapján úgy tűnik, Németország, Franciaország vagy Oroszország lehet a fajta őshazája. Az eredetileg nagy termetű uszkárt vízből való apportírozásra és vadászatra tenyésztették ki, de voltak apróbb változatai is, ezek az európai nemesi családok kedvelt háziállataik lettek.
Az első olyan festmények és feljegyzések, amelyek a mai uszkárhoz nagyon hasonló kutyafajtát örökítenek meg, a 16. század elejéről származnak. Jellegzetes, oroszlánosra nyírt bundája az úszást tette könnyebbé, a meghagyott pomponok az érzékeny ízületeket védték a hidegtől. A fajta a 18. században már nem csupán vadászkutyaként, hanem ölebként is igen elterjedt volt. Szinte minden európai és amerikai cirkuszban felléptek vele, különféle mutatványokra volt képes. A mai uszkár a 19. század elejére már teljesen kialakult és ekkor támadt fel az emberek érdeklődése a fajtatiszta kutyák iránt is. Megszervezték az első kutyakiállításokat, létrejöttek az első klubegyesülések. Angliában önálló fajtaként 1876-ban ismerték el. A 20. század elején divatba jött a zsinóros szőrváltozat, amely gyakran a földig ért. Ezt a bundát nem volt könnyű karban tartani és amikor megjelentek az első nyírógépek, népszerűsége csökkenni kezdett.
Németországban az uszkár tenyésztésének alapjait a Deutsche Pudel Klub megalapításával tették le, 1896-ban Münchenben. A német "Pudel" szó a pocsolya (Pfudel, Pfütze) szóból ered, ugyancsak az angol "Poodle" (Puddle). Francia elnevezése "Caniche", kacsát (canard) jelent. A francia "Club des Amateurs de Caniche de Strasbourg" elnöknője javaslatot állított össze a standard-re vonatkozóan, amely az FCI (Nemzetközi Ebszövetség) közgyűlése elé került. A tagországok 1936-ban ellenvetés nélkül jóváhagyták, azóta az uszkár francia fajtának számít. Az eredeti standard különböző változtatásokkal és kiegészítésekkel bővült. A legfontosabbak: 1960 – modern nyírás elfogadása, 1966 – ezüst színű uszkár elismerése, 1977 – apricot színű uszkár elismerése, 1987 – toy méretű uszkár elfogadása. Legújabban pedig, 2007. április 18-án a vörös színű uszkár elismerése.
Manapság az uszkárt társállatként tartják, igazi családtag válik belőle. Az óriás uszkárt egyes országokban ismét alkalmazzák vadászkutyaként, egyes egyedek akár szarvasgomba-keresőnek vagy vakvezetőnek is beválnak. A kisebb változatokat még ma is gyakran használják cirkuszi mutatványokban, ez is azt bizonyítja, hogy szinte bármire betanítható. A kutyasportokban, így az agility-ben és a flyball-ban, illetve a trükkös elemekben gazdag dog dancing-ben is nagyszerű sikereket ér el.Az uszkár méretét tekintve lehet: ÓRIÁS (45–62 cm), KÖZÉP (35–45 cm), TÖRPE (28–35 cm) és TOY (28 cm alatt, 25 cm az ideális). Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában csak három méretet különítenek el: STANDARD, MINIATURE és TOY. Az uszkár méretétől függetlenül élénk, kíváncsi, rendkívül tanulékony, egy igazi tehetség.
Hatféle színváltozatban – fekete, fehér, barna, ezüstszürke, apricot, vörös – jelenik meg a kiállításokon, de számos más színben is tenyésztik. Ezek a színek más formában vannak regisztrálva, egyes klubok kiállításain címeket is szerezhetnek. Az FCI egyelőre nem fogadja el őket: harlekin (fehér alapon fekete foltokkal), parti (fehér alapon egyéb színű foltos), black and tan (fekete-cservörös), phantom (tan mintázat más színekkel), továbbá kék, krém, café au lait, silver beige, sable (coboly) és brindle (csíkos). Népszerűségük egyre nő, ami cseppet sem meglepő, hiszen szemet gyönyörködtető látványban részesítik az embert
|
Egy igazi mese a mikulásról
Bizance.
A történetem rendhagyó módon nem a karácsonyról, sem a szentestéről, de még csak nem is a télről szól.
Minden egy langyos tavaszi napon kezdődött...
Mikulásné ebédhez hívta nagy hasú férijét, aki még lazsált a nagy karácsonyi hajsza után. Télapó ugyanis tavasszal piheni ki a fáradalmakat, mert nyáron már beindul a mikulásgyár, előjönnek a segítő manó kezek, és még Rudolf is kimerészkedik az istállóból.
-Télapóóóó kész az ebéd!
Télapónak több se kellett, már az asztalnál is ült, várva a jó illatú ebédet.
-Ugye tudod, hogy holnap jön a Nyuszi?-kérdezte Télapó kedvesét hatalmas komolysággal.
-Hát persze, hogy is feledkezhetnék meg Nyusziról?!-mosolyodott el Mikulásné.
Télapó az ebéd után elszundított kicsit, később megetette Rudolfot és a többieket, jó éjszakát kívánt feleségének és ágyba bújt, ma kivételesen korán, hogy reggel szódával ébreszthesse Mikulásnét.
Másnap reggel Télapó gondoskodott róla, hogy Mikulásné még véletlenül se hervadjon el a következő húsvétig. Mikulásné, talán mondanom sem kell nem volt elragadtatva, de boldog volt, mert szerette a húsvétot.
-Itt járt a Nyuszi!-lelkendezett Mikulásné.
Télapó már rohant is a kertbe, és azonnal kutatni kezdte az elrejtett hímestojásokat, a csokinyuszikat és az ajándékokat, mint valami kisgyermek.
-Ez a Nyuszi idén is jól kitett magáért, kaptam egy teljesen új puttonyt.-örvendezett Télapó.
-Én pedig egy új kötényt, ebben még finomabbat tudok ám főzni.-mondta boldogan Mikulásné.
-Hohohohó, imádom a húsvétot!-kiáltott Télapó elégedettem miközben átölelte feleségét.
Ezt a történetet azért meséltem el, hogy megértsétek Télapónak is szüksége van meglepetésekre és az ő kedvence a húsvét, mert ilyenkor ő pihen és a Nyuszi dolgozik. ;)
|
Rebi és a Télapó
Történetem egy bájos kislányról Rebiről fog szólni. Rebi 6 éves volt, éppen ennyi idősen a legcsodálatosabb a Húsvéti Nyuszi, a Jézuska és a Mikulásról szóló mesék, melyekben az ennyi idős gyerekek hisznek.
Rebi már teljesen elvarázsolva érezte magát, mivel tudta, hogy ma este jön a Mikulás! Mint minden gyerek ő is elszerette volna csípni amikor ajándékokat tesz a kis csizmákba. Rebi csak várt és várt egész délután, és este 7 óra körül, talán az izgatottságtól vagy a fáradságtól, de elaludt. Szülei lefektették, betakargatták.
Mivel Rebeka egész nap csak a Télapóra gondolt, nem véletlen, hogy ő volt az álmának a főszereplője is. Így kivülről nézve bájosan szuszogott a kis Rebi, de ember nem gondolná, hogy a nyugodtan alvó kislánynak mekkora kalandban is van valójában része. Rebinek megadatott az ami sok más gyereknek nem, találkozhatott a Mikulással, első találkozásuk, a lappföldi Mikulás játékgyára előtt volt. Megöltelte a Télapót, és a Télapó kedvesen körbe vezette a gyárban, ahol krampuszok és manók tömkelege dolgozott azon, hogy minden gyerek a tökéletes finomságokat vagy esetleg virgácsokat és személyre szabott kis játékokat kapjon. Rebi teljesen elvarázsolva érezte magát, de sajnos a Mikulás közölte vele; Még sok dolga van a mai estén. Ezért búcsút kellett venniük.
Rebeka amint felébredt, kippattant az ágyából és rátalált az ajándékaira. Szülei mosolyogva nézték a kislányt, és örültek kislányuk boldogságának. Volt a csizmában, mandarin, kiwi, dió és egy barbi baba, amiket nagyon szeretett Rebi. És tudta, hogy az amit éjszaka álmodott, az nem egy egyszerű álom volt, hanem egy kirándulás. Ez egy életre szóló élmény volt Rebinek és még most felnőtt korában is hiszi, hogy azon az éjjelen valóban ellátogatott a Mikulás játékgyárába.
|
A szórakozott Mikulás
Ez a Mikulás a világvégi erdőben éldegélt egy nagy kamrás, kicsi házacskában. A nagy kamrára ugyancsak szüksége volt: ott tartotta a gyerekeknek szánt ajándékokat. A sok mindenféle között cintányérozó bohócot, játék babákat, kisautót, nagyautót, zakatoló mozdonyt, a szomszédok bosszantására is alkalmas trombitát lehetett látni, de ez utóbbit mindig olyan gyerek kapta, aki a hangos trombitaszóval nem zavarta a szomszédokat, mert jól tudta a Mikulás, hogy rossz szomszédság török átok.
No, eljött az a nagyon nevezetes nap, amikor a jó gyerekeknek ajándékot visz a jó szívű nagyszakállú. Persze, akad olyan gyerek is, aki hol jó, hol meg nem. Az ilyen gyereknek az ajándék mellé intő szavakat is visz ez a jóságos, de kicsit szigorú Mikulás. Meg is szeppen egy-egy gyerek, még az is előfordul, hogy a kisebbeknél eltörik a mécses. Hanem a Mikulás zsákja kárpótlást nyújt az ijedelemért.
Ebben az évben kicsit szórakozott volt a Mikulás. Szűkös idők jártak kiserdőn, nagyerdőn, még a világvégi erdőben is, ahol ő lakott. Kevesebb ajándékot tudott összegyűjteni, ezért gondolatai folyton azon jártak: hol szerezhetne még újabbakat a gyerekeknek a meglévők mellé.
Végül hatalmas zsákja, ha nem is lett színültig tele, mint máskor, azért most is megpocakosodott. Hanem a töprengő, szórakozott Mikulás véletlenül a saját cicáját is belerakta a zsákba. Nyávogta pedig a cica, Cincilimincili, erősen:
- Én a zsákból kimennék! Fognék inkább egérkét!
Hat pompás rénszarvas repítette a szánt, vitte a Mikulás az ajándékokat a gyerekeknek. Egyszer csak úgy tűnt neki, mintha a rénszarvasok nyávognának. Meg is jegyezte:
- Drága segítőim, jókedvre derítőim, miért nyávogtok?!
A hat rénszarvas sértődötten kapta hátra a fejét:
- Miért nyávognánk, egyikünk sem macska!
Csóválta fejét a Mikulás, azt hitte, hogy képzelődött.
Elsőnek egy kicsi házikónál állt meg a szánkó. A háztetőn üres gólyafészek várta a tavaszt és a gólyákat, bent a szobában pedig öt gyerek az ajándékokat. A Mikulás mindegyikük fejecskéjét megsimogatta és kinyitotta a zsákját. Ezúttal nemcsak a gyerekek lepődtek meg, hanem ő is, mert a zsákból Cincilimincili nevű cicája mászott elő panaszos képpel. A gyerekek nagy örömmel simogatták, azt hitték, hogy a cica az ajándékuk. A Mikulás azonban elmagyarázta, hogy ez az ő cicája és tévedésből tette a zsákba. Ünnepélyesen elnézést kért Cincilimincilitől, a gyerekek pedig a legszebb ajándékokat kapták: pörgethető csíkos csigát, lendkerekes tűzoltóautót, focilabdát a fiúk, a két kislány pedig egy-egy szőke és göndör hajú, kék szemű és nagy szemű babát.
A legnagyobb meglepetést azonban most hozta a legkisebb fiúcska, Pistike. Kucsmát húzott a fejére (apukájától kérte el), kabátját kifordítva vette magára és egy icipici zsákocskából (akkora volt, mint egy uzsonnászacskó) kolbászvéget vett elő. A cica elé lépett. A cicaorr rögvest izgalomba jött, felemelkedett. Pistike, aki most a Mikulás szerepét játszotta, mély hangon így szólt a cicához:
- Tied ez a kolbászvég! Aki á-t mond, mondjon bé-t! Ez itt egy nagy kolbász – vége, minden jó, ha jó a vége!
Mindenki nagyon nevetett, legjobban a szakállas Mikulás. Csak a cica nem nevetett, hanem kolbászvéget evett
|
Barátságból szerelem ...
Volt egy lány és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője és szegény lánynak minden nap végig kellet néznie, hogy megy az idő és a srác meg az a lány még midig együtt vannak és ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt és elmondta neki hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. a Srác nagyot nézett és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett és csak ennyit mondott ?ennyit ér egy barátság, mert te csak mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám.? A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat és nagyon összetört a szíve. Telt múlt az idő a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat és levelet írt.
szia. te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom érzéseimet és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább hisz oly szép vagy és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóba megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod én már föntről foglak figyelni és még mindig SZERETNI.?
A lány ragadott egy kést és a vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta a lányt és a zsebébe a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. A Bácsi a levelet föladta a postán és másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp indultak a temetésre. A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ezt tudta mondani ?te vagy a hibás? a fiú egyből rájött, hogy mi a helyzet és ő nem ment a temetésre, hanem este éjfélkor kiment és a lány sírja elé borult és ezt mondta:
Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal már szakítottam, mert igazad volt és a legjobba barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy akkor olyan gonosz voltam. Nagyon szeretlek s szeretni is foglak. ?
Erre visszaszól egy lágy hang:
Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte
|
A szerelem
Biztosan sokan érezték már ezt a csodás érzést, a szerelmet. De amikor az embert először tini korában csapja meg ez a varázsaltosan édes érzés az egy örök emlék marad. Történetem egy lányról szól, Zitáról.
Nyár van, az év legcsodásabb része! Zita 14 éves és még nem volt soha pasija ami nagyon idegesíti mivel az őt körül vevő lányoknak már mind van vagy volt már barátja. Minden egy nyári táborral kezdődött, nem volt sok kedve elmenni, csak a szülei győzködték, affelől, hogy jó buli lesz. Mikor már ott volt a táborban egyre jobban kezdte élvezni, mivel meg ismert egy srácot. A fiú jóképű volt, sármos, jó fej, vicces és mindezek előtt nagyon szép felsőteste volt. Zita egyre jobban bele habarodott a fiúba és érzett egy kevéske viszonzást is az érzelmei felől. De eljött amitől mind eddig tartott... a szörnyű 7. nap. Miközben búcsúzkodott, szeme teljesen könnybe lábadt. Haza fele úton rengeteget sírt, és mindenki csak nyugtatta, hogy majd jövőre is jöhet, de ez Zitát egyáltalán nem nyugtatta meg, sőt inkább felzaklatta mivel ki tudja, jövőre eljön-e a szereleme. De amibe még szörnyűbb volt belegondolnia, nincs más választása mint elfelejteni őt, annyi dolog állt közöttük amiknek a súlyát csak modt gondolta végig; itthon derült ki, hogy van barátnője, és a távolság sem csekély a két fiatal között, ja és persze az a 2 év korkülönbség. Mégjó, hogy feltalálták a facebook-ot és az MSN-t, így majd tudják tartani a kapcsolatot. Kezdetben Zita megalázva érezte magát, mivel a fiút nem érdekelte.... mindig Zita kezdeményezte a beszélgetéseket. Néhafelcsillant a remény, hogy valami még összejöhet amikor a fiú kezdeményezett, de Zitának vissza kellett térnie a való világba... ez nem flört csak fránya 4 betű; Szia. Már hónapok teltek el, mindenki iskolába járt és az érzelmei halványodtak a fiú iránt, mivel érzete, hogy ebben nincs értelme reménykedni. Próbálta elfelejteni már 3-4 hónapja nem látta a fiút, és egszer csak jött a felismerés, na most ráírok facebook-on. Ráírt, és egész délután beszélgettek, szórakoztak. Az elkövetkezendő napokban már a fiú írt rá Zitára és egyre jobban reménykedett Zita; mivan ha összejövünk?? De a fiú távolodott Zitától, mind ketten fenn voltak facebook-on és semmi... a fiút hidegen hagyja, hogy Zita is online, de Zita otthon a gép előtt szorongott mivel érezte az erős kéztetést, hogy a írjon a fiúnak, de a nőissége nem engedte, nem akarta magát megalázni, hogy egyértelmnűvé tegye; Lohol a fiú után! Zitának rákellett jönnie... vége van! Vagy lezárja magában vagy nyüglődik. És ő lezárta...
Történetem itt véget is ért, mivelhogy, ennek a kapcsolatnak nincs jövője, ezért a történet folytatásának se volt, és gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy igaz történet.
|
Kedves ősz!
Visszanézek az életemre, és azon tűnődőm: mit tettem rosszul és mit jól, mit nem tettem meg és mi az amit bár ne tettem volna.Az ősz az eggyik olyan évszak, mely az elmúlást jelképezi.A falevelek varázslatosak, s az olykor-olykor felbukkanó szívárvány.. nincs olyan kinek ne nyerné el szívét.De nem szeretem az esőt.Minnél inkább az őszre gondolok az esőnek távolságát érzem a szívemtől.Pedig mily lágysággal táncol le az a földre.Nem érdekli őt majdnem semmi, felszabadítja a világot, és én mégis nem szeretem.Vajon helyesen teszem ezt, hogy egy csodálatos dolgot nem bírok szeretni?Az idő lehül, az emberek arcán kedvetlenség mosolyog fel, tudom irónikusan hangzik, de szétnézvén a nyagvilágban csupa élettelen, kedvtelen embert látok.Lásd csak: az eső mégjobban hergeli a népeket, nem szeretik őt olyan sokan.Pedig.. ha jobban belegondolok nincs nála csodálatosabb dolog.A szívárvány, hisz őt mindenki szereti!Kedves ősz, kaphatnánk-e több színpompát szürke hétköznapjainkba?S továbbá nem láttunk színpompát, míg megnem tanultuk szeretni az esőt.Az eső a szívárvány része, s lehetetlen nem szeretni azt.Bár az évek elszálltak fejem fölött, elnézem, hogy nem, nem hibáztam semmit, csupán a szeretet volt a lényeg, tudni szeretni valamit amit nem is akarunk.. a legnagyobb dolog..Ősz van.Az ablakhoz sétálok hallkan, csendesen.Nézem ahogy egyenként földet ér.Pillanatra behunyom szemem.Újra fiatalnak érzem magam.Mintha harmat lennék egy fának a levelén.Mely lassan lepereg a levélről és halkan földet ér..
cute scene monster
|
A decemberi tehetségkutató első fordulójára :) Bizance.
Szivárványos karácsony
A téli szünet első napja volt, amikor korán reggel megcsörrent Száva ébresztőórája. Álmosan, de vidáman kászálódott ki a takaró alól, mert tudta hamarosan itt a karácsony. Belebújt finom, meleg papucsába és letotyogott a
lépcsőn, szülei már várták, kakaója az asztalon illatozott. Leült és kortyolgatni kezdte, miközben édesanyja izgatottan újságolta el neki a nagy hírt: a karácsonyt az Alpokban, egy kis hegyi házikóban töltik. A kislány nagyon boldog volt, és azonnal csomagolni kezdett. Még aznap este elindultak.
Másnap reggel, mikor az autó ablakán álmos szemekkel kinézett Száva a gyönyörű havas tájat, és egy kis faházat látott. Örömében kabátot húzott és szaladgálni kezdett, közben kedvenc karácsonyi dalait énekelte. Annyira belemerült a dalolásba, hogy észre sem vette, milyen messzire került a kis alpesi házikótól és szüleitől. Amikor besötétedett már nagyon félt, és didergett az esti fagyban. Nem tudta mihez kezdjen, szomorúan, kedvetlenül elindult, keresve a fenyvesből kivezető utat. Csak lépdelt előre a nagy hóban, s az éjjeli sötétségben. Majd leült egy fa tövébe és ismét dalolni kezdett csilingelő hangján, s hirtelen abbahagyta, mert zajt hallott.
-Segíts már, segíts nem hallod!
-Nem tudok, értsd már meg.
Futni kezdett a hang irányába, és két igen aprócska lényt látott, maga sem tudta mifélék lehetnek., de az egyikük egy pici ágacska alá szorult.
-Ne féljetek majd én segítek. - levette az ágacskát a még mindig nagyon furcsának talált lényről.
-Köszönöm. - hangzott a válasz, miközben leporolta magát a szerencsétlenül járt apró emberke. - Látod, vannak akik segítenek. -mondta gúnyosan barátjának.
-Nem bírtam el az ágat.
-Elég volt! -szakította félbe a vitát a kislány. -Kik vagytok ti?
- Én Ici vagyok.
- Én pedig Pici vagyok.
- Miféle lények vagytok ti?
- Mi vagyunk az Aprócskák, de ha megbocsátasz most rohannunk kell, köszönjük a segítséget.- és egy szempillantás alatt eltüntek az erdő sűrűjében.
Száva megint elszomorodott, ekkor kedves dalolászást hallott a fa tetejéről.
- Ki énekel?- kérdezte, de válasz nem érkezett. Ismerte a szép dalt és csodálatos hangján énekelni kezdett, mire egy rózsaszínruhás aranyhajú tündérke repült elé.
- Te kellesz nekem!- mondta a tündér.
- Én? De mire kellek én?
- Te fogsz énekelni az új tündérkirály megkoronázásán, ilyen csilingelő hangot még soha nem hallottam, mint a tiéd.
- Nem énekelhetek, nekem meg kell találnom a szüleimet!
- Miután énekeltél segítek megkeresni őket rendben?
- Jól van, énekelek.
- Akkor kövess!
Árkon bokron át vezette a szépséges tündér a csodahangú kislányt.
- Hová megyünk?
- Szivárványos Birodalomba.
- Erről még nem hallottam. Ez a tündérek országa?
- Úgy bizony.
Egy hatalmas üvegfal elé érkeztek, ami a szivárvány összes színében pompázott.
- A falon csak az igaz szívű gyermekek juthatnak át. Próbálj meg továbbmenni, mintha a fal ott sem lenne.
Száva bátran lépett egyet, és zuhanni kezdett, semmit nem látott, minden sötét volt, és fekete. Egyszer csak azt érezte, hogy valami elkapta, és lelassult.
- Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz vagy. -mondta a tündér viccelődve.
- Én sem gondoltam, hogy... Hűha - állt el a lányka szava, amikor a puha aranyszínű fűre érkezve körülnézett, és látta a sok kis sürgő-forgó tündérkét, akik épp ünnepséget szerveztek.
- Kit hoztál Tavaszka. -kérdezte egy halványkék ruhás tündérlány.
- Ő itt, Ő itt...
- Száva vagyok.
- Ez a kislány fog énekelni a koronázáson.
- Itt a jövendőbeli királyunk, itt a jövendőbeli királyunk. - hangzott az éljenezés.
- Gyorsan, mielőtt meglátnak bújj be ide, átváltoztatunk tündérré.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet Tavaszka ugye nem engeded?!
- De, így lesz a legjobb, hidd el Elektra tudja mit csinál.
Majd a két tündér egyszerre mondani kezdték a varázsigét, és tündérport szórtak a kislányra, aki apró piros ruhás tündérkévé változott, aranysárga szárnyai ragyogtak, Tavaszka nagyon megirigyelte.
- Te aztán gyönyörű tündér lettél!- mondta elámulva Elektra.
- Csodálatosan szép vagy. - ámuldozott Tavaszka is.
- Sietnünk kell egy órán belül kezdődik az ünnepség. - kapott a fejéhez a kék ruhás tündérke. -Tanítsd meg Szávának a dalt Tavaszka, nekem segítenem kell a díszítésben.
- Jól figyelj, nem lesz könnyű!- és elővette a kottát, ami egy csillogó ezüstpapírra volt gyöngy betűkkel írva.
Szávának nagyon szépen ment a dal, Elektrának, és Tavaszkának is nagyon tetszett.
- Gyerünk, kezdődik!
Kiléptek a sátorból, és Száva énekelni kezdett, a Szivárványos Birodalom lakói tátott szájjal hallgatták a legszebb tündért, akit valaha láttak, de a dal véget ért, és Száva indulni akart. Elektra próbálta lebeszélni, Tavaszka is igyekezett maradásra bírni, de a kislány már nagyon vágyódott haza. Nem volt mit tenni, beleegyeztek, hogy segítenek neki újra az emberek világába kerülni, és ekkor hozzájuk lépett a tündérkirály.
- Ki vagy te csilingelő hangú idegen?
- Én Száva vagyok, de most me...
- Mennie kell pihenni mert nagyon elfáradt. - szakította félbe a beszélgetést Elektra.
- Az ünnepi vacsorára mindhármótokat szeretettel várom! -mondta a király és a palotába ment.
- Sajnos, nem lehet, a szüleim már biztosan aggódnak.
- Maradnod kell, a királynak nem mondhatunk ellent!- válaszolta Elektra.
- Ellent nem, de igazat igen, ha nem visztek haza elmondom neki ki vagyok valójában.
- Kérlek, ne... Hazaviszünk a vacsora után!
- Tavaszka nekem most kell mennem! Kérlek, mentsetek ki a királynál!
- Elektra, muszáj hazavinnünk őt, mielőtt kiderül az igazság. Különben is a tündérpor hatása is órákon belül elmúlik, ha addig nem jut ki, örökre Szivárványosban ragad.
- Akkor gyerünk!
- De mégis, mit mondjunk a királynak? - Akadékoskodott Elektra.
- Találj ki valamit, nekünk máris indulnunk kell, ígérem vacsorára visszaérek!
- Viszlát Elektra!- köszönt el a kislány.
- Minden jót!
És ismét feketeséget látott, a szárnyai eltűntek.
- Tavaszka a szárnyaim. - mondta ijedten.
- Kezd elmúlni a varázslat hatása sietnünk kell, kapaszkodj belém!
A pici tündérke minden erejét összeszedve repült a Szivárványos kapuhoz, miközben Száva egyre nehezebb lett, már kezdett újra emberformájú lenni.
- Ugorj Száva!
A kislány ugrott, át a Szivárványos kapun, át az üvegfalon, és újra a hideg, sötét erdőben találta magát.
- Tavaszka merre vagy? Tavaszka!- kiáltozott, de Tavaszkát sehol sem találta. Kétségbeesetten nekidőlt egy fának és becsukta a szemét.
- Száva! Száva ébredj! Ébresztő! Megérkeztünk!
- Anya, Apa! De jó, hogy itt vagytok! - örvendezett a kislány.
- Nézz csak ki az ablakon!- mondta az édesapja.
A kislány körülnézett, és rájött, hogy az autóban ül, kikukucskált az ablakon és újra meglátta az alpesi házikót.
- De szép! -mondta.
- Gyere, hozd a kis táskádat! - mondták a szülei, és előrementek.
- Csak álom volt? - gondolkozott el a kislány, miközben vékony hangot hallott.
- Nem, nem álom volt!
- Tavaszka, te vagy az?
- Igen, ne csodálkozz, egy kis tündérport szórtam az idő kerekére... Most indulnom kell, boldog karácsonyt Száva!- és egy pici üvegcsét nyomott a kislány kezébe.
- Boldog karácsonyt, Tavaszka!- de mire kimondta a tündér már eltűnt.
Nézegetni kezdte az üveget, és egy rövid üzenetet talált rajta: ,,Ez még jól jöhet, egy kis tündérpor, köszönünk mindent: Tavaszka és Elektra."
- Gyere Száva kész a forrócsoki!- hallotta édesanyja hangját a teraszáról.
Az üveget a zsebébe tette, beszaladt a házba, és jóízűt kortyolt a forrócsokiból, közben titokzatosan elmosolyodott.
|
|
_$$$$$$$$$___$$____$$____________$$______________
_____________$$____$$__________$$__$$____________
_$$$$$$$$$___$$____$$________$$______$$__________
_$$__________$$____$$____$$$$__________$$________
_$$__________$$____$$$$$$$$___$$$$$$$$$$$________
|
Megpróbálom ujra, mert enyhén szétesett...
_______
/ ______ \
/ / \ \
| | | |
| | | |
\ \ / /
_|_|_____|_|_
| \ \
| | \ \
| | \ __________\
| | | | | | | |
|,| | | |,| | |
| | | |
|_| |_|
_______
/ ______ \
/ / \ \
| | | |
| | | |
\ \ / /
_|_|_____|_|_
| \ \
| | \ \
| | \ __________\
| | | | | | | |
|,| | | |,| | |
| | | |
|_| |_|
|
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
