[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
HIDEG VAN BENT IS
hideg van már bent is,
nem elég, hogy kint is?
vacogok, megfagyok,
nem tudom, lefagyok.
hibernálva érzem magam,
mintha jégbe zártak volna,
pedig nem, nem vagyok
bezárva, csak a hideg szobába.
lám, majd meleg lesz,
addig is a kályhánál leszek,
majd jobban is leszek,
ha forró jön a fejemre.
lámcsak, mégis meg fog történni?
lehet, de tél van még.
hogy ilyen didergés van,
ne ilyesszen meg! Lesz jobb is, hidd el!
|
Már javában a télben járunk,
De havat sajnos keveset láttunk,
Ám a mai nap ismét havazik,
Van ki örül, s van ki szomorkodik.
„Végre esik a hó!”
Kiált fel sok gyerek.
Még a kutya is vidáman vakkant,
Amint a friss hóban hempereg.
Az úton szánkót húz két kislány,
Szánkózni mennek tán?
Egy csapat fiú szemet vet rájuk,
„Majd hógolyóval jól megdobáljuk”
-hangzik, de a lányok már messze járnak.
A tó befagyott vizén,
Esetlenül csúszkál Irén.
Anyukája a partról állva várja,
Mikor esik hanyatt lánya.
Az etetőben három veréb turkál,
Míg a szakadó hó el nem áll.
De arra bizony még várhatnak,
Miként arról a hírekben beszámoltak,
Egy hetes hóesésre számíthatnak. :D
|
Itt a tél
A környék fehérbe öltözött.
Elmúlt az ősz, s a tél hamar a helyére költözött.
Hatalmas pelyhekben hull a hó,
Gőzölgő teát kortyolgatva nézni jó...
Készülnek a hóangyalok,
De a hóemberről hiányzik a répa orr.
Helyére most faágat szúrnak a gyerekek
És nevetve, táncolva kapkodják nyelvükkel a hópelyheket.
Pár hónapos kutya kölyök először lát havat.
Boldogan hempereg a fa kopasz koronája alatt.
Boldogan nézem én is a játékukat
A melegből csodálva a fehérlő havat.
|
lehet hogy ez nem is igazából a télről szól, de úgyis csak versenyen kívül neveztem:)
|
A madáretetőben
Az udvarunkon a fa tetején,
Lóg egy madáretető az ág végén.
Mikor beköszönt a hideg tél,
Minden nap telerakom magokkal én.
A madarak már lesben állva
Várnak a finom kajára.
Sokféle jár ide étkezni,
De általában a rigó kezdi.
Nem válogat, mindent megesz,
Ám a kedvence az almagerezd.
Utána megjönnek a cinegék,
S egyikük sem félénk.
Nem sokat esznek,
Hisz nem kell annyi a kicsi testnek.
Mikor tovaszáll a cinkecsapat,
Megérkezik a kövér galamb.
Nem csoda, hogy ily termetes,
Mert amennyit eszik, az rettenetes.
Órákig ül egyhelyben,
S alig marad valami az etetőben.
Délután megjelenik egy veréb,
De csak a maradékot találja szegény.
Így telik el minden téli nap,
S remélem a sok madár örökre hálás marad.
:DD
|
Megérkezett a ..
Megérkezett a tél,
Tea ivás,remegés,
Miről beszélsz?!:)
Mikulás,igaz már elsétált,
De ne búsúlj,mert jön a Karácsony,ami más.;d
Több ajándék,nagyobb hangulat,
Így mosolyogj,és várd a boldog pillanatokat!:)
Írta : AnneDiamond nevű teve :)
|
Gmbóc, pufi, elegáns,
Barna, szürke, felemás.
Annyi féle manapság a változat,
Rengeteg a különböző mintázat.
Ami bennük közös: a nyávogás,
Ugrándozás, hízelgés és mosakodás.
Minden dolgot látnak a sötétben,
Így ilyenkor ők vannak a fölényben.
Hogyha mérgesek, akkor karmolnak,
Ha jó a kedvük, dorombolnak.
Ha tejet kapnak, azonnal megisszák,
Ugyanis az igazság, hogy ők a kis-és nagycicák!
sweetie [26829]
|
Zúgó szellő simítja arcom,
Verset írok a Duna-parton.
Tarka levél hullik az égben,
Harmat csillog a csillagfényben.
Őszies illatok repkednek,
Búgó rovarok repdesnek.
S eső után felbukkan várva
az ősz halvány, szürke szivárványa...
sweetie [26829]
|
Tevém neve: Anne Carisle
Leltárszáma: 33585
Itt a vers.
Tudom milyen,ha egy szeretted eltávozott,
Ennek alapján próbálok alkotni egy verset,még pedig jót.
A nagymamám az,aki elhagyott ,
Tisztességes,remek asszony volt.
Göndör ősz haja, csillogó kékszeme,
Úgy ragyogott,ahogy még senkinek sem.
Tudott jókat nevetni,
Viccelődni,komoly lenni.
Ezért volt Ő,a legjobb nagyszülő!
Édesanyámat rendkívül megérintette az este,
Amikor reggel hétkor ,a korházból meg kapta az elrettentő sms-t.
Nos,ilyen vers tellett tőlem,
Remélem tetszett,és még kijött is a könnyem.
Köszönöm a figyelmet,
Abbahagyom az írást,
Mindenkinek tisztességbeli ünneplést kíván:
A TTK karaván!
|
Nagyszüleim emlékére
Sajnos nem nagyon tudom, mit jelent,
Hogy nagyszülők szeretik az embert.
Amikor megszülettem,
Csak 2 nagymamám volt nekem.
Egyikőjük hamar el is ment,
Engem szinte nem is ismert.
S én sem emlékszem már,
Milyen volt az a nagymamám.
A másikat volt szerencsém megismerni,
Ő igazán tudott szeretni.
Sajnos már ő sincs köztünk,
De szívünkben örökké emlékezünk...
:D
|
~ Nagymamámnak
Elválaszt egy világ, de bármit megtennék érted,
Jobb ember leszek, hiszen emlékszem: ezt kérted!
Köszönöm, hogy vigyáztál rám, ha beteg voltam,
Köszönöm, hogy engedted, hogy a hajad fonjam.
Tudom, most rossz vagyok, nekem is van hibám,
Tudnod kell, hogy rólad szól minden esti imám.
Néha elvétettem az utat, Te jó irányba tereltél
Köszönöm, Mama, hogy jó embernek neveltél!
Hiányzol nekem, már nem találom a helyem,
Ha Rád gondolok mindig könnyes lesz a szemem.
Hiányzik minden szavad, a kezed gyenge ölelése,
A szemed csillogása, a szád pici nevetése.
Melletted nőttem fel, te adtál mindig támaszt,
Minden költői kérdésre megadtad a választ.
Nélküled üres és színtelen a világ,
Itt van egy unoka, ki mindörökre imád!
[ dat komment: az utolsó sorokat sírva írtam:) remélem tetszik! ]
|
Vers a legjobb barátomról
Sajnálattal közlöm
nincs nekem olyanom.
Barátommal töltöm
Szinte minden napom.
Azt mondanám, ő a legjobb
Egy személyben minden,
Miért is lennék oda,
Hisz Ő a legfőbb kincsem.
De valami néha
Mégis egyre facsar
Nem régi a téma
Még eléggé mar:
Hogy miért dobna el engem
Minden barát magától?
Mert én dobom el őket
Ha erkölcsük komor.
Így nehéz az igaz
Barátot meglelni
Ha a becsület bennem
Fontosabb, mint nyerni.
Nem tehetek róla
Nem bírom szenvedni
De talán jön az óra
Mi megtanít majd hinni,
Hogy lesz egy igaz barát,
Lelke százegy karát
És nem kísért majd talán
A csalódás, mi bánt.
|
A szerelmek jönnek, mennek,
Míg a barátok sosem felednek.
Velünk lesznek, együtt nevetünk,
Megtesszük egymásért, amit tehetünk.
Néha több az egy-kettő,
Mint a hamis kétszerkettő.
Nem kellenek álbarátok,
Különbeket is találok.
Találtam én jóbarátot,
Együtt csinálunk sok ostobaságot.
Nincs ezzel baj, ez a fiatalság,
Belefér pár csintalanság.
Ha keresnék se találnék jobbat,
Lehet, hogy éppen te dobtad.
Így bizony nagyot hibáztál,
Kár, hogy rá nem vigyáztál.
|
Néha megkérdezem az élettől,miért ilyen nehéz
De eddig mindig azt felelte,hogy tudja azt az ész.
Miért vannak kamu barátaink akik hazudnak végig
És azt mondják,hogy együtt majd kitartunk az égig.
Aztán ha valami baj van inkább elszaladnak tőlem
Olyankor bezzeg elég lesz belőlem.
De amikor te vagy bajba,én szaladok hozzád
Hogy féltve őrzött titkod eljuthasson hozzám.
Ne félj ennek vége lett baby
Kamu barátokkal végeztem ennyi.
|
Karácsony
Itt van újra a Karácsony,
Meglepem kis családom.
Ajándék meg minden jó,
Mákos beigli és meló.
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok!
Mákos beigli nem jutott, a pizzást hívjátok!
Meg aztán Boldog Új Évet ha már közeleg,
Reméljük a jövő év jobb lesz majd öreg!
BOLDOG KARÁCSONYT! :D
|
Itt van már a mikulás!
Itt egy virgács, ott egy dió,
Mi történt itt drága apó?
Ki vagy te és honnan jöttél,
Mért van ilyen nagy szakállad,
Piros, bolyhos csizmácskád?
Ne szeppenj meg kicsi fiú,
Nem más vagyok, Mikulás!
Hisz kimás lennék,
decembernek immár az idusán?
Mostmár megyek, sok a dolgom,
Dúskálj a sok finomságban,
akadnak még a csizmádban!
Na de mostmár elköszönök,
egy év múlva ugyanekkor,
Jólegyél és eljövök!
|
Ősz van,ősz van
Dalolnak a levelek
Járok az avar közt
Szívem nagyokat lép
|
Találkozásom AZ elefánttal
Többnyire a tévében
De egyszer az állatkertben láttam
De mikor így néztem,
Még akkor is leesett az állam.
Nagyon hosszú orrával
Itta a vizet hosszasan
És az idő előrehaladtával
Köszöntem hát neki udvariasan.
"Szervusz, kedves elefánt"
- mondtam neki megszeppenve
"Miért így iszod a piát?"
- kérdeztem aztán merengve.
Vártam, hogy válaszoljon
De hatalmas füleivel csak intett,
Talán eleget még nem ivott
Így hát még pár kortyot felhörpintett.
Ha abbahagyja, talán válaszol
Gondoltam észszerűen
Libabőr futkározott a hátamon,
Ahogy reménykedve figyeltem.
Egyszercsak bús szemeit rámemelte,
Ormányával az arcom megsimította,
Majd hirtelen ötlettől vezérelve,
szalmakalapomat lelegelte az istenáldotta.
Megdöbbenésemben szóhoz se jutottam
Ő vidáman visszament a vízhez,
Míg én az ellenkező irányba futottam.
Gondoltam, különös hír ez.
Majd végül mégis utánam szólt
"Finom volt a kalapod!"
Bár lehet, csak a szél dalolt
Vagy az elmém játszadozott.
|
Ha unod már a tv-t,
és unod már a chatet ,
vegyél te is tevét ,
és dobd fel az életed!
Ezt egy kattintással eteted ,
és kattintással itatod ,
em rágja a szőnyeged ,
és nem ordit a szomszédod .
Éjjel nappal veled lehet ,
minden reggel szeretgeted ,
a zsebpénzedet ráköltheted ,
jóra rosszra nevelheted .
Teve háton szép az élet ,
a sok arab csadorba ,
irigyelve figyel téged,
gondozd jól a kis tevédet!
|
[517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés