Íme, ez a hihetetlen különleges lény, melyből a világon ma már csak két egyed található! Milyen hihetetlen csoda, hogy láthatom őket.Itt vagyok a távoli Ázsiában, annak is a legnébesebb országában, Kínában.Türelmetlenül várom hogy végre láthassam a Föld legritkább állatfaját. Itt állok a kerítés előtt, amely elzárja a két hatalmas teremtményt a kíváncsiskodó embertömeg elöl. A látvány, melyet ez a két állat nyújt, földön túli érzetet kelt az emberben! Mintha nem is e-világi lények lennének. Legalább 10-15 méter magas, ennek ellenére is nyúlánk, gyíkra emlékeztető testfelépítése van. A sárkánygyík kívülről teljesen fekete, mint az éjjeli ég. Csak a szeme az, ami vérvörös, és szinte izzik, az ébenfekete bőréhez képest. Nem véletlenül tartják vastag kerítéssel elzárva ezt a két ’szörnyeteget’ hiszen szájukban hatalmas, borotvaéles fogak sorakoznak, mellyel könnyedén végezhetnének egy emberrel is. Küllemükben, találni gyíkszerű vonásokat, de mivel méreteik nem igen engedik kis gyíknak nevezni őket, inkább hasonlítanak sárkányokra. Úgy látom elegük lett a turistákból, visszaindultak a barlangjukba.
Milyen furcsa állat is a sárkánygyík! Már három órája figyelem, ahogy áll, nagy gőgösen a legmagasabb "sziklán" (azaz egy lapos kavicson), élvezi a ragyogó napfényt és a meleget. Nem büszkélkedhet nagy méretekkel: átlagosan 5-6 cm hosszú egy kifejlett hím példány, a nőstény még kisebb. Nevébe a srákány előtagot vörös szárnyairól kapta, amely jól harmonizál aranysárga bőrével.
Ott állt némán... Én pedig vártam. Annak a három órának meg is lett a jutalma: most lassan, méltóságteljesen mozdul - kileste a zsákmányát, azt hiszem -, lemászik a kőről, s elindul a nedves, tengerparti homokban. Eltávolodik a víztől (tudniillik az Atlanti-óceántól, aminek partvidéke lakhelyéül szolgál) oda, ahol már nincs semmi tengervíz. Nagy örömömre egyre közelebb ér hozzám.
Vörös szárnyait szinte szétnyitja, amik eddig úgy simultak a hátára, mint valami fátyol, és felemelkedik a levegőbe... Fényképezőgépem szinte szikrázik: megörökítek minden pillanatot, ahogy száll egy kicsit fölfelé, majd zuhanórepülésben elkapja gyanútlan áldozatát... Egy óriáshangyát.
2010.08.21. 16:18
Pupillácska
Bocsi a helyesírási hibák miatt, szerintem van benne pár. És bocsi azért is, hogy nem tudok normálisan fogalmazni :D
2010.08.21. 16:17
Púpos Pupillácska
A legemlékezetesebb nap a TTK-ban
Már nagyon régóta tag vagyok Púpos Pupillácskával, de annál jobb érzés még nem volt, mikor Hópihus azt mondta nekem, hogy igazi Tevékeny Teve vagyok! Az egész úgy kezdődött, hogy valami nagyon szép ajándékot akartam készíteni Zsuzsinak a születésnapjára.Valami nagyon egyedire gondoltam, de semmi nem jutott eszembe. Törtem a fejem, és eszembe jutott a rádiós kívánságműsor. Nap mint nap, nagyon sok ember kér zenét, és azt gondoltam, kérek én is egy számot az ünnepeltnek. Szóltam is tehát a többieknek, hogy figyeljék a rádiót, majd írtam egy sms-t, amiben Zsuzsinak, Nórának és a Tevékeny Tevéknek küldtem egy zenét. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire örülnek majd neki. Ez nagyon emlékezetes volt számomra, de itt a TTK-ban minden nap jól érzem magam! :)
Köszönök mindent Tevékeny Tevék!!
2010.08.21. 12:25
Niccee
Legemlékezetesebb napom a TTK-ban
Két napot tudnék említeni. Bár csak 20 napja vagyok tag, mégis szeretem ezt a karavánt. Miért?!
1. Az első napomon jelentkeztem a történetíró versenyre a szivárványos fürdős sztorimmal, és megnyertem. Nagyon boldog voltam, hiszen első nap máris nyertem egy versenyen. Nem mindig érek el olyan helyezést, amely jelent valamit, de itt egy teve sincs lenézve, mindenki munkája igen értékes.
2. A tehetségkutató továbbjutásom. Régóta készítek fejléceket, és eddig itt volt, hogy tovább jutottam munkáimmal. Felajánlom, hogy desing-t is készítek teljesen ingyen, ám valamiért nem fogadják el. Én viszont tudom, hogyha itt fordulnék hozzátok ilyen kéréssel, nem utasítanátok el.
Ismét hangsúlyozom: nem vagyok régtó tag, mégis megtalálom magamnak azt a szórakozást, amit én nagyon szívesen csinálok a hosszú, forró és néha unalmas nyári napokon. Ha ideülök, és megnézem a tevémet, máris találtam magamnak megfelelő programot. Itt nem lehet unatkozni, és ezt köszönöm nektek!
Nekem mondanom sem kell..legemlékezetesebb napjaim, az idei tábor napjai voltak. Nem tudom leírni mennyire jól éreztem magam veletek, és hogy mennyire jól telt ez a pár napom! - bár, szerintem a búcsú könnyek árulkodtak.. Ja, és az a rengeteg fotó is!
Jó volt megismerni titeket - remélem nem okoztam csalódást - és ráadásul a látogatóknak is örvendtem: Eszter, Lara, és a szülők. Ha nem is maradtak velünk éjszakára is. Ahogy Lara előbb említette, Andris beöltöztetése nekem is egy darabig emlékül marad, és a videó is amit rögtönöztük. Viccesen festett lányként :))
De jó volt csocsózni, biliárdozni - nektek köszönhetően tanultam meg - és együtt sütni-főzni, beszélgetni, együtt kelni-feküdni, sírni-kacagni. (mer úgye ilyen is volt - gondolok a pénteki napra..)
El sem hiszem, hogy csak 4 napja vagyok itthon, úgy érzem mintha már 2 hete lett volna ez az egész. Miért van ez?!
Röviden, tömören ennyi. Az összes többi élményem beleírtam a blogomba :)
2010.08.21. 11:32
smileface.lara.x] [21077]
Legemlékezetesebb napom a TTK-ban
Csütörtöki reggel...Szép reggel, de kicsit fáradt vagyok. Így keltem arra a napra, amikor végre találkozhattam olyanokkal akiket már legalább 1-2 éve ismerek. Na, de térjünk vissza mi történt ezután. Igen, hatkor keltem de megérte. Ahogy az a három órás út is a kocsiban, Esztivel és szüleivel. (: Na de mit is csináltunk ebben a három órában? Erről is mesélek. Beszélgettünk, fényképeztünk és már kíváncsian számoltuk a perceket. Természetesen az sem maradhatott ki, hogy dugóba keveredtünk mert valami vonat jó lassan ment vagy micsoda. De a lényeg: Mikor odaértünk ennyi idő után, a Tevékeny Tevék tényleg nagyon "tevékenyek" voltak. Éppen tiramisut készítettek, ami sokak szerint nem lett a legjobb, valakiknek mégis ízlett. Őszintén megmondom, belekóstoltam abba a szószba és szerintem finom volt. Sok vicces dolog történt, de ami igazán az volt, hogy Flóráéknak olyan ötlete támadt, hogy beöltöztetik Andrist lánynak. Mindenki nevetett. Dóri farmerszoknyája, és rövidujjú felsője volt rajta. Meg persze egy napszemüveg. Mikor kész lettek a tiramisuval, és indultunk a strandra, Andris már úgy, lányruhában szeretett volna lemenni. Persze Nóra megkérte, hogy öltözzön át, hisz mégiscsak egy fiú. :) Lementünk a strandra, ami közel volt a szálláshelyhez. Fürödtünk, ettünk majd elváltak útjaink. Ők elmentek vizibiciklizni, mi pedig már lassan indultunk haza. Megköszöntük ezt a csodálatos napot, ami örökre velünk marad és jövőre lehet, hogy ismét találkozunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés