Volt egyszer egy kisfiú. A szülei éjszakára egyedül hagyták. De a fiú szólt is a szüleinek, hogy nem akar egyedül maradni, mert nagyon fél. A szülei akkor ezt mondták neki:
- Ha félsz, akkor rakd le a kezed, a kutya megnyalja, és nincs semmi baj.
Ez a mondat némiképp megnyugtatta a fiút. A szülők elmentek. A kutya egy nagy bernáthegyi volt. A fiú bevitte a házba a kutyust, egészen az ágya mellé. Megsimogatta, és bebújt az ágyba. Már majdnem elaludt, amikor csöpögést hallott. Lerakja a kezét. A kutya megnyalja. A fiú meg is nyugszik. De később megint csöpögést hall. Megint lerakja a kezét. A kutya ismét megnyalja. Harmadszorra is hallja a csöpögést, ekkor leszáll az ágyról és kimegy a konyhába. De a csapok el vannak zárva. A fürőbe is bemegy:ott is el vannak zárva. Visszamegy a szobába. Észreveszi, hogy a kutya fel van akasztva a szekrényre. És a plafonra a kutya vérével volt felírva: Nem csak a kutya tud nyalni!
Feka Teve [159557]
2009.10.31. 15:06
Forró fehércsoki (36306)
November 1. volt, Halloween. 9 éves voltam. Anyáék elmentek egy távoli temetőbe, de szerencsére hívtak bébiszittert.
A nappaliban néztem a Tv-t, és vártam rá egy negyed órát késett.
-Szia Sári!-modta a bébiszitter
-Szia, sápadt vagy, nem vagy beteg?
-Áa nem hiszem, gyere menjünk játszani!
-menjünk!
Egy olyan félóráig játszottunk mikor felkiált a bébiszitter;
-Jaj eltörtem a kisasztalat!
-Nem baj majd apa megragasztaja.
Meredten elkezdett nézi, csak nézett és nézett és Vámpírfogakat villantott.
-Ez nem vicces! -szerettem volna azt hinni, hogy Halloween alkalmából megijeszt.
Közeledet én már sikítottam és sírtam...
Lefogott és a harapásra készült, de hirtelen fölvillant a remény, egy baseball ütő a falnak támasztva.
Fejberúgtam és az ütő után kaptam, nagy könny cseppekel a szememben fejbevágtam az ütőmmel.
Átrohantam a szomszéd nénihez Mariska nénihez.
-Mariska néni, a bébiszitterem megtámadott és én leütöttem.-mondtam ijedten
-Biztosan csak játszani akart veled, na gyere átkísérlek!
-Köszönöm Mariska néni én inkább itt maradok!
-Rendben, szia Sári!
Átment Mariska néni és kicsit féltettem nehogy őt is merakarja harapni majd.
Nyílik az ajtó;
-Megjöttem Sári, csak ezt a szegény sebesült denevért találtam. Berakom egy kis ketrecbe. utána haza viheted.
"Te jó ég, szóval vámpír volt!!!!!!!!!" Azon járt az agyam, hogyha Mariska néni vissza adja megölöm.
-Rendben Mariska néni.
Anyáék megjöttek. Elmondtam nekik de ők nem akarták elhinni, ezért bevezettem őket a szobámba megmutatni az ütéskor kifolyt vért. De hűlt helye, a kis asztal amit véletlenül eltötrt az is jó volt.
-De, de én ezt nem értem.
-Ugyan biztos rosszat álmodtál.
Nagyot sóhajtottam és a denevért ami az a kis sunyi vámpír, beraktam egy zacskóba és apának a széfjébe. És lefeküdtem.
-Jó reggelt kicsim! - szólt anya bűbájos hangja.
-Neked is anya!
Rohantam pizsamában a denevér ért, kivittem az udvarra , még élt. egy kicsi szívfájdalobbal bedobtam a patakba.
Meghalt.
Azóta se tudom mitörtént azon a szörnyű halloweeni éjszakán.
2009.10.30. 16:29
Röfcsi
Ez lenne az én történetem....
Anna aznap lett 8 éves. Születésnapjára egy porcelán babát kapott, aminek a keze valamiért kettőtt mutatott. Anna nagyon szerette a babát, de egy idő után a többi születésnapi ajándék jobban hatott rá, így elfelejtette a babát, és betette az ágya melletti ládába. Egy hónap múlva Anna egyik éjjel egy nyikorgást hallott, majd rekedt suttogást: Kijöttem a ládából. Anna először megrémült de aztán azt hitte csak álmodik. Tovább aludt. Másnap éjjel megint hallotta a furcsa nyikorgást és a rekedtes hang most ezt mondta: Itt vagyok az ágyad mellett.... Anna mostmár igazán megrémült, felkapcsolta a lámpát. De nem volt ott senki. Anna átment anyukájához aludni. Eltelt egy nap, két nap, egy hónap. De nem történt semmi. Anna következő szülinapján hallotta ismét a hangot. Akkor ezt mondta a hang: Itt vagyok az ágyadban. És aztáán Anna nem érzékelt semmi mást, csak az iszonyú fájdalmat.
Másnap mikor anyukája ébreszteni ment vette észre a rémséget. Anna melkasából egy tőr állt ki...A rendőrség nem tudott mit mondani. A véres baba a kislány ágya mellett mindenkit megrendített. A 8 éves kislány utolsó öröme. A babája. Mikor Anna apukája fölvette a babát ezt mondta: Furcsa...Meg mertem volna esküdni rá, hogy csak kettőt mutatott........
Igen, a baba eddig valóban csak kettőt mutatott. Eddig két áldozata volt. Anna volt a harmadik.......
2009.10.30. 12:47
Citrompor. [97831]
Ez lenne az én történetem.Remélem tetszik majd! :)
Egy furcsa este...
Sötét, borongós este volt. A szél csak úgy süvített az ajtó mellett, ami így folyamatosan csak zörgött, és zörgött. Barátnőmet már vagy 10-szer próbáltam elérni, de még mindig nem vette fel, miután veszekedtünk. 11-ik alkalommal is a kezembe vettem a telefont, és tárcsáztam a számát.
Kicseng...
Hirtelen valaki végre felveszi a telefont.
-Hallo? - szól bele egy mély hang.
-Jaj szia! De örülök hogy végre felvetted! Kérlek ne haragudj rám! Gyere át, ma van a szülinapod, ünnepeljük meg!... Hahó! Adri, itt vagy?
Letették a telefont.
-Jaj, komolyan mondom ez már nem igaz! - mérgelődtem- Fogom magam és átmegyek hozzá. Hogy tud ilyen sértődékeny lenni, nem értem.
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, és felvettem a kabátomat.
-Te meg hová mész? - kérdezte anyu.
-Adrihoz átmegyek. Összevesztünk, és nem veszi fel a telefont!
-Nem mész te sehova! Már elmúlt 10 óra! Sötét van odakinn. Holnap is bocsánatot tudsz tőle kérni, nem számít semmit se az az egy nap!
-De...
-Semmi de! Menj fel a szobádba! - kiabálta anyu, majd felment az emeletre.
Komolyan ez nem igaz! Csak nekem van ilyen anyám, aki nem enged meg semmit!
Ekkor hirtelen valaki elkezdett szabályszerűen dörömbölni az ajtón. Azt hittem kitöri az ajtót. -Drágám, kérlek nyisd ki az ajtót, éppen szárítom a hajamat! - kiabált anyu a fürdőszobából.
Ki jöhet ilyenkor? Hiszen...hiszen már negyed tizenegy van. - gondolkodtam magamban.
Haboztam. Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet ilyenkor kinyitni az ajtót. Tovább dörömböltek.
-Fanni! Hányszor szóljak? Nyisd már ki az ajtót. - türelmetlenkedett anya.
Bementem a nappaliba, és az ablakból próbáltam meglesni ki lehet az. A sötétség miatt csak egy fekete alakot láttam, aki újra el kezdett dörömbölni.
A konyhába szaladtam, és felvettem egy kést az asztalról. A suliban tanultuk az önvédelmet. Ha használnom kell, hát megteszem.
Odamentem az ajtóhoz, és akaratom ellenére kinyitottam. Megállt a lélegzetem. A kés kiesett a kezemből.
-Apa! - bújtam oda hozzá. - Nem úgy volt, hogy csak a jövő hónapban jössz? Jajj, de örülök hogy látlak.
-Hát, előbb hazaengedtek Németországból. És csak 2 hét múlva kell visszamennem! Most jól ki fogjuk használni az időt. Elmegyünk valahová kirándulni, csak mi hárman: Te, anya, meg én. - mondta boldogan az apám.
Hirtelen eszembe jutott, hogy hová is akartam eredetlieg menni, és mivel tudtam apám sokkal engedékenyebb, feltettem neki a kérdést:
-Tényleg, apa... át szeretnék menni Adrihoz. Elengedsz? Ígérem, még 11 előtt visszaérek!
-Hát..jó. De tényleg érj vissza!
-Persze! - mondtam gyorsan, és már szaladtam is ki az ajtón.
Adriék hozzánk elég közel laktak, csak egy kereszteződésen kellett átmenni. Amikor a kereszteződéshez értem, körbe sem nézve átfutottam, mert tényleg vissza akartam érni. És pont akkor jött az autó...
szerencsére még időben átértem. Adriéké a nagy, emeletes ház volt. A lámpa már le volt kapcsolva. Reméltem, hogy Adri még csak ébren volt, ezért becsöngettem. Hisz ő úgyis olyan későn szokott lefeküdni!
Senki nem nyit ajtót... újra csöngetek. Valami mocorgást hallok, úgyhogy bekiálltok:
-Adri, én vagyok az! Lécci nyisd ki az ajtót! Sajnálom hogy megbántottalak. Hideg van kinn, meg fogok fagyni!
Az ajtó kinyílik.
-Nah végre! Köszi hogy bengedtél!
Nézek rá. De...
valami baj van. Egy szót sem szól, mint egy hulla úgy bámul előre. És... a bőre is szokatlanul fehér.
-Jól vagy? - kérdezem rémülten – talán...talán túl sokat tévéztél? - próbálok viccelődni.
Továbbra is csendben van. Áh, nem foglalkozok vele, előbb-utóbb úgy is meg fog szólalni: bemegyek, és egyenesen a nappaliba tartok, leülök a kanapéra. Adri követ.
A szőnyegen furcsa foltok vannak. Pirosak.... sőt inkább vörösek. Ez csak egyvalamire hasonlít: vérre.
-Mi...mik ezek a foltok? Valaki megvágta magát? - kérdezem halálsápadtan.- Adri mi folyik itt? Ki vérzett? Mi ez itt?
Zúdítom rá kérdéseimet, melyekre természetesen továbbra is csak néma csönd a válasz. Hirtelen hátat fordít nekem a lány, és én meglátom a ruháját: el van szakadva. És ömlik belőle a vér. Ennyi vérveszteséggel már rég nem is élne...
Felsikítok, és a bejárati ajtó felé futok. Pontosabban futnék... Erzsi néni, Adri anyukája áll velem szemben. A bőre neki is fehér, akár a kréta. A könnyek kiszöknek a szememből, és próbálok valahogy kijutni a házból, de továbbra is elállja az utamat.
-Szia Fanni. Láttad Adrit? - teszi fel nekem a kérdést nagyon mély hangon.
-Ige...igen. - nyöszörgöm.
-És mit gondolsz, mi történt vele?- nevet fel. Mivel nem válaszolok folytatja:
-Igen, bizony ugyan az mint velem: MEGGYILKOLTÁK! - nevetgél tovább – és tudod, hogy miér vagyunk itt?Hogy rajtad álljuk bosszút! És ezt bizony nem fogod túlélni!
Újra elkezdek sikítani, majd összeesek. A világ forog körülöttem. Amikor felébredek, még mindig sikítok, és újjab könnyek szöknek ki a szememből. De még mindig nem nyitom ki.
-Jaj, nagyon fájhat neki! - aggódik mellettem egy ismerős hang: anyu.
Kinyitom a szemem. Egy kórházban vagyok, anyu, és apu fölém hajol, és nyugtatni próbál.
-Nincs semmi baj! Ne sírj! Mindjárt adnak fájdalomcsillapítót, és elmúlik az összes fájdalom!
-H..hogy kerültem ide? - hagyom abba a sikítást.
-Mikor elindultál Adriékhoz, az autó elütött. Elvesztetted az eszméletedet. De most már minden rendben, itt vagyunk veled!
Magamban fellélegeztem. Tehát....tehát az egész csak egy álom volt!
De mégis olyan valós...
Citrompor. (97831)
2009.10.30. 11:48
agressz_kiwí.
bocsánat a hosszúságért és néhány helyen a szavakért.. ^^''
2009.10.30. 11:44
agressz_kiwí.
- Szóval, vasárnap este és hétfő hajnalban, te hol voltál, amikor az a férfi megölte a szobatársaidat? - valami még mindig nem stimmelt. A hírekben személyjogok miatt még nem közölték az áldozatok teljes nevét, még is honnan tudta, hogy az ÉN szobámban volt? Nagyon rossz érzésem támadt.
- A kollégiumban - válaszoltam. - Nem volt ott az ágyam, ezért a földön aludtam - Nigel rezzenéstelen arccal vezetett.
- Láttad a gyilkost? - kérdezte.
- Igen ... láttam - vettem egy mély levegőt, majd szorosan belekapaszkodtam az ajtóba. -, az elejétől a végéig, drága Robert Beck. - ránéztem, mire ő csak mosolygott.
- Nagy mákod volt akkor, kedves ... nagy mákod! De szerintem, ezt most nem úszod meg! - rálépett a fékre.
- Te egy szörnyeteg vagy.
- Nem. Én vagyok a legnagyobb szemétláda, akit valaha a hátán hordott a Föld. Leszarom az embereket.
Gondolkodás nélkül kikapcsoltam az övem, majd kirúgtam az ajtót. Most láttam meg az autó típusát, egy VW bogár. Robert szintén kiszállt a kocsiból, jobb kezében egy feszítővassal. Rémülten rohantam el egy irányba, ő csak üvöltve üldözött. - ÁLLJÁL MEG! - nem hallgattam rá. Kijátszotta a bizalmamat, körülbelül egy éve ismertem meg, a 22éves Nigel Smithként, cserébe egy 35éves, perverz elmebeteg elől futok. Megcsúsztam egy domboldalon, s a fák közé estem. Halál szag volt, legyek zümmögtek körülöttem, négy tettem körül. Az egyiknek már teljesen belepték az arcát, vagyis ami abból maradt. Hárman meztelenek voltak, kettőt megfojtottak. Egy ismerős lány hideg kezéhez értem, valamikor a szomszédom volt, Katie. Isten nyugosztalja.
A rettenetes bűztől rosszul lettem, végül amint már régóta vártam, az ebédem felültávozott. Mint egy rossz horrorfilmben, csak hogy ez a valóság. Amint kihánytam magam, megpróbáltam felállni s elfutni. Robert közben utánam csúszott. Felfutottam a túloldalon, majd egyenesen tovább. Megláttam a VW-t, automatikusan a csomagtartóhoz rohantam, gondolkodás nélkül kinyitottam. Egy szemeteszsákot találtam, vérszag áramlott belőle. Újabb hulla. Mennyinél tartunk? 34? Elővettem a mobilomat, s hívtam a rendőrséget.
- Ön a rendőrséget hívta ... - idegesen tekertem a fejem.
- Baszd meg ....
- Nevet és ...
- Karen Clark vagyok, egy sorozatgyilkos van a nyomomban. Köze van a hét eleji Chi Omega gyilkossághoz, valamint a város végi erdőben találnak 5holtestet. Ha nem sietnek, akkor én leszek a hatodik - kitört belőlem a sírás. Egész idő alatt átvert. Rájöttem, hogy mindig is meg akart ölni... már szombaton is, ha elmentem volna. Hétfőn is, ha lett volna ágyam. Vasárnap nem sikerült, túl sokan voltak az utcán. - Félek.
- Hogy hívják a férfit? Ismeri?
- A fickó neve Robert Beck, 35éves és egy fehér VW bogarat vezet.
- Mondja meg a rendszámot!
- Félek. Egyedül vagyok ....
- Mondja meg a rendszámát ...
- A rendszáma .... - valami kemény érte hátul a fejemet, felordítottam.
- Halló? Ott van még? Úr isten! Tartson ki, azonnal jövünk. - hallottam a telefonomból, ami két méterre kevert tőlem.
Utoljára próbáltam felnézni, a vértől összeragadt hajam közül. Egy vigyorgó szörnyeteg nézett le rám, majd a feszítővasat felemelve ismét lecsapott. Fájt. Megint lesuhintott. Vér fröccsent. Újra és újra. A kép vörössé vált, már csak egy halk nevetést hallottam, érzékszerveim felmondták a szolgálatot, míg ő csak lecsapott, és lecsapott.
Pár másodperc lehetett az egész, de mint áldozatként egy örökké valóságnak tűnt. Lejátszottam a képeket a fejemben amint láttam... újra és újra ... amíg a film el nem szakadt .................
Önök a Hírek esti kiadását hallják. Tegnap elfogták a sorozatgyilkost, a 35éves Robert Becket, aki összesen 35nővel végzett két év alatt. Köztük Lynn Parkerrel és a Chi Omega kollégiumi gyilkosságot is ő követte el. A rendőrséget egy újabb áldozat, a 20éves Karen Clark értesítette röviddel a halála előtt. Ő volt az utolsó áldozata.
-
Két év tárgyalás után, a bíróság halálra ítélte a 37éves Robert Becket.
Egy félév múlva, február 15.én Robert Beck villamosszékbe került, 7:20kor kivégezték.
2009.10.30. 11:43
agressz_kiwí.
Amint végeztem az olvasással, visszaraktam a cikket, s a mai kiadásból pedig kivágtam Elizabeth Ray esetét. Túlságosan féltem. 20éves vagyok, s messze élek attól a bizonyos várostól ahol az esetek nagy része történt ... de a gyilkos nem ismerhet távolságot, bárhol, bármikor lecsaphat. Pusztán a rendőrség megtévesztése miatt is. Lezártam a dobozt, majd ismét a szekrényem alá toltam. készülnöm kell vissza a kollégiumba. Megcsörrent a telefonom, amint felkaptam a szobatársam hangját hallottam a túlsó végén.
- Szia, Karen .
- Sam? Hol vagy? - kérdeztem tőle.
- Már a vonaton. Figyelj - kezdett bele. -, nem tudsz korábban jönni?- rá néztem az órámra. 15:30.
- Hááát ... elérhetem.
- Kérlek, gyere minél hamarabb ! - hangja lassan átment könyörgésbe. - Félek egyedül!
- Nyugodj meg - próbáltam lecsillapítani. -, hatkor már ott leszek az állomáson. Rendben? - félóra múlva elindultam otthonról. Az öcsémet pedig utoljára megvertem egy párnával. Nem is tudom elhinni, hogy ismét közeledik a suli. Az utolsó szabad hétvégémnek is lőttek. Fejemben végig futottam a listát. Mindent gondosan elraktam, már csak időben oda kell érnem, s megvennem a jegyem. Útközben egy autó állt meg előttem, egy ismerős sofőrrel. Nigel, a barátom.
- Elvihetlek? - mire én csak bólintottam. Beszálltam a kis Toyotájába, majd elhajtottunk az állomás felé. A jármű csendben száguldott az úton, én pedig a vezetőjét figyeltem. - Mi az? - mosolygott.
- Semmi, csak úgy tűnsz, mintha nyomasztana valami ...
- Engem aztán semmi - nevetett fel. - Várod már, hogy visszamenj a kollégiumba ?
- Tessék? - néztem rá meglepődötten.
- Úgy értem, hogy visszamész a barátnőidhez? Ismét együtt csacsoghatok valamilyen srácokon ... - egész biztos voltam benne, hogy nem szívesen engedne el. Iskolaidőszakban annyira nem találkozunk, talán csak minden második hétvégén érne rá. Szegény fiú, pontosabban már egy éve ismerem. Fékezett. - Itt is lennénk - majd felém fordította a fejét.
- Köszi - mosolyogtam rá, ám amikor kezem az ajtóhoz ért, visszafordultam felé. - Nigel.
- Mond - nézett rám meglepődve, amikor karjaim átfonták a nyakát, s utoljára megcsókoltam.
- Majd találkozunk - s mosolyogva kiszálltam az autóból, utoljára hátrafordultam, és végig néztem, ahogy elhajt. Egy sóhaj után végül elmentem a jegyautomata felé.
Egy teljes órát ültem a vonaton, amikor megérkeztem a kollégium elé. Bőröndömmel bevánszorogtam a bejáraton keresztül, végül fel a lépcsőn a szobám felé. Sam már ott ült az ágyán, kezében valamit tartott, amitől idegesnek látszott. Óvatosan mögé léptem, majd hirtelen rácsaptam a vállára.
- SZIAAAAAAA! - üvöltöttem a fülébe, mire ő kis híján felugrott az ágyról.
- KAREN! EZ NEM VOLT VICCES - kezében a mai újság volt.
- Látom te is ezt a perverz gyilkost olvasod - majd leültem az ágya mellé. - Figyelmesen olvasd, érdekes cikk.
- Az egyik barátnőm tegnap eltűnt - kezében az újságot majdnem összegyűrte. -, attól tartok ez a pszichopata rabolta el! - amint ezt közölte velem, eszembe jutott a ma reggel, ahogy Mr.Connor átkiáltotta nem e láttam Katiet. Lehet, hogy már mi sem vagyunk biztonságban? Körülnéztem a szobában. Észrevettem, hogy hiányzik egy ágy, ami mellesleg az enyém volt. Ezek szerint, ma a földön kell aludnom, sajnos. Emlékszem még a vakáció előtt, nagyon gyenge volt az egyik lába...
Így hát este volt, hajnali kettő körül volt. A barátnőim az ágyukon feküdtek, én pedig egy sarokban hevertem összegörnyedve, egy kölcsönkért hálózsákban, mellettem pedig mindhármunk bőröndjei sorakoztak. Kényelmetlen volt a padlón feküdni, állandóan mocorogtam. Az ablakon kinéztem, s megláttam egy parányi fénysugarat, ami kicsit megvilágította a szobát. Az ajtó kinyílott. Éppen fel akartam kelni, hogy megnézem ki az, bizonyára az egyik lány, aki fél este a sötétben. A léptek erősek voltak, egyáltalán nem így lépeget egy lány. Egy zseblámpa világította meg szobatársaim ágyát. Arra lettem figyelmes, hogy Sam félig álmosan felült.
- Mi a gond? - a fény egy pillanatra elfordult, majd valami erős tárgyal fejbe verték Samet. Megijedtem, kezeimet a számra tapasztottam, a támadó ismét feléjük fordítja a lámpát. A sérült lány óvatosan felemelte a karját, amikor az ismeretlen újra és újra egy husánggal fejbe verte. A kemény ütéseken kívül meghallottam, ahogy a vér lecsöpög a párnáról, s jellegzetes szaga az orromba hatol. Szemeimbe könnyek szöktek, amikor már vagy kilencszer ráütött a fejére, végül lihegve abbahagyta. A zajra a nem messze tőle fekvő társunk felébredt.
- Sam? - érdeklődött Cindy. - Mi történt? - hirtelen egy erős fényforrás világított az arcába. Sam holtan feküdt az ágyán, fejét felismerhetetlenségig szétverték. - Sam? - a lány talán csak annyit érzethetett, hogy oldalról fejbe vágták, majd eszméletlenül, vérző homlokkal a párnájára esett. A támadó leült az ágyára, az elemlámpát a szájába vette, s elkezdte levetkőztetni. Lélegzet visszafolytja húzódtam meg a sarokban. Csak észre ne vegyen. Félek! Amikor az utolsó ruhadarabot is lehámozta róla, valami csörgést hallottam, végül elégedetten elvigyorgott. Megerőszakolja. Homályosan láttam, mivel már megállás nélkül csorgott a könnyem a szememből, kezeimet meg a fülemhez szorítottam, hogy ne halljam az élvezetes nyögéseit. Olyan ismerős volt a hangja. A néma csendben csak az ő nyögései hallatszottak. Nem bírom tovább. Cindy felébredt, majd sikítani kezdett, a tettes ujjai a nyakára fonódtak, és erősen szorítani kezdte. A lány felhörgött, szemei kidülledtek. Bőrszíne teljesen megváltozott, az arca kékülni kezdett. Némán elkezdett levegő után kapkodni, mint egy partra vetett hal. A támadó továbbra is röhögött, majd szorítása még erősebbé vált. Cindy feje a párnára zuhant, kaparászó kezei pedig a padlóba verte. Az ismeretlen férfi a szekrényünk felé ment. Továbbra is némán kuporogtam. Léptei közeledtek... ne vegyen észre! A polcról leemelt egy tárgyat, a hajlakkomat. Mire készül?
Lassan megfordult, s visszasétált Cindy testéhez. Nem is akarom tudni, mi járhat perverz agyában ... talán jobb is, ha nem akkor tudtam meg. Láttam amint magához öleli a testet, s fejét a mellére hajtja, aztán megfordította és ...............
Két lány berontott a szobába, kezüket az orruk elé kapták a vérszagtól.
- Itt meg mi történt? - sikított fel az egyik. A férfi zseblámpájukat feléjük fordította, majd lekapcsolta. Kim azonnal a villanykapcsolóhoz rohant, amikor valami lecsapott rá. A földön terült el, a mellette álló lány pedig a kapcsolóhoz nyúlt.
- Ha felkapcsolod, megölöm őt is, ahogy a többit! - kiáltott rá.- El a kezekkel a villanytól!
- Jó, rendben - kapta el onnan a kezét Brooke. - Kérem, ne bántson minket! - a férfi vigyorogva nézett rá, egy pillanatra azt gondoltam, őt is meg fogja erőszakolni, de végül gyomorszájon rúgta. A lány szájából vér jött fel, majd amikor a földre rogyott háromszor rávágott a husánggal. Brooke eszméletlen volt, ahogy Kim is. A férfi utoljára visszanézett a két holttestre. A kollégium előtt egy autó állt meg, az ablakhoz rohanva meglátott egy lányt.
- A picsába - mérgelődött, majd kirohant az ajtón.
Óvatosan felültem, s elcsukló hangon csak a szobatársaim nevét kiáltottam.
- Sam ... Cindy ... MIÉRT? - ott tört rám a zokogás. Arra lettem figyelmes, hogy a bejárati ajtó csapódott, majd valaki lihegve rohan fel a lépcsőn. A folyóson egy lány állt meg, aki azonnal a villanykapcsolóhoz nyúlt. Chrisi volt az.
- Sam ... Cindy ... Karen ... - majd amikor felkapcsolta a villanyt, meglátott két eszméletlen lányt, két véres hullát - köztük ez egyiket meztelenül - az ágyon, meg egy bőgő összetört személyt. Iderohant, s átölelt. Hozzám beszélt, kérdéseket tett fel, de nem válaszoltam. Inkább néztem a tükörképemet a vérben.
A rendőrség kiért a helyszínre. Két halott, két súlyos sérült. Samet a súlyos fejsérülései küldték a halálba, míg Cindyt megfojtották, miután megerőszakolták. Kiderült, hogy harapás nyomok voltak található az egyik mellén, ami kicsit leszakadt, valamint a fenekén. Perverz vadállat, aki ráadásul még egy hajlakkos flakonnal is bántalmazta. Csak ránéztem a fekete zsákokra, amit az orrom előtt toltak ki. Szerencsés vagyok, ha az én ágyamat nem vitték volna ki, és nem a földön aludtam volna, talán egy harmadik halott is lenne. A mentő autó szirénázva vitte el a két lányt, akik véletlenül meglepték a gyilkost. Egész biztos voltam benne, hogy ő az a sorozatgyilkos a TVből. Amikor kirohant, csak annyit láttam, hogy egy kötött sapkát viselt. Körülbelül 175cm magas, normál testalkatú. Az egyik kezében a véres husáng volt, a másikban pedig a zseblámpa.
A rendőrség elvitt kihallgatni Chrisivel, mint kiderült, ő is látta a támadót. Utolsó pillanatban, amikor megérkezett hangos lépteket hallott, ezért elbújt. A sorozatgyilkos áldozatainak száma ezzel együtt felment a 29nőre.
Nagyon rosszul éreztem magamat, ezért a hét többi napjára haza mentem, hogy a családommal legyek. Alig ettem valamit, aludni sem nagyon tudtam, féltem, hogy a rémképek újra és újra felkavarnak, nem szóltam egy szót sem. Csörgött a telefonom. Kedvtelenül felvettem a mobilomat. Nigel volt az.
- Szia - szólt a túlsó végén.
- Szia. - hangomban a szomorúság hallatszott.
- Rosszul vagy? - kérdezte. - Nem vagy a kollégiumban?
- Nem - ráztam meg a fejem.
- A gyilkosság a TVben? - csak hümmögtem. - Sajnálom. Biztos nagyon megrázott téged.
- Életem egyik legborzasztóbb éjszakája volt.
- Figyelj, szeretnék neked valamit mutatni... - kis szünettel folytatta. - ... jót fog neked tenni.
- Köszi, hogy aggódsz értem - húztam mosolyra a számat. - Talán délután kettőkor találkozhatunk a parkban ... - a vonal megszakadt.
Teltek az órák, próbáltam őt elérni. Aggódtam. Végül, amikor az órám közeledett a kettő felé, kirohantam szó nélkül a házból, s a park felé futottam. Sok piros lámpán keresztül vágtam át, nem tudom hányan fékeztek, de oda akartam érni. Mikor megláttam a táblát, nem messze tőle ott állt Nigel, egy újabb autójával. Lihegve álltam meg előtte, ő egy fél mosolyt küldött felém.
- Ülj be - nyitotta ki az ajtót. Szó nélkül úgy tettem, amikor már befészkeltem magam, ő is csatlakozott hozzám.
- Hova viszel? - kérdeztem tőle.
- Legyen meglepetés - unalmamban mindenfelé néztem. A hátsó ülés nagyon furcsa volt, pontosabban nem is volt, csak bilincs, kötél, feszítővas. Nagyot nyeltem. - A szomszédom autója - szólalt meg a barátom. - Tegnapelőtt tönkrement az enyém, ezért kölcsönadta a VWját - csak mosolyogtam. Nigel fékezett, majd pár percre kiszállt az autóból. Én pedig kényelembe helyezve magam, megnézegettem az előttem virító iratokat. Egy vicces személyigazolványt láttam, egy 35éves férfiét. Bizonyára a szomszédja lehetett, de nagyon nyugtalanított a fénykép. A fickó hasonlított Nigelre. Talán még azt is mondanám, hogy ő, de a neve Robert Beck volt. A következő a jogosítvány, ugyanaz a férfi. Névjegykártya... ugyanaz a férfi. Messziről láttam, amint Nigel visszajön, de előtte valamit bepakolt a csomagtartóba. Éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért az iratait a farmer zsebembe csúsztattam. Nem láttam, hogy mit rakott be, de büdös az biztos. Visszaült mellém. - Bocsi, csak el kellett intéznem valamit.
- Semmi baj - válaszoltam.
- Szóval, vasárnap este és hétfő hajnalban, te hol
2009.10.30. 11:41
agressz_kiwí.
Unalmas szombat este volt. Az ujjam szinte már görcsösen nyomogatta a távirányítón a csatornákat, egy francos adón nem volt valami értelmes, csak a megszokott brazil szappanoperák ismétlése. Mégis mit vársz, Karen? Szombat van, egy normális filmet sem adnak le 21óra előtt. Igaz, hogy a hétvégi programok közt két választási lehetőségem volt. Az első helyen állt a nyár végi buli, amit minden évben megszerveznek (mellesleg nagyon jó élmény). Második, otthon ülsz a képernyő előtt. Igazából szívem szerint az elsőt választottam volna, ha szüleimnek nem az üzleti megbeszélésre kellett volna utazniuk, s frissen pórul járt öcsémre vigyáznom. Még jó, hogy az emeleten vagyok, nem pedig a földszinten, a kanapén ülve hallgatom jajgatását. Ránéztem az órára, ami csendesen pörgött mellettem, 20óra 45perc.
Ideje, hogy lemenjek megnézni a testvéremet. Tehát, fel a kényelmes fotelből, s irány a jelenlegi NAGY FŐNÖK-höz. Az ajtó iszonyatosan nyekergett, majd amint kiléptem, épp hogy csak behajtottam magam után. A lépcsőn lefele egy fekete szőrgombócot találtam a lábaim előtt heverészni. Óvatosan átléptem a drága kis kedvencemet, s lelépegettem a kanapéig. Családunk legkisebb férfi tagja elterülve nézte a képernyőt, csupán annyi különbséggel, hogy onnan nem igen tudott elmenni.
- Látom, még mindig megvagy. - mondtam egy kicsit csalódottan.
- Bocsáss meg, hogy a drága barátod helyett velem randizol ma este - felém fordult, és csak vigyorgott. Egy kicsit felháborodottan megfogtam a földön lévő párnát, s hozzá vágtam.
- Fogd be! - majd drága begipszelt lábát az asztalra helyeztem, hogy én is elférjek.
- ÁÁÁ! Óvatosabban rakd már le... - üvöltött a fülembe.
- Ne hisztiz, így olyan, vagy mint egy lány! - vágtam vissza.
- Nem az én hibám, ugyanis nekem nem akkora a seggem, hogy nem férek el egy ülőhelyen... - ismét röhögött. Már régebb óta mondogatom az Úrnak, ha ez a fiú nem az öcsém lenne, akkor csak egy újabb halott. Mit számít eggyel kevesebb ember a földön?
- Jó estét! - köszönt a nő a híradóban.
- Na, tessék, most jönnek a Tények - nyavalygott tovább. - Hála neked, baszd meg!
- A távirányítót akkor sem kapod vissza. - ezzel egyenesen az asztalra raktam.
- Már megint azt az idióta gyilkost akarod nézni? - kérdezte tőlem.
- Te komolyan nem veszed észre, hogy figyelned kell magadra, ha ismét bejelentenek eltűnt gyerekeket a környékről? - végül rájöttem, kár volt kérdezni, úgyis csak azt válaszolja, hogy...
- ...de előkerülnek! - hangjában egy cseppnyi megértés sem volt található.
- Ja ... holtan! - majd bal kezemmel kicsit megütöttem a fejét. Addig a nő tovább folytatta mondandóját.
- Ma előkerült Elizabeth Ray, a már két hete eltűnt 21éves egyetemista holteste - jelentette be rezzenéstelen arccal. - A testét az autópálya szélén találták meg meztelenül. A jelek szerint megerőszakolták, majd fejbe verték - a nő egy kis szünetet tartott, hogy mély levegőt vehessen. - Immár, ő a huszonötödik női áldozat az elmúlt két évben, mind a huszonöt nőt hasonlóképpen ölték meg. A rendőrség szerint, egy elmebeteg sorozatgyilkossal van dolgunk, aki először elrabolja a nőket, megerőszakolja, majd később megöli őket. A legfiatalabb áldozat a 12éves Lynn Parker volt, aki soha nem tért haza a karácsonyi miséről - itt abba hagyta. - Kérjük, vigyázzanak magukra - majd egy mosoly kíséretében -, viszontlátásra! - egy fülsértően magas hang közbevágott.
- Most jönnek az e heti nyerőszámok! - nem tartott sokáig, amikor megragadtam a távirányítót, s átkapcsoltam egy zenecsatornára. Szemem sarkából láttam, hogy az öcsém nagyon figyelt engem.
- Mondja meg Holmes... - ismét próbált vicces lenni, de sosem látja be, hogy ez nem működik - , tudja ki a gyilkos!
- RYAN - kiáltottam teljes hangerővel. - MARADJ MÁR! - a grimaszoló arcot pedig oldalról leütöttem egy párnával. Csengettek, pedig éppen a gyilkosságomat terveztem el. Utoljára belenyomtam a bútordarabot az öcsém képébe, majd az ajtóhoz mentem. Először kinéztem a kis résen, egy ismerős alkat állt a túloldalon. Azonnal leszereltem a lakatot, és tárt karokkal fogadtam a vendégemet.
- Szia, Nigel - olyan idétlenül csengett. - Te nem a buliban vagy? - drága barátom válasza egy gyors fejvakarás volt.
- Kicsit hiányosnak tűnt, te miért nem jöttél el? - éppen szóra nyitottam a számat, amikor a hátam mögött, távolról valaki ordított.
- Mert randija van velem, pancser!!! - óvatosan megharapdáltam a számat, s csak néztem, ahogy Nigel felhúzta a szemöldökét.
- Ő kicsoda? - kérdi érdeklődve.
- Csak az öcsém, Ryan - válaszoltam. - Csütörtökön sikeresen eltörte a lábát, mikor hazajött az edzéséről. A szüleink meg nincsenek itthon, ezért nekem kell rá vigyáznom. - kissé megnyugodtam, amikor válaszul csak bólogatni láttam.
- Értem - egy kis szünetet hagyott -, kár, pedig erre készültél már hetek óta - végül felsóhajtott.
- Nem akarsz bejönni? -kaptam végül észhez. - Hideg lehet kint.
- Nem - rázta meg a fejét. - A szomszédomnak kell segítenem, mert este behívták a rendőrségre, ezért nekem kell vigyáznom a kutyájára.
- Oh - préseltem ki magamból. -, biztos sok az ittas, mi? - végül idétlenül nevettem.
- Nem - ismét megrázta a fejét. -, e miatt a gyilkos miatt hívták. - éreztem, ahogy a hideg futkosott a hátamon. Valahogy ez az új gyilkos megrémiszt. Nem tudom, de már félek egyedül lenni. Ha társasságban vagyok, biztonságérzetet ad. Arra eszméltem fel, hogy Nigel egyszerűen csak magához rántott, s szorosan megölelt. Ismét megnyugodtam, olyan kellemes volt, nem úgy, mint az a hang, ami ismét közbe szólt... pontosabban ordított.
- HÉ CSAJ? HOL MARAD A SÖRÖM? NAGYON UNALMAS ÍGY NÉLKÜLED ! - Nigel lassan elengedett.
- Vigyázz az öcsédre - gyengéden megcirógatta az arcom.
- Ennek nem eshet már baja. - rázta meg a fejem. -, maximum én ölöm meg!
- De ami a legfőbb, hogy magadra vigyázz! - majd egy futó puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt.
- Neked is. - kezem lassan az arcomon lévő forró helyre csúszott. Végül, amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan el is tűnt.
- HÉÉÉ CSAJ! - üvöltött Ryan.
- Kussolj. - vágtam a fejéhez egy zacskó jeget, amit frissen a hűtőből szedtem ki.
- Csak told ide azt a rohadt távkapcsolót! Légyszíííí! A meccset akarom nézni! - engedelmesen oda löktem neki. Miután felkurjantották, hogy "Gól!", már el is tűntem a konyhában bűvészkedni.
Másnap reggel a rádiós hírekre ébredtem.
- Újabb holtesteket találtak nem messze a tegnapi halott helyszínétől. Elizabeth Ray holtestétől 5kmre lévő város szélén napok óta szemeteszsákok hevertek - kicsit feljebb tekertem a hangerőt. - A környéken 1kmeres körzetében nem lakott senki, csupán egy arra futó hölgy lett figyelmes a förtelmes bűzre, ami a két zsákból áramlott.
- Borzalmas volt. Éppen a megszokott úton futottam, amikor a dögszag megcsapta az orromat. A környéken semmi döglött állatot nem láttam, autók is nagyon ritkán járnak erre felé - hangzott a nő kétségbeesett hangja, alig bírja visszafojtani a sírást. - Ezért úgy döntöttem, megnézem, mi van bennük. Csupán az egyiket vágtam fel óvatosan, majd arra eszméltem fel - itt levegő után kapkod. -, hogy egy, hogy egy eltorzult arcú női fej nézett vissza rám tátott szájjal - végül hangosan zokogott.
- A rendőrség szerint e két női holtest, s az elmúlt két évbeli gyilkosságokat mind ugyanaz a személy végezhette. A két holttestet jelenleg is próbálják azonosítani.
Lágy zenére hangolódtak a rádiósok, ezek után kinyomtam. Kinéztem az ablakon, s az újságkihordó fiút száguldott el a házunk előtt. Felkeltem a székből, majd a bejárat felé vettem az irányt. Láttam, ahogy öcsém fekszik a kanapén, halkan horkolva. Miután este kikapcsoltam a tévét, valahogy sikerült elaludnom a konyhában. Kint az udvaron éppen a szomszédunk nyírta a füvet. Lehajoltam az újságért, amikor a velünk szemben lakó úr rám kiáltott.
- Karen, nem láttad Katiet? - kérdezte. Meglepődötten megráztam a fejem.
- Nem - kiáltottam vissza. - Nem a buliba ment tegnap?
- De - válaszolt -, csak azt hittem, hogy te is ott voltál, de azért köszi. - végül berohant a házba.
Amikor visszatértem a nappaliba, s a címlapot fürkésztem, amin az elhunyt Elizabeth Ray képét nyomtatták. Kezemből kiesett a lap. Felsétáltam a szobámba, magam mögött becsuktam az ajtót, s előszedtem azt a bizonyos cipős dobozomat, amiben mindenféle kivágott cikkek léteztek. Leemeltem a fedelét, s az elhunyt 12éves Lynn Parker mosolygott vissza rám. Kezembe vettem a kivágott hasábot, szemeimmel ismét átnéztem a sorokat.
A 12éves Lynn Parkert utoljára szentestekor látták a templomban. Amikor az Isten tiszteletnek vége lett, a kislány egy férfi kíséretében távozott. Először mindenki azt hitte, hogy az apja, vagy valami rokona lehet, amikor mindketten beszálltak egy VW bogárba, s elhajtottak. Senki nem hallott róla semmit. A szülei hívták a rendőrséget. Három hónap az eltűnése után előkerült Lynn holtteste a templomhoz közeli Parkban. Egy öregember talált rá, meztelenül a bokrok közt heverni. Lynn megtalálása előtt öt hasonló esetet jelentettek be.
Amint végeztem az olvasással, visszaraktam a cikket, s a mai kiadásból pedig kivágtam Elizabeth Ray esetét. Túlságosan féltem. 20éves vagyok, s messze élek attól a bizonyos várostól ahol az esetek nagy része történt ... de a gyilkos nem ismerhet távolságot, bárhol, bármikor lecsaphat. Pusztán a rendőrség megtévesztése miatt is. Lezártam a dobozt, majd ismét a szekrényem alá toltam. készülnöm kell vissza a kollégiumba. Megcsörrent a telefonom, amint felkaptam a szobatársam hangját hallottam a túlsó végén.
- Szia, Karen .
- Sam? Hol vagy? - kérdeztem tőle.
- Már a vonaton. Figyelj - kezdett bele. -, nem tudsz korábban jönni?- rá néztem az órámra. 15:30.
- Hááát ... elérhetem.
- Kérlek, gyere minél hamarabb ! - hangja lassan átment könyörgésbe. - Félek egyedül!
- Nyugodj meg - próbáltam lecsillapítani. -, hatkor már ott leszek az állomáson. Rendben? - félóra múlva elindultam otthonról. Az öcsémet pedig utoljára megvertem egy párnával. Nem is tudom elhinni, hogy ismét közeledik a suli. Az utolsó szabad hétvégémnek is lőttek. Fejemben végig futottam a listát. Mindent gondosan elraktam, már csak időben oda kell érnem, s megvennem a jegyem. Útközben egy autó állt meg előttem, egy ismerős sofőrrel. Nigel, a barátom.
- Elvihetlek? - mire én csak bólintottam. Beszálltam a kis Toyotájába, majd elhajtottunk az állomás felé. A jármű csendben száguldott az úton, én pedig a vezetőjét figyeltem. - Mi az? - mosolygott.
- Semmi, csak úgy tűnsz, mintha nyomasztana valami ...
- Engem aztán semmi - nevetett fel. - Várod már, hogy visszamenj a kollégiumba ?
- Tessék? - néztem rá meglepődötten.
- Úgy értem, hogy visszamész a barátnőidhez? Ismét együtt csacsoghatok valamilyen srácokon ... - egész biztos voltam benne, hogy nem szívesen engedne el. Iskolaidőszakban annyira nem találkozunk, talán csak minden második hétvégén érne rá. Szegény fiú, pontosabban már egy éve ismerem. Fékezett. - Itt is lennénk - majd felém fordította a fejét.
- Köszi - mosolyogtam rá, ám amikor kezem az ajtóhoz ért, visszafordultam felé. - Nigel.
Hát olvasoim ez a történet kitalált szóval csak az én képzeletem szüleménye de remélem szivesen elolvassátok!
Jak vacsora az anyukájához sietett,és ezt kérdezte:
Anyu!
Igen, kicsim??
Már este van elmehetek a jelmezemben cukorkát kérni???
Jajj kicsim egyedül akarsz menni?
Igen anya!
Tudok vigyázni magamra kérlek engeggy el!
Ám legyen de ne az legyen megint ,hogy sikolgatva jössz hazamert egy szellemet láttál!!!
De azóta már felnöttem anya!
Jólvan kicsim elmehetsz,de vigyázz magadra!
Oksam!
Akkor szép csenben bement szobájába Jak és felhúzta a denevérjelmezét.Olyan ilyeztő volt az a denevér jelmez ,hogy Jak mikor megnézte magát a tükörbe,akkor megilyedt saját magától.Már úgy volt vele ,hogy felsikont de azt mondtamagában:
Én már nagy kisfiú vagyok nem fog engem megilyeszteni semi, és senki!!
Azután kijött a szobájából és elköszönt anyukájától.Kifele menet nekiment egy szellemnek( amiben egykisfiú öltözött),már megint majdnem úgyvolt vele hogy felsikolt,de megn az a hang járt az eszében hogy:
Istenem már ilyen betolyi gyereket mint én ez csak egy gyerek!!!
Azután köszönt neki és tovább ment.Az utca telis tele volt gyerekekkel akik mindenféle jelmezben voltak.Amikor már nagyon nagyon sötét lett nagyokat nyelt,reszketett minden porcikája,kirázta a hideg,és ezt járt az eszében:
-Mi van ha a bokor mögött télleg van valaki,vagy valami???
Anyukája tudta,hogy úgy is félni fog mivel csak 7 éves és rendes távolságból követte Jaket.Féletlenül követése során rálépett egy korhadt favesszőre ami az út közepén volt elhagyatottan.Jak meghalotta ezt a reccsegést és most már annyira félt ,hogy sikongatni kezdett:
-Anyu!Anyu!
Anyja gyorsan előléppett,és mondta neki:
-Na ugye kis fiam én megmondtam,hogy még kicsi vagy hozzá hogy egyedül mennyél!
-Látod mennyi gyerekkel anyukamegy?
-Igen anya igazad van!
Boldogan megölelte Jak, anyukáját,és tovább mentek a gyönyörű holdvilágos éjszakán együtt kettesben cukorkákat gyülteni.... xD☻☻☻ VÉGE!!!!
Remélem tetszett!!!
2009.10.30. 09:15
f
Nekem dolly {michiyo.kawaii^^) története tetszik a legjobban!
2009.10.29. 23:11
dolly {michiyo.kawaii^^)
Én is neveznék ^^ Bár az én sztorim fele olyan jó se mint a többieké ^^"
Halloween éjjel..
Kedves olvasó. Gondoltam jobb ha szólok, hogy még itt állj meg.. Tudom, azthiszed, ez csak egy kis történet, mely egy már annyiszor hallott városi legendát ír át újból, és, hogy ilyen hülyeségeket is csak én találhatok ki. Hát hidd csak.. De aztán ne szólj nekem, én figyeolmeztettelek..
Most nem is igazán egy rémtörténetet hallgatsz meg, hanem az enyémet. Bár ha belegondolok ez mindkettőnek megfelel. Minden akkor történt, Halloween-kor.. Ez közhelyesnek tűnhet elsőre, de nem én akartam így, hidd el nekem! Mostmár azt kívánom, bár ne lettem volna ott ahol.. Akkor talán.. De a múlton kár keseregni.. Pár barátomat összeszedtem, sé elhatároztuk, hogy mi, a rettenthetetlenek összeállva, elmegyünk a közeli temetőhöz. Tényleg nem volt messze, és bár a csapatból páran hangot adtak aggódalmuknak, végül ők is velünk tartottak. Így kb öten voltunk.. Aztán pedig megfogyatkozott a látszám.. De még enm most. Mikor elérleztünk az említett hely bejáratáig, a nagy, máskor zárva lévő nagykapu nyitva állt. Mintha csak minket akart volna bekebelezni.. Mindig át kellett eddig másznunk rajta, ha ide jöttünk, ám most simán besétálhattunk. Ahogy azonban a gondnok kis kuckolyához értünk, észrevettük, hogy tök üres.. Aztán szétnéztünk. Síri csend uralkodott mindenhol. A fék görcsös ágait rázogatta csak az enyhe de hideg szellő. Felhő fedte a sötét égboltot, csak egy helyen látszodott ki a dundi Hold. Az Ő fénye vezetett minket, mert ahogy beljebb értünka sírok közé, a lámpák elhalványultak, majd nem is égtek.. Kísérteties volt, és az egyik lány, egy kis káromkodás közepette visszafordult. Csak néztünk utána, de különösebben senkit se érdekelt. Mi közben tovább haladtunk, mikor az egyik fiú felkiáltott.
- Hé! Nézzétek már! Ez a vén Kovács sírja.. - erre mind odagyűltünk.
A vén Kovács az egyik legutálatosabb tanár volt az iskolánkban, aztán egyik reggel szívinfarktust kapott, és többé nem ébredt fel. Ekkor kicsit mrá én is félni kezdtem, és önkéntelenül is megrázkodtam egy újabb hideg fúvástól.
- Talán ideje lenne menni.. - mondtam, hiszen az idő 11 fele lehetett már.
A többiek viszont nem nagyon akaroztak, páran leültek a sírra, és azt mondták, megvárják az éjfélt. Én pedig kér barátnőmmel visszaindultam. Ahogy haladtunk, nem akart világosodni, az előtte még égő lámpák is sötéten álltak. Összebújtunk, és magunkban azt mondogattuk, ezek már így voltak mikor jöttünk. Aztán végre feltűnt egy fénypont. Odamentünk, megnézni mi lehet az. Egy takaros kis sír volt, úgytűnt nemrég temettek bele valakit. Érdeklődve félrehajtottam a rajhta lévő növény levelét, hogy megnézhessem a nevet. Hiszen messze ez volt az egyetlen amin gyertya égett. Ahogy pedig a fénynél a betűk összeálltak előttem, riadtan ugrottam hátrább. A még az elején visszaindult barátnőm neve szerepelt rajta. A többiek is meglátták és értelenkedve álltunk, mikor hirtelen egy kar dugta ki a kezét a friss föld közül. Síkítnai akartunk, de nem ment. Ekkor a barátmnőnk alakja tűnt fel ahogy kimászott onnan, de szemei pirosan izzottak, a bőre pedig sápadt volt. Szaladni kezdtünk, vissza a többiekhez. Ám ahogy odaértünk, szörnyű látvány fogadott minket.. Mindenhol vércseppek, és pár végtag letépve. Majd kicsit távolabb ismét pár takaros sír egy-egy gyertyával, és az ismerőseink nevével. Rettegve síkított fel a mellettem álló barátnőm, mert elkapta az a valami. Majd rögtön, két kézzel szét is tépte! Mi pedig síva meneküldtünk tovább. Ekkor egy alak tűnt fel előttünk, ahogy meghallottam a hangkát, megnyugodtam. A gondnok volt az. Ám mikor ki9lépett a félhomályból, a kezében egy balta csillant meg, és sátáni kacajjal a másik barátnőm felé indult. Ő pediog hátrálni kezdett, és így pőont egy gödörbe esett. Mikor felakart állni, a földből kinyuló kezek fogták vissza, és hirtelen magától elkezdet betemetődni a gödör. Majd megpillantottam mögötte a takaros sírt, a gyertyával, és a barátnőm nevével. Ekkor szaladni kezdtem. És hirtelen megláttam a kijáratot! Odaáig futottam, ám a kapuk úgy csukodtak be előttem, mintha csak fából lennének, nem nehéz vasból. Ekor mögüllem hangokat hallottam, sé a barátaim voltak ott.. Ám már mások voltak.. Egyre csak közeledtek, és ekkor egy sírt is megláttam, egy gyertyával.. és a nevemmel.. Majd éreztem, hogy elkapnak, de inkább becsuktam a szemem, és síkitottam egy nagyot. Hát így történt.. Másnap kijöttek a rendőrök, és mindent rendben találtak, csupán pár új sír tűnt fel nekik, de mikor megkérdezték a gondnokot, Ő azt mondta, azok egy balesetben meghalt fiatalok. Mert bizony! A gondnok élt. És mikor a felügyelő meg a társa elhagyta a helyszínt, ördögi mosollyal az arcán egy kéz behúzta a földbe.
Itt ért véget a történetem. Csak egy dolog van amit sajnáloök.. Most, hogy elolvastad, érted fogok menni. Bizony. Ott leszek, és elkaplak, akármi is törtlénjen. Hidd el, én nem akartam, de Te nem halgattál rám. Hát remélem azért szép életed volt, mert most jobb ha elbúcsúzol tőle, mert kint már várlak. Ki mersz menni megnézni ott vagyok-e? Vagy inkább a gépednél akarsz meghalni?..
2009.10.29. 16:33
.:Natsu:.(184064)
Séta éjszaka
Egyik nap a 4 éves Jenny és a mamája sétáltak hazafelé. A kislány tudta, hogy Halloween napja van, és mondta is a mamájának, de ő kinevette.
-Ugyan már, Jenny, szörnyek nem léteznek!
A kislány vállat vont.
Kis idő eltelt, de még mindig úton voltak. Jenny meghallott valami zajt. Hátranézett, és egy sötét alakot látott. Megrángatta a mamája kabátjának az ujját, és szólt neki:
-Mama! Nézd, ott van valaki! Követ minket!
A mamája hátranézett.
-Ugyan Jenny.Nincs ott senki! Amúgy is akkora köd van, képtelen meglátni bármit is!
-De mama, ott van! És amúgy is rossz irányba jövünk!
-Ne beszélj már csacsiságokat! Régen én is erre laktam!
A kislány hitt a mamájának, de az alakot mögöttük még mindig látta. Körülnézett. Egyre több alakot látott maguk körül, és feléjük közeledtek.
-Mama! Nézd, mennyi alak! Követnek minket!
-Ne beszélj! Már itthon is vagyunk!
-Dehát mama... ez a temető!
-Miből gondolod, hogy a mamád vagyok?!
A kislány hátrébb ugrott. A mamája nem is a mamája volt, hanem egy zombi. És nem is otthon voltak, hanem a temető legsötétebb zúgjában, ahol már nincsenek lámpák. Ott voltak, ahol azok vannak eltemetve, akik már réges-régen haltak meg.
A kislány elkezdett futni, de nekiment valaminek...vagy inkább valakinek. Felnézett, és óriásit sikított, mert egy vámpír nézett rá. A vámpír szája széle véres volt, a szeme hófehér, még a pupillája is. A kislány nagyon megijjedt. Felpattant, és rohant, ahogy csak a lába bírta. De nem kifelé szaladt a temetőből, hanem egyre beljebb. Meglátott egy szellemet, aki éppen táncol a tűz körül, és siralmasan énekel. Gyors elbújt egy bokor mögé. Azt hitte senki nem látja,mikor valaki hátulról valaki megfogta a vállát. Hátranézett. Egy ember volt. Az ember szívében egy véres tör volt, az arca tele volt heggekkel, a karjain nem volt bőr, és a lába csont sovány volt. A kislány sikítozott amilyen hangosan csak tudott, de ledermedt félelmében. Nem bírt megmozdulni a félelemtől, csak nézett előre. Elkezdett sírni, de már nem csak könny folyt a szeméből, hanem vér is. Sikított, mire valaki lépteit hallotta, hogy felé közeledik.
-Kicsim, kelj fel!
-Anyu?
-Kicsim, kelj már fel! Ma van Halloween napja, mehetsz cukrot gyűjteni!
-Anyu, én csak álmodtam?
-Biztos kicsim! Na, akarsz menni cukrot gyűjteni?
-Nem, inkább itthon maradok, veled!
Réges régen élt egy ember, úgy hívták: Halo Ween. Sírásó volt. Ezen a napon is egy igen szép, formás sírt ásott (minden sírhelyhez ragaszkodott, mint például egy körmös egy igen szép műkörömhöz). És, kivételesen jelen volt a temetésen is. Egy fiatalon elhunyt grófnőt temettek. A nőn rengeteg ékszer volt: s ez felkeltette Ween érdeklődését is. Fukar ember volt, s szerette a pénzt, ezért is határozta el, hogy éjszaka visszajön, és ellopja a tetemről az ékszereit.
Így is lett. Csöndben dolgozott, és ügyesen kiásta a frissen hantolt sírt. Épp a koporsót akarta felfeszíteni, mikor egy valószerűtlenül áttetsző alak jeges hangon megszólalt a háta mögött:
-Ha megteszed, hosszú, gyötrelmes halálod lesz...
Halo Ween hátán végigfutott a hideg. Lassan hátranézett, és a szíve hevesebben vert, mikor a szellemszerű alakban felismerte a grófnőt.
-Te nem lehetsz az.. téged eltemettek!-suttogta elhaló hangon.
-Ugyan már...-nevetett a grófnő.-Holnap reggel a hulládat megtalálják az én felnyitott koporsómban.
-Ne.. miért.. ne.. kérlek.. Fiatal vagyok én még a halálhoz!- ám a grófnő kérlelhetetlen volt.
-És a halálodat évezredeken át fogják ünnepelni.. A klisgyerekek jelmezbe öltöznek majd, becsöngetnek minden házba, cukorkákat kapnak... És rád, a jelentéktelen, ám kapzsi sírásóra, senki nem fog emlékezni!
S ekkor váratlan dolog történt. a grófnő elkapta Ween-t, a torkába harapott, és kiszívta a vérét... Vámpír volt!
Másnap reggel megtalálták Halo Ween holttestét a grófnő kinyitott koporsójában. Mellé a földre vérrel írták: így jár minden tolvaj... S ettől a naptól fogva október 31.-én a gyerekek jelmezbe öltöztek, cukorkát kéregettek, s senki nem emlékezett a kapzsi sírásóra. S azt sem tudta senki, miért nevezik ezt az ünnepnapot Halloween-nek.
2009.10.29. 12:08
Nüx [314508 AL]
A legrosszabb éjszaka
Tavaly november 31-én egyedül voltam itthon. Már eleve megijedtem mindenzajtól hát, még amikor elkezdett dörögni és villámlani az ég. Mindenhol feloltottam a villanyt, beraktam egy jó kis pörgős zenét a CD-lejátszón. Felhívtam két barátnőmet, hogy átjönnének e nálunk aludni, és azt mondták, hogy szívesen jönnek és egy óra múlva, itt lesznek. Én addig előhoztam az ágyneműket, pattogtattam kukoricát, és készítettem pár szendvicset. Hírtelen villámlott egyet és utána egy óriási mennydörgés volt. Annyira megijedtem, hogy elvágtam az ujjamat és ömlött belőle a vér. A számhoz kaptam, és szívni kezdtem, hogy ne vérezzem össze a szendvicseket. E közben kerestem egy ragtapasz és beragasztottam az ujjamat. Még egyet villámlott és az egész házban kiment az áram. Magamban dünnyögtem, hogy „remek most mehetek le a pincébe visszakapcsolni az áramot.”Fogtam egy elemlámpát, megkerestem a pince kulcsát, kinyitottam az ajtót az meg hátborzongatóan nyikorgott. Lebotorkáltam a lépcsőn, amikor egy furcsa hang csapta meg a fülemet. Leejtettem a lámpát és annak a fénye kialudt. Korom sötétben kellett kitapogatnom a falon, hogy hol van a főkapcsoló. Ahogy tapogatóztam hírtelen valami folyékony nyálkás trutyiba nyúltam bele. Megszagoltam a kezemet és rögtön be tudtam azonosítani a szagot. Vér volt az nem más. Ekkor felkapcsolódtak a lámpák kint és csöngetést hallottam.
Megtöröltem a kezemet és felszaladtam, bevágva magam után az ajtót. A lányok csöngettek. Beengedtem őket és elmondtam, hogy mit hol találnak és hova pakolhatnak le. Odaadtam nekik a szendvicskeze meg a kukoricát és bekapcsoltuk a TV-t. Nem volt semmi adás. Vagy volt a hangyák háborúja, vagy pedig az a szivárványszínű adás hiba kép. Javasoltam, hogy rakjunk be valami jó filmet. Mind a ketten igennel szavaztak. Beraktuk a Horrorra akadva 1-et. Sokat röhögtünk rajta. De kint ugyan úgy zuhogott és villámlott. Bámultam ki az ablakon, amikor egy sötét alakra lettem figyelmes. Nem mozdult. Csak ott állt és az égető vörös szemei a lelkembe fúródtak. Negyed órán keresztül néztem, de nem mozdult. Akkor ”tértem vissza az életbe” amikor a lányok szóltak, hogy vége a filmnek és nézzük meg a 2. részét is. Visszanéztem az ablakba és már az ablaknál állt teljes életnagyságban a sötét alak vörös égető szemekkel. Sikkantottam egyet és ijedten mutogattam az ablak felé. Az alak az ajtóhoz ment és a zárnál kezdett matatni. Mi felkapkodtuk a cuccainkat és berohantunk a szobámba. Bekulcsoltuk és eltorlaszoltuk az ajtót az ablakoknál meg lehúztuk a redőnyt. Hallottuk ahogy az ajtó kicsapódik és a húzat leborít pár üveg edényt. Könnytől vizes arcunk teljesen elvörösödött. Mind a hárman az ajtó résen leskelődtünk ki. Az a valami jött fel a lépcsőn. A huzat az ajtót csapkodta az eső kopogott az ablakon , villámlott és dörgött az ég. Az alak közeledett az ajtó felé. Még több dolgot pakoltunk az ajtó elé és bebújtunk a sarokba. Megint a zárat piszkálta. Kattant egyet és hírtelen csönd lett. Észrevettem apukám régi vas baseball ütőjét. Remegő kézzel érte nyúltam és magamhoz szorítottam. Egyszer csak kicsapódik az ajtó.
Hírtelen sikoltozva felugrottam az ágyban. Anyukám be rontott a szobámba és megkérdezte, hogy mi a baj. Elmeséltem neki az álmomat miközben ő leült az ágyamra és a könnyes arcomat simogatta és törölgette. Azt mondta, hogy ne féljek ez csak egy rossz álom volt és kiment.
2009.10.28. 18:39
hermiony95 (158910)
A csacsiga
A csacsiga egy nagyon ritka állatfaj.
Leginkább az egyenlítőmenti esőerdőkben található meg.
Száraz falevelekkel táplálkozik, amelyeket ősszel begyűjt és egész évben vele táplálkozik. A fán él, oduba (mint a mókus). Ezt az állatfajtát a TeveClub-on élő Tevékeny Tevék nevű karaván tagjai fedezték fel, kirándulásuk alkalmával. Sétálgattak az esőerdőben, mikor megpillantottak egy ilyen furcsa élőlényt és elnevezték csacsigának. Csacsi és csiga is egyben. Ehez kapcsolódóan rajzverseny is volt. Aki a legjobban le tudta rajzolni az utazás alkalmával látott csacsigát (legjobban), az 300 eurót nyert! Ő nem más mint: Filippe Massa. Az ő rajzát csatoltuk újságcikkünkhöz (engedélye nélkül )kimutatva ezzel tiszteletünket.
Utóirat: sajnos nem vittünk fényképezőgépet (nem vagyunk még amatőr fotósok) inkább a pain-rajz tudásunk alapján mutatjuk be nektek is a csacsigát!
Ez lenne az én fogalmazásom :) xD
Kicsit belekavartam ezt is, azt is, lett egykis lecsó xD
Jah, és bocsi, hogy kitettem a rajzot, remélem nem haragszotok meg rám
November 1.-jén mindenki a temetőbe ment. Nem is gondolva arra, mi történik ott velük.
Délután 5 órakor megjelent egy család. 1 kislány, 1 kisfiú, anya és apa. Mentek a sírhoz, de ekkor hirtelen eltűnt a kislány. Keresték, de sehol sem találták. Átkutatták már az egész temetőt, amikor sikítást hallottak az egyik sírból. A kisfiú, amint közelebb lépett, kinyúlt érte egy kar, és behúzta őt a földbe. A szülők rémüldözve kiáltottak segítségért.
Arra járt egy másik család. Ők még megvoltak mindannyian. Az anyuka odaszaladt hozzájuk:
-Kérem, a kislányom elveszett, a kisfiam meg behúzta a földbe egy szellemkéz!-sírt.
Ekkor a család anyukája szelemmé változott, és megtámadta a síró anyát. Szegényt elvitte, egészen a sírjáig. Az apuka egyedül maradt.
Körülnézet,, és látta, hogy mindenhol szellemek röpködnek, és kiáltozzák:
-Ma van halottak napja, ma van halottak napja!
Az apuka meglátott egy szellemet, amint fogja a kislányát, és repül vele boldogan a temető felett. Kiáltott egyet:
-Héj, te! Szellem! Teszed le a kislányomat!
Erre a szellem leszállt a földre, és elővett egy pisztolyt. Az apuka rémüldözve lépett egy lépést hátra.
Ekkor felismerte az apuka, ki is áll előtte. A tavaly meghalt anyukája.A gyerek sírt:
-Ne bántsd apát mama!
Ekkor felismerte a fiát a szellem.
-Te vagy az?-örvendezett.
-Igen-válaszolt az apuka-de miért loptad el a lányom?
-Én csak megmentettem. Gonosz szellemek üldöznek minket, és gyerekeket rabolnak.
-És hol a fiam meg a feleségem?-kérdezte a férfi.
-Őket elvitték a gonosz szellemek. Csak a lányt találtuk meg.
Ekkor nagy szellemsereg jött a temető ezen részéhez. Kezükben fogták az anyukát és a kisfiút.
-Engedd el őket!-kiáltott egyet a szellemmama, és egy karaterúgással visszaküldte a pokolba a szellemeket. De ez még nem volt elég. A fiú és az anyuka igaz, megkerültek, de rémséges élményeket szereztek.
Ekkor a szellemmama elbúcsúzott a családtól, és kérte őket, óvakodjanak a gonosz szellemektől, de neki most vissza kell mennie a sírba...
Panni felriadt álmából. November 1.-jét írtak, és reggel volt. Szegény kislánynak rémálma volt. Nagyon félt tőle, hogy elveszti a családját, és sikoltozva szaladt ki anyjához. Éppen nézte a reggeli adót.
.Mi a baj kislányom?-Kérdezte Pannit anyja.
-Rosszat álmodtam-mondta a kislány, és elmesélte a történetet.
-Jaj, te butuska! Nem k ellett volna tegnap annyi rémtörténetet nézned! De most gyere, készítsük elő a holmikat a temetőbe.
Panni remegett.
-Jaj, ne félj! Nem fognak elrabolni a ,,gonosz szellemek'', hiszen szellemek nem léteznek!
Panni és családja este félelem nélkül mentek Halottak napjára a temetőbe, és gyertyát gyújtottak halottaik emlékére.
A csacsiga a lofelek csaladjaba tartozik.Teste felso reszem hayat visel, mind a csigak, hogy legyen ahova bebujnia, ha veszelyt erez.Testet nyalkas bor boritja.Kb. 50cm magas termetu allat..aki egyarant hus-es novenyevo.
Nyaron inkabb zoldekkel taplalkozik.
Rovid eletu leny, legfeljebb 100 napig el.Ez ido alatt szaporodik es utana elpusztul.Eleven szulo allat..
Vedett faj.Meg kutatas alatt van.Ez egt ember altal feltalalt allat.Nem tudni mi a kovetkezmenye ha szeliditik, tehat nem ajanhoz a haztartasokban.Aki ilyennel talalkozik kerem hivja az allatvedoket, ok majd gondjat viselik.Vagy a csacsiga vieselo gondjukat nekik?!
A csacsigával köztudomásúlag nem érdemes ujjat húzni. Illetve többnyire semmit sem érdemes, mert amikor tudósaink igásállatnak fogták be, csak állt, meg se mozdult. Innen ered a makacs mint az öszvér közmondásunk is, mivel az öszvérek egyértelműen a csacsigák leszármazottjainak tekinthetők. Hogy ez nem közismert, az valószínűleg annak tudható be, hogy a csacsigákat gyönyörű házukért évről évre levadásszák, a populáció mintegy 4-500 fő között ingadozik.
Szemrevételezzük az állat testét. Feje keskeny, csupasz bőrén megcsillan a nyálka, mint valami értékes nedű. Négy kis szarvacskája van, ebben a csigára hajaz- a két hosszabbat tapogatóként, a két rövidebbet pedig látószervként alkalmazza. Nyaka nincs, illetve van, de oly kis csöpp, hogy azt emberi szem nem érzékeli. Teste nagy, magas, akárcsak az igazi szamár, de gyöngyházfényű, óriási csigaház díszíti a hátát. Ez- ahogy azt már említettem- az orvvadászok kedvelt árucikke- a szép darabokat százezer forintokért lehet értékesíteni.
Négy lábán mereven áll, egy tornádó se döntené el a helyéről. Valószínűleg azért, mert a jószág egész nap áll- vagy füvet legelve, vagy pedig múzeumokban kitömve. Jelleme sziklaszilárd, az elveiből sosem enged.
Tápláléka részét képezi a selymes legelők harmatos füve, de ínség idején képes bármit elfogyasztani- saját kicsinyét is. Ezért sem emelkedik a csacsigák száma, sőt, napjainkban enyhén csökkenő tendenciát mutat.
Szaparodása szerint hímnős, ám új utód létrehozásakor mindkét félnek jelen kell lennie. Ami viszont érdekes, hogy bár emlősállat, mégis tojást rak- amit az egyik fél gondoz, míg a másik táplálékot szerez.
A csacsiga egy nemrég felfedezett állatfaj. Igen fura, teste csiga, szamárfülekkel és 4 lábbal.A legtöbbjük nem éri el a másfél métert. Magyarországon igen kevés, számszerint 5 példány él, mert inkább a forró égövben érzi igazán jól magát. De persze, az itthon élő egyedeknek is megfelelő életkörülményeket biztosítanak.
Akár 150 évig is elélhet. Tojásokkal szaporodik, és a hím őrzi a kis tojásokat. Különleges tulajdonsága, hogy a lábak és a fülek ellenére is be tud fészkelődni a csigaházába.
Társasági lények, nagyon szeretik a gyerekeket. Növényevő, leveleket, magokat fogyaszt.
Szeretnek vándorolni a jószágok,szeretik felfedezni a nagyvilágot, tehát ha városunkban egy boldogan sétáló csacsigát látunk, értesítsük az állatvédőket, ők majd elrendezik.
Háziállatként nem tartható!
Szigorúan védett faj.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
)kimutatva ezzel tiszteletünket. 
) inkább a pain-rajz tudásunk alapján mutatjuk be nektek is a csacsigát! 