Új bejegyzés Frissítés

2009.11.09. 17:24 levi215

Egyszer volt, hol nem volt, vol egyszer egy kicsi tengerke. Abban éldegéltek egyszerű csendes kis halacskák, ki-be csukódó kagylócskák, állandóan egymásnak feszülő harcias piranják, játékos, vidám delfinkék, csipős medúzácskák, és egyéb teremtménykék. Mindenben pont olyan volt, mint egy hatalmas óceán, csak picinysége mellett még az az előnye is megvolt, hogy itt nem történt halászás, vagyis senki nem végezhette egy ínyenc tárnyérján. A felszíne általában nyugodt volt, ha vihar korbácsolt rajta hullámokat, az nem kívültől jött, hanem mindig a felszín alatt háborgott. Főleg, ha időnként egy-egy mókás, eszes pecás bedobott egy-egy apró csalit. Ilyenkor egyből felkavarodott a nyugodt víz, és az is kiderült, hogy még egy sovány kukackán is lehet akár napokig rágódni, pedig annak még csontja sincs. :) Eddig tartott a kis mese, itt a vége, elhiszed-e?

2009.11.08. 11:06 Zsani

Egy őszi pillantás Sára,aki egy kissé beképzelt,de helyes kislány volt. Közelgett 14. szülinapja.Ő már minden részletet eltervezett a bulijára,viszont az ismerősei,a családja nem mindenbe értett egyet. Közelgett a buli,Sára mindent eltervezett-mondván minden ugy lesz ahogy ő akarja. Viszont őt nem érdekelte hogy más mit gondol,ezáltal sok mebert megbántott.Legfőképp a barátait,akik mindig,mindenbe támogatták. Az iskolába már nem is értette hogy a barátai miért viselkednek vele ilyen furcsán,hisz szerinte nem tett semmi olyat,ami bántó lehetne. Este,mikor anyukája jóéjszakát kivánt neki,elsírta magát, Anyukája kérdezte tőle: -Mi a baj kincsem? -Anya,igazábol én sem tudom,valamit tettem és mindenki utálatoskodik velem,nem állnak szóba velem,kiközösítenek a barátaim. -Aranyom,nem tettél valami olyasmit amivel megbánthattad volna őket?Pl.emlékszel a szülinapi bulidra? -Kincsem,meg kell értened,hogy az életben nem mindig az van amit elképzelünk.Ha igy lenne,mindenki boldog,egészséges,gazdag lenne.Sajnos nekem is keleltt olyan döntéseket hoznom ami fájt.Szó szerint!Holnap kérj bocsánatot a barátaidtól! -Oké anya!Jóóéjt!!:) -Jóéjt bogaram!

2009.11.08. 09:17 ...Kacsa...

Egy őszi falevél  Eljött az ősz, és lehullottak a falevelek. Mari boldogan szaladt ki felsöpreni őket.  Azonban egy falevél az utcán maradt. Feltámadt a szél, és sodorta-sodorta utcáról utcára. Egy ház előtt megállt. Egy kisfiú szaladt ki a házból, aki nem vette észre, és rátaposott. Szegény falevél feljajdult: .Héj, te, kisfiú, nem veszed észre, hogy itt vagyok? De a kisfiú rá se hederített.  A következő percben ismét feltámadt a szél, és tovább fújta a levélkét. Addig fújta, amíg bele nem esett egy folyóba. A folyó szép lassan sodorta-sodorta. A falevél boldogan ingadozott a víz felszínén, mintha bölcső ringatná. Azonban egy férfi járt arra, aki vizet szerzett a száraz őszi napokra locsolni. Kiszabadította a falevelet, és kiöntötte a virágokra.  A növények között a falevél békésen pihent. Egyik virág megszólalt. -Te, falevél! Hogy kerültél ide? A levél elmesélte a történetét. A virágok csendben hallgatták. Feltámadt ismét a szél, és a levelet továbbsodorta. Kifújta a virágokkal teli kertből, és egy utcára vitte. Ott egy autó taposta meg szegényt. A levél teljesen fájó izmokkal nyögött fel. -Jaj, ezek az emberek! Nem figyelnek ránk soha. Ekkor ismét továbbsodorta a szél. Egy ismerős ház elé került.  A levél boldogan sohajtott fel. Az a ház Mari háza volt, aki kiszaladt az utcára, és felkapta a levelet. -Hát, te meg itt maradtál?-nevetett, és bedobta a többi levél közé a zsákba.  A levél azóta is boldogan él levéltársaival a szemétkupacon, amit a kukás szállított el, és nevetnek a történeten.

2009.11.07. 20:53 Wandalma

1879. szeptember 1. Végre itt az ősz! Már annyira vártam ezt a csodás évszakot! Hiszen ez nekem a megújulást, a boldogságot jelenti. Ugyanis én nagyon szeretem az esőt, a szelet, és azt a gyönyörű tájat a sok színes levelű fákkal és avarral. Igazából az ősz egy „átmeneti évszak”, ami felkészíti az embert, az állatot, és a növényt a hidegre, fagyra. A téli álmot alvó állatoknak az ősz azt jelenti, hogy mindjárt itt a tél, a pihenésről szóló évszak. A költöző madarak is várták ám az őszt, hiszen egész nyáron a több ezer kilométeres költözésre készülődtek, ami szintén ősszel van. Az ősz csodás évszak, egyszerűen lélegzetelállító, de egyben kiismerhetetlen, mert egyik nap süt a nap, másnap esik a hó, harmadnap pedig már az eső esik. Én talán ezért is szeretem. Mindenesetre én szerencsésnek érzem magam azért, hogy Magyarországon születtem és élek, hiszen itt négy évszak van, többek között ősz is. Most mennem kell, mert már az Édesanyám hív estebédre, de majd holnap is megpróbálok írni. Wandalma (85433)

2009.11.07. 11:26 Ági manó

Egyszer rajz órán minden gyereknek egy őszi tájat kellett ábrázolnia mindegy hogy milyen technikával. Nórinak semmi ötlete nem volt, mert gyűlölte az őszt. Számára az ősz mindennek a végét jelentette, és mindig várta hogy végre végetérjen. Tudta, hogy arról szól, hogy lehullanak minden fáról a levelek, és megannyi madárnak és állatkának nem jut semmi táplálék, sok így elpusztul... A gólyák, és a kis fecskék, amiket úgy szeretett, elköktöznek sajnos melegebb vidékekre, mert nem bírják élve a hideget. A sündisznók és a mókusok, amiket mivel rendkívül állatszerető, nagyon imád, behúzódnak a jó meleg zugaikba, és tavaszig nem láthatja őket... Ráadásul ilyenkor azt is jelenti, hogy hamarosan jön a tél, amikor minden tó befagy, szinte semmi látványvilág nincs, mert mindent beterít a hideg, fagyos, egyhangú, fehér hó... Soha nem volt optimista, ezért nem látta meg benne a jót. Ám akkor odament hozzá a tanárnő, és így szólt: -Nóri, nincs semmi ötleted? -Az őszben mi a jó? Semmit nem tudok rajzolni, csak rosszat.... -Tudod néha úgy fedezheted fel az apró örömöket, ha megpróbálod szeretni a dolgokat. Menjünk ki az udvarra, és mutatok neked valamit! Tehát kiment az osztály az udvarra, és meglátta hatalmas avarokat, amik mindenkinek nagyon tetszettek. Nem tétováztak, rögtön beleugrottak, és nagyon jól mulattak közben. És akkor látták, hogy még a sünök sem tűnnek el azonnal, szemtanúi voltak, hogy az avarba mennek, és hordják az almákat meg a körtéket. Nóri ekkor már értette, hogy mint a nyárban és a tavaszban, az őszben is vannak apró, sőt, rengeteg, nagy örömök, csak nyitott szemmel kell járnia a világban. Rögtön megjött az ihlete, és lerajzolt egy örömmel teli képet, amelyben ő nevet az avarban, és a csodálatos, őszi, színes levelek hullanak a fáról. Ötöst kapott rá, szinte varázslatos volt a látvány. Nóri, miközben hazament az iskolából, gyűjtött színes leveleket, aztán kipréselte őket, és festésre használta őket. Tehát a kislány megtanulta szeretni a rossznak tűni dolgokat is.

2009.11.07. 10:41 pihecske-329358

Ősz    Amikor kicsi voltam, nagyon szerettem az őszt. Gyakran játszottam a falevelek között. Segítettem gereblyézni is. Ez azóta megváltozott. Mióta iskolába kezdtem járni, nagyon megváltozott. Az elsős éveim folyamán, még gyakran játszottam kint, falevél lenyomatokat készítettem, segítettem gereblyézni, az őszi gyümölcsöket leszedni...    Ugye, szinte mindenki így van ezzel? Minéll inkább idősebb lesz, annál inkább más dolgok érdeklik. Már-már alsós koromba megtapasztaltam, azt az érzést, amikor a nyár elmúlik, az ősz beköszönt. Eleinte, örültöm az iskolaévek kezdődésének. De miután, már az iskola is a nehéz arcát mutatta, vissza sírtam a nyarat. Mindig ez a cél vezérelt, hogy bírjam ki a nyári szünetig. Azt éreztem, nehéz az év, rövidek a hétvégék, hosszúak a hétköznapok. De ez nem aaz ősz "hibája" volt. Egyszerűen csak nem tudtam beosztani az időmet. Már nem játszottam a falevelek között, nem segítettem a levelek elseprésében, nem szedtem le a gyümölcsöt, nem csináltam semmi. Csak szomorkodtam. Ez nem volt jó dolog. Láttam az ablakból a sok gyerek örömét, jó kedvét, vidámságát. Azt is észrevettem, milyen rossz egyedül, hiszen az ősz készít fel minket a téli hidegre, elbúcsuztat a nyári hőségtől. Én meg nem is értékeltem semmit, csak unatkoztam. De később viszont rájöttem az értékekre, igaz pár évvel idősebb lettem, már nem játszottam a levelek között, nem csináltam levéllenyomatokat, de élveztem a pompás őszi tájat, levegőt, és örömöt... Egyre többet jártam ki a barátaimmal az erdőbe. Rengeteget múlattunk. Az psz végül elmúlt, de tudtuk még visszajön, és várni fogunk rá. pihécske [329358]

2009.11.04. 17:42 Larissza^^ [21077]

Sziasztok! Ezzel a történettel neveznék! (Ez egy mese tulajdonképpen.)                                  Hogy született a répaegér?     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kert, ami egy teljesen elhagyott ház előtt állt. Pár hónapja történt ez a furcsa dolog. Egy egér sétált el a kert mellett, amiben már csak elszáradt levelek, és szirmok voltak, na meg egy jókora répa, amit az egér nem vett észre. Sétálgatott egymagában, s egyszercsak... hopp, beleesik egy lyukba. Nézelődik, nézeődik a sötét lyukacskában, de hiáa, mert nem lát semmit az égvilágon...akarommondani a földvilágon. Pár perc után valami fényt lát az egerecske. Hát követi is, hisz mindenképpen meg akarta tudni, hogy juthat ki innen. Mikor odaér egy ponthoz, már nem látta a fényt. Valami viszont rásütött a buksiára. Felnézett az egérke, s napfényt lát, ami egy lyukból süt be. Az ksegér megpróbált felugrani, de nem sikerült neki. Ide nem tudott felugrani. Megy tovább a vaksötétben, s meglát mégegy lyukat, de az be van fedve valami lelógó gyökérzettel. Ez a lyuk alacsonyabban volt, így azt gondolta magában az egér, hogy majd fetolja azt a valamit ami lelóg onnan. Hát sikerült neki, de ehelyett a lelógó répa gyökérzetében kötött ki. Így született a répaegér. Ugye milyen furcsa történet?   VÉGE

2009.11.04. 16:30 Ági manó

Mindig másik kontinensben él a répaegér, ugyanis sokan földúszó emlősnek hívják, mert hihetetlen gyors úszó, és nem fárad ki egy könnyen. Ezért minden veszélyt nagy nehezen átvészelve legyőz, és átúszik egy másik kontinensbe. Remek futó is. Körülbelül olyan magas mint egy nyúl. Abban különbözik többi egyszerű egértársától, hogy sárgarépa színe van, és imádja a répát meg a petrezselymet. Piros szeme van, ami ezt az amúgy szelíd, ám furcsa állatocskát nagyon ijesztővé teszi. Bár van amikor van is ok a félelemre, mert hegyes, éles, és elől kint két hatalmas foga ékeskedik. Mindezeknek ellenére mára már sajnos a kihalás veszélye fenyegeti a fajukat, hiszen a szennyezett tengerekben és óceánokban az az egyetlen rossz nekik, hogy mérgezést kaphatnak, amibe akár bele is pusztulhatnak. Vadon élő állatok, és ellenségeik a mókus, fülesbagoly, sas, róka, farkas. De könnyen megvédi magát, hiszen nincs párja a gyorsaságának. Veszélyes a békákra, csigákra, gilisztákra, szarvasbogarakra. Ez a furcsa szerzet meseországnak a képzeletbeli szüleménye.

2009.11.04. 14:39 .:Attyla:.

A répaegér(Carrot Mouse) Fantázia ország déli részében honos.Itt termesztik a híres répát,főleg Répavárosban.Itt minden répa alakú,a házak a földből nőnek ki,mint egy igazi répa,de ez óriási!Az itt élő emberek csak répát esznek,nyúl foguk is nőtt...És a kemény répát,főleg óriásban,amikor még nem volt nyúlfoguk,ki csinálhatta meg a répaházban az ajtót ablakot?Az egerek.Ugyanis a közeli hegyen rengeteg egér volt.Befogták őket,és kiképezték Szabályos nyílászárók készítésére.Gyönyörű látni a sok répaféleséget,Répa ház,Répa fal,Répaautó és minden.Színpompás kavalkadban van a narancssárga és a fehérrépa minden féle fajtája.De napjainkban már változott a terv.Ma is vannak iskolák,hol tanulnak enni,s megtanulták mitől sárga a répa:Régen a tudósok egy középkori uralkodó parancsára aki a 102. Dimenzióverzió 50. Galaxysában a tejútrendszerből a Föld nevű bolygón élt Európában.Elrendelte hogy a tiszteletére az összes répát kísérletezzék ki sárga répává!TANULNI(Forrás:Széf kvízműsor,tényleg beszíneztették a répát!)De mivel nyúlfoguk lett az embereknek,nem kellettek az egerek,s kísérleteztek vele.Egyszer Prof.Chencho kísérletezett egy egérrel,de a répa uzsonnája is belekerült  a gépbe,s így lett répaegér!A gép 200 ilyen lényre lett véletlenül beállítva,s özönlöttek az egerek.Felfalták a répákat,egész répavárost.Azóta is szerteszéjjel sok helyen jelen vannak.Hosszuk általában 20-30 cm.Zöldség és gyümölcs evő.A vemhesség általában 1-2 hét,s az újszülöttek 5-10 cm hosszúak.Nagyon picik és aranyosak.Idomításra alkalmasak,bár répa testükkel nehezen mozognak.Evésre nem alkalmas!!!!!Akit érdekelnek olvassák el RéphuszEgernekusz Könyvét,címe:RépaEgér aki répa,s egér! Kapható a könyvtárakban(csak a földiekben nem!)

2009.11.01. 18:17 Paprikás szalámi [94293]

Paprikás szalámi [94293]: Már majdnem két teljes elhunyt a világ legcsodálatosabb embere, akit ismertem, és még most is így gondolok rá. 8 éves koromban, abban az időszakban, amikor a szüleim rengeteget veszekedtek otthon, ő volt az egyetlen, akire számíthattam. És ő szeretett, és tudom, hogy most is szeret, és tőrődött velem. A nagymamám, Mamó. Emlékszem, mindig boldog mosollyal fogadott, egyik kezében egy tál sü- tivel, a másik pedig üres volt, és csak arra várt, hogy megöleljen. Rengetedet sütö- gettünk együtt, és minden este adott egy pohár meleg tejet, mert enélkül nem hagy- ta, hogy elaludjak. Mindig óvta az álmom, és mesét mondott egészen addig, amíg el nem aludtam. Sokszor kivittük a kertbe a napozóágyakat, és a csillagokat lestük. Minden nap írt egy e-mailt, és minden nap felhívott vonalason, ha nem találkoztunk, csak azért, hogy elmondja, mennyire szeret. És én is szerettem... Mindenkinél job- ban a világon! Egy napon, amikor hazaértem a suliból, az édesanyám sírt; apukám vállán. Semmi veszekedés, semmi kiabálás... Csak szeretet, és sírás. Éreztem, hogy valami baj van, úgyhogy rögtön Mamó számát tárcsáztam... de senki nem vette fel. Én kétségbeesetten tárcsáztam újra, és újra, de semmi. - Mamó! Mamó! Mi történt?! - sírtam, mert tudtam, hogy nagy a baj. Minden nap ilyenkor szoktam neki telefonálni! És akkor anyu és apu az ölükbe vettek, és elmondták: Mamó nincs többé. Elhunyt. Vége. És én zuhantam... Egészen a temetésig. Amikor azonbam megértettem. Megértettem miért halt meg Mamó, és hogy mi változott. Mamó halála hozta ösz- sze újra a szüleimet. Mamó azért halt meg, mert nem akarta, hogy boldogtalan le- gyek. A kapcsolatunkat csak még szorosabbá tette a halála. És én tudom, hogy fentről figyel, és még mindig szeret. Köszönok mindent, Mamó! Nyugodj békében! És én könnyű szívvel néztem végig a temetést, és tudtam, hogy így neki is jobb. Azóta minden Halottak napján kigördülnek a könnyeim, de ez nem zavar. Szeretlek Mamó!

2009.11.01. 17:53 Eszter

Szeretném nevezni Teve Szilajt [189544] a történetíróra. Az utolsó nap Születésem óta egyetlen egy nagyszülőmt ismerem/ismertem egész életemen keresztül. Ő volt az egyetlen, akit látam élőben, az egyetlen, akit szeretni is tudtam a puszta ismertségen kívül. És egy betegség műve, egy pillanat alatt - a halál utolérte. Az egész úgy kezdődött, hogy 2009. szeptember 16-ám, pénteken, mikor egy matekversenyről mentünk vissza az iskolához (ekkor még nagymamám az egyik gyerekénél - Gizinél - volt bennt Csepelen ), anya az ünnepelt unokahugommal - Bernadettel - vártak, hogy megünnepelhessük születésnapját. Végre, egyszer az életben 7 év után meg tudtuk tartani a szülinapját! Közben pedig a Mama is itt volt már Érden, de ha haza is ért volna, se nekünk, se a Giziéknek nem telefonált, hogy hazaért. Anyának ez nem is tűnt fel, én pedig végképp nem figyeltem, mert a Bernit tanítottam egy kártyajátékra. Késő este (kb. 8-9 óra környékén, és ekkkor már szombatról beszélünk) jött a Gébor a Berniért, miközben a bátyám a gépemet szerelte.Mikor az unokahugom elment, én lementem a Tesóhoz, s egyszer csak arra kaptuk fel a fejünket, hogy anya ordibál. Én kimentem a szoba küszöbéhez, s már élesben hallottam anya hangját: "SZÉTROBBANOK!". Egy gyors pillantás testvérem felé, s már mindketten dübörögtünk felfelé a lépcsőn. Én értem fel elsőként, s egy dühös szülő látványa tárult elém: anya a nagy Pesti telefonkönyvet hajintotta a földhöz, a másik kettő közé.. -MIT CSINÁLJAK!?-hangjában düh és keservesség hallatszott.-AZ ANYU ELTŰNT! Tegnap a Gizi hazaküldte Csepelről, és nem ért haza! - közben szemében még jobban kezdtek csillogni a könnyek. - ost mit csináljak?! -Esetleg felhívhatnál valakit.. Esetleg a Gizit? -De nem veszi fel! -Ügyelet? - Próbálkoztam tovább.. Erre anya kirobogott egy papírral a kezében a konyhába, s fel írta az adatokat. Hözben én és a tesó visszamentünk a testvérem szobájába.. Én már rég elkezdtem remegni, s fejemben egyre-másra jöttek a szürnyű gondolatok: Elütötték? Vagy egyszerűen összeesett? 10 óra közelében jártunk, mikor apa telefonja megcsörrent: és nem más, mint a Zoli, anya egyik fiútestvére az Imre mellett. Apa csak hümmögött, s mikor letette, ezzel kezdte: - Öreganyád bent van az ügyeleten. - Én szinte berontottam az atón, s öcsi is elisételte azt, amit a Zoli. A lépcsőn felfelé már szinte beszakadhatott valna alattam az öreg fa, s szinte kiabáltam a legfelső fokról anyának: - A MAMA AZ ÜGYELETEN VAN! Éjfél is elmúlhatott, én egyszer megnéztem a Csodcsibét, apa rám vigyázott, az Öcsi pedig anyával bement. S egyser csak Öcsi hazaér, én meg mikor leértem megkérdeztem tőle: -Hogy van? - nem kellett mondanom, kiről kérdezek,Öcsi így is tudta.. - Szerinted? - testvérem hangja kissé pökhendi volt.. Ekkor jött blém a később kiderült tévhit: a mama akkor él! Később, kb 1 és fél órával ezután anya is hazaért.. Elé rohantam, megöleltem, és félőn megkérdeztem.. -Legalább lélgzik? - anya válaszában szomotúság, sőt letörtség hallatszott. És végül rádöbbentem az igazságra: - Meghalt? - válasz nem kellett, így is tudtam. Az egyetlen nagyszülő, akit ismertem, akit tudtam szeretni azon felül, hogy ismertem, hallottam róla, akivel erős szereteti szálat tudtam képezni.. 11 év ismerete és szeretete.. És most elment.   Nyugodj békében, Mama!

2009.11.01. 16:58 Mr.Csülök

Még nem nagyon fogtam fel, mi is a halál, elmúlás. De egy személy halálával egy kicsit elgondolkoztam. Ez a személy a nagypapám volt. Nagyon szerettem, bár nem volt olyan tiszta lelkű, társasági ember. Sokat járt kocsmába, végül ez is lett a veszte. Emlékszem, mamám mindig mondta neki, hogy "ne menjél már kocsmába ember!" és akkor papa mérges lett. Mindig dícsért engem, mondta hogy milyen büszke rám. Szép emlékem, hogy a kanapén mindig ugyanazt a helyet foglalta el, és én nagyon mérges lettem bárkire, aki az ő helyére ült. Mindig foglaltam neki. És még ma se ülök oda, arra a helyre. Még mindig foglalom. Emlékszem, nagyon aggódtam, amikor anyu mondta, hogy kórházban van. Nem látogattam meg sokszor. Nem volt hozzá erőm. Egyik nap, tévéztem, amikor anyu mondta, hogy a papa meghalt. Először nem fogtam fel, hogy mi történt. De aztán leesett. Befutottam a szobámba, és sírtam. És hetekig szomorú voltam.  A legszörnyűbb az, hogy kb 1 héttel a kistesóm születése előtt halt meg.  Éppen ma voltunk nála a temetőbe. Új sírköve volt, ezzel a felirattal: "Aludd szépen szépen örök álmod..."  És ekkor lepergett előttem, hogy miket mondott, mikre tanított, ahogy mindig leült ugyanarra a helyre. Nagyon hiányzik.  Halottak napja számomra az, amikor szépen, egyben nagyon szomorúan, magányosan, bánatosan az elhunyt szeretteimre. Mindig kibújnak a gyászoló könnycseppek. És nem szégyellem.  Mr.Csülök [277799]

2009.11.01. 15:48 Púpos Sivatag-vándor

Halottak napján egy gyászoló anyuka a 2 éve halott, 9 éves kislányát látogatta meg a meg e temetőben. Elmondta neki, hogy mennyire szerette, és hogy ha rágondol mindig megfájdul a szíve, meg hogy milyen sok szép emléke van vele. Például amikor egyszer karácsonyoztak, és rajzolt a kislánya neki egy gyönyörű karácsonyfát tele gyertyákkal, díszekkel, szaloncukorral. Már akkor is rendszeresen járt rajz órára, és egy igazi művész lett. Fájó szívvel, és rengeteg könnyel a szemében mondta el nehézkesen az anyuka ezt a pár mondatot, és közben reménykedett, hogy várja egy új kezdet. A gyanúja beigazolódott, ugyanis szerencsésen 2 hónap múlva teherbeesett, és végre a férjével újra tudott őszintén mosolyogni. Amikor megszületett a baba, ugyanazt a nevet adta neki, mint az elhunyt kislányának, hogy örök emlék maradjon a család szívében. Ezentúl megint mindenki boldog volt, és ez a csecsemő segített túllépni minden hozzátartozónak. Ebből tudhatjuk, hogy nem szabad feladni a reményt!

2009.11.01. 12:39 Púpos rukia

Halottak napja! Egy esős szeles napra esett a halottak napja.Anyu, apu és én nagyon sietve készülünk ,hogy meglátogassuk a temetőben mamát és papit.Emlékszem mikor annyit játszottunk együtt és akkor annyit nevettem de most már ez csak egy boldog emlék.Mikor beszálltunk a kocsiba nagyon elszomorodtam, ahogy ezekre az emlékekre gondoltam. Anyu  kíváncsian kérdezte:- Mi a baj kisfiam? -Semmi anyu,csak ahogy visszagondoltam ezekre a vidám emlékekre amit mamival és papival töltöttünk kicsit szomorú lettem. -Már értem.-mondta neki az édesanyja.Tudod kisfiam mami meg papi ,az én szüleim,még mindig nagyon büszke rád és szomorúan nézik ha te is szomorú vagy. Akkor nem szomorkodom.-felelte a sírást visszafolytva. Akkor a kocsiban elcsöndesedett minden míg oda nem értünk a virágárushoz, a koszorúkért.Anyuék bementek a virágbóltba,én addig kint vártam a kocsiban.Hamar visszaértek s egyenesen a temető felé vettük utunkat.A virágosbóltól nem messze volt a temető.Hamar oda is értünk, s a temető közepén volt egymás mellett papi és mami.Letettük a mécseseket, s a koszorúkat és rátettük a sírköjükre.De akkor már nagyon megerettek a könnyeim. -Ne tartsd vissza most már nyugottan szabad!-mondta az apuka. És azon nyomban úgy elkeztem sírni mint ha dézsából öntenék.Anyuék is most már zokogtak.Mikor már eléggé kisírtuk magunkat, elköszöntünk mamitól és papitól, és hazafelé vettük utunkat.Otthon majdnem visszatért minden a rendes kerékvágásba. -Sosem fogom elfelejteni mamit és papit.-derülve mondja Zsolt.( úgy hívták a kisfiut)  Örökre emlékezni fogunk rájuk!!!!Azután bement a szobájában és fáradtan lefeküdt az ágyában utolsó könnycseppe lefolyt az arcán mint ha gyémánt lenne belőle úgy csillogott ez egyszerűben öröm és szomorűság csapot volna össze ebben a könycseppben.Végül mosolyogva aludt el az ágyán és papájáról és mamájáról olyan szépet álmodott mint még senki más a világon.......  VÉGE!!!!!!!!!!

2009.11.01. 12:14 Mrs Lovas

Régebben a halállal, elmúlással csak olyankor találkoztam, amikor meghalt a hörcsögöm, vagy valamelyik a halaim közül.. Ami szörnyű ugyan, de túl teszi rajta magát az ember. Ám tavaly, karácsony előtt (körülbelül ilyenkor, mint most) elment valaki, akit nagyon szerettünk, a nagypapám. Szörnyű volt. Képtelen voltam elmenni a temetésre. Sokat jártam akkoriban a mamámhoz, aki midnig mesélt, hogy milyen is volt a nagyapám. Mindig szomorúsággal töltött el, ha visszaemlékeztem rá. Az egyik legtisztább emlékem róla, hogy nyolc-kilenc évesen römiztünk, és mindig én írtam, ki mennyit nyert, és amikor valaki nullát, akkor mindig kidíszítettem, fejet rajzoltam a nullából. Az idő múlásával egyre inkább úgy érzem, talán hagyott nyerni. Idén is elvesztettünk valakit. Ez számomra még nagyobb fájdalommal járt, mert ez a valaki a nagyim volt. Sírtam - sokat. Mostmár egyetlen nagyszülőm se élt, hiszen a másik nagyim és a másik nagypapám már akkor meghaltak, mikor nagyon kicsi voltam, nincs is róluk emlékem, sajnos. A mamámról is vannak szép emlékeim: mikor átmentem hozzá, hogy együtt süssünk, vagy mikor egymás mellett feküdtünk az ágyban, és hallgattuk a madarak csivitelését. Ezek kicsi dolgok, mégis sokat jelentenek nekem. Számomra a Halottak napja a -néha fájdalmas- visszaemlékezés időszaka. Szerintem nem ciki sírni. Az egyik legmeghatóbb dolog, mikor a pesti rokonokkal, itt a tatabányai temetőben szinte körülálljuk szeretteink sírjait, és egy-két perces, néma csöndben visszaemlékezünk rájuk. Szomorúság fog el, mikor a nagyszüleim sírjánál anyu szemében könycseppeket látok csillogni, és közben érzem: az én szemem is könnyes.

2009.11.01. 10:32 Milosh

Az előbb kifelejtettem, hogy " Bárcsak most is zörögne" Már nem zavarna, csak lenne itt. :'(

2009.11.01. 10:29 Milosh

A nagypapámról szeretnék írni egy igaz történetet. A nagypapámról tudni kell, hogy olyan fajta ember volt aki sosem bírt egyhelyben maradni. Úgynevezett "Haverom az egész világ" ember volt. Nagyon szerette a barátait. Két nagy hobbyja volt. Az egyik a horgászat. Minden nap horgászott, akár 40fok akár -10 fok volt. De mindíg reggel ment. És miért? Isten tudja, én csak azt tudom, hogy minden áldott reggel arra ébredtem, hogy zörög a garázsban. :)A másik pedig a borászkodás. Két kertünk is van. Tele szőlővel. Azokban borászkodott. Több versenyt is megnyertek a borai. 2007 márciusában megműtötték. Úgynevezett "polip" volt a gyomrában. A műtét után hamar jobban lett. 72 éves létére a háztetőn mászkált. Nem engedte másnak megjavítani. Ahogy telt az idő rákot diagnosztizáltak nála. De nem volt hajlandó elmenni kemóra. Mondván, hogy ő jólvan és kemó nélkül is meggyógyul. Aztán ahogy telt az idő mindíg mondogatta , hogy "sok a savam, sok a savam". Nem akartunk neki hinni. Nem látszott rajta, hogy bármi komolyabb baja lenne.  Aztán 2008 augusztusában egyszer hazajött a horgászatból, és mondta, hogy nem érzi jól magát. Ekkor már a mamám tudta, hogy baj van. Mert a papa még sohasem jött haza horgászatból anélkül, hogy órákig ott ült volna. Egyre rosszabbul lett. Folyamatosan gyógyszerezni kellet. A mája szinte teljesen felmondta a szolgálatot. Teljesen sárga volt a bőrszine. :'( Rossz volt ránézni. Én felügyeltem rá mikor a nagymamám dolgozott. Mielött elment a munkába mindíg a lelkemre kötötte, hogy ne ijedjek meg ha esetleg holtan találom. Egy keddi nap bekellett vinni a kórházba, mert nagyon rosszul lett. Ha nem visszük be még aznap meghalt volna. Szerdán bementünk meglátogatni. Akkor annyi erőt sikerült az orvosoknak lehelni belé, hogy leglább megtudott öleni. Korábban az is kifárasztott ha egyedül ment fürdeni. Pénteken ismét meglátogattuk, de ekkor már nem beszélhettem vele. Vasárnap a nagymamám pont indult volna a kórházba, de ekkor megcsörrent a telefon, és közölték, hogy a nagypapám meghalt. Pont Mindenszentekkor. :'(   A tevém neve: Milosh

2009.11.01. 10:15 Princes

A Halottak napja Sajnos az elmulással sokszor tallálkoztam.Éppen tegnap történet egy Haaloween estéjén. Amikor boldogan mentem a hörcsögeimet megetetni és láttam hogy a kedvencem smötyi csak fekszik.Azt hittem hogy csak alszik .De láttam és éreztem hogy elmultr közülünk.Berlül éreztem hogy valami a szivemet kaparja, égeti, utána jöttek a könyek a szomorú ,fédalmas könyek,. Megfogtuk és eltemetük . Nagyon rosz érzés volt hogy a kedven hörcsögöm immár nincsen. R.I.P Szmötyi Egy ével ezelőt tudtuk meg  hogy a 12 éves lány kutyánk rákos let ,. Anyáé volta kutsus és északákat töltött melette .Aztán ez orvos felhivta hogy ell kell altatni .Én nem mentem mert nagyon zogoktam.És után a férje akivel együtt nött fel 3-4  nap után elment ő is tölünk . R.I.P Léna -Herceg Persze emberek elmulássával is taélálkoztam.Az sokkal érzedlgősebb és fájdalmasabb. Szerencsére nálünk még nem ment el senki,de az ismerőseinket ez a rosz tény már elérte.Pl: a anyám batátnőének meghalt a nagypapája.Rosz látni és érezni hogy valakit akit szertünk már nincsen többé. Nekem ez a nap azt jelenti ogy gyergyátgyujtok kiket szeretem/szeretek és visszagondolok mien volt amikor itt volt. És szerintem ilyenkor nem bűn ha valaki sír. És ilyenkor kimegyünk a temetőbe és a halott emberi szereteinknek gyergyát gyujtunk és virágot rakunk a sirjukra... Nekem ezt jelenti a halottak napja(minden igaz amit leirtam) Irta: Princes

2009.11.01. 09:41 Ági manó

Egy borús, esős napon történt, Halottak napja előtti éjjel, hogy Jolika néni felkelt az alvásból. Talán nem is tudott igazán aludni, akkora fájdalom gyötörte a kórházban, ugyanis rákos volt. A szerettei mind rá gondoltak, és sírtak éjjel-nappal miatta, imádkoztak, de nem segített, ugyanis Jolika nénit elkezdték nagyon erős görcsök és fájdalmak bántani. Úgy érzte, hogy a testéből jelentősen fogy a vér, a végtagjai és minden belső csontja és része nagyon elgyengül, és érezte, hogy már nem éri meg a holnapot. Éjszaka 23:00 volt, és a mentők meg a nővérkék mindent megtettek a műtőben, hogy stabilizálják az állapotát, de sajnos olyan reménytelen volt a helyzet, hogy nem sikerült... Megpróbálták még újraéleszteni, de elég folt 25 perc hogy rájöjjenek, hogy elvesztették... Az orvosok felhívták a hozzátartozókat és a barátokat, hogy a kedves öreg hölgy meghalt... Halottak napján, vagyis másnap a család összegyűlt, és megemlékeztek a nemes asszonyra, aki mindenkit szeretett és tisztelt. Fél évnyi hosszú gyász követte a szörnyű hírt, és fájt nekik, hogy már nem tölthették együtt többet soha vele a karácsonyt... Ugyanis nagyon szerették, és tudni illik, ő sütötte a világon a legfinomabb pulykát és mézeskalácsot. Ez volt Jolika néni szomorú története.

2009.10.31. 18:06 TTKteve

Halloween-i jótett Bridgette a konyhában ügyködött.Késsel,ollóval,kanállal.Mellette mosolyogva állt az anyukája. -Biztos ne segitsek?-kérdezte. -Biztos-válaszolta Bridgette,majd hátralépett,hogy jobban megcsodálhassa remekművét.Az asztalon ott állt egy gyönyörű töklámpás,nyúlfülekkel és répával a szájában. -Még nem tökéletes...-idegeskedett Bridgette és gondolkozva szétnézett a házban. -Áhá!-mondta,mikor megpillantott egy gyönyörű selyemsálat.Felkapta és a tök aljára ragasztotta. -Gönyörű lett,kislányom!:)- szólt az anyja.-Akkor hánykor is indulsz? -Hát,jó lenne,ha ott lennék há...-a kislány nem tudta befejezni a mondatot,úgy megijedt,mikor meglátta az órát. -Már 17:45 van??Elkésem!-felkapta a töklámpást,majd egy gyors köszönés után kiviharzott az ajtón. -Nem akarok elkésni...Nem akarok elkésni...-mondta izgatottan. Végre beért egy gyönyörű parkba,ahol osztálytársai várták.Mindegyiküknél volt töklámpás. -Végre!Azt hittem már nem jön,Bridgette kisasszony!-mondta kissé mérgesen az osztályfőnöknő.-Na jó,nem baj,legalább most már kezdhetjük.Gyújtsátok meg őket! Mindenki odakapott a lámpásához és meggyújtotta a benne lévő gyertyát.Mindegyik gyönyörűen világitott,de Brigié azért mégiscsak különb volt. -Rendben.Most kapjátok föl őket és fussatok,visitsatok,orditsatok,ijesztgessetek kedvetekre:). A diákok somolyogva felkapták a töklámpásaikat és elkezdtek futkározni,ki-ki a maga útvonalán.Sikongattak,világitottak,nevettek,jól érezték magukat. Hirtelen,mikor Bridgette éppen Annie,a legjobb barátnőjének a lámpását őrizte amig ő elment megkeresni elejtett csatját,egy sötét,sovány,morcos alak kikapta a kislány kezéből a nyúl-töklámpást és elfutott.Bridgette borzasztóan keservesen felsirt. -Mi történt?-szaladt oda csatjával a kezébe és mellette az oszival Annie. -Ellopták a tökömet!-nyekeregte sirósan a kis Bridgette. -Visszaszerezzük,ne félj!-mondta az osztályfőnök,aki észrevette a rabló nyomait és követni kezdte őket.Bridgette Annie-ra támaszkodva ment utána. Egy sötét utcába értek,annak is a legsötétebb házához.Az ablakon át csak egy kicsi gyertya fénye szürődött ki.Az osztályfőnöknő félve bekopogott. Bentről motozás,majd egy gyerek sirása hallatszott ki.Aztán egy fiatal asszony nyitott ajtót. -Mit parancsolnak?-kérdezte szomorú hangon.Mikor az oszi elkezdte magyarázni,Bridgette bepillantást nyert a szobába.A földön ült egy vidám kisgyerek aki játszott az Ő nyúl alakú töklámpásával,mellette pedig a sovány férfi,megfagyott mosollyal az arcán. -Ott van!Ő az!Ő az!Adják vissza a lámpásomat!-kiáltotta Brigi,és befutott érte. A kisgyerek elkezdett sirni,az apa szája pedig legörbűlt.Bridgette a szemét nem látta,de biztos volt benne,hogy ő is sir.A biztonság kedvéért kifutott a lámpással a szobából,csak aztán kérdezte: -Van valami baj? -Áhh,semmi...-mondta az asszony és készült bezárni az ajtót,amikor a kislány odatette a lábát. -Kérem mondják meg! -Kutya bajunk! -Hagyd...-mondta a férfi és felállt.-Szegények vagyunk.Bocsánatot kérek,hogy elloptam a lámpásodat,de úgy gondoltam,ebben az életben igy legalább egyszer örömöt szerezhetek a kicsimnek. -Jaj...-Bridgette felnézett az osztályfőnökre,aki bólintott.Igy hát visszaadta a tököt,mellette egy kis segéllyel. -Nem kell nekünk ez...-tolta el az ajándékot az anya. -Majd átjöhetek játszani holnap a picivel?-kérdezte Brigi és közben visszanyomta az asszony kezébe az ajándékot. -Pe-persze...-szólt az meglepetten.-Szegénynek amúgy sincsenek barátai... -Pompás!-mosolygott Bridgette,majd elköszönt és hazament.Azóta mindig meglátogatja a családot,és minden halloweenra csinál egy nyúl-lámpást a kicsinek.

[639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]