A cinkecske egy nagyon ritka faj. Lábai kecskalábak felsőteste pedig mint egy cinegemadáré.
Testhozza álltalában 1-1,5 m hosszú, súlya elérheti az 50 kg-ot is. Zöldes-barnás színű.
Növényeket, apróbb rovarokat, gilisztákat eszik, ezenkívül imádja a mogyorót.
Erdőkben, réteken gyakran előfordulhat, hisz itt nagyon kedvező nekik a levegő. Télen inkább behúzódnak a nádasokba vagy az erdőkbe. Álltalában 1 példánynak 1-2 kis kuckója van az életében, nem igényel többet. Nem szokott vándorolni. Nem szereti a telet és az esős napokat, hisz ha megázik vagy éppen megfagy a szőre/tolla nagyon nehéz megszárítani, hisz csak akkor szárab meg ha ép, nem fagyott füvet eszik. Nem alszik téli álmot.
2010.01.09. 23:15
°vámpírlány°
Első tél!
Alice elő tele volt.Már elégidős volt ahhoz hogy egyedül menjen szánkózni, hóembert építeni.
Édesanyja felöltöztette alaposan és kiengedte a játszótérre, ami házuk mellett volt..Édesapja néhány percig az ablakból figyelte lányát, majd felöltözött és elment havat lapátolni a ház előtt, hogy az autóval tudjon elmenni.
Alice, a játszótéren megtalálta barátait, és odalépett hozzájuk:
-Sziasztok, mondta Alice.
-Szia, Alice-válaszolták az ikerek kórusba.Többiek nem vették érsze a lány, túl nagy volt a gyerekek vihancolása.
Alice nem bánkódott..az ikrekkel hóembert épített.Csinátak neki szemet, szájat, és orrként répát használtak.Ám hiányzott valami, nem volt teljes az a hóember egy sapka nélkül..
Alice berohant a házba és így szólt:
-Anya, anyaaa..Adj lécci egy sapkát, hadd ne fázzon meg a hóember.
-Alice, mit gondolsz?Nem adok sapkát.Tessék egy kis fazék.Ennek jobban fog örvendeni hókoma.
Anya gondolkodott.odanyújtott egy seprűt lányának.
Tessék, ez legyen majd a védekezőeszköze.
Alice nagyot nézett, és megköszönte.Azzal lábai futólépsét vettek fel, és máris visszement a játszótérre, ahol az ikrek várták.
-Visszajöttem-szólt Alice, és kifújta a levegőt hosszan.
-Ez gyors volt.Mit hoztál?
-Egy kis fazakat és egy seprűt.Ez lesz a hóember védekezőeszkőze.
Az ikrek összenéztek és bólintottak.
Akadt egy kis gond..Egyikük sem érte fel a hóember fejét, nem tudtál feltenni a fazakat neki.
Gondolkodtak, gondolkodtak mit tegyenek.Alice észrevette édesapját, aki akkor hajtott be a kocsival a garázsba.
-Apaaa-kiáltottAlice torka szakadtából.
-Tessék?Mond mit tehetek érted.Várj jövök és majd akkor mond.
Édesapja kipakolta a kocsit és odasietett Alicehoz,és az ikrekhez.Kórusban köszöntek.
-Apa, feltennéd ezt nekünk a hóember fejére?-mondta Alice éscsak nézte.
-Hát persze, de jobb ötletem van.Mért nem teszed fel te magad?!
Váratlanul felemelte lányát, kezébe nyújtotta a fazakat és ráhelyezte a hóemberre.
-Na így látod, neked is sikerült.
-Kösz apa, te vagya legjobb!-áradozott Alice.
Édesapja az órára pillantott.-Már így elszállt az idő, gyere Alice, menjünk uzsonnázni.
-Rendben, és azzal búcsúzott a barátaitól.
Lassan őket is hívta a mamájuk.Ők is hazamentek.
-Megjöttünk, szólt apa és Alice egyszerre.
-Pont jókor, kész az étel.Mossatok kezet és üljetek asztalhoz.
Csendesen asztalhoz ültek.Alice arcán látszott, hogy elégedett.A boldogság ragyogott arcáról, de a fáradság is.
Ez volt első, önálló téli napja.
2010.01.09. 17:18
.masnii :]
Egy téli nap
Hideg téli nap volt, minden csendes és nyugodt. Csak egyetlen egy kis vakond járkált a hóban, néha elsűlyedt majd felállt és megint elsülyedt és megint felállt. Bandukolt, kereste a háza bejáratát a föld alá, amit ellepett a hó nemrég. Sötétedett de csak nem akadt rá, hiába kereste. Elfáradt már nagyon és leült egy kis hókupacra. Aogyan ott üldögélt a hókupac mellől egy kismadár vackólodott ki, próbálta leseperni magáról a havat kissebb-nagyobb sikerrel. A vakon észrevette és kezei közé fogta a kismadarat, melynek el volt törve a szárnya.
- Te szegény, mi történt veled? - kérdezte sajnálkozva.
- Én... nemrég, ősszel leestem a fészekből és egy kis gödörbe zuhantam. A szüleim elmentek, itthagytak azt hiddve hogy elrabolt valaki és meghaltam. hallottam a beszélgetésüket de nem volt erőm kiáltani nakük. Végignéztem fájó szívvel, míg elmentek. És jött a tél, lehullott az első hó. Az valahogyan leküzdöttem magamról és találtam egy vakondtúrst, ami mellé leültem, ide ni, ahol most vagyok és a lehullott havon próbáltam mindig átpréselni magam. És elaludtam... Nemrég ébredtem meg és tudtam, hogy ha nem mászok ki a hóból, akkor megfulladok, de ez nehéz volt, mert a fáról amikor leestem, eltörtem a szárnyam. És most te magtaláltál... - mosolyodott el a kismadár, tudván hogy többé nincs veszélyben.
- Azt mondod, hogy itt van egy vakondtúrás? - örvendezett meg a vakon és felállt a nagy hókupacról. Félrehányta a havat és meglátta: csakúgyan egy vakondtúrás volt, az ő saját vakondtúrása.
- Hogy hívnak kismadár? - kérdezte a madárkát.
- Nekem még nincs nevem... - mondta elszomorodva a madárka.
- Sebaj! Majd én adok neked egy nevet... Legyél mondjuk... Csőrike. - ajánlotta a vakond.
- Ez remek! - örvendezett Csőrike. - és téged hogy hívnak?
- Vakond vagyok! - vágta rá.
Vakond bevitte Csőrikét a házába és a legjobb barátokká váltak ők ketten.
Többé egyikük sem volt sem magányos, sem szomorú, mert ott voltak egymásnak. :]
Ijesztő éjszaka volt.Egy 9 éves kislány egyedül vol othon.A neve Eni volt.Szülei nemféltették.Hisz nem is tudták hova tenni.Szegények voltak ezért éjjel nappal dolgozniuk kellett.A Kislány nem járt iskolábba mert nem volt rá pénzük.De nagyon bátor volt.Csak ült a fütetlen szobában és nézett ki az ablakon.Egyik pillanatól a másikra egy sötét alak suhant el az ablaka elött.Kiváncsi lett hogy vajon ki lehetett az.Közelebb ment az ablakhoz.Látott valamit de mikor már kezdte jobban látni.Apja benyitott a házba.Az a valami eltünt.Másnap a kislány megint egyedül volt este othon.De most szülei csak reggel jönnek haza.A sötét alak megint visszatért.De most Eni elhatározta hogy ki mey az utcára és megnézi mi lehetett az.De nem látott semmit.Mikor ugygondolta hogy már mindenüt kereste a titogzasos valakit hazaindult.A házat feldult állapodban találta.Ugy gondolta valaki betörhetett.De azt is sejtette hogy még bentt van a házba.Az ajtó melleti szekrényben volt a bézbolütője.Már régen találta az utcán.Ugygondolta hogy leüti a sötét alaot hogyha rá akkar támadni.De a háázban nem volt senki.Akkor bezárkózott a szobájába egy hirujsággal.Volt benne egy hirdetés egy fiuról.Aki szerint alami különös lény tört be a akásukba.A fiuse volt gazdag de Eninél jobb anyagi állapotban volt.A kora is annyi volt körülbelül mint Enié.És nem is lakott tul messze.Másnap elment hozzá.És beszámolt neki aról amit látott.A fiu hitt neki.Este a fiu átment Eniékhez.Eni ma este is egyedül lett volna.Ma este nem látták a titokzatos alakott.De Eni nem adta fel.Egyszer csak valami betörte az ajtót és vérszomjasan nézett körbe a szobán.A két gyerek elbujt a szekrény möggé.A Dolog ami betörte az ajtót.Egy ilyen.Olyan mindha egy farkass lenne ember testel.Eni és a fiu nagyon félt.Nem tudták mit tegyenek.A titogzatos figura könnyed mozdulattal feltépte a szekrényt ami a gyerekeknek biztonságott adott.Ekkor A fiu látta hogy valamiért nekivágódik a furcsa lény a falnak.Ekkor ránézett Enire.Izott a szeme,egyik kezét előrre nyujtotta,Igazi düh volt benne.Ekkor Eni abba hagyt ezt a furcsa dolgot és a lény elmenekült.A fiu csodálkozva nézett Enire.A lány nem is tudta mit csinált vagy hogy hogy csinálta.Másnap a szüleinek elmesélte ezt a kalandott.És a különleges képességét is.Anyukája elmesélte hogy nagymamájának is különleges képesége volt.Tehát Eni örökölte a ké-pességét.Atól a naptól kezdve.A család többé nem volt szegény.A kislány bolddogan használta képességét.És az a lény(akármi is legyen).Többé nem és járt még abba a városba se.Ha kiváncsiak vagytok mitörtént a fiuval elmondom.Kiderül hogy nagyon gazdag családból származik és a neve Armand.De neki mégsem voltak szép ruháji mert ugy akkart élni mint a többi normális ember.Na enyi volt a történetem.
Hull a hó...hideg van...itt a tél...
Szomorúan nézett ki az ablakon Layla, egy 10 éves kislány.
Beteges gyermek, sose mehetett ki a szabadba mikor hideg volt,hiszen a szive gyenge,belehalna ha kimenne.
Minden éjjel és minden nap a kórház falai között élt.A szülei mindig dolgoztak.De egy valamit mindig is szeretett volna.
Szánkózni.Minden kis-és nagygyermek télen szánkózik a barátaival.Ő is erről álmodott.De neki nem voltak barátai.
Amióta itt él,azóta a barátai is elfelejtették.Búsan hajtotta le Layla a fejét majd visszafeküdt az ágyába.
-Minden rendben van Layla?-kérdezte a nővérke aki közben élelt hozott be.
-Persze minden rendben...
De egyáltalán nem volt.Látszott rajta.
-Te is inkább lennél kint mint itt igaz?-suttogta a nővér a kislány fülébe.
-Nem...jó nekem itt.
A nővér sóhajtott.
-Hát jó.Itt az ebéded edd meg szépen.
-Köszönöm.
Hazudott.Persze hogy kint szeretett volna lenni.De arról letehet.
Ismét kinézett a párás felületen majd meglátott egy kislányt.Annyi idős lehetett mint ő.Rövid,vörös haj...és a szikrázó mosoly...ilyen egy boldog élet..
De észrevette h a kislány Laylat bámulja.Integetett majd intett h jöjjön le.Layla bólintott h nem lehet.A kis vörös sóhajtott majd elfutott.Azon a napon Layla nem látta többet.
Másnap reggel mikor felébredt egy szál liliomot pillantott meg a szekrényén.
Vajon ki rakta ide?Gondolkozott...lehet h az a vöröske?Áhh az lehetetlen.Hiszen nem is ismeri Laylát.
Ekkor hirtelen bevágódott az ajtó.
-Nah hello Viola vagyok.Remélem szép a liliom amit vettem neked.-egy vörös hajú lány ált az ajtóban
Lehetetlen..gondolta.
-Hallottam milyen beteg vagy ezért gondoltam megleplek-mosolygott
-Öhm..értem..és köszönöm...
Layla alig bírt megszólalni.
-És téged hogy hívnak?Sajnálom a neved elfelejtettem megkérdezni a portán-nevetett Viola
-Öhm...Layla..
-Örülök Layla-megint mosolygott-és kijössz velem és a barátaimmal szánkózni?
-Nem lehet...nekem...
-Hát jó...majd megszöktetlek-vigyorgott Viola
-Nee...engem...nem kell...mert beteg vagyok ésés...
De hiába mondott Layla bármit is Viola kézenfogta és már rohantak is ki a szabadba....
/ha szeretnétek h folytassam akkor írjátok meg levélben Little Neliel x3 tevének/
Egy szép téli reggelen a gyerekek ki akartak menni szánkózni.Rohantak kifelé,de sajnálattal látták,hogy a szánkójuk sajnos eltört.Szörnyen le voltak lombozódva.Ekkor támadt hirtelen egy ötletük.Mi lenne ha elmennénk a mikuláshoz?Kérdezte a kislány az anyukájától.
-Dehát Évi.. a mikulás nem létezik,te is tudhatnád már 6 évesen...
-De igenis létezik és be fogom neked bizonyítani!!!Mikulás gyere,gyere!Mutasd meg anyunak hogy létezel!Kérlek!Ne hagyj cserben!
Évi szomorúan vette észre,hogy nem jött a mikulás.
-Talán azért,mert már elmúlt karácsony!
De aztán be kellett látnia,hogy a mikulás tényleg nem létezik.Elvesztette a reményt is.
Mikor az égből a kezébe pottyant egy hógömb.Aztán egyszercsak a télapó szállt le előtte szánjával.
-Hóhóhóóó Évikém!Látom már elvesztetted a hited!Nemhiszel bennem!Nagyon sajnálom!
-Képzeld mikulás!Eltört a szánkónk és nem tudunk szánkózni!!
-Tudodmit?
-Hmm?
-Megcsinálom neked azt a szánkót!
Évi odaadta a szánkót a mikulásnak.
A mikulás a kezét elhúzta a szánkó fölött és mindenhol csillámpor tündöklött.
Majd egyszerre csak megjavult.
-Jaaaj istenem!Köszönöm,köszönöm télapó!!!!!!
A télapó eltünt,a gyerekek pedig nagyon jókat játszottak a a hóban!
2010.01.06. 19:36
^^TTK-s Durci^^
Sárkánnyúl
Hol volt,hol nem volt volt egyszer egy állatkert.Ahol volt egy "ököl" nevű állat,amelyik kiszökött az állatkertből.Nem volt nagytermetű,de kistermetű sem olyan közepes körüli állat volt.Kiszökött a fákat törzsüknél fogva kidöntötte,a füvet is lerákta a gyönyörú parkban,sok kárt okozott.Bár nem volt nagy ugye de kicsi sem észrevették az emberek,de nem mertek tovább sem lépni,rászólni sem mert féltek tőle.Egy nap Viktória és családja is halották ezt a dolgot,szörnyen elborzadtak rajta.Mikor Viki az iskolában volt egyszer csak az "ököl"nevű állat az osztályukba lépett be,a plafont is kiszagatta,és kiszemelte Viktóriát magának.A tanárnő sem mert odamenni mert félt.Viktória szép kislány volt és mindig csak azt mondták rá "állatszelídítő".Azért mondták ezt mert minden állatot megszelíditett,gyönyörű kis árva szemeivel bármelyik állatra ránézett,az valahogy mindig elsajnálkozott.Szóval..kiszemelte magának ököl,a kislány ránézett és elsajnálkozott rajta.A kislány barátnőjével az iskolából hazafelé tartott,mikor ököl melléjük állt,és ballagot velük.A kislány nagyon félt,megsem mert mozdulni,még akkor is ha a szemébe nézet,akkor is félt.Hazaértek.Ököl a házukba is bement,mikor a kislány szüleit a szimvroham kerülgette.Csak nézték nézték és nézték.A kislány azt mondta nekik ne féljenek nem bnt,de hát mit lehet egy ilyen álatről hinni.A kislány bement a szobájába,vele együtt ököl is.Ököl hosszászólt.
-Nagyon kedves kicslány vagy montyhatom.--magyarázott.
-Köszönöm,kis ökölke,de nem kénem visszamenni az állat kertbe?
-Nyem,nem nem akarok.Ott mindig bántanak,pitiztetni akarnak.Nem akarok visszamenni.Valahova máshova.
-De hova menjek?:(-És sírni kezdett.
-Mondjuk..őm..van itt hozzánk nem messze egy ember aki imádja az állatkerti állatokat,talán befogadna.
Azzal délután elismentek hozzá,melyen elgongodlkozva deIGENT mondva,befogadta az ember.Sirni kezdtek mind a hárman mert nagyon hiányzni fognak egymásnak.Nem ismerték annyira egymást,de letette Viki az esküt,hogyha nem tud mindennap de egy héten akkor is megpróbál majd lejönni.Megbeszélték.A kis ököl nagyon jól érezte magát az embernél,Viki szülei megbeszélték az állatkertesekkel hogy az ember jó gondját viseli,és még máig is élnek,ha meg nem haltak.
Ugyanolyan ez a fogalmazás,mint a többi összes szokott.Nem tudom meddig lehetett nevezni,de most irtam meg.Nem lett jó:(
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nyuszi, akit mindenki bántott, de csak azért mert kicsi volt a többieknek képeset, pedig szegény nyuszi nem tehetett róla anyukájával élt együtt egy kis kunyhóban. Jó tanuló volt ez a kisnyuszi, mert a mamája utolsó óráiban ezt mondta neki „a tudás nagy kincs, ezt sose feledd”
Mindennap remekül szerepelt az órákon, de egyszer hosszú időre megbetegedett. Senki nem vitte neki a leckét, mert nem szerették. Miután meggyógyult lassan beérte a többieket az anyaggal….
Egyik nap kirándulni ment az osztály az Állatok Totemoszlopához. Mindenki élvezte, csak ő nem. A szentélyben jártak, mikor a tanár néni, ezt mondta a gyerekeknek:
-Most kívánjatok valamit, és az teljesül, ha rövid időre is..
A kisnyuszi azt kívánta, bárcsak nagy és erős lenne….
Másnap… Felkelt, és mi lett belőle? Félig sárkány, félig nyúl? Sárkánnyúl!
Amikor az iskolába ment, mindenki csodálkozott, hogy a kisnyusziból ilyen erős teremtmény is lehet….
Az óperenciás tengeren is túl,volt egy nagy királyság.A királynak 3 fia volt.Egy napon így szólótt hozzájuk:
-Én sem élek máán örökké,nemsokára kiderül,melyikőtök veszi majd át a helyem.A szépséges hercegnőt egy vérszomjas sárkány őrzi,amelyikőtök kiszabadítja,az lesz a király!
Első nap a legnagyobb ifjú próbált szerencsét,de amikor meglátta a hatalmas sárkányt,elmenekült.
Második nap a középső fiú próbált szerencsét.De ő sem volt elég bátor ahhoz,hogy harcba száljon.
-Nem kell az a királyság,én nem viszem vásárra a bőrőm:ilyen istenteremtésével én nem harcolok!
Harmadnak a leg ifjabb fiú próbálkozott.Mikor meglátta a szörnyet,elámult.Sosem látott ő még ilyen furcsa szerzetet!De bement ő mert bátor legény.Szemtől szemben álltak már.Éles borzasztó fogai,hosszú lekonyuló füle,vérvörös bőre,és kis labdacs farka volt neki.A herceg felnevetett:
-Óóó hiszen ez egy sárkánnyúl!A világ legjámborabb élőlénye!
Ekkor kiszaladt a királylány.A legkisebbik fiú lett a király,a hercegnővel pedig tehethétországra szóló lakodalmat tartottak.És mindenki boldogan élt amíg megnem :)
2010.01.03. 11:04
^^TTK-s Durci^^
A tevékeny tevék,Szilveszteri bulija
December 31-ke volt,este,a tevékeny tevék Szilveszterre készültek,lufikkal,konfettivel,trombitával mindennel előkészültek hogy minden meglegyen.De mégcsak 9-óra.A tevék még jobban igyekeztek,diszitettek süteményeket hoztak,elvégre biztos van olyan teve ki most lesz előszőr együtt a tevékeny tevékkel,Szilveszterkor.(A szilveszteri buli hópiéknál lesz,amikor hazaér Hópi nagy meglepetés,mintha születésnapi buli lenne).Elkészültek fél 10 majd 11 és fél 12.A tevák izgultak,mindent átnéztke megvan-e.Ekkor az egyik teve felkiáltott:
-A zeneeeeeeeeeeee tevék nincs zene.
-Tényleg, valaki hazatudna szaladni villámgyorsan?-említette az egyik.
-Várjatok,két utcával arrébb lakom innen,megkellene oldani,Van valaki biciklije?
-őőő..
-NEKEM,NEKEM!KÖLCSÖNADOM SZALAD,FUSS,SÖPÖRJ MINT A SZÉL!!
A kis teve már a biciklin ült,mikor ezt kimondta és tekerte a biciklit ahogy tudta.
A teve teker-tekert-tekert.Beszaladt a házba megkérte szüleit hogy hozzák el neki a hifit,szereljék be meg minden ami lehet.Zsuzsiéké elromlott.
Háromnegyed tizenkettő,a kis teve sehol.Már épp indulóban voltak,indultak volna de a kocsi.
-Álljatok ki gyorsan a garázsból!Gyorsan légyszííves!
Már a tevék nagyon izgultak már az ajtóbol figyelték hol a teve,egyszer csak megjelentek,15 percük maradt hátra.Szerelték hol ebb e nem volt jó hol abba végül sikerült.Hajnal előtt egy percel.A tevék már nem férnek a bőrükbe,Jani(teve)szülei probálnak nyugtatni.Ekkor hirtelen fordul a kulcs az ajtoból(mert ugye Hópi nem tudta hogy nyitva van)a tevék hirtelen,egy pillantással lekapcsolták a villanyt.Hópi ekkor belépett,a kis tevék konfetit dobálva,trombitával fújva,lufikat durrangatva kiáltottak fel:
-MEGLEPETÉS!-mondta z összes teve.
Hópi,szóhoz semm jutott,de mielőtt kimodta volna hogy köszönöm,az egyik teve már beszédét kezdte előtte.
-Hópihus,köszönjük ezt a sok jót amit értünk tettél,hogy fent maradt a karaván,és még most is van.Nee-nene ne szólalj meg,ne köszönd meg mert ha te egyszer kimondod nekünk még vagy ezerszer ki kell.Szóval köszönjüka,amit értünk tettél szeretnénk ha ma jól éreznéd magad.És együtt lenne az összes tevékeny teve,ha legalábbi elférr ennyi teve (xDDD).Hópi nagyon örült,az arcán látszott az öröm de egy kicsit könnyezni is kezdett,de végül mégis megszólalt:
-Tevék,azért mégis megköszönöm hogy ilyen hűségesek vagytok hozzám,nagy szó hogy itt vagytok,és nagyon örülök.Pillanat átöltözök és kezdőődhet a kocintás majd a BULI!
Hópi átöltözött minden teve egy poharat vett a kezébe(műanyag poharat,annnyi poharuk nem volt amennyi teve volt.xD)
Szerencsére volt gyerekepezsgő is otthon,és az összes teve kapott egy kortyot,majd köszöntötték egymást azzal hogy Boldog Újévet majd Zsuzsi talált még 1 gyerek pezsgőt a szatyorban mert Hópi cska most ért rá vásárolni az Éjjel nappaliban, és Zsuzsi minden tevére ráöntötte a pezsgőt(kint)(xD) A tevék petárdáztak,tűzijátékoztak majd bejöttek és buliztak ettek,ittak nagyon jól szórakoztak.A tevék nagyon jól érezték magukat,Hópi arcán egy könycsepp ami az összes tevének szólt,a szeretet jele volt.
Kezdődik a buli.Mindenki izgatott és fel van pörögve.Sok játékot játszottak a tevékeny tevék.De azért fáradtak voltak hisz egész nap szorgoskottak.Játszottak és játszottak.Mikor meghalották a első tüzijátékok hangját ugydöntöttek ők is tüzijátékoznak egy nagyott.Igy is lettt.Nagyon izgalmas volt és nagyon szép látvány.a tüzijáték nagyon sokáig tartott.Aztán Zsuzsi elaludt miközben ült a széken akor mindenki azt kiáltotta neki.Ébredj fel te vérbelii tevékeny teve.És zsuzsi szerencsére felébrett.Azán valaki más aludt el már én se emlékszem hogy ki neki is ugyanezt mondták de ő erre nem ébredt fel.Erre azt tudták következtetni hogy ő nem vérbeli tevékeny teve.Aztán ujra megpróbálták felépreszteni és akkor már sikerült.De ebből határozpottan tudni lehetett hogy ő vérbeli tevékeny teve hiszen felébredt.Mikor éjfélt ütöt az órra mindenki pezsgőtbontott és iszogatott.Páran be is rugtak.:)És mikor az ivászatnak vége jöttek az újjévi fogadalmak.Ezt mindenki be is fogja tartani?Nem tudoa lényeg hogy a mesémnek vége!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyik nap ebéd után (szokás szerint) kimentem a kutyámhoz,
hogy játsszak vele. Mikor még bent voltam a házban, hogy
felvegyem a kabátomat, a Pamacs még az udvaron volt.
Ám amikor kimentem…
A Pamacsnak már csak hűlt helye volt. Hívtam őt, hogy hátha előkerül,
de nem jött haza. Átnéztem a szomszéd telekre és ott volt.
Elfordultam, hogy kitaláljam, hogyan tudnám haza csalni, de mire
visszafordultam, megint eltűnt.Beszaladtam anyuhoz, hogy szóljak neki
a történtek miatt, de azt mondta, nyugodjak meg, elő fog kerülni.
Visszamentem az udvar közepére és szomorúan várakoztam. Fél óra után meguntam és bementem a házba. Leültem az ablak elé és csak néztem magam elé.
Órák után valami azt súgta, hogy menjek ki az udvarra. Már este volt, nagyon sötét.
A ház bejárati ajtajánál megálltam és vártam. De egyszer csak valami nekem
jött. Lenéztem és a kutyám volt. A szőrén látszott hogy valami baj történt…
Alaposan megnéztem és észrevettem, hogy a szőre meg volt tépve. A mancsa vérzett. Nagyon szomorú lettem és gyorsan beszaladtam kötszerért.
Bekötöttem a sebét és szerencsére pár nap múlva meggyógyult.
Azóta nagyon odafigyelek, hogy hová megy, nehogy megint baja legyen. Úgy
látszik, a szerencse is velünk volt, hogy nem történt komolyabb baja.
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Miss Miss Siara és gazdája, Szimi950921
2010.01.02. 14:31
.masnii :]
Szilveszteri buli, avagy a Tevékeny Tevék együtt várják az újévet
Délután volt már, amikor egyes Tevékeny Tevék megérkeztek a buli helyére, hogy segítsenek Hópinak meg Tapicskának az előkészületekben. Nem voltak sokan, de mégis hamar gyönyörűvé varázsolták a nagy termet. Még egy óra volt a buli kezdetéig. Hópihus éppen a legfinomabb sütiét sütötte Tapival míg a többiek beszélgettek. Mire végeztek meg is érkezett az első vendég. Aztán sorra a többi. Végül már mind ott voltak és minden készen llt a buli kezdetére. Finomabbnál finomabb sütik álltak sorra az asztalokon, ünnepi dekorációval volt tele a terem... és mindenki nagyon jól érezte magát. Aztán közeledett az éjfél, közeledett az új év és mindenki nagyon izgatott lett. Hópihusnak csörgött a telefonja. Közölték vele, hogy sürgösen el kell mennie, de nem tudta, mikorra ér vissza. Mindenki szomorú lett. Már csak húsz perc volt éjfélig de Hópi nem volt sehol. És teltek a percek, mindenki egyre feszültebb lett. "Mi lesz, ha nem ér vissza időben?", "Hogy ünneplünk nélküle? Mindenki nagyon izgatott és egyben szomorú is volt.Már csak tíz perc volt éjfélig... Szomorúan töltötték meg a pogóharakat pezsgővel, a Hópihuséba is töltöttek, de úgy nézett ki: hiába.Az utolsó percek... Sehol sincs Hópihus... 10,9,8,7.... 6,5,4... és ekkor sietősen törte fel az ajtót valaki... Belépett, épp időben. A pezsgője után nyúlt és végre mindenkit elöntött a megnyugvás és a határtalan öröm. 2,1! És ezzel beköszöntött 2010. Hópihussal együtt és az összes Tevékeny Tevével. Mindenki ünnepelt. Hópihus kivezette a Tevékeny Tevéket a szabadba, egy óriási rétre, ahol mindent fehér hó lepett el. Ekkor tüzijáték jelent meg az égen. Ez volt Hópihus ajándéka a Tevékeny Tevék számára... =)
Kezdődik már a buli a tevékeny tevéknél,már csak pár óra van hátra,és 2010 lesz!Mindenki nagyon boldog,nagyon örül,mindenki cseveg.De jaj,nagy a baj!Hópihus nem jött el!Mindenkinek kicsit elment a kedve,de gondolták akkor nincs mit tenni,nélküle kell elkezdeni az újévi bulit.Idővel rájöttek,hogy így is lehet élvezni a bulit,hisz oly sokan vannak ígyis eggyütt.Már este 11 volt.A buli ugyanolyan jó volt mint korábban,de hiányoltak valamit.Senki nem jött rá,hogy mit.Sokat gondolkodtak is rajta,mitől újév az újév.Találgattak:-Talán..nem..-Esetleg..dehogy.Pontban éjfélkor hatalmas durranást hallottak.Kinéztek az ablakon és egy hatalmas Tevékeny Tevék felirat jelent meg az égen.Tüzijáték volt.Mindenki csodálkozva nézett.Kiszaladtak és meglátták Hópihust!Ez volt az ő meglepetése.Boldogok voltak,hogy végre mindenki eggyütt van!
Mindenkinél,- ahogy már azt megszokhattuk- a szilveszter az év utolsó napját, és egyben annak búcsúztatása. Megszokhattuk már, hogy az ablakon túl tűzijátékok tömkelege száll fel, hogy aztán ott „felrobbanjon” és szétszórja ezer színben tündöklő szikráit, a mi örömünkre. Szokás szerint (vagy talán valami babona miatt?) az emberek lencsével készült ételeket főznek amit meg is esznek. Gondolok itt a lencsegulyásra, vagy akár a lencsefőzelékre. Annyi szent, a lencse egy jó zárása az évnek eme fantasztikus napján.
Nóránál is így volt ez. Minden ami fel van sorolva eme bekezdés előtt, Nóránál és családjánál minden szempontból tökéletesen megvolt. De akkor meg mi értelme a címnek? – kérdezitek most sokan. Elmondom nektek.
Nóra elmélázva nézte anyja ügyködését , és testvérei munkálkodását miszerint a nap céljának tekintették, hogy teleszórják a ház minden egyes négyzetcentiméterét ízléstelen szerpetinszalagokkal amik egyeltalán nem illettek a ház környezetéhez. Megunva a nézelődést, Nóra sétálni indult az utcában.. Sétált egészen addig a házhoz ahova nem szabadott belépnie. „Micsoda kalandok várhatnak rám itt”- gondolta . Aztán körülnézett és gyorsan átmászott a kapun.. Átlépett a félig kiszakadt ajtón, és megütközve nézett az előtte elterülő kaotikus halomra. „Micsoda rumli”. Vigyázva hogy nehogy hasra essen, felment a lépcsőn. Az emeleten egy kitört ablak tekintett a ház mögötti lepusztult mezőre… De ekkor Nórának még a szíve is megállt… egy kasza…egy ráncos arc és … „Te jóságos ég”- hófehér arc ,és egy gúnyos mosoly,ami pontosan Nórára nézett.. Egy nyomasztó dolog kerülgette…végül magából kikelve orditotta: SZELLEM!! Majd ugyanazzal a hévvel sarkon fordult, lement az előszobába, és futva kimentaz udvarba, majd meg se állt hazáig. Bement… és nyugodtan, de még mindig reszketve leült a nappaliba… előtte az asztalon testvére bóhóc álarca feküdt…. és ..de csak a képzelete játszik vele…. mintha az a mosoly az álarcon még mélyebb lenne mint máskor…és gúnyosabb…. Ugyanaz a gúnyos mosoly…..
Különös szilveszter…. amit talán sohasem felejt el…..
July Meccoy az árvaház legkisebb szobájában ült, és egy foltos takarót terített magára, így próbálván elnyomni a csontig hatoló hideget. Mrs. Hawkins, az árvaház vezetője ajtaját kulcsra zárta- dehát a legutóbbi jelenetet sem ő provokálta ki.
Az árvaházi gyerekek a társalgóban gyűltek össze, és Mrs. Hawkins mindenkinek adott egy ujjnyi pezsgőt, valamint feltette a gramofonra a tánclemezeit. A tizenöt- tizenhét éves gyerekek különös harmóniában táncoltak a kellemes komolyzenére, ami az egyedül kucorgó July szobájáig elszállt.
Az égen sok csillag ragyogott. July ezeket nézegette- jobb szórakozás híján- és azon töprengett, hogyan is került ide. Ötéves kora óta élt itt, korábbi életéről nem voltak emlékei. Szüleiről annyit kérdezte Mrs. Hawkinst, de ő a hosszas könyörgés ellenére sem mondott semmit.
July egy könnyet törölt el az arcán. Szilveszterkor, amikor a legjobb barátjai az iskolában koktélt isznak és mulatnak, ő az árvaház legkisebb, nyirkos szobájában fagyoskodik. Miért éppen neki kell itt élnie? Nem kérte ezt, nem kért semmit. Beletörődött már a sorsába- tizenegy évet élt már itt, és az összes akkori gyereket örökbefogadták már, csak ő maradt itt árván, magányosan, és ráadásul még a társalgóba sem engedik le, egy újabb összezördülés nélkül. De így nem maradt neki senkije, sem a többi gyerek, sem a tévéműsor, csak az ünneppekor még jobban érezhető árvasága.
Összerezzent, amikor egy hűvös fuvallat érintette az arcát. Az ablak csukva volt, de nem tudott olyan messzire menni az apró szobában, hogy az ablakból áradó jeges hideg ne érintse a bőrét. Legalább aludni tudna már- de ebben a hidegben nem képes álomba merülni. Ezért lábujjhegyre áll, és az ablaknál leskelődik.
Az iskola, a kőből épített, számára oly kedves épület az árvaháztól jobbra, egy kis dombon terül el. Szeretett az iskolában lenni - a többi gyerektől eltérően - mivel ekkor egyesülhetett a többiekkel, csak egy apró csepp volt a tengerben.
A könyvtár, az iskolától balra fekvő épület volt az egyetlen hely, ahol az iskola mellett Mrs. Hawkins elengedte. Mivel viselkedését az asszony nem nézte jó szemmel, ezért megtiltott neki minden városi szórakozást, a mozitól és a színháztól az áruházakig. A könyvtár egyemeletes, jelentéktelen helyiség volt, de kényelmes karosszékeiben, alacsony ívei alatt békésen tudott üldögélni, olvasni, vagy akár aludni is. Ha éppen nagyon egyedül érezte magát, mindig a könyvekhez menekült.
A könyvtáron és az iskolán kívül több épület nincsen a közelben. A falu, ahol laktak, valamivel hátrébb, két hegy között terült el, ami egy jó félóra járásra lehetett az árvaháztól. Itt laktak a barátai, akiket soha nem látogathatott meg, bár úgy gondolta, nem is nagyon élvezné - túl sok szép lenne az árvaház vaságyas, rideg szigorúságához képest. Persze a barátjai se jöttek az árvaházba, ezt viszont - valljuk be- ő is szégyellte volna. A falu most csak pár pislákoló pontnak tűnt az éj feketeségében.
Az óra lassan elütötte az éjfelet. Ilyenkor már teljes sötétség volt.
Ekkor csöngettek.
July az ablakhoz hajolt, ahonnan látta is az árvaház bejáratát. A látogató egy alacsony nő volt, de többet nem tudott kivenni a sötétségben.
Elmosódott mondatfoszlányok... July már az ágyra feküdt. Nem érdekelte a különös vendég, nem érdekelte tulajdonképpen semmi sem.
Kopogtak a lépcsőn. Valaki jött felfele.
- Itt van bent. Lepihent szegény- hallotta Mrs. Hawkins álszent, hazug hangját. Ó, milyen gyanútlanul hallgathatja a másik nő!
- És már el is lehet vele menni? - kérdezte a Második Hang. Ezt a mondatot sem tudta mire vélni.
- Igen. A papírokat már átadtam önnek. Menjünk inkább be!
Kulcs zörrent a zárban, és belépett Mrs. Hawkins egy nővel, aki leült July mellé az ágyra.
- July- szólt hozzá. -Nem ismersz meg?
- Nem...- felete a lány néha, a hidegtől összekoccanó fogakkal.
- Annie Meccoy vagyok. Az édesanyád.
July hirtelen rádöbbent, egy régi, réges-rég elfeledett alakra- egy alacsony nő sütit süt a konyhában, és neki ajándékozta. Olyan szív alakú arca volt, és olyan gesztenyebarna haja, mint neki.
- Anyukám- felelte lassan, és átölelte.
- Köszönöm, hogy visszakaphattalak...- suttogta Annie. Nemsokára indulhatunk is haza.
- Haza...?
- Igen, majd meglátod. És most menjünk. Már mindent elintéztem Mrs. Hawkinssal.
- Köszönöm- mosolygott July, őszintén, amilyen mosolyt talán még soha nem láthattak az arcán.
Az anya a lányával lépkedett lefelé a lépcsőn. Mrs Hawkins csak hallott egy-egy elfojtott sírást, majd becsukódott a bejárati tölgyfaajtó. Odakint két boldog ember ment egymás mellett- az új élet az új évvel kezdődött. Nemsokára autóba szálltak, és eltűntek a távolban.
Mrs. Hawkins a gyerekek adatit rendezgette a szekrényében. James...July...July Meccoy. Remegő kezekkel kivette a mappát a szekrényből, és a szemétkosárba dobta többé már nem volt rá szüksége. Ő már boldog. Bár ez nem látszott rajta, mindig is szerette azt a lányt. A szeméhez nyúlt, és letörölte a csurgó könnyeit.
Sziasztok,én Szuzi vagyok .Ez az első szilveszterem mikor anyuék megengedik hogy fenn maradjak éjfélig.Már vagy 3 napja folyamatosan esik a hó.Én ennek nagyon örülök.Építettem is már egy jó nagy hóembert. az ablakünkból is lehet látni.
Már csak negyed óra van új évig.Nagyon fáradt voltam.El aludtam.Apa ébresztett fel mert csak pár perc volt 2010-ig.koccintottunk(én gyerekpezsgővel).Lehetséges volt hogy bármelyik percben elalszok. Kinéztem az ablakon a hóemberemre és egyszer csak csoda történt.a hóember integetett nekem és hívott játszani.Megörültem neki és már futottam is volna a kabátomért.De mielőt ez megtörtént volna elszundikáltam.Reggel amikor elmeséltem ezt anyunak és apunak azt mondták csak álmodtam.Persze én biztos vagyok benne, hogy nem álom volt.
ladylisa 317317
2009.12.31. 17:26
Teve Aranyhaj
Különös Szilveszter!
Eljött a szilveszter! Nagyon nagy hó volt! Áthívtuk a barátainkat hogy együtt töltsük el az új év első napjait. Át is jött 3 barátom, a 4.-nek kibicsaklott a bokája. Anya sütött süteményt. Egyszerre rosszul lettünk nem tudjuk mitől és elaludtunk. Nagyon furcsa álmot álmodtam. Voltak benne szörnyek űrlények meg minden amitől az ember félhet.
Felkeltem. Éppen 2 perc és új év. A barátaim eltűntek. Anya mondta hogy hazamentek. Nagyon meglepődtem! No de se baj itt vannak a szüleim és a tesóm! Várjunk csak! Anyáék hova lettek? Egyszerre eltűntek! Így hát egyedül kellett megülnepelnem az új évet. Valami furcsa hangott vettem észre. A kulcs csikordul és bezárul az ajtó! Nagyon megijedtem! Egyszer csak nagy vizet érzek a nyakamban és hirtelen tényleg felkelek. Anya apa tesóm és barátaim is mind ott voltak! Nagyon megörűltem nekik! Megkérdeztem hogy miért öntötték a vizet az arcomba és azt mondtaák hogy 5 perc és éjfél! Gyorsan kiültünk és néztük a teraszról a tüzijátékot, közbe vittünk ki pezsgőt és köszöntöttük az új évet.
Kívánok mindenkinek BÚÉK-ot!!! Teve Aranyhaj :)
2009.12.31. 17:20
..Fagyii..
Különös Szilveszter
Mónika eddigi összes szilvesztere unalmas volt. Most is arra készült, hogy újra eltölt egy estét a család társaságában. Egy átlagos estét.
Egyszer csak egy ismeretlen hívta Mónit a telefonján:
- Szia Móni! Gyere! Nem tehetsz semmit, csak gyere, mert veszélyes éjszakád lesz! Különös Szilveszter!
A lány és családja megrémült, hiszen a hang semmiképpen nem volt ismerős. De aztán találtak egy levelet az ajtónál:
Mónika! Pudli utca 2!
Szegény kislány nem tudta, mit tegyen. elment a Pudli utca 2-re, ott is levelet talált: Kovászos uborka utca 25!
Oda is elmentek. Ott egy nagy buli volt, Móni bement...
BOLDOG ÚJ ÉVET MÓNI!
Csodás este volt az neki, hiszen legjobb barátai, nagyszülei, unokatestvérei mind ott voltak, és csak neki csinálták a bulit. Az ismeretlen hang pedig Katika apukája volt.
Ez volt egy különös szilveszter! :-)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés