Új bejegyzés Frissítés

2009.12.31. 17:09 Hallows

Durci!Jó ez csak figyelj a szóismétlésre..:D Ügyesvagy:) Mindenki ügyesxD

2009.12.31. 17:01 ^^TTK-s Durci^^

Különös Szilveszter Ezt a történetet két mesebeli szereplőröl Kiskatáról és Julijulról írom./Ez a két szereplő a Boszorkány Porszívoja cimű könyvben szerepelt,és mivel ezt a könyvet nagyon megszerettem,hát gondoltam most róluk irok egy kis történetet/ Szóval..Hol volt,hol nem volt volt egyszer két kislány Kiskata és Julijul. Szilveszter előtt egy nappal,szobájukban csücsülve,arcukon látva szomorúságukat,ültek az ágyon.Panaszuk az volt,hogy nem tölthetik együtt szüleikkel és ugye mamájukkal Szilveszterüket.Mert nem érnek rá,és nem lesznek otthon.Anya,munkatársaival megy "Turistakirándulásra"Egerbe,ahol együtt mennek az Egri várba és még sok helyre.Apa bolingozni megy barátaival,mamához testvérei jönnek.És még sorolhatnám.Szóval a két kislány nagyon elvolt hanyagolva,és még alig töltötték be a 10-dik évüket.Szóval ez volt a nagy óhjauk,sóhajuk.Így ők egyedül lesznek itthon holnap is.Kiskata azt az ötletet adta hogy ha már holnap Szilveszter van és egyedül szórakozzanak főzzenek egy icipicit.Késő este volt a két kislány lefeküdt és megbeszélték hogy holnap reggel korábban felkelnek hogy eldöntsék smint s hogy lesz minden.Elaludtak.Künt hűvös éjszaka,vonyító kutyák ugattak.Az éj leple alatt "rablóbandák"ügyköttek,hogy hogy raboljanak ki ezt-azt.Telt az idő 1-2-3 óra majd 6-7-8- és reggel.Kiskata és Julijul cska úgy pattantak ki az ágyból,siettek.Fürdőszoba-fogmosás,Ruhásszekrény-öltözés.Minden megvolt.Kiskata már a konyhában volt kereste mit tudnának főzni . -Sültkrumpli lesz valami malac hússal-Jelentette ki Kiskata -Oké,kezdjünk hozzá-mondta Julijul.-Teszem hozzá Julijul nem mondhatot ugy semmit,mert Kiskata mindig azzal fölényeskedett hogy hány másodpercel vagy percel született előbb,és akkor ő az idősebb. Nem voltak konyhatündérek,de amit úgy kellet hát őő...nem tökéletesen deee megcsinálták.Julijul krumplit pucolt,míg Kiskata a hussal bajlodott.Végül a krumpli sült,a malac is a sütőben és mégsem lilakáposzta hanem savanyúság lett. Julijul azt mondta Kiskatának,hogy bekapcsolja a zenét legyen valami buli,és találtak a szekrényben petárdát,bizony nem gyerkenek való,de tavaly is ők gyújtották meg.(Igaz,nemvoltotthonszülő) Telt múlt az idő ebéd idő is elmúlt bekaptak egy-egy kiflit,szendvicset,zsömlét hogy ne legyenek éhesek. Eljőtt a vacsora ideje,szépen megterítettek az ételhez.S végül neki láttak enni,halk zene gyertyafényes vacsoránál.Buliztak minden megvolt.De azért a szivük mélyén hiányoztak nekik a szülei.Szüleik hajnalban értek haza,elbeszélgettek velük mindenről.Megigérték a szüleik nekik,hogy nem fogjál elhanyagolni őket,más munkahelyet keresnek,és megigérik foglalkozni fognak velük.Azóta a két gyermekkel foglalkozva lett,kitűnő tanulok lettek,és szakácsok lettek "Don tomasó éttermében" Ez lett volna a történetem nem lett valami jó:(

2009.12.31. 16:54 White angel [276043]

bocsi nem 2009.12.30 hanem 2009.12.31

2009.12.31. 16:53 White angel [276043]

Különös Szilveszter! 2009.12.30. 22:00 22:00 órát ütött  az óra!mégmindig fenn voltam.Egyedül voltam mint mindig.Néztem a tv-t.Éppen egy horror film ment amiben az történt hogy szilveszter éjjel egy nő eltünt meg gyilkolták kegyetlenül .Féltem egy kicsit mert a nőt 100-szor szúrkálták meg.Durva volt nah mind egy.Egyszer csak azt veszem észre hogy 23:55 van.Meglepődtem.Éppen elaudtm volna de megnéztem az órámat és érdekes módonn  23:55 volt még mindig pedig elmente ürdeni is ami nálam legalább 10 percig szokott tartani.Elkeztem furcsa zajokat hallani de nemtüzijáték hangját hanem egy ilyesztő hangot.Egyszer csak elment az áram és kopogtak a telómón meg már 24:00 volt éppen és mentem a sötétben egy baseball ütővel a kezemben és kinyitottam az ajtót és egy pezsgő bukkant elő és a barátaim is megleptek.Elmeséltem nekik mitörtént és akkor anyukám is megjött.Végül ott aludhattak de mi elmentünk egy kicsit titokban bulizni és akkor már legalább eltelt egy óra de mégsem mert 24:30 volt.Mintha megállt volna az idő körülöttem.Elég érdekes szilveszter volt. ez csak egy kitalált történet volt. By:White angel(Evy)

2009.12.31. 16:48 TTKteve

Egy ezüstkabátos,fura fejű és kifejezésű emberekből álló csapat vett körül. Egy ezüstkabátos,fura fejű és arckifejezésű emberekből álló csapat vett körül. Itt még irok hozzá:Szóval csak azért díszitették ki,azért használták azt a sok különleges effektet,azért öltöztek be és azért hagytak magamra a partin,hogy megvicceljenek.Erre csak egy szót tudtam és tudok mondani:BUNKÓK!

2009.12.31. 16:41 TTKteve

Javítások:  Eredeti:"Becsuktam a szemem és válltam a halált.Helyette csak öblös röhejeket kaptam.Kinyitottam a szemem." Kijavítva:Becsuktam a szemem és vártam a halált.Helyette csak öblös röhejeket kaptam.Kinyitottam a szemem. Bármit megtettem volna,ha akkor nem lettem volna ott.Bármit,kívéve persze anya spenótlevesét.Annyire még nem vészes a helyzet. Bármit megtettem volna azért,hogy akkor ne legyek ott.Bármit,kívéve persze megenni anya spenótlevesét.Annyira még nem vészes a helyzet.

2009.12.31. 16:39 Mister Kopo Dingo (69128)

Különös szilveszter   Csodaszép hóesésre ébredett az erdő. Mindenki várta már a másnapot, a következő évet! Nem számított, hogy barát vagy tán ellenség, mindenkinek szólt az újévi köszöntő.    Egyszer hangos trombitálás halszott az erdő végéből. Az állatok egytől-eggyig oda siettek, hogy megtudják, miért szólt a kürt. Nyúl Kornél már várta őket, nagy bejelentenivalója volt. Elöször csak egy helyben állt a nagy fa aljában aztnál elmondta, hogy azért hívatott mindenkit ide, hogy bejelentse nagy szilveszteri ünnepség lesz. Mindenki hozzon amit tud és a zenét ő majd hozza. Igy is történt. Mindenki megérkezett, elsőként a Mókus család akik mindig sietnek, minden hova, nehogy lekéssenek bármiről is. A zene sem késett, elkezték hát a táncot is. A kisgyerekek arra készültek, hogy meglepik szüleiket, egy csodaszép virágsziromesővel. Ám ez nehéz volt sehol sem találtak virogokat, elhatározták, hogy szétvállnak. Minden jól ment, mig sikítást nem hallottak. Mindanyian visszatértek a gyűlekező helyre, csak a medvetesvérek nem. Gyorsan mentek szolni szüleiknek ám megjelent elüttük valami elképesztően furcsa lény. Nemtudták mi lehet igy visszarohantak. Ekkor már megérkeztek a medvetestvérek és ilyedten közölték társaikkal, hogy valami elképesztő furcsa lényt láttak. Most már mindanyian tudták, ez valóság, nem álom. Nagyon féltek, de egyszer csak megszolalt a legifjabbik mókus gyerek. Elmondta, hogy szerinte nincs mitől félni, hisz szellemek nem léteznek, és nekik bátrnak kell lenni. Kituggya ha a szüleik veszélyben vannak, nekik kell megmenteni őket. Gondolkodtak és döntöre jutottak. Arra a döntésre, hogy visszamennek és szolnak szüleiknek. De menet ujra látták azt a lényt. De nem ilyedtek meg, magabiztosan mentek vissza a szüleikhez. Akkorra már a szülök is észervették, hogy csemetéik eltüntek. Gyorsan elindultak megkeresni őket. Meg is találták és az a furcsa lényt is. Farkasné arra gondolt mi van ha csak a szél játszik velük? De nem. Bizonyos volt, hogy ez nem a szél, merthogy elég fehér volt.. Akkor jött rá Rókáné, hogy mivan ha azok a furcsa lények az emberek valamilye ráragadt valamek társukra. Rókaúr bizott nejében és lerántotta azt a fehér valamit. Egy kutyus bujt elő aki nagyon félt a sötérben.   A gyerekek elvitték és játszottak vele. Az erdő legkülönlegesebb szilvesztere ez volt. Ilyenre még Nyúl Kornél sem emlékezett, és ő már elég öreg. De az a fő, hogy minden jóra fordult, és az állatok még most is élnek ha meg nem haltak!

2009.12.31. 16:32 TTKteve

Különös Szilveszter (Hilda naplója)  Kedves naplóm! Karácsonyra kaptalak,de semmi kedvem sem volt írni beléd.Az ünnepek jól teltek,az ajándékaim nagyon szépek voltak.Kivéve persze John bácsikáméét,tőle megint egy szuperbolyhos sapkát kaptam.Én Hilda vagyok,a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból.Szeretek olvasni,táncolni és énekelni.Kíváncsi vagyok,hogy fog telni az idei szilveszterem.Hisz emlékszel,a tavaly...Ja,hát persze!Te a tavaly nem is voltál itt!Nos,elmesélem:   Különösen sötét este volt.Egy szilveszteri partin voltam és éppen a barátnőmmel,Cintyvel traccsoltam.Hideg szellő söpört hirtelen végig a szobán,de senkit sem zavart különösebb.Cintyt meghívta táncolni Alan,úgyhogy magamra maradtam.Kimentem az udvarra sétálni,hátha felfrissülök.  Odakint vihar készülődött,csak úgy ropogtak az ágak,no meg a hó a talpam alatt.Lesepertem hát a kertipadról a nem kívánt havat és leültem.Bent a parti javában zajlott,amikor úgy döntöttem,elegem van az ülésből,hazamegyek.Bementem a táskámért és láttam,hogy 23:00 van.Gondoltam nem baj,legalább anyuék boldogak lesznek,hogy nem maradtam hajnalig.Indultam volna,de ahogy a kertikapuhoz értem,körülöttem minden sötét lett,mintha elnyelt volna egy fekete lyuk.Kavarodtam a levegőben,szédelegtem,végül mikor már nem bírtam,elájultam.  Kemény földön ébredtem.Fáradtan megdörzsöltem a szememet és felálltam.Még talán szítkozódtam is volna,ha nem láttam volna amit láttam.  Egy barlangban voltam.A falairól csillogó gyémántok kacsintottak rám,a plafonról pedig arany jégszilánkok lógtak alá.Mivel kalandszerető kiscsaj vagyok,elindultam körbenézni.  Különös helységekben jártam,például egy teljesen gumiból készült szobában,egy játékházban,sőőt,egy óriáskígyó terráriumában is.Utóbbitól rettenetesen megijedtem,de szerencsére nagyon mélyen aludt és nem hallotta rövid sikkantásomat.Továbbmentem.  Hirtelen valami jégfajtán csúszott meg a csúcsminőségű Converse tornacipőm.Hanyatt estem és jól bevertem a fejem.Megdörzsöltem és felálltam,de erre újra elcsúsztam.Ezek után biztosabbnak találtam,ha négykézlábra állok és elmegyek a különös,csúszós "jégtócsa" mellől.Ezt meg is csináltam volna,ha nem veszem észre ŐKET.  Egy ezüstkabátos,fura fejű és kifejezésű emberekből álló csapat vett körül.Tőlük aztán végképp megijedtem,próbáltam menekülni,de már futottak is oda hozzám.  Az egyik egy lándzsafajtát emelt fölém,a másik egy bozótvágó kést,a többiek pedig lefogtak engem.Bármit megtettem volna,ha akkor nem lettem volna ott.Bármit,kívéve persze anya spenótlevesét.Annyire még nem vészes a helyzet.  Becsuktam a szemem és válltam a halált.Helyette csak öblös röhejeket kaptam.Kinyitottam a szemem.  Hát,uramistenem!Mindegyik maszk mögül egy partizó tizenéves arca bukkant elő és a lándzsa meg a bozótvágókésről kiderült,hogy csak gumiból vannak.A csúszós valami pedig nem más volt,mint egy üveg kiöntött pezsgő.  -Üdvözöllek a család bunkerében,Hilda-kaccsintott rám Márk.  Kiderült,hogy azt a bunkert még a házigazda(Márk) ük-ük-üknagyapja építette.Nem az egészet,csak az egyik helyiséget.Azóta nemzedékről nemzedékre mindegyik családtag épített egy szobát.Szóval csak azért díszitették ki,azért öltöztek be és azért hagytak magamra a partin,hogy megvicceljenek.Erre csak egy szót tudtam és tudok mondani:BUNKÓK!

2009.12.27. 13:01 ..Fagyii..

A kincset rejtő karácsony Szomorú karácsonynak nézett elébe: felkészült arra, hogy teljesen egyedül tölti majd... Sára már hónapok óta nem látta a testvérét, Balázst. Szülei pedig minden karácsonykor elmennek szórakozni. Sára pedig nem mehet. Így volt ez immár évek óta. A gyerekek otthon, a szülők a bálban. Sára most egyes-egyedül ül a meleg szobácskában, szemei a kinti tájra tapadnak. Miért nem lehet egy családban karácsonyozni? Miért kell kizárólag a testvérével - s most; miért kell egyedül? Egyszer csak váratlanul kopogtat valaki az ajtón. Sára kinyitja, s csodák csodájára; Anya, Apa és Balázs áll ott. - Bátyus! - kiáltja Sára. Balázs elmesélte, hol volt egész végig: egy sötét pincében volt, amit véletlenül rázártak. Most tudott kijönni, nem rég. Elment a szülőkhöz, a bálba, és ott várta őket. Anya és Apa megfogadta, hogy ezentúl együtt fognak karácsonyozni. Sára álma valóra vált. Ilyen boldog karácsonya még soha nem volt; élete végéig emlékezni fog erre a karácsonyestére!

2009.12.26. 10:30 Hallows

Remélem tetszik..:D Sok kellet mire ujra rászántam magam a történetirásra..xd nem sikerült túl fényesre hisz kiestem már picit a gyakorlatból... de azért rem. nektek tetszik.:) Szomorú karácsonynak nézett elébe,felkészült arra hogy teljesen egyedül tölti majd.      Nem csoda,hogy ezt érezte, mivel Alice -merthogy igy hivtak a kislányt- egy árvaházban élt. Szüleiről három éves kora óta nem halott semmit.Utólsó emléke róluk, mikor segitettek neki kicsomagolni a karácsonyra szánt babát. Hogy ezután mi történt találn maga Alice sem sejti....akárhogyis ALicet a karácsony szüleire emlékeztette, igy az ő karácsonya nem a szeretetben, a békében, és (talán ami a legfontosabb) nem a családjával töltötte, hanem a magányossággal teli szívével, és egyes egyedül. Szobájában maradt, nem ment le segíteni a karácsonyfát díszítő és az ajándékokat csomagoló gyerekekhez. Szüleire gondolt....Vajon hogy töltenék a karácsonyt? Együtt mennének el a fát megvenni, fel is díszitenék Alice kedvenc színével a sárgával.., édesanyja megsütné a töltött pulykát, és együtt néznék a karácsonyi filmeket miközben mákos,és diós bejglit majszolnának...Ezek voltak Alice álmai a karácsonnyal kapcsolatban. Tudta hogy ezek nem valósulhatnak meg, hisz a szülei nincsenek többé. Önkéntelenül is pityeregni kezdett, és keserű búval a szívében, édesanyja gyönyörű arcát maga előtt látva, elaludt... A hangosbemondóra ébredt: "Alicet várjuk a hallban! Alice siess, már várnak!" Kedvtelenül felkelt és lassan lement a lépcsőn.Beérve a hallba első pillantása rögtön az árvaház igazgatójára, Mr.Walf-ra esett. Mr. Walf egy magas, hosszú hajú, gyapjú sapkát viselő nővel beszélgetett.Mikor ak özelbe ért, jobban megnézte magának a jövevényt. Nagy barna szemek, dús ajkak, apró orr, hihetelenül vonzó arcvonások...Pont mint Alice..Az arc amit immár öt éve maga előttl átott, megelevenedett....Egy arc, ami mindig mosolyog.....Egy arc, amelynek gazdája egy babát ad át egy pöttöm kislánynak... Az az arc amit minden karácsonykor felidézet.... Itt áll előtte. -ANYA!!!- szólt magából kikelve Alice, és rohant azért az anyáért, akiben mindig hitt hohy visszajön, és újra magához öleli.... Kiderült hogy mikor Alice három éves volt, és mindhárman a kocsiban ültek,balesetet szenvedtek... Édesapja meghalt, anyukéja kómába esett.Alicet erre az időre snekise akarta magához venni..így került az árvaaházba... Édesanyja közel öt évig kómában feküdt, mígnem hat hónapja csodával határos módón felébredt... Most, hogy minden tisztázódott és édesanyjával szeretetben és boldogságban élt, Alice már nem magányossággal, hanem örömmel teli szívvel,elaludt..              Ilyen boldog karácsonya még soha nme volt, élete végéig fog melékezni erre a karácsonyestére.

2009.12.25. 19:33 b.görl

Szomorú karácsonynak nézett elébe: felkészült arra, hogy teljesen egyedül tölti majd.. A kisfiú szegény családból származott, szülei kétéves korában elhagyták földünket. 1930-at írunk. Méghozzá karácsony előtt egy nappal. A fiú, a tízéves Áronnak semmije nem volt: családja, barátai, otthona. Neki soha nem jelentett semmit ez az ünnep. Eddig a napig. Történt ugyanis ezen a napon, hogy a kisfiú az utcán meglátott egy nagyon érdekes dolgot. Két férfi, amint elhagytak egy boltot, rohantak. Egy ékszerbolt volt. "Biztosan elloptak megint valamit"-gondolta Áron. "De most teszek érte hogy ne így legyen". Szegény fiú hétköznapjai elég borzasztóan teltek, fagyoskodott, és persze unatkozott. Néha a közeli péktől sikerült kikönyörögnie egy darab kiflit, étke ennyiből állt. most hogy nem tudott mit csinálni, és szerette volna megmozgatni végtagjait, úgy tudta ha mozog nem fog fázni. Ígyhát utánukeredt a rablóknak. Futott, futott, rég nem futott, fájt neki. Ismert egy titkos utat. Fel a létrán, át a háztetőn, és hopp, már a nyomukban is loholt. Igen nem messze volt tőlük. Ha látták őt, akkor rájönnek, hogy mit akar, és előle fognak futni. Gondolta, betereli őket egy kis zugba. Igen ám, de mit csináljon velük egy kisgyermek? Esélye alig volt, de ő nagyonis bízott magában. Leugrott a magasból, magához vett egy kötelet, és csak rohant. A betörők menekültek. És.. sikerült! Máris zsákutcába került a két gazember. Áron rájukdobta a vastag kötelet, nekilökte őket a falnak, és sikerült kicsempészni a zsebükből at arany ékszereket. Hallotta, hogy észreveszik mit tett. A közeli edényárus odasietett, és segített a kisfiúnak. - Igaz nem te lopod el tőlük? - kérdezte - Neeem, uram, láttam hogy kijöttek egy boltból menekülve, én követtem őket és most így állunk. - Fiam, nagyon hősiesen viselkedtél! Hogy hívják apádat? - Nekem nincs olyanom.. - Óóó... - elakadt a szava - hogy lehet hogy egy ilyen becsületes, bátor fiúnak semmije sincs? majd teszünk érte.. Gyere visszaviszlek az ékszerboltba! - Köszönöm uram. - felelte félénken Áron Pár perc múlva ott álltak a boltban, annyi dícséretet kapott, amennyire soha életében nem vágyott, de a java csak ezután következett. - Ki volt az a kis megtaláló? - szólt egy markáns férfi hang - Én uram! - Nahát kisfiam, először is köszönöm tettedet nagyon bátor vagy, még jó hogy megmentetted azokat a drága ékeket amiket feleségemnek szánok karácsonyra. Nos, mint hallottam semmid nincs, nagyon sajnálom, én e terülte grófja vagyok, és megjutalmazlak. Nagy kastélyomhoz közel van egy szálló, ott megpihenhetsz bármikor, ellátlak étellel, itallal amim csak van, és annyi pénzt kpsz, hogy életed végére elég lesz! - uram, nem fogadhatom el.. - de igenis és most gyere velem! A kisfiú nemsokára a nagy szállóban találta magát, ahol annyi barátra tett szert, hogy csak nézte magát. Új ruhák, új barátok, és persze jól be is lakmározott. Másnapját is ott töltötte, és még elég sok időt.. Az ünnepe csodálatosan telt: mindene megvolt ami hiányzott neki: kivéve a családját, de most ő arra nem gondolt. A lényeg, hogy ilyen boldog karácsonya még soha nem volt; élete végéig emlékezni fog erre a karácsonyestére! Bocsánat hogy hosszú lett, de szerintem szép történet muszáj volt leírnom, csak jött belölem!! :)  b.görl

2009.12.25. 19:05 Rain.bow

Szomorú karácsonynak nézett elébe: felkészült arra, hogy teljesen egyedül tölti majd. Marci csak ült az autóban és arra gondolt: Miért is nem indult haza már előbb? A hirtelen leesett hónak köszönhetően teljesen bedugult az autópálya, lehetetlen volt mozdulni, órák óta az autóban ült. A telefonja lemerült, hiszen számtalanszor hívta édesanyját, hogy boldog karácsonyt kívánjon neki, de senki nem vette fel a telefont. Igaz, szülei már rég tudták, hogy nagyon sokat kell dolgoznia, ezért nem látogatja meg őket, de mégis hova mentek volna? -Nembaj,- gondolta,-az ötlet, hogy meglepjem őket rosszul sült volna el ,nekem lett volna meglepetés, hogy nincsenek otthon.- Bár tudta, hogy pár óra múlva beindul a forgalom, de olyan későn  már badarság lett volna felébreszteni őket, ezért már csak arra várt, hogy egy lejárathoz araszoljon és hazafelé vehesse az irányt. Ekkor a szomszéd autóból karácsonyi dalt hallott. Kellemes érzéssel töltötte el, hiszen mégiscsak szenteste volt. A családjára gondolt, és arra, mennyire sajnálja, hogy nem lehet velük. A szomszéd autóból szóló zenéket hallgatva merengett. Kis idő után felfigyelt arra, hogy ezek a zenék nagyon ismerősen csengenek neki. Ez érthető, mivel mind-mind megszokott karácsonyi énekek voltak, de a sorrend és a feldolgozások, valahogy emlékeztették édesanyja kedvenc kazettájára. Letekerte az ablakot, és alig tért magához az örömtől. A családja ült a szomszéd autóban. Kiszállt, és bekopogtatott az ablakon: -Anya, apa! Ti mit kerestek itt? -Marci! Te mit keresel itt? Kiderült, hogy szülei megakarták lepni őt, hiszen tudták hogy nem szívesen hagyja ki velük az ünnepet. Marci azonnal átült melléjük és mint régen, hármasban, szülei kedvenc dalait hallgatva, együtt ünnepelték a szentestét. Igaz, meleg nappali helyett az autópályán voltak, az ünnepi menü helyett egy kis útravaló beiglit ettek, de a szándék, hogy örömet okozzanak egymásnak, összehozta őket, még ha távol is az otthonuktól. Marci úgy érezte, ilyen boldog karácsonya még soha nem volt; élete végéig emlékezni fog erre a karácsonyestére!

2009.12.25. 18:30 Dream girl [19123]

Happy Christmas   Szomorú karácsonynak nézett elébe: felkészült arra, hogy teljesen egyedül tölti majd... Elôzô nap Era egy ékszerüzletben volt. Épp egy  arany gyürüt nézegetett, mikor a polc másik oldalán meglátta barátját egy másik lánnyal. Látszólag nagyon jól szórakoztak…és ôk is gyürüket néztek. Hirtelen minden összeomlott benne. Egybôl a legrosszabbra gondolt. “Miért csapott be? Miért nem monta meg hogy van egy másik lány az életében? Miért? MIÉRT?” Kitört belôle a sirás és kirohant az üzletbôl. Végigrohant az utcákon, egészen a közös lakásukig…Leült a kanapéra és egyre csak sirt. Lassan a sirást elnyomta az álom. Léptek zajára ébredt. Kinézett az ablakon: már teljesen sötét volt odakint. Jó sokáig aludhatott. A barátja ekkor ért be a nappaliba. - Hogy tehetted ezt velem? Pont Karácsonykor!- fakadt ki Era. - Te meg mirôl beszélsz?- barátja döbbent arcot vágott. - Mirôl beszélek? Láttalak azzal a másik lánnyal az ékszerüzletben…Miért tetted ezt velem?- hangja elcsuklott a sirástól. - Nem. Félreérted…ô egy kedves barátnôm, Regi. Megkértem hogy segitsen ajándékot választani NEKED. Egy apró dobozkát vett elô kabátja zsebébôl: - Era. Leszel a feleségem? Era arcára kiült a döbbenet. Könnyei elapadtak és mosoly jelent meg arcán. Egy hang se jött ki a torkán, csak lassan bólintott. Ilyen boldog karácsonya még soha nem volt; élete végéig emlékezni fog erre a karácsonyestére!

2009.12.25. 17:19 MCcini

Kutya karácsony Egy menhelyen egy keverék kutya  szomorú karácsonynak nézett elébe:felkészűlt arra ,hogy egyedűl tölti a karácsonyt majd.Már csak egy hét volt a karácsonyig és sorra fogadták örökbe a kutyákat csak őtnem . Egyre szomorúbb lett és kezdte elveszíteni a reményt hogy egy meleg  ház helyett a hideg kenelben tölti az év legszebb napjait .      Arra gondolt:  Nem kellek senkinek és itt maradok örökre!  Kezdte elhinni , hogy nem  egy kedves családdal fog karácsnyozni hanem a gondozókkal. Elsötédetett a men hely zárni készűltek .Ebben a pillanatban egy cofffos kislány és családja jött .Mikor a lány meglátta tudta  kis hősünk kell  neki. Haza vitték hát eljött karácsony .Kapott egy csontot.De neki az lett a legszebb ajándék ,hogy   szerető  csakádba  kerűlt ,s nem a hideg szűrke kenelben tőlti az ünnepet.Ilyen boldog karácsonya még nem volt:élete végéig emlékezni fog rá.

2009.12.25. 13:34 Dream girl [19123]

Ezt nem én irtam!!

2009.12.25. 13:32 Dream girl [19123]