A cápapapagáj egy őshonos fajtípus csak titkolva lett az emberiség elől.Sós vízben él ,nagy a mérete nagyobb egy afrikai harcsánál de kissebb egy cápánál.Jó hogy emlitettük az afrikai harcsát nagyon kőzel álló rokonok.A cápával nagyon jóban vannak.A cápa is rokona de nagyon messzi rokona.Érdekes hisz ő a CápaCápapapagájjal rokonok de sok másik cápa mégis utálja a cápapapagájokat.Nagyon jóba van mindenkivel a cápapapagáj mindenkit ismer és szeretik is őt.Most beszéltem cápapapagájával és szívesen látj a TTK-okat a Kagyló lak 67-ben hiszen ő ott lakik.Nagyon szép lehet a kilátás majd egyszer bíztos elmegyek oda megnézni.Épp most mesélte el hogy vizí virágok, kagylók,tengeri fű van odalent.Csodás lehet.Na de folytassuk a bemutatását.A cápapapagájnak furcsa szülei vannak.Egy cápa és egy óriási vizí papagáj amiből csak van a víz legeslegalján.Mióta megszületett a cápapapagáj azóta nem látta szüleit.Csak apukáját , cápát néha-néha.Most viszont mennem kell mert hív cáppapagáj.
Remélem tettszet kis regényem.Bocsánat aheyesírási hibákértcsak nem mük.dik pár betűm.
A Cápapapagáj a dzsungelek párásabb területein fordulnak elő. Másodfokú védettségű ?madarak?. Ez egy úgymond kétéltű madrá amely a dzsungel kis patakjaiban lévő halakat a víz mélyéről is felhozza. A vízalat az eddig mért adatok szerint kb. 45 percig bírja. Mért is hívják így ezt a különös állatot? Azért mert a neméppen szaruból álló ,,csőrében" apró de mégis hegyes fogacskák vannak , hogy a sikamlós halakat jól megtudja ragadni. A másik hasonlóság hogy a madár tud repülni és csapkodni szárnyaival de inkábbb felrepűl a fák tetejére és onnen hullámos vonalban siklik. Az utolsó hasonlóság az hogy a papagáj fedőtollainak színe metálszürke csőre egyedtől függően a törtfehért a metálszürkén keresztül egészen a majdnem korom feketéig kiterjed. Szaporodása a többi papagájfajtához hasonló. Csak ez az egyed a víz közelében bokrokban rakja le tojásait. Mert a kicsinyeknek a levegő vétel után vízre van szükségük, sajnos a tudsósok nem derítették fel hogy miért, de számtalan dolgot nemtudunk erről a szép és különleges lényről.
2010.08.07. 14:53
Niccee
Színek világában, azaz a dunaújvárosi strand
Ez a történet ezen a héten, szerdán játszódik. Nem volt nagyon meleg, mégis ellátogattunk a barátnőmmel a strandra.
Mikor megérkeztünk csak csúszdákat és fürdőző embereket láttunk. Benn azonban igencsak szép látvány tárult a szemeink elé: csupa-csupa szivárvány az egész belső- és külsőstrand.
Az öltözők szivárvány színűek voltak, és a felettük lévő lámpák a szekrények színéhez igazodott, vagyis a kék szekrények fölött kék, a sárga szekrények fölött sárga, a piros szekrényke fölött piros és a zöld szekrények fölött zöld lámpák mutatták meg fényeiket.
Színes fürdőruháinkat felvettünk, kerestünk helyet, és irány a felfedezés!
A belső medencében szivárványos minta fedtem a medence szélét - akárcsak kint is. Egy hajó állt a medence közepén, melynek lépcsői szintén szivárvány színűek voltak. A medence mélységét is a kék különböző árnyalatai mutatta: egyre sötétebb a kék, egyre mélyebb a medence - logikus...
A csúszdák pedig, juhúú! Milyen szuperek! A hullámos csúszdát szivárvány csúszdának hívták, ugyanis fehér alapon a szöveg szivárvány színűek voltak.
A legnagyobb meglepetést a fürdőzőknek azt hozta, hogy egy arany színű, szőke hajó modell a csúszdáknál és ez egyik medencénél fényképezkedett. Később pedig aerobicot tartott színes rudakkal, fekete ruhában - ugyancsak fényképezték.
Igen élménydús nap volt, tele élettel, vidámsággal.
Ezért hálás lehet az ember, hogy ilyeneket is kitalálnak.
Írta: Niccee
2010.07.31. 19:40
tüpptürüpp : 333
A nagyi nincs többé...
A nagyi nincs többé. Nagyon régen láttam utoljára, de sose feledem el azokat az időket amikor én még élénk, hiperaktív kislányként rohantam az ölébe a tőle örökölt ugráló göndör fürtökkel amikor megláttam. Nagyon szerettem a nagyit. Mindig olyan volt számomra mint a második anyám. Nyaranta heteket töltöttem nála vidéken és amint megérkeztem egy hatalmas mosollyal a ráncokkal teli arcán köszöntött majd megjegyezte milyen sovány vagyok. Emlékszem, amikor együtt mentünk a piacra minden reggel hogy bevásároljunk aznapra. Ő egy kiskocsiban tolt engem amiből én folyton kiugráltam élénk leány lévemre. Miután hazaértünk a nagyi mindig főzött. Legtöbbször húslevest és rántott húst készített krumplipürével. Imádtam a főztjét, ínycsiklandozó illatával, amit még mindig "érzek" ha arra gondolok és utánozhatatlan ízével amit mindig elképzelek ha efféle ételeket eszek. Ebéd után megnéztük nagyi kedvenc sorozatát majd elindultunk sétálni. Megmutatta nekem minden alkalommal a falu "nevezetességeit" és együtt köszöntünk az idősöknek akikkel hétvégente együtt teáztunk Irénke néninél. Az öreg hölgynek volt egy macskája és én folyton azt nyúztam, kergettem, játszottam vele. A nagyiék pedig nevettek rajtam amint csöppnyi lábaimon futkosva próbálom elkapni a szegény cicát. Nagyi mindig vidám teremtés volt, sokat nevetett a gyermekkori butaságaimon. Minden évben izgatottan és lelkesen vártam azt a számomra hosszú időt amikor elmehettem hozzá. Aztán az egyik nyáron amikor szintét örömteli gondolatokkal vártam a találkozást és szokásom szerint azzal nógattam anyát hogy mikor indulunk, anya nagyot sóhajtott majd elkomorodott. -Kislányom - szólt - ezen a nyáron nem mehetsz a nagyihoz.. - Nagyon levoltam sújtva, lelkesedésem lelankadt és szorongva, kicsit megszeppenve kérdeztem anyut: - Beteg? -Nem... -mondta majd egy könnycsepp csillant meg a szeme sarkában - A nagyi nincs többé - könnycsepp lecsordult - elment messzire, az égbe repült, de onnan fentről is vigyázva és boldogan néz le rád hogy ilyen aranyos unokája van. - többet nem bírtam hallani, elrohantam egyenesen a szobámba. Megpróbáltam valami örömtelibb dologra gondolni de egyre csak ez az egy mondat visszhangzott a fejemben: A nagyi nincs többé.
Első írásom, kicsit szomorú és hosszú de remélem azért tetszik:)
Üdv: lilcsa
2010.07.31. 15:52
hermiony
Sziasztok!
Huhh, de rég nem neveztem semmilyen versenyre... ma-miután hazaértem Magyarországról-eldöntöttem, hogy ezentúl visszatérek a ,,ring"-be xD.
Az aranyhal
Nagyapára alig emlékszem... ám mégis van egy történet, amit sosem fogok elfeledni.
Úgy 4-5 éves lehettem és a szüleimmel meglátogattuk nagyapáékat. Tisztán emlékszem ahogy ott ült az ágyon, remegő kezekkel, tenyerei össze voltak csukva... tartott benne valamit. Egy ,,valamit", amire nagyon kíváncsi voltam, ami rejtély volt a számomra és én meg akartam fejteni azt. Nagyapa azt mondta, hogy egy kismadarat tart tenyerei között és én azt csak akkor láthatom, ha adok neki egy puszit. A puszi után megmutatta a kismadarat, de a tenyere üres volt. Azt állította, hogy a kismadár elrepült.. és én elhittem. Akárhányszor ,,rejtegette" a kismadarat, megpusziltam őt.. majd a kismadár elrepült. Egyszer ám nem egy madárkát tartott tenyerei között, hanem egy kis aranyhalat. Ekkor láttam előszőr aranyhalat.. és nagyon elcsodálkoztam rajta. Sokat nem engedte, hogy nézegessem. Még ma is hallom ahogy mondja ,,csukjuk vissza, mert megfázik" és magam előtt látom, ahogy újból összecsukja a tenyereit, amelyek azt a gyönyörű aranyhalat rejtik... ami ma már nincs... akárcsak nagyapa.
2010.07.29. 17:00
larií.^.^ [21077]
Sziasztok! Itt van az én történetem! Remélem tetszik! ^^ (Mellesleg a cicus neve Eperke)
Merre vagy Eperke?
-Sziasztok! Én egy halványszürke színű, fehérfoltos cicus vagyok; Eperke. Történt velem egy nagyon furcsa dolog az életem során, és ezt most elszeretném Nektek mesélni. Akkor bele is kezdenék:
Szép reggelre keltem. Tizenkét óra volt. Nálam ez volt a természeets időpont a kelésre, elvégre egy öt hónapos apróság voltam. El is indultam a mamámhoz, hogy megreggelizzek. Mmm...Finom tejecske! Ezután kimentem a testvéreimmel egy kicsit játszani. Játszadozunk-játszadozunk, de egyszercsak meglátok egy szép piros repülő akármit. Vajon mi az? Később megtudtam, hogy egy léggömb nevezetű valami volt. Egyefene gondoltam megnézem. Mellesleg, egy pajkos, kíváncsi és hiperaktív cica voltam. Makacsul kimásztam a kerítés alatt, amikor a tesóim nem figyeltek. Eltelt egy jó hosszú két perc, míg aztán az volt az első kérdésem magamtól: Hol vagyok? Hát, nem addig-addig kapkodtam, míg a lufi elszállt, én meg eltévedtem? Jelelmző volt rám. Leültem a járdára, és sírtam. Rájöttem, hogy ennek semmi értelme sincs, úgyhogy elindultam az úton. Mentem, aztán egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy beleléptem egy szép, tágas és sáros pocsojába. Mi jöhet még, ami ennél rosszabb? Kellett nekem ezt mondani...Hát, egy autó! Jött is, és alaposan lefröcskölt. Na, ki gondolta volna. Mindegy, ballagtam tovább, addig a pillanatig, ameddig meg nem láttam egy egeret. Tudniillik, én az egereget nem táplálékként használtam, hanem kergetőztem, és játszottam velük, hiszen mit tud egy kisegérről egy öt hónapos cicuska? Egy darabig elvoltam vele, míg el nem kezdett esni az eső, és még sárosabb lettem. Jajj, mostmár inkább nem is gondolok rosszra! Mentem tovább. Egy jó bő óra múlva a mamám megtalált, s hazavitt. Szerencsém volt. Tudjátok, hogyan talált rám? Elmondom én azt. A tappancsaim a sár miatt meghagyták a nyomokat az utcán.
Mellesleg, ki gondolta volna, hogy a sárnak és a koszos tócsának lehet jó oldala is?
2010.07.29. 11:56
Vattacuki
Én, a macska - avagy egy nyávogó jószág napja
Áááá... végre reggel van! Az egész estét átvirrasztottam, mert nem tudtam aludni. Még ilyet!
Még egyszer átfordulok a másik oldalamra. Na jó! Fel kell ébredni. Nagy nehezen kimászok az alvókosaramból. Nem igaz! Már megint összekarmoltam álmomban az alvókosarat.. Elszakadt. Gazdim minden nap kénytelen összevarrni nekem.
Már hallom is a hangját!
- Kormi, Kormikám! Jó reggelt! Itt a reggelid! - mondja.
Csak azt szeretem, ha Gazdim ad nekem enni. Már lefetyelem is a friss tejet.
Gazdim szélesre tárja az ajtót. Ez azt jelenti hogy megint péntek van. Hurrá! Kisétálok az ajtón, hiszen Gazdim nekem nyitotta ki. Rohanok is ki a szabadba. Hopp! Hopp! Megint itt egy kismadár. Lesből ugrok rá. Hát csak nem vesz észre!
És rajta! Ráugrok a madárra, de az elrepül. Mindig ez van! Hát most mit csináljak?
Egy csomót próbálkozom, de nem sikerül. Fáradtan ülök le az eresz alá. Jaj, ne! Már megint itt van a Rexi! O-ó, baj közeledik! Gyorsan beszaladok az ajtón.
Gazdim már vár a finom vacsira. Eszem a cicatápot.
Na végre! Elfogyott az összes. Megyek is játszani a gombolyaggal. Még sokat kell gyakorolnom. Dolly, a szomszéd cica nagyon ügyes ebben. Meg fogom neki mutatni, hogy én is jó vagyok!
Fáradtan kucorodok be alvókosárkámba. Megint vége egy napnak. Gazdim jön, és megsimogatja a hátamat, majd ő is aludni megy.
Jó éjszakát, Gazdim!
2010.07.21. 15:53
Zsódi
Mirtill & Winnetou
Mirtill, és Winnetou, két nem mindennapi név, amely két, igazán nem mindennapi macseszt rejt. A két kis jószág testvérek, még ha ez abszolút nem is látszik rajtuk. Tavaly októberben kaptam őket. Akkoriban persze, még csak olyanok voltak, mint valami nagyobb egérke, némi kis szőrrel. Winnetou már akkor, pöttömként is, igazi kis egyéniség volt. Amikor meglátott, elkezdett szaladni felém, és csak úgy dobálta a picike kis tappancsait. Ezek után, persze el is várta, hogy alaposan megdögönyözze az ember, és simogassa ameddig csak le nem szakad a keze. Mirtill közel sem volt ilyen. Mint minden nő, elvárta, hogy mindenki magától menjen oda hozzá, és szeretgesse. Később, ahogy nőttek, egyre jobban kezdek megszeretni engem, megismerni a hangom, és várni engem minden reggel, a bejárati ajtó előtt ülve, hogy végre adjak nekik enni. Mára már, nagy cicák lettek. Winnetou gyakran jár el itthonról, van, hogy napokig sem látjuk, de aztán egyszer csak a szeretet hiánya (meg főleg az éhség) mindig hazavezérli. Mirtill egésznap itthon van, kergeti a lepkéket, - ez az egyik kedvenc elfoglaltsága,- vagy pedig vár engem, hogy játsszak vele. Mai napig mindenki megmosolyogja a cicáim nevét, és meg is kérdezik, hogy Winnetou valóban olyan hősies-e, mint Karl May híres regény hőse. Erre én is mindig elvigyorodom, és igennel válaszolok. Mirtill pedig egyszerűen csak Mirtillke, egy kicsi, doromboló lényecske. Mindkettejüket szeretem, az összes hibájával, és rossz szokásával együtt. Lehet hogy, néha az őrületbe kergetnek, például, amikor Winnetou 1 nap alatt kiírt két szerencsétlen verebet is, vagy amikor Mirtill szétkarmolja a kedvenc fa székem. Én ezt már megszoktam, és szeretem őket, így ahogy vannak.
Van egy hörim, nem rég, tán Májusban kaptam, vagy kaptuk, nemtudom... Nagyon kis aranyos, vagy Roborowszki, vagy Dzsungáriai törpehöri. Szürke, és a hasa fehér. Tegnap földimogyit adott neki anyukám, de meghámozatlnul. Jajj, olyan édi volt, ahogy ott kúszmálkodott vele! Forgatta, lögdöste, szaglászta... Aztán megunta, és visszatért aluszkálni
Bundást az iskolánál pillantottuk meg nagymamámmal.Én bementem a suliba,nagymamám pedig egy reklámszatyorban haza hozta a kicsi szórgombócot.Erről én nem tudtam.Aztán mikor tánc után anyukám azzal ált elő,hogy van egy kiskutyánk,akkorát sikítottam,hogy az iskola falai megrezegtek.Aztán leesett a hó,és olyan édesen riszálta a hóban a fenekét,hogy csak na.Azóta eltelt másfél év,a kutyusunk felnőtt,megerősödött.Még mindig játszik a tálkájával,amibe enni adunk neki.Sokszor jönnek át a barátaim,és mikor látja hogy labdázunk,a saját lasztijával kezd minket utánozni.Kicsi korában elengettük,most, bár én elleneztem,de be van zárva,mert összeugrálja a veteményest.Nagyon szeretem,főleg mióta elvesztettük karácsonykor Inkát,nemrég pedig Döncit,a tengeri malacunkat. :(
Élt egyszer egy gyönyörű skót juhász kutya, akit úgy hívtak Csibész. Örökmozgó állat volt, játékait mindig szétszórta az udvaron. Kisgazdájához Zoéhoz mindig hűséges volt, nála jobban nem szeretett senkit a világon. Mindig figyelmesen hallgatta Zoé meséit arról a világról, ami a kerítésen túl volt, és ő azt nem ismerhette. Ő csak az udvart a kertet és az erdőt ismerte de neki nem is kellett több, ennél jobbat el sem tudott képzelni. Minden nap percre pontosan ült a kapu előtt és várta gazdáját a soron következő sétára. Ám a mai séta más volt mint a többi.
-Csibéééééész, indulhatunk?-kiabálta Zoé miközben a kapu felé igyekezett.
-Vauu!-érkezett a lelkes válaz.
Szökdécselve értek ki az erdő elé ahonnan keserves sírás hangját hallották. Mindketten megálltak és félve egymásra néztek.
-Akkor most megyünk vagy nem?-mondta Zoé kicsit megbátorodottan.
Azzal a kutya már az erdőben is volt, gazdája pedig utána futott. A hang egyre hallkabb és hallkabb lett. Csibész gyanúsan szimatolt, ezt a lány meg is jegyezte neki, mire a kutya megfordult és rohanni kezdett, Zoé meglepődötten követte hőséges kutyusát. A zokogás egyre hangosabb és szomorúbb lett. Csibász óriásit fékezett egy hatalmas gödör előtt amiben egy kislány kuporgott, és sírt, könnyes szemmel, ijedten nézett a lányra és kutyusára.
-Ne sírj mostmár nem lesz semmi baj.-mondta Zoé kicsit félve. Én Zoé vagyok és te?
-Lili, Lili vagyok.-válaszolta pityeregve a kislány.
-Ne félj Csibésszel segítünk neked.
-Vaúúúú!-helyeselt a kutya.
Zoé kihúzta Lilit az árokból és leporolta aprócska ruháját.
-Így ni. Most pedig haza megyünk és anya majd szól a szüleidnek.
-Köszönöm.-mondta Lili immár bátrabban.
Csibész szimatolva mutatta az utat a lányoknak, akik megbízva benne követték. Otthon elmesélték mi történt és Zoé anyukája megdícsérte lányát és a kutyust, majd felhívta Lili szüleit, akik nagyon hamar megérkeztek.
Megköszönték Zoénak és Csibésznek a segítséget, és hazamentek, mert már sötétedett.
Csibész hős és büszke kutyus lett.
Azóta hármasban járnak sétálni, aminek Csibi nagyon örül, hiszen így négy kéz vakargatja a pocakját, amit tegyük hozzá jól megérdemel.
2010.07.14. 10:27
HoZi
A cápapagáj
A cápapagáj egy különleges állat, ami kizárolag a TTK állatkertjében található meg. A cápapagáj a vízalatt él, kopoltyúval, de szárnnyal is rendelkezik. A kölyök cápapagáj 1, míg a kifejlett 2 méterre is megnőhet. Súlyuk nem több 50 kilónál. A cápapagáj halakkal, és mindenféle hússal táplálkouik. Képes a vízalatt és a vízfelett is hosszú időt eltölteni, úszva vagy repülve. A cápapagáj csőrében erős, hegyes fogak találhatok, amik nyers hús fogyasztásra valók. A cápapagájt otthon is lehet tartani, mert tevére nem veszélyes. A cápapagáj 100-200 évig éldegél a víz körül. Nagyon szeret játszani, legfőképpen a TTK állatkert uszodájában. Az állatot sajnos engedéllyel lehet tartani, mert védett. Aki megszegi ezt a szabályt 15 datolyát fizet. Otthoni tartásnál ugyeljünk arra, hogy tisztántartsuk tollait. Ez volt a cápapagáj rövid bemutetója.
2010.07.11. 18:23
Tevékeny Tevém
Tengerparti nyaralás:
Olyan meleg van, hogy a TTK karaván úgy döntött, hogy elmegy a tengerpartra. Tevéim izgatottan szálltak fel a buszra. Aki nem Tevékeny Teve, de egy Tevékeny Teve hitvese, az is eljöhetett nyaralni a prjával.
-Vajon milyen lesz-Kérdezte időseb tevém, Parádé.
-Nem tudom, még sosem jártam a tengerparton.-Válaszolt fiatalabb tevém. Tevékeny Tevém.
Ahogy elindult a busz, minden teve egyszerre kezdett el beszélni, hogy hogy képzelik el ezt a nyaralást.
-Szerintem nagyon klassz lesz, én már jártak a tengeren-mondta egyik tevetársunk.
-Szerintem uncsi lesz.-Így a másik.
Ahogy megállt a busz, a tevék egyszerre rohantak ki a buszból, velük együtt a két vezető is, Hópihus és tapicska. Ott volt Rozalicska is. A tengerparton megláttunk egy gyönyörű szállodát.
-Ez lesz az otthonunk a nyaralás ideje alatt.- Ismertette a helyet Hópi.
A tevék boldogan szaladtak be a hotelba, és elfoglalták a helyüket. Parádé és Tevékeny Tevém egy szbában aludtak 1 másik tevetrsukkal. A karivezetők és Rozalicska is egy külön szobában helyezkedtek el.
A szállodafoglalás után minden teve fürdőruhát vett, és indultak fürdeni a tengerbe. Aki nem fürdött, az kinn napozott a tengerparton. A vízben hancúroztak, játszottak, de egyszer csak valami közledett feléjük.Tevékeny Tevém, aki eddig vidáman játszott társaivel, hirtelen abbahagyta a mókázást. Valami elkapta a lábát. A többi teve sikoltva menekült ki a vízből. Szegény tevém ott fulladt volna meg, ha nem jön hitvese, Társaság(Tiara), és nem menti meg. Tiara agyonütötte a támadót, ami egy hatalmasatt sikoltott. Tiara elkapta, és kicibálta a partra. Ekkor egy hatalmasat nevetett mindenki. A támadó, az a félelmetes valami egyik tevetársunk volt, aki meg akarta viccelni Tevékeny Tevémet. Szegény tevének megfájdult a feje, de vígan nevetett ő is, hogy hogy megijedtek már tőle. A nyaralók visszamentek a vízbe, és tovább játszottak estig.
Este Hópi kijelentette, hogy grillezni fognak. A vacsora nagyon jól sikerült, és éjszaka is angyon jól aludtak a tevék.
Másnap reggel sajnos már pakolni kellett, mivel csak egy éjszakára foglalták le a szállást. Reggel még egyet fürödtek a tengerben, reggeli után, és aztán indultak haza. A buszon miden teve azon nevetett, hogy mi történt a tengerben Tevékeny Tevémmel. Tevém is ott nevetett velük, és mikor hazaértek, elmesélték a többi tevének, hogy a TTK-ban milyen a hangulat. Nem csak játékok, sok datolya, móka, kacagás, hanem kirándulások is vannak.
Parádé és Tevékeny Tevém azóta is boldogan élnek a karavánban, és el nem hagyjak SOHA!
A tenger rejtelemei engem elvarázsolnak,téged nem?Szerintem ezért lenne a jó egy tengerparti nyaralás:
Tetszik nekem az,ahogy a vízbe ugrok,és a víz formát vált,szó szerint összecsapnak a fejem fölött a hullámok.Elragad a csillogás,amit a nap idéz elő,a csodálatos koralzátony.A megannyi hal,a tengeri csillagok,a sok koral,a tenger összes élőlénye elvarázsol egy másvilágba,mintha magával húzna.A nagy kékségben egy árva buborék úszkál,egyre följebb és följebb,mintha levegőért úszna a víz felszinére,s mennyire szép,mikor a nagy kékségben feltűnik a nap eggyik vízbe tévett sugara,és pont azt a halat világítja meg,amelyik éppen arra úszkál.Ha a vízben vagyok,úszás közben egyszerre úgyérzem repülök,mert bár szárnyam sincs,szinte szárnyalok a kék világban.
Engem nem a szórakozás,hanem az élmény és a báj ragad magával a tengerparti nyaralásban.
Remélem tetsztett!mogyíí._O.o voltam!
2010.07.07. 14:22
Cate [9569 AL]
Lovacskacsa:
Egyszer volt,hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, hol még a kurta farkú teve sem túr, volt egy karaván, A Tevékeny Tevék. Igazán jó kis karaván, mindenki megtalálhatja a maga szórakozását, játékok, történetek, a jó társaság. Egyszer csak, a karaván vezetője Hópihus elhatározta, hogy nyit egy állatkertet az ott élő tevék számára. Nem is akármilyen állatkert volt az. Volt benne Nyuszitakötő, Katicacica, Krokodilló, minden mi csak képzelet ingere. Az állatkertnek hatalmas forgalma volt, minden Tevékeny Teve ott tengette napjait, s minden héten új állattal bővült a család. A mostani szerzemény, a Lovacskacsa. Ő egy igen érdekes állat, rengetegen rájártak a környéken. Inasok, Főméltóságúak, Fenségesek.. Mindenki odavolt a lovacskacsáért. A feje egy kacsa, a teste egy lóé volt. A kedvenc étele mégis a pirított cukor, és a tejalmalé volt. Tojásemlősökkel szaporodott, egyszerre talán 5 tojást is lerakott. elég nagy állat von, magasságra talán 150 cm, szélességre meg olyan 2 méter. Ha igazán ügyes volt, még 50 évig is elélt! Sajnos védett állatajjá alakult, nem ismert sok példánya belőle. :)
A lovacskacsa mint már tudjuk a félig ló, félig kacsa állatfjhoz tartozik.Ez egy igen ritka állat mert csak a TTK állatkertjében él belőle néhány példány.A lovacskacsa csak kukoricapelyhet ehet és szőlőlevet ihat mert különben lebetegszik szegényke. :( A lovacskacsának kacsa a feje ló a teste. A gyerek úgy születik, hogy a lovacskacsának életében először és utoljára TEJet adnak inni. Amikor kijön a ló PATÁJÁBÓL még csak mikroszkópikus aztán egy év múlva megnő 10 cm-re. Általában 500 évig él de némelyik eléldegél akár 700 évig is.
Ennyi a lovacskacsáról, remélem tetszett a történetem! :)
2010.07.04. 17:38
.SweetRevenge. [124903]
Ahogy az emberek, úgy a tevék is imádják a vakációt. A tevékeny tevék rendeztek is tagjaik számára egy kis utazást; közösen ellátogattunk Afrikába!
Korán reggel indultunk, s sokat tevegeltünk a teveclub farmjáról addig. De meg lett az eredménye, kis tevéink nagyon jól szórakoztak, már csak az otthonos környezet miatt is.
Elértünk az oázishoz, ahol kedvünkre ihattunk, és jót beszélgettünk. Néztük a térképet, néztük, de nem tudtuk, hogy jelenleg hol vagyunk, merre induljunk. Hát hallgatunk a megérzéseinkre, elindultunk jobbra. Sokáig tevegeltünk, de előttünk csak a hatalmas sivatag húzódott.
Más karavánokkal találkoztunk, akik Afrikában éltek, és néhány pedig boldogan csatlakozott hozzánk - hát jó, akkor ők pedig majd a teveclubhoz utaznak egy kis időre. Vagy talán örökre a karavánunk tagjai maradnak?
Elvezettek minket pár kis kunyhóhoz, ahol gazdáink is lehajthatták fejüket - már akik elkísértek minket erre a hosszú útra - , mi pedig leültünk, és bámultuk az éjszakában csillagos eget.
Sok új baratság született, s nevezetességeket tekintettünk meg. Mindnyájan remekül éreztük magunkat!
Elég rövid, meg béna lett, de ennyire futotta jelenlegi kedvemben. xd
2010.06.30. 19:34
teszkócsokiskeksz[26829]
Nyuszitakötő
Ez a kis élőlény a mezőn él, és a virágokon alszik. Minden növényt, zöldséget, de gyümölcsöt is megeszik, és kedvenc elemózsiája a sárgarépa. Lehetséges, reménykedik, hogyha sok répát eszik, megtanul fütyülni. Imád repülni, nem véletlenül vannak szárnyai. Főképpen tavak felett szeret repdesni. Nem fél az emberektől, és az emberek mindig csodálkoznak, mikor találkoznak egy ilyen mesés példánnyal. Általában világoskék színű, orrocskája rózsaszínes. Bajszaival egyensúlyoz. Mikor kölykei születnek, egy viszonylag nagy méretű szirmokkal rendelkező virágba költözteti őket, és addig nevelgeti, amíg már képesek lesznek önálló életet élni. Pár évig megélnek, télen üres üregekbe mennek, és összebújnak, hogy ne fázzanak. Téliálmot alszanak. A nőstény nyuszitakötő koratavasszal elfoglal egy nádat, és szomorúan bámulja a tavat. Ez nem hosszú időszak - ilyenkor figyelmesek a hímek, és ha rátalálnak egy magányos nyuszitakötőre, odamennek hozzá, és udvarolnak. A nyuszitakötő hűséges állat, amíg kedvese él, együtt vannak, és nagy családot alapítanak. Mikor a nősténynek megszülettek a kölykei, a hím megy el növényre vadászni, és ő látja el a kis famíliát. Általában 5-6 csöppség szokott világra jönni. A természettudósoknak kedvenc időtöltésébe tartozik a nyuszitakötők megfigyelése - és persze fotósok is meg szokták őket látogatni!:)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
