Új bejegyzés Frissítés

2009.11.21. 14:22 Marika

Írjatok egy történetet erről a baromfiudvarról - minél ötletesebb, minél fantáziadúsabb legyen, engedd el bátran a fantáziádat!                          Csillag története…       A nagymamámhoz mentünk, amikor megérkeztünk. Nagymama azt mondta, hogy megy zöldet szedni s megyek vele. Örömmel mentem szedtünk zöldet, s a baromfiudvarba bedobtuk. Egy kakas vagy tíz tyúkot láttam. - Hagyjuk, magukra őket, majd később megnézheted, mit is tesznek. Mindjárt ók is elbújnak a forróság előtt, addig te is pihenj egy kicsit. Délután, majd nézheted. – mondta – s bement a házba, utána mentem, de alig vártam, hogy újra ki menjek, s nézzem őket. Állandóan az órát néztem, pihentem is, de nagyon lassan telt az idő, csak arra vártam, hogy elteljen az idő. Amikor eltel, kimentem leültem, a kapu elé egy fűszálat leszakítottam, betartom a lyukon, egy tyúk oda jött hozzám, s elkezdte csipegetni. - Már, biztosan nevet is adtál nekik - szólalt meg valaki a hátam mögött. Hátra néztem, akkor láttam, hogy nagybátyám állt s mosolyogva -         Nem még nem. – feleltem én is mosolyogva – De honnan tudta, hogy nevet akarok adni nekik, de mire megkérdeztem volna, ő már bement a házba. – gondoltam magamba Visszafordultam, s fel álltam, hogy jobban belássak az udvarba, akkor láttam meg a kakast, nagy peckesen járkált, őt Gyurinak neveztem el, a tyúkokat aki, hozzám, jött Csillag nevet kapta, a többiek pedig, Kati, Lali, Mely Enci, Piros, Kócos, Dáma, akik bátrak voltak oda jöttek a kapuhoz. Tovább nem tudtam nevet adni, mert bátyám, ki szólt, hogy menjek be a házba vacsorázni.  Az asztalhoz ültem, s elkezdtem enni, amikor bátyám, újra megkérdezte, hogy nevet már adtam- e nekik. Igen, mondtam és felsoroltam neki a neveket. -         És a libák milyen nevet kaptak?- kérdezte -         Milyen libák? – kérdeztem vissza – Libát nem láttam. - mondtam bizonytalanul- Bátya, honnan tudta hogy nevet akarok adni az álatoknak? – kérdeztem csendesen -         Mert mindig adsz nekik nevet, amikor itt vagy - jött válasz -         Nem látthatad, őket, mert most jöttek haza, már el is ültek – mondta nagymama – Majd holnap megnézzed őket, most szépen lefekszel. Lefeküdtem, reggel, amikor felkeltem, és reggeliztem, nagymama megengedte, hogy megetessem az állatokat. Egyszer csak oda jött hozzám Csillag, megszólalt: -         Köszi, hogy ezt a szép nevet adtad nekem, a libákat keresed azt, hiába kimentek már a tóhoz, csak késő este jönnek haza. – mondta fontosodon -         Szívesen, ha tetszik – mondtam, s el se hittem hogy én egy tyúkkal beszélek -         A kakas miért Gyuri nevet adtad – kérdezte Csillag -         Hát, mert úgy nézz ki, mint egy Gyuri,- mondtam -         Ő a férjem, s nagyon büszke vagyok rá, most tavasszal harminc csirkénk van az udvaron. -         Neked van csirkéd? – kérdeztem udvariasan -         Még nincs, de lesz nem sokára. – felelte, hátat fordított és elment. Én elég bambán álltam ott, néztem az udvart, nem vettem észre, bátyámat. -         Te, mit teszel itt, vigyázz, mert jön Gyuri a kakas. - avval megfókta a kezemet, és kihuzzot a kapun. Úgy látszik, nem tetszik a neve, a tyúk ott Csillag, valahol fészke van, de nem találjuk sehol.  – mondta bátyám. – De a nevét jól eltaláltad -         Hol vannak a kis csirkék?- kérdeztem – Engemet a kakas nem bántott. - tettem hozzá -         Hát akkor csak engemet nem szeret. Gyere, nézd, meg a csirkéket- mondta bátyám és elindult Letetem a kosarat, és mentem bátyám után, megnéztem a csirkéket, nagyon szépek és édesek voltak. Minden reggel lestem Csillagot, hogy beszéljünk de ő többet nem szólt, hozzám. Egyik nap húsz csirkével láttam valahonnan elé, hozta, ahogy bátyám megmondta. Én bementem a konyhába és szóltam, hogy Csillagnak húsz csirkéi vannak. Nagymamáék összenéztek, s kosarat vettek elő s a kis csirkét meg Csillagot ki hozták, egy kis ketrecbe tették a másik mellé. Leültem a ketrecek mellé s vártam, hogy Csillag megszólaljon, de csak hallgatott. Így megtudtuk, hogy Gyuri kakas, miért támadta meg, örökké Bátyámat, féltette a fészket.   Ha van annyi időd, látogasd meg hátha neked, elbeszéli a történetét.   anita74(79622)

2009.11.21. 14:21 Marika

Írjatok egy történetet erről a baromfiudvarról - minél ötletesebb, minél fantáziadúsabb legyen, engedd el bátran a fantáziádat!                          Csillag története…       A nagymamámhoz mentünk, amikor megérkeztünk. Nagymama azt mondta, hogy megy zöldet szedni s megyek vele. Örömmel mentem szedtünk zöldet, s a baromfiudvarba bedobtuk. Egy kakas vagy tíz tyúkot láttam. - Hagyjuk, magukra őket, majd később megnézheted, mit is tesznek. Mindjárt ók is elbújnak a forróság előtt, addig te is pihenj egy kicsit. Délután, majd nézheted. – mondta – s bement a házba, utána mentem, de alig vártam, hogy újra ki menjek, s nézzem őket. Állandóan az órát néztem, pihentem is, de nagyon lassan telt az idő, csak arra vártam, hogy elteljen az idő. Amikor eltel, kimentem leültem, a kapu elé egy fűszálat leszakítottam, betartom a lyukon, egy tyúk oda jött hozzám, s elkezdte csipegetni. - Már, biztosan nevet is adtál nekik - szólalt meg valaki a hátam mögött. Hátra néztem, akkor láttam, hogy nagybátyám állt s mosolyogva -         Nem még nem. – feleltem én is mosolyogva – De honnan tudta, hogy nevet akarok adni nekik, de mire megkérdeztem volna, ő már bement a házba. – gondoltam magamba Visszafordultam, s fel álltam, hogy jobban belássak az udvarba, akkor láttam meg a kakast, nagy peckesen járkált, őt Gyurinak neveztem el, a tyúkokat aki, hozzám, jött Csillag nevet kapta, a többiek pedig, Kati, Lali, Mely Enci, Piros, Kócos, Dáma, akik bátrak voltak oda jöttek a kapuhoz. Tovább nem tudtam nevet adni, mert bátyám, ki szólt, hogy menjek be a házba vacsorázni.  Az asztalhoz ültem, s elkezdtem enni, amikor bátyám, újra megkérdezte, hogy nevet már adtam- e nekik. Igen, mondtam és felsoroltam neki a neveket. -         És a libák milyen nevet kaptak?- kérdezte -         Milyen libák? – kérdeztem vissza – Libát nem láttam. - mondtam bizonytalanul- Bátya, honnan tudta hogy nevet akarok adni az álatoknak? – kérdeztem csendesen -         Mert mindig adsz nekik nevet, amikor itt vagy - jött válasz -         Nem látthatad, őket, mert most jöttek haza, már el is ültek – mondta nagymama – Majd holnap megnézzed őket, most szépen lefekszel. Lefeküdtem, reggel, amikor felkeltem, és reggeliztem, nagymama megengedte, hogy megetessem az állatokat. Egyszer csak oda jött hozzám Csillag, megszólalt: -         Köszi, hogy ezt a szép nevet adtad nekem, a libákat keresed azt, hiába kimentek már a tóhoz, csak késő este jönnek haza. – mondta fontosodon -         Szívesen, ha tetszik – mondtam, s el se hittem hogy én egy tyúkkal beszélek -         A kakas miért Gyuri nevet adtad – kérdezte Csillag -         Hát, mert úgy nézz ki, mint egy Gyuri,- mondtam -         Ő a férjem, s nagyon büszke vagyok rá, most tavasszal harminc csirkénk van az udvaron. -         Neked van csirkéd? – kérdeztem udvariasan -         Még nincs, de lesz nem sokára. – felelte, hátat fordított és elment. Én elég bambán álltam ott, néztem az udvart, nem vettem észre, bátyámat. -         Te, mit teszel itt, vigyázz, mert jön Gyuri a kakas. - avval megfókta a kezemet, és kihuzzot a kapun. Úgy látszik, nem tetszik a neve, a tyúk ott Csillag, valahol fészke van, de nem találjuk sehol.  – mondta bátyám. – De a nevét jól eltaláltad -         Hol vannak a kis csirkék?- kérdeztem – Engemet a kakas nem bántott. - tettem hozzá -         Hát akkor csak engemet nem szeret. Gyere, nézd, meg a csirkéket- mondta bátyám és elindult Letetem a kosarat, és mentem bátyám után, megnéztem a csirkéket, nagyon szépek és édesek voltak. Minden reggel lestem Csillagot, hogy beszéljünk de ő többet nem szólt, hozzám. Egyik nap húsz csirkével láttam valahonnan elé, hozta, ahogy bátyám megmondta. Én bementem a konyhába és szóltam, hogy Csillagnak húsz csirkéi vannak. Nagymamáék összenéztek, s kosarat vettek elő s a kis csirkét meg Csillagot ki hozták, egy kis ketrecbe tették a másik mellé. Leültem a ketrecek mellé s vártam, hogy Csillag megszólaljon, de csak hallgatott. Így megtudtuk, hogy Gyuri kakas, miért támadta meg, örökké Bátyámat, féltette a fészket.   Ha van annyi időd, látogasd meg hátha neked, elbeszéli a történetét.   anita74(79622)

2009.11.21. 10:35 Holdcsokoládé (171643)

Baromfiudvar Egy szép napsütéses reggelen........ Kakas néne kiált csibéivel , hogy elmenjenek a bölcsibe.Mivel tudjuk Kakasék nagyon jómódú család így nem akárhogyan mentek a bölcsibe..... igazi kukorica szőnyegen!Azám az élet!Ahogy így mennek orruk elé esik egy butus liba.Kakas néne így kiált: -Hogy a csuda vigye el!Mit képzel ez magáról???Ha-avval kikerülte nagy pekhesen.Csibéi meg utána!Kivéve Csicsit ő jólelkű volt sose szerette , ha az anyja írányítja.Így segített föltápázkodnia a kis libának! -Köszönöm........ -Csak Csicsi!:) -Igen , öö Köszi Csicsi! -Gyere, menjünk a bölcsibe gondolom te is jössz! -Mi az a bölcsi?-kérdezte oktalanul a kis liba! -A bölcsi egy olyan hely ahol sok gyerek van és velük lehet menni játszani!!Az ám... a vidámság! -Nem megyek, nem megyek!Menjen inkább más gyerek!Nem megyek nem megyek! -De hisz olyan jó a bölcsibe!!!Vár reád a sok gyerek!Gyere kértelek! -Nem nem nem!Úgy zavar a sok gyerek! -Ne félj kis liba, egy kupacban sok gyerek miért nem jössz, nem értelek. -nem megyek , nem nem!Haggyj békén kértelek! Késöbb a bölcsibe..... Néz sak körül!Itt vagyunk a bölcsibe. -Jó megyek , jó megyek!Annyi itt a kis gyerek! -Na látod megmondtam!!!Majd találkozunk ebéd után.Szia!! Ebéd után nem találkoztak , de hazafelé menet igen! -Hát érted ki jön? -Anyukám ninc itthon ,apa meg horgászik! -Na gyere , hazaviszlek én! -Nem megyek , nem megyek!Itt mindenkit ismerek! -hajajj!Hát akkor itt maradsz!Én megyek! Így telt első napja a kis libának!S, mihelyt befogatták csak egyre jobb!Lett!Cscsi lett a barátja s, még mindig élnek , ha meg nem haltak! By:Holdcsokoládé

2009.11.21. 10:27 pihécske [329358]

A libák és a tevék    Közismert, hogy a tevék jóban vannak  a baromfiudvar lakóival, a tyúkokkal, libákkal, kacsákkal, kakasokkal... Főként a libákkal. Sokat futkostak együtt mikor a teve még csak házikörüli állatnak számított. De ezt kevés teve tudja már! Mert ez már nagyon régen volt. Most elmesélem, hogy történt.    Egy szokásos napon kezdődött amikor a tevék elkezdtek szétvándorolni, különböző karavánokhoz csatlakoztak. Eleinte ez nem követelt nagy feltűnést. De később alig maradt néhány teve az udvarban. A libák féltékenyek lettek. De közben őket is érdekelták a karavánok. Kiharolták maguknak, hogy ők is csatlakozhassanak. De  a többi kétlábú állat nem volt oda a kalandért. Ezért csak a libák voltak velük. Egyik nap különös dolog történt. Marcipán, őt minden madár dicsőített, akart állni a tevekaravánok élére. A sok teve- és libakaravánban már olyan játékok voltak amik csak a kétlábúaknak való. Pl. repülés. Ezt sok teve megelégelte, és mind kilépett minden karavánból. De titokban, kizárolag tevéknek szóló karavánokat hoztak létre, ezek zárt klubbok voltak. Amint kitalálta egy teve,hogy menjenek el inkább a sivatagra (mivel az nekik sokkal kedvezőbb), elindultak. Eleinte egy karavánban, nagyon sokan. Aztán, mivel minden tevének más-más ízlése van, ezért különböző karavánokba tömörültek, amiknek választottak vezetőt is.     A libák csoportja teljesen más volt. Ők a baromfi udvarban éltek. Ők a mindennapi feladatukat végezték, miután már elmentek a tevék, és nem érdekelték a karavánok....Néhány generációval odébb már aztse tudták mi az a karaván. A tevék viszont generációkkal később is ugyanúgy élvezték a tevekaravánokban az életet. A libákat viszont már elfelejtették. De azt mindannyiuk érezte, hogy nem véletlenül váltak el a libáktól, hogy Marcipán még visszatérhet. Bár ezt senkisem ismerte el. Mindenki így vallotta: Semi közünk sincsen a libákhoz. A libák pedig ugyanezt valották a tevékről. Így vált külön a teve és a liba, már észre se lehet venni, hogy valaha együtt éltek. Ezt már csak maguk tudhatják. pihécske [329358]

2009.11.18. 19:02 pihécske (329358)

Tevemaci Volt egyszer egy kisgyerek.Úgy hívták, hogy Mimi. Az ő anyukája vart neki egy plüssállatot, nem tudta, kislánya melyiknek örülne, tevének vagy egy macinak, ezért csinált egy tevemacit. Sajnos nem volt sok pénzük, ezért csak ezt kapta karacsányra. De a kislány ezt megértette, és nagyon örült új barátjának. Az iskolába írta a kedvenc játékéról egy fogalmazást. Ez állt benne: ˇA tevemaci, 100-150 kg, 150-250 m, barna a szőre, a fülei nagyok. Ez az állat a sivatagban él. A kedvenc helye a Tevékeny Tevék karaván.  Emlős állat, első két lábán paták találhatók, a hátsó kettőn mancsok. Kinézetre furcsának tűnik. De nagyon aranyos tud lenni. Ha nőstény az állat, akkor egy masni szerű nyúlvány fejlődik ki a feje búbján...." Mimi még azt is hozzátette, hogy neki van egy plüssállata róla. Először mindenki nevetett. Ami a kicsi lánynak rosszul esett. Sírva ment anyukája karjaiba. Anyukája vigasztalóan ezt mondta: -Kicsikém, semmi baj sincsen. A többiek nem tudják elképzelni ezt a csodás állatot. De te tudod milyen aranyos ez a macika, tevemacika. Mutasd meg a többieknek, hogy nem félsz attól, hogy kinevetnek, hogy igenis, kiállasz a tevemacidért! A kislány így is tett. A többiek eleinte kinevették. Majd együtt játszottak az aranyos Tevemacival.   pihécske (329358)

2009.11.18. 18:41 Attyla

.:Attyla:.      266560   Tevemaci   Egyszer amikor az iskolából hazafelé bandokoltam,az út mellett egy furcsa "lény" feküdt.Félig Teve volt ő,félig Mackó.Gondoltam hazaviszem,hisz jó állapotban volt,és úgyis szemetesek vitték volna el.Hátha jó lesz a testvéremnek.Hazamentem és leültem gépezni.Meglátogattam a tevém,tanítottam,elolvastam a leveleit,etettem és cseteltem vele.A cseten elmondtam a hírt,mi is történt velem hazafelé.Azt gondolta az egyik Tevékeny Teve,neveljék fel a Tevékeny Tevék!A Karavánban van datolya,amelyik pótolná az ételt,van aki foglalkozzon vele,és a TTK tevéitől is kaphat enni-inni,no meg tanulni... Ami a legfontosabb az az,hogy a karavánban szeretetet talál,amit más helyeken nem.A testvérem felnőne,nem kellene neki,de itt tevéről tevére vándorolhat kedve szerint.Mindig van társasága.No bár azért szomorú is néha,hisz a gonosz tevék akik a TTK határain túl vannak,gyakran csúfolják ezt a félig teve,félig mackó tevét.Alig egy hosszú vonalzó méretű,Tevefeje és Medvebocs teste van.Azt hinné az emer,hogy egy állatkertből szökött Medvebocs tévedt a TeveClub egyik áruházába,és magára vette volna egy teve plüss fejét.Pedig nem így van!No de mi az igazi hobbija?Gyakran megy a TTK állatkertjébe ahol mindenféle Tevékeny Teve nézheti meg őt.Na meg versenyezik a többi furcsa állattal!A csacsigával,a Rózsamajommal a Répaegérrel és a többi állattal.Melyik a legkülönlegesebb és legkedvesebb állat?Jó kérdés...

2009.11.18. 16:58 LULEKD :]

Hát hol is kezdjem....No jó a kedvetekért az elejétől! Élt egyszer egy Plüssmaci és egy Tevékeny Teve...Megszerették egymást és azon kapták a fejüket,hogy várANDÓS A PLÜSS MACI! Így Megszületett a félig teve félig maci! Feje Félig Teve volt másik fele meg plüssmaci.Teste Puha selymes volt a patája meg vaskos és kemény. Egyszer végül felnött ez a tevemaci! A Tevemacit Joelnak hívták.Joel iskolába kezdett járni.majd gimibe.utána főiskola és egyetem. Már olyan nagytudású lett hogy Dr.Joel Tevemacinak hívták.Hátigen!Elvégezte a Jogikart! Joel elköltözött hazuról és most Teve Yorkban él.Teve York egy New Yorkhoz hasonló ám annál kisebb város volt.Ott csak tevék voltak.Sajnos Joelt kitagadták onan száműzték mert félig plüssmaci.Probálkozott a Maci Yorkban is.de azsem sikerült.Végül sikerült egy helyet találni Hawaii környékén hol teve és plüssmaci is élhet együtt. így történt hogy a Félig Teve és a Félig Plüssmaci Elhelyezkedett ebbe a nagyvilágban!   TEVÉM NEVE: LULEKD :] !

2009.11.18. 16:08 ricki.crazy [138337]

Érdekes barát  Egyszer amikor a parkban sétáltam megláttam egy tevemacit. Nagyon is furcsa állat volt. Teve a patáji,feje és még púpja is volt. Aztán maci fülei és teste egy medvére hasonlított. Előszőr amikor megláttam azthittem képzelődök. De nem mert megszólalt. Mikor hazaentem egyből rákerestem a neten.  -Tevemaci...tevemaci...bingó! -mormoltam.  És ezt találtam róla: A tevemaci egy nagyon érdekes állat mert -ahogy láttam- patái és feje egy tevére haosnlít, és a többi része medvére. Ezenbelül még egy púp is magasodik ki a hátából. Barna és sárga színben pompázik. Vadászó állat és így húst eszik de gyakran megfordul az étrendjében a fű és levél félék. Valamint mézet iszik és gyakortájt pedig vizet. Szőrös de a szőrzetét bundának nevezzük. Általában parkokban találjuk meg.  -Hmm...érdekes dolog- mondtam magamnak. Ezután elmentem a parkba és megkerestem a tevemacit. Amint megláttam bele szerettem az apróságba. Nevet is adtam neki. Méghozzá Missy-t. Ő lett a legújabb barátom.  És be is fogadtam mindent megteremtettem neki és így 12 hosszú csodás évet töltöttünk együtt. Most így belátom, hogy a legjobb barátra tettem akkor szert. Köszönöm neked Missy,hogy mindneben velem voltál és támogattál. Genna

2009.11.18. 14:42 Marika

A barátom látogatása    Volt egyszer egy tevemaci barátom Kari, aki eljött hozzám, látogatóba. Az ajtóba megöleltük egymást Kari, úgy nézet ki, mint egy kis szőrös maci, és teve feje. Egy kicsit fura emberke, de a szíve nagyon nagy. Amikor megláttam, nagyon meglepődtem, mert nem írta meg, hogy hozzánk is benézz, meglepetésnek szánta. Mi levelezünk egymással vagy másfél, ével ezelőtt kezdődött a kapcsolatunk. Nagyon hamar kialakult közöttünk egy baráti kapcsolat, mert egyforma az ízlésünk. Sok mindent leírt magáról, de személyesen csak most találkoztunk, olyan volt mintha együtt nőttünk volna fel. Amikor a szobába leültünk, s ő elé vette a fotó albumát, s elkezdet mesélni:       - A szüleimmel vagyok itt meg baba koromba, még ebben a házba élünk – mondta – Van még egy testvérem, akinek már van családja s most született két gyermeke ikrek. De sajnos nincs róluk képem, mert most születtek, de majd lesz róluk is kép, amikor haza érek. A testvérem nincs rajta, mert nagykor különbség van, közöztünk. A házunk egy tisztásos van a falu utolsó háza és a mi házunk között annyi a távolság, mint ide, az állomás. A házunk szép fehér, középen van és tele fákkal meg virágokkal. Még Apukám építette mikor megismerte Anyukámat. A kertet ők ketten készítették el. Szép helyen lakunk, neked biztosan tetszene. Az ajtóba azt kérdeted, hogy jöttem ide, hát hirtelen elhatározás volt, hogy megnézzem, hogy hol laksz meg a vidéket is, mert leveleidbe olyan szépen írtál, hogy a kíváncsiságomat ki kell elégítenem és gondoltam, hogy megleplek, ez nagyon jól sikerült. Amennyit láttam eddig nagyon szép volt. -          Sokat láthattál, - vágtam a szavába -          Igen láttam, mert az állomásról gyalog jöttem fel hozzád, bólogass csak nyugodtan nekem, tetszik itt. - mondta Kari -          Miután meg ittuk a kávét, menjünk egy kicsit sétálni, ha nem vagy nagyon fáradt. – mondtam -          Jó mehetünk, nem vagyok fáradt, egy kis kirándulástól még jobban tudok majd aludni. -  mondta Kari Szépen felöltöztünk s kimentünk az ajtón, de amikor a központba értünk akkor az emberekkel teli volt, ő kacagott, mert az ember csak bámultak senki sem volt, aki ne bámult volna minket. Engemet idegesítet az emberek viselkedése, de Kari csak nevetet rajtuk. -          Te miért, mérgelődsz ezen – kérdezte suttogva -          Hát, nem tudom, de most kinyílt a bicska a zsebembe – feleltem -          Csukd be, és nevess rajtuk, így már könnyebben viseled el őket. – mondta csendesen -          Tudom, csak most érzékenyebben érint, mint máskor. Nem miattad, hanem ilyenek mostanába. – mondtam -          Tudom, mit akarsz mondani, nevess rajtuk, csak észre veszik magukat. – mondta -          Ok, megpróbálom – feleltem bizonytalanul    Ő erre, hogy sikerüljön átesnem a dolgon, elkezdet vicceket mesélni suttogva, addig nem hagyta abba, míg el nem kezdtem kacagni. Mikor ez sikerült egymásra néztünk, s még jobban nevetünk. Arra lettünk figyelmesek, hogy az emberek már nem bámulnak minket. Mi tovább mentünk, nem törotönk senkivel sem, csak egymással. anita74 (79622)

2009.11.15. 18:38 ricki.crazy [138337]

Iker kalamajka  Mellanie és Katie ikrek voltak. A kis Kantana megyében éltek és szerettek volna eljutni a híres Los Angelesbe. Az anyukájuk meglepte őket 16. szülinapjukra egy 2 hetes utazással LA-ba. Mivel mind a ketten a nagy divattervezők nyomdokaiba akartak lépni -tegyük hozzá,hogy meglett volna minden sikerük mert az apjuk a cég vezető- így hát oda kellet menniük megismerni a céget. Itt kezdődnek a kalamajkák.  Mire mind a 2 ifjú hölgy bepakolt addigra már 1-2 óra eltellt. Aztán mentek ki a reptérre és ott elbúcsúztak. Mire landolt a gép addigra minden álmukat át beszélték a csajok. Ott az édesapjuk Jerry várta a csajszikat. És elvitte őket a lakhelyükre ami szép és mutatós volt. 3 emeletes családi ház egy aranyos Labradorral az élen. Estére már a híres La Forte divattervezővel vacsoráztak az egyik leghíresebb étteremben.  És már is kaptak 1 állást rajzolás terén. Az asszistense lettek enek a divattervezőnek. Hát így is ment. De egyszercsak megdobogtatta a lányok szívét 1-1- fiú. És így bejárták a várost és szépen gyarapították a céget is. De mikor haza kelet menniük már rossz volt. Újból összepakoltak, könnyes búcsút vetetk mindnekitől és felszálltak a repülőre. De ekkor Mell eltűnt. Ő elment a fiúval Orange megyébe ami több mint 200 km-rel arrébb volt. Ő enm akarta elhagyni Lucast. Körülbelül 1 hónapalatt keveredett haza a lány miután már honvágya lett.   Hát így keveredett bajba Mell és ezek után visszakerült LA-ba divattervezőnek. Azóta már felnőtt és az egyik leghíresebb divattervező mellet dolgozik. Hát így lett nő ebből a 16 éves kislányból. Írta: Genna

2009.11.14. 14:03 Marika

anita74 (79622) írta, bocsánat

2009.11.14. 14:00 Marika

Meglepetés    A barátom Jerry feljött hozzám, nagy csomaggal. Nagyot néztem mikor megláttam a csomagokat, le ült a székre az asztalra tette a két vonatjegyet.  - Hová utazol? – kérdeztem meg lepeten, mert nem tudtam, hogy elutazik  - Nem utazok, hanem utazunk ketten. Csak ide a szomszédba, méghozzá L.A. – mondta mosolyogva Meg sem tudtam szólalni a meglepetéstől, a szomszédba L.A., nem itt van, tréfál ez az ember vagy most mi van zakatolt az agyam. Mosolygot és várta, hogy valamit mondjak, de én kukán néztem őt egy hang sem jött ki. Azután nagy későre megjött a hangom: - De L. A. nem itt van a szomszédba – mondtam, s arra gondoltam hát ez meg mi volt. Jerry nem lepödött meg a válaszomon, mivel erre számított, csendbe meg fogta a kezemet, bevezetet a szobába, elévette a  táskámat kinyitotta a szekrényemet, kezdte ki szedni a ruhákat bele tenni a táskaba. - Mi csinálsz? Én is össze tudok pakolni? – mondtam haragosan - Tudom, de segítek, te csak őltöz fel, én már készen vagyok -  mondta   Én erre megfordultam, az ajtóba, csak néztem, hogy már a táskát már bezárta. Megint hang nélkül maradtam, mert nem hittem el ezt az egészet. Annyira meglepötem, azt sem tudtam mikor, hogy kerültem oda, amikor magamhoz tértem, már repülön ültem, a kezemben egy könyv volt, amit nem ismertem, lettetem az ölembe, és rá néztem. -          Hol vagyunk? - kérdetem csendesen, megpróbáltam okos képet vágni. -          Repülökgépen L. A. felé megyünk. -  felelte   -          De én vonatjegyet láttam nálad. – mondtam -          Tudom, ne ijedj meg a repülőjegyet, a repülőtéren vettem át, vettem könyvet, itt van L.A. útikönyve is. Mind a két táska itt van pogyásztartóba. Amilyen ruha még kell ott megvesszük.  - mondta Jerry Én csak néztem, csak arra gondoltam, ebből mi fog kisülni, most fogodt el az utazásiláz. -          Bocs, ha hülyén viselketem,vagy visekedek, de nem értem ezt az egészet. - mondta -          Nincs harag, tudtam, hogy ez a utazás meglepetés lesz, hiszen még én sem hiszem el a dolgot. Ezt az utat, úgy kaptam ajándékba egyik goléga akart, elmenni a családjával, de lefujták, ezt ő mondta. Bocs, hogy így , de sietem, hogy nehogy meg gondolják magugat, ez sikerült is. Itt van a szobalefoglalás is. Szerencsénk volt, mert te mindent okmányt egy helyen tartasz és rendbe, hogy nagyon könnyen megkaptam ami kellet. -          Köszi, minden köszönök - mondtam  megkönnyebülve. Ő csak rám mosolygot, és én tudtam minden rendbe, meg fogtam a könyvet, és megnéztem a címet, hát ezt is eltalálta, meg az utazást is, éppen akkor szállt le a gép .   Keress minket meg ott, talán megtalálsz valahol.

2009.11.14. 12:42 Ági manó

Egyszer valamikor, réges-régen írták a népek a kis sün és a papagáj utazásának történetét. Olvassátok el, érdemes! A papagáj ahogy repült az erdőben, egyszer csak a földön meglátott valami, tüskés, fekete gombócot, de nem tudta hogy mi az. Hangosan gondolkodott: "Ez vajon mi a csuda lehet"? -Ejnye, hát így kell bánni az erdő állataival?-kérdezte a gombóc. -Bocsánat, de te mi vagy? -Én vagyok sün Soma. Soha nem hallottál még a híres sünökről, akik tüskéivel védekeznek? Pedig nagyon híres a családfánk, az egész világ ismer minket, de te... -Az egész világ? Mit tudsz te a világról? -Kicsit több tiszteletet kérnék! Egyébként meg ne tettesd okosabbnak magadat! -Tudod, én vagyok a messzi-messzi ismert utazó papagáj, aki még a sasoknál is kimagaslóbb, mert rengeteget vagyok képes repülni. Sőt, nem is kell repülnöm, elég ha megcsapom a szárnyamat, és rögtön odateleportálom magam ahová kell! -Ó, hát igen? Na mutasd be, lássuk mennyire vagy nagymenő! Ekkor a papagáj megcsapta a szárnyát, és mindketten otteremtek Afrikában. A sün meglepődött, és nem értette mi történhetett: -De hát ez... ez... ez lehetetlen! Mégis hogy csináltad? Nem, nem, nem, nem, Soma, csak képzelődsz! Csak képzelődsz! -Nem képzelődsz, ez varázslat volt. Most pedig én kérek tiszteletet! De tudod mit? Lehetnénk barátok, és együtt utazhatnánk körbe az egész világegyetemet, mit szólsz? -Hát, rendben.... De hogy csináltad??? -Nem tudom... ezzel születtem! De nézd, tiszta fekete emberek, láttál már ilyeneket? -Még soha, de nem valami szépek! Inkább teleportálj minket valami gyönyörű szigetre, ott szívesebben tartózkodnék! -Rendben. Ezzel megint egy szárnycsapással azonnal ott termettek a szigeten. De nem volt minden rendben, ugyanis megszólalt a sün: -Azok meg kik akik ott körbe-körbe táncolnak a tűz körül? -Ezek bennszülöttek. Jobb ha tőlük távoltartjuk magunkat, volt már szerencsém hozzájuk hasonlókkal. -De miért veszélyesek ránk? -Mert megesznek minket. De menjünk innen, megfordultak! Már nem volt idejük elmenni egy másik országba vagy kontinensbe, mert a bennszülöttek olyan gyorsak voltak, hogy egy szempillantás alatt megkötözték őket. -Hé, papagáj, most meg mit tegyünk? Próbálj teleportálni, mert különben sün és papagájmártás lesz belőlünk! -Nem teleportálhatok, meg van kötözve a szárnyam, reménytelen... Ekkor megfogták a sünt, és fel akarták rakni a tűz felé. De bár nem látszik, vágott az esze, mert amikor megfogták, gyorsan összegömbölyödött, és megszúrta őket. Ők csak jajjgattak, és kérték, hogy hagyja abba. Erre ő azt felelte: -Hát legyen... De csak egy feltétellel! Ha mindkettőnket elengedi! Erre már mégjobban megijedtek, hiszen ki látott már beszélő sünt? Azzonal kikötözték mindkettőt, és szabadon eresztették őket. Ők pedig hazamentek, és barátok ként élték tovább az életüket. Ez volt a mi utazásunk a képzelet szárnyán, remélem tetszett!

2009.11.14. 10:34 AngelikaaOo [334756]

Kalandorok leszünk egy világban éppen ebben a pillanatban.  Első kontinensünk nem lesz más mint Európa. -Ó hát melyik ország vagy te? Szép turbános emberek. -Én vagyok Törökország. Sokat háborúztunk az elmúlt én ezredekben. ?ostanra már megbékéltünk s a látogatóknak is örülünk. Innen most tovább állunk. Ugyan ez ki lehet? Ezek a szép színes vájog házak. -Én vagyok Görögország. A tengerem csábít mindenkit. A történelemben nem voltunk feltűnőek. Legalábbis csak az őskorban utána mi már feledtünk, és feledésbe mentünk. Ideje menni. Sok még az ország. De szép ez a Nagy Pláza. Ott épül a Metro4-es. Ez vajon melyik ország? -Én vagyok szép Magyarország. Történelmi hátterünkben sok volt a háború. Minden ország minket akart. Ültek rajtunk a Németek, Törökök, Lengyelek. Vége is lett ennek. Országunkat széd szették és ez maradtunk mi. Tengerünk ugyan nincs de van a Balaton, mely minden helybálit oda vonz. Ezt követi a legkisebb kontinens, mely egyen ország is. Ugyan ez ki? _Én vagyok Ausztrália. Engem ketté szed a Ráktérítő. A forró és a Mérsékelt övezetben vagyok. Mi egy nagy ország vagyunk. Élnek itt kenguruk és koalák. Azonban nem vagyunk olyan nagyok mert alig vannak városok. A vasúti fejletségünk nulla. Egy parton élünk elszórtan vannak bánya városok. Most befejeztük utazásunk itt volt pár szép ország. Remélem jól szorakoztál, mert a mese itt tovább nem folytatódik.   Ez annyira nem lett jó de legalább a saját agyamból pattant ki.

2009.11.14. 10:00 Barbi

Még Juniusban törtét. Akkor voltunk ugyanis nyaralni. Olaszországba, Riminibe mentünk. Az út 13 órás volt. De sok szép dolgot láttunk útközben. A legdurvább az volt, mikor épp egy szerpentinen haladtunk és tőlünk kb. 3 méterre csapott be a villám. Mikos végre odaértünk megpillantottuk a tengerpartot. És vele eggyüt amég csak a szem ellát a végtelen strandot. (15 km hosszú) Megkerestük a szállodát. Csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Elmentünk italia in miniaturába. Sok-sok apró kis emlékműből átt. Voltak pályaudvarok, és kis elektromos vonatok járták az utakat. Egy egész vasúthálózat volt kiépítve számukra. Másnap OLTREMARE-ba látogattunk el. Pont a Delfin Show kezdésére értünk oda. Nagyon arik voltak. Utána lementünk a "föld alá" ahol egy üvegen keresztül megnéztük a delfineket. Úsztak, úsztak és egyszer csak hanyatt feküdtek és úgy siklottak tovább. :) Láttunk itt még krokodilt ,tengeri csikót is. Harmadnap egy akvárimba látogattunk el. Hatalmas cápákat, tengeri teknősöket és legalább 2 méteres halakat vehettünk szemügyre. A túra végén ráját is simogattunk. A többi napot fürdőzéssel töltöttük. tevém neve: Milosh

2009.11.12. 18:43 Ifj.Brigitá

Hát tegnap,vagy tegnap elött az Alföldön ártam... Ngaon sütött a nap,ami furcsa villt hisz NOVEMBER van!! Hát unatkoztam haza mentem.Otthona Spektrumon a Hogyan készült? Című sorozatot nézte a csíkos kanapén az édesanyám =] Leületm mellé nézni. A Kenyérröl volt egy rövid műsor .Hát ekkor megéhetem =/Bementem a kamrába,és kerestem valami rágcsálni valótt =] Megettem és akkor vettem észre,hogy idje aludni =] VÉGE

2009.11.11. 17:43 ricki.crazy [138337]

Rózsa majom!   Épen a könyvtárban nézegettem a könyveket, amikor rábukkantam a "Világ leg érdekesebb növény állatai c." könyvre. Belelapoztam és az R betűnél megtaláltam a Rózsa majmot. Éppen egy bemutatást kellet írnom és hát belekezdtem...   A Rózsa majom ábrázolatánál fogva elégé érdekes állat. Vgayis nem is állat, nem is növény ennek a keveréke. Növény-állat. Patái rózsa szárakból illetve a velük ellátott tüskékből áll. A feje egy nagy rózsa szirom. A többi része egy majomhoz hasonlít, kívéve a farka. Hosszú banános tövisek veszik körbe. És hogy mit is eszik valójában nem találták meg. Mert hében-hóban almát, de a legfőbb étke talán a banánt eszik. Ebből itt az országban 1 példány található a Tevékeny-Tevék karaván növény és állat kertjáben. Itt lehet meg teremteni a neki megfelő körülményt. Sok pára kell neki, napi 8-9 óra gondoskodás. És ez a nagy létszámú teve sereg meg is teheti, akár felváltva is. Ahol él még az feltűnő,hogy pálmák kellenek, vízzel és homokkal. Naponta úgy kb 10 mázsányi ételt fogyaszt el és 10 hekto liter vizet. Elképesztő mennyi ételt és italt tud 1 nap alatt elfogyatani.  Hát ez lenne az én esszém. A Rózsa majomról. Nem valami nagy durranás, de a véleményem az növény-állatról benen van és segít elképzelni. Írta: Genovéva Üzenete: 1 lány aki beleírta a véleményét és a fantáziáját :D

2009.11.11. 16:48 pupi vanessa 184504

Makika   Hol volt,hol nem volt,volt egyszer egy rózsa majom.Aranyos teremtmény volt.Egy parkban éldegélt.Még senki sem látott rózsa majmot arra felé. Egy nap egy sztár arra járt és fotósok követték.Az egyik címlapom feltünt a sztárral 1 majom,rózsa majom.A parkba mindenki keresni kezdte a makit,de senki se találta.Eltelt egy nap,eltelt kettö három nap.Az emberek kezdték feladni mikor a majom megunta a bujkálást és egy ember elé ment.Az ember lefotózta s megmutatta mindenkinek,majdnem az egész világ tudomást szerzett volna róla ha egy kislány nem mondja,: -Ne tegyük tönkre szegény állat életét tarcsuk meg létezésének titkát!!! Ezzel egyet értett mindenki s így megmaradt a titok.Ha nem hiszed menny a városligetbe és keresd meg  a majmot (ha megtalálod fotózd le és menny diliházba!)

2009.11.11. 16:48 --Mrs-Lovas--

Mrs Lovas: -Mi ez?-kérdezte Mari csendesen. -Ez? ez egy rózsamajom.-válaszoltam. Marinak nagyra kerekedett a szeme. -Ez tényleg egy rózsamajom??-kérdezte újból. Sokat hallott már erről az állatról, de még csak képen se látta. Most itt, a Budapesti állatkertben találkozni a híres-neves rózsamajommal több volt, mint amit egy 9 éves kislány fel tud fogni. Mari elkezdte hadarni amit tud róla. -Sokat tudok ám ezekről a majmokról. Két dolog miatt hívják rózsamajomnak: a sivatagban él, és kedvenc eledele egy különös növény, aminek rózsa formájú a virága. A másik dolog pedig, hogy vonzódik a piros (rózsaszínű) színhez. Így szokták a bennszülöttek is megfogni, mert állítólag nagyon ízletes húsú. De nagyon kevés él belőle. Elmosolyodtam Mari előadását hallgatva. Most látott először ilyet, és mégis mennyit tud róla. -Te, tudod mit? Fogadjuk örökbe!Persze az állatkertben marad, de hát te is tudod, hogy működik ez.-mondtam neki. Hatalmas mosolyra húzódott a szája. -Jajj de jó! Menjünk máris, fogadjuk örökbe! Nevezzük Rozinak! Rozii-Rozii...-kántálta. Én pedig mosolyogva követtem a kis irodaház felé szaladó Marit. Rambó: -A rózsamajom igen különös állat. Vörös színű, mint a rózsa, és nem hasonlít egyik ismert majomfajtához sem. Igen kistermetű, legfeljebb olyan magas, mint egy szál rózsa. Imádja a csokit, és nagyon szelíd, ezért a nyugati országokban háziállatként tartják, és tömik belé a csokit. Nem csoda, hogy igen kevés állat éli meg az öt éves kort, pedig ha természetes körülmények között tartanák, akár 15-20 évig is élhetne.-magyarázta a tanár. Az osztály  nemigen figyelt oda. Mire a biológia tanárnő a rózsamajmok szaporodásához ért, kicsöngettek. -Végre!-hallatszott egy-két pad felől. Rita, akinek az apja kőgazdag szobrász volt, unott hangon megjegyezte: -Karácsonyra kérek aputól egy olyan dögöt. Lehet vele villogni... VánDorka: Élt egyszer egy rózsamajom. Igen különleges állat volt ő, és az emberek még nem tudtak a létezéséről. Szóvalt, volt az a kis rózsamajom, élte az életét, mígnem egyszer csak kiirtották az erdőt, ahol lakott. A többi állattal együtt elmenekült, de kíváncsisága erősebb volt túlélőösztönénél, és egy héttel később visszament megnézni, mi folyik ott. Pechjére, mert egy munkás megtalálta, elfogta, és elvitte megmutatni egy tudós ismerősének. Lett is nagy csodálkozás, mikor a természettudós kijelentette: eddig nem ismert majomfajta van a birtokában. A kis rózsamajom egyszeriben híres lett. Nem csak a tudományos lapok, de a divatlapok is cikkeztek róla, és az "elitebb" körökben ez állandó téma lett. Az emberek szerettek felvágni vele, hogy ők ilyen témákban is frissen értesültek. De eljött a nap, mikor a rózsamajom elpusztult. A tudósok először el voltak keseredve. De egy idő után mindenki megfeledkezett a kis állatról, ami nemrég akkora feltűnést keltett.  Jópár évtizeddel később, napjainkban, szemberöhögnének az emberek, ha valaki egy rózsaszínű, bolyhos szőrű, gyümölcsevő majomról beszélne...és el se tudnák képzelni, mennyire létezett ez a majom!

2009.11.11. 13:15 Marika

Az én kismajmom    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rózsamajom, a nyakánál szép piros rózsa volt rajta az én kis majmocskám, a neve Katinka. A kicsi majomnak nagyon tetsztet a rózsa a nyakában. De az iskolába csúfolták a többiek, mert nem hasonlít hozzájuk, ő féléken összehúzta magát, nehogy észre vegyék. A kicsi majom mindig megvárta, hogy az iskola kiürüljön, és mindenki haza menjen, és csak azután ment haza mindig egyedül. Egyik nap nem sikerült, mert szép idő volt, amikor kiment az udvarra csak akkor vette észre, hogy az udvar tele van. Megfordult, hogy menjen vissza a terembe, de nem sikerült, mert abban a pillanatba észre vették és kezdték csúfolni. Erre a kicsi majmom elkezdett szaladni, addig szaladt, amíg haza nem ért. Arra lettem figyelmes, hogy az ajtót valaki nyitja, oda néztem a kicsi majmom sírva jött haza, nem vet egyből észre, mert be ment a szobájába az ő kis kuckójába. Oda mentem be néztem a szobába, az én kicsikém az ágyába feküdt és sírdogált. Az ágyhoz mentem és csendesen meg szólítottam:  - Mi történt kis Katinkám? – kérdeztem. Katinkám ijedten nézte fel, mert azt hitte, hogy egyedül van itthon. -          Semmi, csak a suliba mindig csúfolnak a többiek. – mondta szipogva -          Miért nem mesélted el eddig, levegyük a rózsát? – kérdeztem -          Nem, szeretem, hogy ott van, de a többiek nem fogadják el, mindig elkel, szaladjak, mert csúfolnak. – felelte csendesen -          Mit mondanak? – kérdeztem -          Nem tudom, mert nem nagyon figyelek rá, mit mondanak ilyenkor. – felelte csendesen, de már nem sírt. -          Az előbb azt mondtad, hogy szereted, a kis rózsádat, ő bólogatót, hát akkor húzd ki magad, és úgy járj, lássa mindenki, hogy te is olyan vagy, mint mindenki. Ezek után, olyan büszkén járt az utcán és az iskolába, hogy a többiek csodálkoztak mi történt vele. Még meg - meg próbálták csúfolni, de ő kihúzta magát, és nem engedte, hogy lássák, hogy mennyire fáj neki, amit mondanak. Így lassan abba hagyták, Katinka nagyon boldogan élt tovább.    Menj és nézd meg, hogyan is él, ő szívesen beszél majd veled.  :   anita74(79622)

[639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]