[639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Elefántteknős
Sweet (17798)
Egyszer csak réges régen valamikor, amikor még csak kisállatok éltek az állatkertben, Hanna megpillantott egy kis cipőt.
Nézte, nézte a fehér cipőfűzővel ellátott lábbelit. Kíváncsisága nem hagyta nyugodni, közelebb ment és belepillantott.
Ott aludt egy kisállatka. Hanna nem akarta zavarni, így arrébb lépett, mire sajnálatára belebotlott egy konzervdobozba.
Hirtelen egy furcsa hangot hallott, és ez a hang nem másból jött mint a cipőből.
Gyorsan átfutott a fején, el kéne valahova bújni, hisz ha valami ilyen furcsa hangot ad ki, az biztosan rémisztő lehet, de abban a pillanatban
egy ormány lógott ki a kis cipőből, pár másodperccel később pedig már egy elefántfej látszódott.
- Szia én Paul vagyok - mondta a cipőből kibújt állatka.
Hanna szemügyre vette őt, és elcsodálkozott. Paul feje úgy nézett ki, mint egy elefánt, a teste pedig mint egy teknős. A hátán egy zöld teknőt cipelt, a lábai pedig szürkén csillogtak a napfényben.
- Szia én Hanna vagyok - válaszolta kissé meglepődött arccal. Hisz te ugyanúgy nézel ki, mint én - fűzte hozzá dadogva.
- Tényleg mennyire hasonlítunk egymásra, és te itt élsz? - kérdezte Paul.
- Igen itt, csak én nem kis cipőben, hanem ebben a régi vázában - mondta Hanna. Tudom, hogy itt a ketrec mögött nem a legjobb, de meglátod, nagyon jó sorod lesz itt, az emberek örökbe fogadhatnak,
sőt elvihetnek a saját házukba is - tette hozzá.
Rengeteg éjszakát átbeszélgettek, sőt kipróbálták egymás lakhelyét is, hol Paul aludt a vázában, hol pedig Hanna a kis cipőben.
Nagyon jól érezték magukat itt.
Pontosan 3 nappal ezelőtt egy család látogatott az állatkertbe, elvitték Hanna-t és Paul-t a saját házukba. Saját bevallásuk szerint jól érzik ott magukat, sőt az összeköltözésen is gondolkodnak. |
Nevezek a történetíró versenyre, ezzel a történetemmel:
A KIRÁNDULÁS
November van. Már javában zajlanak az iskola napjai. Tanulás, dolgozat írás, számonkérés. A 8.-osok osztályfőnöke látta diákjain, hogy kezdenek kicsit fáradni, így arra gondolt, hogy valamelyik délután kimozdítja a gyerekeket az otthoni bajok és a tanulni való könyvek elől. Másnap a tanóráját egyből így kezdte:
- Gyerekek! - szólt hangosan a tanárnő. - Figyeljetek! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet kirándulni az osztályfőnöki óra keretein belül. Úgysem tudok rendet tartani köztetek ezeken az órákon.
- Fúúúha... Ezaz! Az tök jó lenne! - mondták örvendezve a diákok. Nagyon tetszett nekik az ötlet.
- De mikor lenne ez a kirándulás? - hangzott ki a nagy zsivalyból.
- Igen, szóval úgy gondoltam, hogy a pénteki osztályfőnöki órán mennénk - válaszolt a kérdésre a tanárnő.
- 45 perces kirándulás? Biztos ebben tanárnő?
- Nem dehogy, 45 perc alatt nem lehet csinálni semmit. Mondjuk 2-3 órás lenne. És így-mivel ez az osztályfőnöki óra keretein belül van-a következő 3 hét órái elmaradnának.
- Juhúú!! Éljen!! - harsogta az osztály.
- És hova mennénk? - szólt megint egy hang.
- Én a vidámparkra gondoltam.
- Fúú, az tök jó. Szuper!
- Akkor ez így jó?
- Igen! - zengték a diákok örömittasan.
Elérkezett a péntek. Már a 4. órán ültek a diákok és már alig várták, hogy végre kicsöngessenek és készülődhessenek az indulásra.
- CSÖRRRR... - szólt a csengő és a gyerekek, mintha az év utolsó napja lett volna felpattantak a helyükről, egy hatalmasat kiáltottak és nem törődve a bent még órát tartó tanárral, elkezdtek pakolni és kimentek az osztályból.
Az iskola előtt már várta a tanárnő "kis" osztályát, indulásra készen. A diákok megérkeztek, és miután megszámolta a tanárnő őket, elindultak a buszmegálló felé. Ott már várt rájuk egy különbusz, és a gyerekek gyorsan a buszra futottak.
A 45 perces út után a busz közvetlenül a vidámpark bejárata előtt rakta ki őket. A kapuk kinyíltak, s mint a mesékben, a diákok elé tárultak a vidámpark szebbnél szebb, trükkösebbnél trükkösebb "kis" csecsebecséi: flipper, dodzsem, körhinta, célbalövős és még sok más csoda dolog.
- Na mi van, mire vártok? Menjetek szórakozni!
- Jeeee... - kiáltották, s a kapu felé rohantak, de sajnos útjukat állta 2 hatalmas biztonsági őr.
- Héj, héj, héj, ácsi gyerekek! - mondta hangosan az egyik kétajtós szekrény. - Ide sajnos nem jöhettek be!
- De miért? Mindent kifizettünk, ami szükséges! - mondta kérdőre fogva a tanárnő.
- Túl sokan vagytok!
- MI?? - harsogták egyszerre a diákok kétségbeesetten.
- Úgy van, ahogy mondom. A csoportos kedvezmény 25 főre van csak, ti meg 30-an vagytok.
- Ugyan ne már!!
- De igen! Sajnos nem jöhettek be. Mégcsak azért sem, mert 15 éven aluliak vagytok. És 15 alattiak nem jöhetnek be!
- Ajjh ne már! - mondták szomorúan a gyerekek és arrébb álltak.
Kis idő múlva az egyik felsóhajtott.
- Ez így nem igazságos! Csak 1 év!
- Ez az! - mondta egy másik. - És milyen dolog az, hogy nem engednek be, mert 30-an vagyunk.
- Így van! Lázadjunk!!! - kiáltotta fel egy lány jó hangosan. - De hogyan?
- Figyeljetek, van egy ötletem! - mondta egy fiú és maga köré gyűjtötte osztálytársait. A fiú peidg csak beszélt és beszélt, társai pedig néha-néha felnevettek. Azzal az ötlettel álltak elő, hogy míg a tanárnő eltereli a biztonsági őrök figyelmét, addig ők beszaladnak a parkba, megkeresik az igazgatót és elmondják panaszaikat.
A tervet elkezdték, és szerencsére még a tanárnő is beleegyezett. Az elterelő hadművelet tökéletesen bevált! A gyerekek gyorsan berohantak a kapun, és szerencséjükre valamelyikőjük egyből észre is vette az igazgató szállását, és arra terelte társait. Berontottak az igazgatói szobába ordítozva:
- Hol van az igazság?
- Semmi értelme sincsen ennek az egésznek!
- Elégtételt!!!
Kiáltották össze-vissza ezeket a mondatokat, míg az igazgató rájuk nem förmedt.
- HÉÉÉJJ! Elég a zsivalyból!!! Hogy kerültök ti ide?
- Beszöktünk.
- Panaszt szeretnénk tenni!
- Beszöktetek? És mi ügyben szeretnétek panaszt tenni? - csodálkozott az igazgató a bátor gyerekek láttán.
- Az ügyben, hogy túl magas az alsó korhatár!
- Igen, semmi értelme nincsen annak, hogy csak 15 éven felüliek jöhetnek be. A vidámparkot leginkább a 15 éven aluliak használják!
- Igen, valóban igazatok lehet - mondta belátóan az igazgató.
- És még abban az ügyben is, hogy a csoportos belépő maximális létszáma nem elég magas.
- Igen, legtöbbször, mikor a gyerekek csoportosan jönnek, akkor egy osztály jön, és vannak olyan osztályok, aminek a létszáma nem 25.
- Így arra gondoltunk, hogy a maximális határt emeljék 35 főre.
- Ó igen, ebben is igazatok van - mondta mosolyogva az igazgató. - De tudjátok mit? Mivel ilyen bátrak voltatok és leleményesek ingyen jegyet adok nektek. És megesküszöm, hogy a házirenden is változtatok.
- Tényleg? KIRÁLY!!! - kiáltották örömmel telve a diákok. Majd elköszöntek, természetesen megköszönték az ajándékot és elrohantak, egyenesen a tanárnőjükhöz, és szóltak a sikeres akcióról is.
Az aznapi délutánjuk a 8. osztály tanulóinak remekül telt. Már attól mindenki fel volt dobva, hogy a tervük bevált, így másoknak is segítettek. A tanárnő pedig nagyon büszke volt diákjaira, hogy ilyen okosak és így kiállnak a jogaikért. |
Éjszakai kalandtúra!
Nyár közepe volt.Vakációó.Ez csak egyet jelenthetett:SZÓRAKOZÁS, MINDEN MENNYISÉGBEN!!
Anna és Panna úgy döntöttek, hogy elterveznek egy felejthetetlen túrát.
-Menjünk állatkertbe-mondta Anna.
-Neee máár.Vidámparkbaa..-válaszolt Panna.
-Óóó, muszáj mindig odamenni ahova te akarsz?Egyszer csináljuk azt amit én szeretnék.
-Talán igazad van-sóhajtozott Panna-De van egy jobb ötletem.Mi lenne ha mennénk állatkerbe és vidámparkba is, igy mindkettonk vágya teljesül.
-Háát, nem is tudom.Gondolod jó ötlet?
-Perszeee.Délután elmegyünk az állatkertbe, és este miénk a vidámpark.
-Legyen, benne vagyok.
Eltelt a délelott és a lányok elkészültek.Elmentek az állatkerbe, jót szorakoztak ott.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyie jól fog telni-mesélte vidám hangon Panna.-Na de ha már itt végeztünk menjünk át a vidámparkba.
-Okéé-Menjünk hát.
Átsétáltak a vidámparkba.Megvették az éjszakai belépot, és máris kezdodott a móka..
Mindent kipróbáltak és nagyon élvezték...Az este csak úgy elröppent.
Felültek a hullámvasútra, ahol csak úgy fordult velük a világ, aztán az óriáskerékre, ahol ámúlva nézték szeretett városuk fényeit, és azon töprengtek mi, minek a fénye.
Mikor leszálltak, elmentek üditőért és vattacukokért, tipikus vidámparki ételek.Kaja után, mentek felfedezőútra a vidámparkba.
Kiprúbálták a Barlangvasútat, ahol midenféle mesebeli szereplőkkel találkoztak.
-Ez igazán széép-újjongott Anna.
-Egyetértek, tényleg gyönyőrű.Áhh.-válaszolta Panna.
-Gyere menjünk próbáljuk ki a Break Dance-t is.
Elmentek.Itt 3 percig élvezhették a zene ritmusát, ahogyan pörögtek.Tetszett nekik.
Már kesőre járt.Éjjeli 12-öt mutatott az óra.Anna és Panna ásitoztak, de közös döntés alapján eldöntötték, hogy még kipróbálnak 1-2 dolgot.
Egyik a Hullámhajó volt, ahol a forgó és hintázó mozgás egyedi kombinációja, egy igazi tengeri utazás élményét biztosította számukra.
-Ez jó döntés volt.Tényleg mindha igazi hajón lettem volna.
Anna csak bolintott.
És hogy jól búcsúzzanak a éjjeli múlatságtól, elmentek Csodabringázni.
A körhintázás közben a pedálokat tekerve, akár 3 méter magasságig is emelkedtek.
Leszálltak.Egyikük sem volt vidám.Tudták, hogy mostmár hazakell menniük.
Kifele tartottak.Egyszercsak megpillantották.Egymásra néztek, és tudták, hogy mindketten ezt akarják.Dodgem-ezni mentek(Villanyautózni).
Jó móka volt, és az volt a méltó távozásukhoz.
Hazafele csöndbe mentek.Mindeketten elvoltak gondolkodva az eltelt órákról.Beérve a házba, leveltköztek és ágybabújtak..Reggel mindent elkell majd meséljenek a szüleiknek.
Délig fel sem keltek.Akkor kiálltak a szülők elé és mindketten ezt mondták:
-Ez óriási volt!! |
A vidámpark diszkrét bája
A Budapesti Vidámpark maga se tudja, mióta várja boldog-boldogtalan látogatóit. Négyezer magyar valutáért bárki megtekintheti ezt a kacsalábon forgó, műanyag csodát.
Itt minden bizonnyal biztonsági őrnek sem könnyű lenni. Alfréd, október 3-án, a már reggel nyolckor százméteres sorban álló embereket figyelte, kezében gumibotot szorongatott. Ki tudja, mikor lesz rá szükség?
Mancika és Pici Pannika vattacukrot eszegettek a bejárat előtt. Anyjuk rászólt, hogy görbüljenek össze, lévén 140 cm alatt kedvezményesen lehet belépni a parkba. A vattacukorból már nem volt sok, de arra épp elég volt, hogy kettejük kezét alaposan összekulimászolja.
- Anya, mikot jutunk már be?- rázta meg anyja krémfehér ruhájának szélét Pici Pannika.
- Nem veszed le a kezed? A selyemruhát tiszta ragacs... Ne aggódj, kis drágám, mindjárt bejutunk- duruzsolt az anyjuk, miután a mögöttük álló nyolcvanméteres sor meghökkenten nézett rá.
Ez nem volt egyszerű. Már fél tíz felé járt, mikor végre bejuthattak. Pici Pannika és Mancika elfogultan ordítottak a kukacvasút, a mesehajó, és egyéb gyermeteg időtöltések láttán. Anyjuk nem győzte megfékezni őket. Inkább odaállt a tükör elé, és a szeme sarkából észrevette a magányosan álló Alfrédot. Gyorsan megigazította a haját, és arrafelé settenkedett.
- Nehéz munka...-szólt oda Alfrédnak, pár méteres távolságból.- Nem az?
- Nem tudom- nyilatkozta Alfréd.
- Ide csak jó izmos embereket vesznek fel...- az anyuka szeme megszállottan csillogott, mikor Alfréd izmos karjaira nézett. - Mondja, maga egyedülálló?
- Az vagyok...
Ekkor megszólalt a hangosbemondó.
- Pici Pannika és Mancika anyjukat keresik... A kukacvasútnál... Két elveszett gyerek anyját keresi a...
- Te jó ég- hűlt el az anyjuk. Gyorsan odasietett. Mancika és Pici Pannika azonban már eltűnt.
Az anya összeesett, és zokogott. A földre vetette magát fájdalmában, úgy sírt, csak sírt...
Alfréd állt meg fölötte.
- Esetleg ne adjak egy zsebkendőt? |
Álommanók a Vidámparkban
Szép napra virradt a Budapesti Vidámpark. Látogatók sora állt a bejárati kapunál. Vera és Laci faggaták apjukat, milyen lesz. Még sosem voltak Vidámparkban.
- A vidámparkban lesz óriáskerék, ami nagyon magasra visz fel. Lesz hullámvasút, ami gyorsan megy, és egyszer átfordul. Arra még nem ülünk rá!
- Miért nem? - kíváncsiskodott a kis Vera.
- Azért, mert veszélyes. Meg rosszullesztek.
Végül rájuk került a sor. Apa jegyet vett.
A Vidámparkban ezer meg ezer játék volt. A gyerekek berohantak a Tükörterembe. Laci óvatosan tapogatott, viszont mire Vera kiért, legalább 6 tükörnek ütközött neki. Kerestek egy kis hullámvasutat, amire felülhetnek. A gyerekek végül ráültek a Kukac-hullámvasútra. Amennyit azon mentek! Nem győzték számolni. Végül ötöt ütött az óra.
- Haza kell mennünk! - sóhajtott Apa.
- Nee! Nee! - szomorkodtak a gyerekek.
- Muszáj. Nem érünk haza.
A kijárat felé meglátták az Elvarázsolt Kastélyt.
- Na jó. Ide bemegyünk!
A gyerekek boldogak voltak. A kijáratnál Laci felé repkedtek a lepkék. Manó lett belőlük. Porral szórták be, és Laci hanyattesett. A kisfiú felébredt az álmából. A hullámvasúton ült. Apa ébresztgette:
- Laci, haza kell mennünk!
- Nézzük meg az elvarázsolt kastélyt! A manók ránk várnak!
- Nincs ott manó, hiszékeny vagy! - csúfolta Verácska.
- De van! Fogadjunk!
- Jó! 200 Forint!
A kastély végén vártak a manók:
- Laci, eljöttél? Velünk álmodtál?
- Igen!
Vera és Apa nem hittek a szemüknek. Azt hitték, Laci csak el akarja őket csalni, hogy mehessenek még oda is. De nem. Hát igen, ha igazán hiszünk bennük, az álmok valóra válhatnak, akármilyen furcsák is. Erre példa ez a kis történet, ami bár hihetetlen, de lehetséges!
Ez lenne a történetem! |
Semmi olyan ételt nem ehet ami K betűvel kezdődik..bocsi hogy ilyen sokat elirtam.:( |
A fókakas
A fókakas egy száraz,és egyben vízben élő állat.Színe fehér-szürke.Taraja lelóg,kettéáll,és nagyon halvány rózsaszín.
Az anya egyszerre 3 fókakast szül a világra.Bár már olyan is történt Ausztráliában,hogy egy fókakas egyszerre 12 kis fókakasnak lett az anyukája.
A fókakas 10 hónapos korára eléri az 1 m hosszúságot.5-6 éves korukban akár már 0ásfél méterre is nőhet ez a
rendkivűl inteligens állat.Szülőhazája Ázsia.
A fókakas halat,kukoricát,és leveleket eszik.Ha esetleg találkoztok egy fókakassal,ne adjatok neki
semmi olyan zöldséget,gyümölcsöt,egyszóval ételt,ami K betüvel kezdődik.Ezektől az ételektől felpuffad az arca,a puffadás lemegy a torkába,nem kap levegőt,és kimúl.. |
Sziasztok!
Bocsánat , hogy ide írok de FONTOS!!
Küldjetek el egy billentyűrajzot amin egy bicikli szerepeljen.
Aston [ 285558 ] tevének levélben küldjétek.
A legjobbat megjutalmazom ezzel , azaz Aston tevével.
A többit , akik jók szavazásról gondoskodom.
Kérlek,segíts! |
Az állatkert lakói
- Jaj, ne! Itt van a takarító, ez rosszat jelent: jönnek az emberek... - jelenti ki szomorúan Miki, az egér. Minden állat így érez. A ló, a szamár, a majom, a papagáj, a halak, a tigris. és a többiek.
Jön egy újabb unalmas nap, tele emberrel, tömeggel, és hangoskodással.
Csakhogy Lillának valami rossz lrzése olt, de nem tudta, hogy mi. Mindenkivel megosztotta ezt, de senki sem tudta, hogy mi lehet a baja, hiszen mi lehet? Aztán mindenki arra a következtetésre jutott, hogy Biztos az a baja, hogy mindjárt itt vannak a gyerekek, és megint elkezd fájni a feje, mint tegnap.
De nemsokára már a többi tehén és állat kezdett hinni Lillának abban, hogy valami nem stimmel, de még senki sem sejtette, hogy mi. Csak azt, hogy valami történni fog.
És igen, történt valami – azaz épp, hogy nem… Ugyanis, mikor a takarító elment, nem jött ember. Nem nagyon értették, hiszen nem volt semmi. Még az állatkert legokosabb állatai, a baglyok sem tudtak semmit, hiszen megnézték a naptárjukat, és ott semmi ünnep nem szerepelt.
Késő délután aztán jöttek az autók és az emberek. Hirtelen az összes állat megnyugodott, hogy jön végre a tömeg, és a kiabálás. Csakhogy az emberek nem csodálták meg őket, és nem nevettek. Hanem ketreceket hoztak, és a megrémült állatokat beterelték a dobozokba. A fél állatkertet elvitték, a másik feléért pedig másnap reggel jöttek.
Az állatkert kiürült, csönd lett.
Az állatokat átszállították egy nagy terembe, ahol néhány napig a ketrecekben voltak. Mindenki sírt, és szomorkodott, mert már tudták, hogy mi fog jönni: elszakítják egymástól, és átviszik egy másik állatkertbe, az előző otthonukat pedig szétrombolják, és a helyére más nagy épületeket építenek. Szinte mindegyik átélte már ezt.
Két nap után az állatokat a ketrecükkel együtt betették a teherautókba, és átszállították az állatkerthez hasonlító helyhez, csak épp kisebb volt és nem volt benne járda. Hetekig ott voltak, és kérdezgettek egymástól mindenfélét, amire mindig az volt a válasz, hogy „nem tudom”.
- Mi történt?
- Hol vagyunk?
- Ez a kis hely lesz az új otthonunk?
Ez hetekig így ment, aztán újból jöttek azok az emberek, és megint átszállították őket ugyanabba a helyre, ahol hetekkel ezelőtt voltak.
Néhány nap után újból jöttek a munkások, és megint autóztak.
Egy új állatkertbe értek, ahol minden új volt, és mindenhol festékszag volt. Nem értették, hogy mi volt ez az egész, mert még mindig együtt voltak, csak épp egy új állatkertben.
Rá egy nappal máris jött a tömeg, zsivaj, nevetés, hangoskodás. Ez – mindenki meglepetésére – nagyon megnyugtató volt, de még mindig nem értették ezt az egészet: mi is történt valójában?
Néhány állat egy kicsit értette, mit mondanak az emberek:
- Nahát, de szép lett! Soha nem hittem volna, hogy abból a lepukkant régi állatkertből másfél hónap alatt fel tudják újítani ilyen szépre és színesre!
És már mindenki értette: elvitték őket másfél hónapig, hogy szép legyen az otthonuk.
Schokolade (258061) |
Az állatok versenye
Volt egyszer egy állatkert, teli emlősökkel és madarakkal. A macska állandóan azt mondogatta, hogy ő a leghasznosabb állat.
- Álljunk csak meg! - lett egyszer elege az oroszlánnak.
- Mért volnál te a leghasznosabb?
- Azért, mert engem szeretnek legjobban a gyerekek, folyton engem simogatnak! - válaszolt nagy kevélyen a cica.
- Engem is dédelgetnek! - vágott vissza a kutya.
- Rendezzünk versenyt - javasolta a tyúk -, hogy megtudjuk, ki a leghasznosabb, és az lesz a vezér.
- Legalább meglátjátok majd, hogy tévedtek! - így a macska.
- Hogy döntsük el? - érdeklődött az kutya.
- Holnap jelentkezik az, aki hasznosnak tartja magát, és a többi megszavazza!
Este volt, ezért nyugovóra tértek. Másnap négyen akartak vezérek lenni: a sas, a tyúk, az oroszlán, és persze a macska. Nyolcvan állat maradt szavazni. A szavazóeszköz a fa volt. A négy különböző állatnak megfelelően négy különböző hosszúságú ágat lehetett bedobni egy üreges farönkbe. Naplementekor a bagoly eredményt hirdetett.
- Húsz szavazatot kapott a sas - olvasta a papírként szolgáló fakéregről -, a tyúk, az oroszlán és a macska is - fejezte be a madarak bölcse.
- De akkor ki lesz a vezér? - értetlenkedtek az állatok.
- Egyszerű. A kisebb madarak vezére a tyúk, a nagyobbaké a sas, a nagy emlősöké az oroszlán, a kicsiké pedig a macska - jelentette be a bagoly. Így azóta is békében élnek.
ui.:ez egy mese |
Ez egy kis mese némi tanmese beütéssel és mondanivalóval.
*Lió, Leon és Kira az oroszlánok nevei. A Lió és Leon a leo=oroszlán szóból vannak, a Kira pedig a királyból. (Mert az oroszlán az állatok királya.)
Szabadnak született
- Nagy hír! Nagy hír! - rikoltozta a papagáj, miközben körberepülte a madárházat, majd letelepedett a tó szigetén egy sziklára.
- Mi az? - kapta fel a fejét a galamb.
- Halljuk! - tülekedett a kacsák, hogy jobban halljanak.
- Történt valami érdekes? - vetette fel fejét méltóságosan a hattyú.
- Lió* terhes! - jelentette be a papagáj.
- Jaj, ne! A kis oroszlánok mindig fel akarnak minket falni! - ijedeztek a gyöngytyúkok.
- Ugyan már, hiszen másik ketrecben laknak! - csitította őket a liba, aki közel sem olyan buta, mint azt sokan gondolják.
- De akkor is félelmetes - felelte a páva.
- Gólya néni, hogy tudsz elmenni értük? - kérdezte elgondolkodva a társaság legifjabb tagja, a kíváncsi bagolyfióka, aki - bár éjszakai madár volt - felkelt, hogy meghallgathassa a nagy hírt.
- Hányszor mondjam még, hogy nem én hozom a kisállatokat? - fakadt ki a gólya, és sértődötten elvonult.
- Tudod, mi madarak, tojásból kelünk ki, a szomszéd ketrecben lakó nagymacskák viszont szülnek - oktatta az anyja.
- Mi az, hogy szülni?
- Majd meglátod, ha eljön az ideje. Még úgy is kicsi vagy hozzá. Most viszont sipirc aludni, mert éjjel nem fogsz tudni repkedni! - váltott szigorúbb hangnemre a bagolyasszonyka, és a fészek felé terelgette csemetéjét.
- Jó éjszakát! - csipogta az álmosan, majd engedelmesen bebújt a fészekbe és mély álomba merült. A madarak pedig folytatták korábbi - a papagáj berobbanása előtti - tevékenységüket: ki-ki a tollászkodást, fél fábon álldogálást, fürdést, vagy éppen a betévedt lepkék kergetését.
- Micsoda zajos társaság! - sóhajtotta Lió, aki az árnyékban heverészett, de szerencsétlenségére ketrecüknek ezen az oldalán a madárház foglalt helyet.
- Elcsitítom őket! - határozott Leon*, és elbődült, mire a szomszédok riadtan röppentek a ketrecük túlsó végébe, és sértődötten néztek az állatok királyára.
- Ennyire azért nem zavartak - jegyezte meg a nőstény oroszlán, majd a beállt csöndben végre álomba merülhetett.
- Nem tud tőlük aludni, de azért nem zavarják... látszik, hogy fogságban született, mert egy szabad oroszlán nem törődik így holmi madarakkal! - morgott a hím, de azért szeretettel nézett egyenletesen szuszogó párjára, s annak pocakjára, mely már határozottan gömbölyödött. Bár még nem beszéltek róla, Leon remélte, hogy fiuk lesz, és Kirának* akarta elnevezni, a saját édesapjáról, aki még szabad volt. Ő maga is a szavannán született, de még kölyökkorában vadászok ölték meg a szüleit, így került az állatkertbe. Eleinte kezelhetetlenül vad volt, gyűlölt minden embert, többször is megtámadta a gondozóját. Csak akkor lett nyugodtabb, mikor Lióval egy ketrecbe kerültek. Bár tudta, hogy jobb dolga van itt, mindig is visszavágyott. Hiányzott neki a szabadság, és irritálták a bámészkodó gyerekek, akik folyton rá mutogattak. Gyakran elbújt előlük, vagy hangjával ijesztette el őket. Bömbölése mindig megtette a hatást: csodálatot vagy félelmet keltett, így tette elviselhetővé Leon életét.
*Később*
Lió a ketrec szélén mászkált, és figyelte az embereket. Számára természetes volt, hogy ott vannak a rács túloldalán. Élvezte a rá irányuló figyelmet, így hát dorombolt, amivel még jobban megszerettette magát, és mindenféle finom falatot kapott érte. Akkor is épp egy gyerekcsoport csodálta, mikor érezte, hogy itt az idő, kölyke meg fog születni. Még elvette az utolsó falatot, dorombolásával megköszönte, majd elindult a ketrec belseje felé, hogy az árnyékban elkészített vackon szülje meg első gyermekét. Bár édesanyja elmondta még kiskorában, hogy fájdalmas dolog, nem gondolta volna, hogy ennyire. Több órán át vajúdott, de tudta, hogy ez egy valóságos csoda. Ennek tudata, és az, hogy Leon végig mellette volt, segítette át a nehézségeken.
- Kislány - jelentette ki végül párja, rosszul titkolt csalódottsággal.
- Ugye, nem nagy baj? - kérdezte aggódva.
- Fiút reméltem - vallotta be az állatok királya.
- Majd legközelebb - mosolygott Lió, miközben az apróság botorkálva megtalálta az életet adó anyatejet. - Nézd, milyen aranyos!
- Aranyos, de nem fenséges - jött a válasz. A nőstény nem felelt, túlságosan is lekötötte kicsinye, Leon pedig elnézte őket, s érezte, hogy nincs igaza.Hamarosan a csöppség álomba merült, s ő rászánta magát, hogy bevallja tévedését.
- Ő az állatok királynője. Aranyos és fenséges, pont olyan, mint te. - Azt már csak magában tette hozzá, hogy ő sem fog szabadságra vágyni.
- Látod - mosolygott az újdonsült édesanya. - Mi legyen a neve?
- Kira - csúszott ki Leon száján. Vissza akarta szívni, hiszen Kira szabad volt - de érezte, hogy lánya boldog lesz, s az is egyfajta szabadság. Így hát szó nélkül családja mellé heveredett, és minden eddiginél boldogabbnak érezte magát - s ezzel újra megtalálta a rég vágyott szabadságot. |
A marosvásárhelyi állatkert!
Úgy gondoltam, hogy ma leirom, hogy néz ki nálunk az állatkert.Nem valami extra, de én szeretem.
Az állatkert az erdoben található, ezért inkább kocsival szoktunk menni, de ha jó kedvünk van, akkor a barátaimmal felsétálunk addig.
Sok érdekesség rejtozik az erdobe..kellemes hely.
Egy úra séta után , felértünk a Somosteto-re, ahol az állatkert található.Csodaszép a hely, látni a várost, gyerekeket játszani, örvendezni.Mi is csatlakozunk a jókedvhez, a mosoly megjelenik az arcunkon.
Nem sietünk, leülünk egy padra, és csak figyelünk.Figyeljük a boldog embereket, és azokat a gyerekeket akik lélegzetelállitva várják Thomas vonatot, hogy mehessenek vele egy kört azt erdobe, ezzel is felfedezve a tájat.
Közösen úgy döntünk, hogy mi is csatlakozunk.A vonatós túra félórát tart, ezután az állatkert bejáratához sietünk.Befizetjük a belépo árát és máris megyünk tovább.
A bejáratnál máris állatok társaságába csöppenünk.Ott vannak a kengurúk, akik épp esznek.Továbbállunk, majd késöbb visszetérünk hozza.
Ezek után, a majmokhoz jutunk.Nagyon örvendenek, mert látogatoik vannak, és egy kis csemegét is kapnak tolünk...pattogatottkukoicáát.
Bemegyünk az epületbe, ahol van a többi majom..Az épület közepén egy óriás banán-fa található, amelyen természetesen gyümölcs is van.
A következo épületben a csodálatos szinekben pompázó halak, madarak, legtöbb papagály, de vannak sasok, héják is, és a számomra utálatos kigyók és krokodilok vannak.Pfúúúj.
Innen hamar távoztunk, egyikünk sem kedveli oket.
A következo helyre egy sétány vezet, és eljutunk a pajtákhoz.Ebbol már sejthetitek, hogy a lóvakhoz jutottunk.Kedves állatok számomra, és persze ott vannak a pónik is.Néhány háziállatot is látunk, kecskét, szamarat, bikát...
Eljutunk a nyuszikhoz is, számomra a kedvenceim.(L)..megsimogatjuk oket és megyünk a vadállatokhoz.
Az állatkert formája körkörös, ezért az oroszlánok, tigrisek középen vannak elhelyezve.A kisoroszlán, gondozójával kivan engedve a ketrecbol.Lefotozzuk, simogatjuk.
Tudom nem nagy az állatkert,és máris a bejárathoz értünk, ahol mostmár nyugisan figyelhetjük a kengurúkat, meg ozikéket.
Sok apró állat is van, amit fennebb nem emlitettem, igyhát most sor kerül arra is: borz,kutyamenhely,és van egy csodás tó, ahol régen hattyúk voltak, napjainkban már sajnos nincs.
ééés most egy kis érdekesség:
-1960-ban alapították. Nyitáskor csak tíz állat élt a állatkertben: 3 farkas, 2 medve,2 vaddisznó, 2 fácán és egy oz. Ma már öt részre tagolódik: emlosök, ragadozók, növényevok, madarak és trópusi kisállatok.
-Több mint 500 állat található benne, amelyek 120 fajból származnak
ennyi az én állatkerti történetem.remélem tetszett.
|
A csigalamb egy különleges állatfaj. Tevékországában találtak rá az első példányra, a TeveClubbon. Ez az állat rovarevő, s a csőrével szedegeti föl a bogarakat. Mozgása különleges, váladékot spriccel a földre, s egy lábával azon „korcsolyázik” vagy éppen magas az égen repül! Nagyon ritka állatfaj, mert a nőstény egész életében egyetlen egy tojást rakhat. A tojása meszes héjú, ám nagyon könnyen törik, ez a másik ok, s ráadásul 2 és fél évig van a tojásban. Körübelül egy méter magas, s megérzi, hogy merre van víz, ez a késsége nagyon megkönnyíti életét, a sivatagokban. Sivatagok dűnéibe fúrja be magát, vagy fák törzseibe, vagy lombkoronájában lakik. Ami még érdekes, hogy a váladéka begyógyít minden sebet! Tevék hűséges barátja!
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés