Új bejegyzés Frissítés

2010.02.20. 14:22 Fancs.

Tevém neve: Rókagomba. Tavaszköszöntő Lassan már vége a télnek,de még mindig hideget érzékelnek receptoraim.Szeretem a telet,hiszen ha jobban belegondolunk,ez minden gyermek álma:a gyönyörű,sziporkázó fehérség látványa,az a bizonyos tájkép,melyet ha megpillantunk elolvad vajszívünk,és a móka,amikor mindenki szánkózhat korcsolyázhat.Ez kell énnekem!Hóemberépítés,hógolyó csata...Rendkívül hívogató minden élmény.De eljött a tavasz ideje,hisz ki ne szeretné látni,ahogyan végre elolvad a hó,ragyog az égen a nap,és kellemes meleget áraszt,miközben rügyeznek a fák,nyílnak a gyönyörű virágok...Én magam is erre az élményre vágyok.Ez a történet nem valami mese,holmi játék:ez itt maga az érzelem,a szeretet,a megvilágosodás.Ideje búcsúzni a téltől,hiszen eljön a tavasz:ami minden ember szívébe elülteti a béke magvát.

2010.02.17. 19:47 Bellababa13

A sárkánymókus.. Hol volt hol nem volt volt egyszer egy lány sárkány és egy fiú mókus. Amikor elsőnek meglátták egymást már akkor tudták hogy ez szerelem. Egy héttel később össze házasodtak és született egy kis fiuk akinek a neve : Sárkánymókus lett. Ez az édes kis állat félig sárkány-félig mókus volt. A kinézete olyan mintha egy kis mókus lenne csak nincs bundája hanem zöld és pikkelyes. Tüzet okád és makkot eszik ez a fura teremtmény. Ez egy ősi faj már régen kihalt de a tudósok rá jöttek hogy így született meg például a : Sündisznó a teknősbéka vagy a darázspók és még számos állat a világon. De a sárkánymókus nem akármilyen állat. Tud írni olvasni sőt beszélni is. Készítettünk vele egy interjút: Szia Sárkánymókus mi az RTL klubtól jöttünk mondanál pár szót? - Hello Igen persze! - Szoktál kapni rajongói leveleket? - Húúh rengeteget.. - A rajongók miket szoktak kérdezni ha nem titok? - Nem nem titok például olyanokat hogy egy Sárkánymókus hogy tudhat beszélni? Úgy hogy az apukán tudta az ABC első felét az anyukám pedig a második felét és én pedig mind kettőt ezért beszélni is tudok természetesen! =) - Ez vicces! A magán életedről is mondanál pár szót? - A magán életemről csak annyit hogy nincs barátnőm. - Köszönjük hogy nyilatkoztál az RTL klubnak! Az interjút tudósította : Bellababa13 Köszönöm hogy elolvastad hát nem lett a legjobb de azért nekem tetszik!:)

2010.02.17. 17:11 Sungirl^^

A sárkánymókus   A sárkánymókus egy réges-régen kihalt sárkány és a közönséges erdei mókus leszármazottja. Neves kutatók a mai napig nem tudják megmondani, hogy hogyan kerülhetett össze ez a két egymástól teljesen eltérő állat. Mindenesetre ez a furcsa lény mindkét állat tulajdonságaival rendelkezik. Fára mászik, de amíg felér, annyira liheg, hogy a fa égni kezd, és lepottyan róla. A számára ellenszenves állatokat repülés közben mogyoróval dobálja az erdőlakók nem kis megrökönyödésére. Nagyon egészségesen étkezik, a mogyorót mindig megpirítja fogyasztás előtt. Sajnos nagyon kevés egyed él a világon, ezért veszélyeztetett faj, viszont a Tevékeny Tevék Állatkertjébe sikerült egy nőstényt és egy hímet telepíteni. Nagyon jól érzi magát a többi állat között, már ketrecben kell tartani, mert ha valamivel összetűzésbe kerül, abból perceken belül csak por és hamu marad.

2010.02.17. 14:49 .Csika°

A sárkánymókus  (Részlet a Fucsa állatok című magazin 5. oldaláról) (plusz az én gondolataim zárójelben )   A sárkánymókus félig múkus félig sárkány, Kihalófélben levő, nagyon erősen beszélyeztetett állatfaj. Csak Ázsia egyes részein élnek páran, összesen 200-at tartanak számon. (Húú, hát nem valami sok, sajna, még bálnákból is több van..ne haljanak már ki!) A sárkánymókus különleges tulajdonsággal rendelkezik. Vöröses színe van, de megbúvik rajta néhány sötét folt, barna rozsdák a hátán, sötétzöld pöttyök eldugva a hasán. (Na, ezt megnézném! :D) Nem nagyon nagy állat, csupán 70 centi körül van, de annál veszélyesebb! Mindenevő, szereti a magvakat, de nem veti meg az apróbb állatokat, akár egy egeret is felfal! Egyed kutatások szerint már annál nagyobb élőlényeket is fogyasztottak. (Wááóóó, nem gondolnám róla hogy ilyen félelmetes! Pedig olyan kis cukinak tűnik. Írok is a szerkesztőségnek, hogy rakjanak be róla még képeket a következő számba!) Családokban élnek, de nehéz ezt észrevenni. Igazából csak az odvukban gyűlnek össze, ott vannak együtt, de zsákmányukat egyedül szerzik be. (Mintha az én családomat látnám bennük. Egész nap külön, majd este otthon találkozunk..) Esetleg riasztják egymást, ha veszély leselkedik rájuk, de akkor könnyen elbánnak még egy nagytestű ragadozóval is. Mivel félig sárkányok mérgük is van. Emberre nem veszélyes. (hm, komolyan? Akkor szólok anyunak, hogy karácsonyra kérek egyet, engem úgyse bánt.. talán beidomítom..) A sárkánymókus.... (Na ennyit másoltam ki az újságból!! :D) Figyelem! Az alábbi újság kitaláció az egész saját írás! :D Sárkánymóóókus(L)

2010.02.17. 12:31 Mikkentyű 125399

A sárkánymókus azon különleges fajok egyike, amelyek több millió éve kihaltnak hitt állatok kicsiny csoportjához tartozik. A TTK állatkertjébe sikerült néhányat beszerezni. Mókus mivolta végett szereti a mogyorót, ám ha állatkerti látogató vagy, semmiképp ne légy hercegnő, mert nemrég szoktattuk le arról, hogy belekóstoljon az emberhúsba. Sajnos a sárkányi énje az erősebb. Kutatások igazlják, hogy élőhelye a Mammutfenyő tetején található, mérete miatt csak itt fér el kényelmesen, ám időnként előfordulhat barlangokban is. Szeret repülni, távoli rokona a repülő mókusnak, bár ez a rokoni szál nincs ápolva. Ha húst enne, azt előtte - szájából lángcsóvát lövellve - megsüti, tehát intelligenciája is elég fejlett. Télire szívesen raktároz élelmet, ám téli álmot nem alszik, csak szendereg kicsit.

2010.02.14. 18:20 .Csika°

Valentin-nap egy gondolattal (sajnos) A Valentin-nap számomra nem jelent sok mindent. Sajnos. Évközben tetszenek fiúk, vannak akik kicsit, vannak akiért odáig vagyok. Jelenleg nincs kiszemeltem. Sajnos. Mit is szólnának anyámék? El tudom képzelni  mi lenne. Sajnos. De tegyük fel, elképzelek egy illetőt, egy helyes srácot, aki rám vár, mily' jó is lenne. Haj, szem, alak, de főleg a belső érzései - tökéletesek. Álmodozni szabad, úgy tudom. Most boldogtalan vagyok. Oka hossző történet. Annyit mondanék, elvesztek lassan mindenkit, vagy már el is vesztettem. Egyetlen ember maradt, a barátnőm, aki megvan nekem. A többi barátnőm átalakult, becsaptak, mindegy. Ez történt. Sajnos. Rosszul vagyok. Főleg ma. Egyre rosszabbul. Jó lenne egy fiú, akit ha meglátok, elolvadok. De nincs ilyen. Sajnos. Akit ha meglátok, vadul elkezd kalimpálni a szívem. Aki egy szerelmes levéllel kedveskedne a mai nap. Aki édesen rám mosolyogna, akivel suli után találkoznék, aki meg hívna egy pohár üdítőre... álom, jó is lenne. Miért van ez? Nem tudom. Majd jövőre. Remélem akkor lesz valaki(m)! Most nem. Sajnos.

2010.02.14. 15:26 Bellababa13

Egy románc kialakulása 1. Rész       A nevem Kitti, egy átlagos lány vagyok a sok közül 13 éves és szörnyen szerelmes. A srác, akivel álmodom, észre sem vesz. Amikor elsétál mellettem, az illatától úgy érzem, hogy mindjárt elájulok. Furcsa egy érzés mondhatom. A barátnője nagyon szerencsés. Tudom hogy Dávid fülig szerelmes belé. De a lány Gréta, rá sem hederít, mindig csak a barátnőivel lóg. Néha amikor egy pillantást vetek Dávid arcára, látom a csalódást. Furcsa hogy még mindig szereti. Úgy 2-3 napja vártam a fél 4-es buszjáratot, ami szokás szerint késett. Hirtelen azt éreztem, hogy át kell szaladnom a túloldalra, a könyvtárba. Amikor át mentem láttam Grétát egy sráccal, a lépcsőn sétáltak le kézen fogva. Gyorsan elrejtőztem egy parkoló autó mögé. Amikor leértek körülnéztek, hogy van-e itt valaki. Engem nem láttak ezért elkezdtek csókolózni. Amikor már nem tudtam tovább térdelni a sok apró kavicson, felálltam és megszólítottam Grétát. Héj Gréta! - Hmm? Te ki vagy?- Mondta! - Én Kitti vagyok! - És honnan tudod a nevem? -A te nevedet ki nem tudja? Te vagy az a lány, aki szórakozik Dáviddal! - És? Van hozzá Valami közöd?- Kérdezte. - Igen Van! - Halljuk! - Dávid az én. -A te kicsodád, talán a barátod? - Nem! - Hát akkor meg? -Ő a szerelemem! - Hahaha. Hol élsz te, azt hiszed, ő szeret egy ilyen "kis"lányt? - Nem!- Válaszoltam! - Erről ennyit Kitti szerintem jobban jársz, ha most elmész, de ha azt szeretnéd, hogy az egész suli meg tudja, hogy szereted, Dávidot akkor maradj csak! - Nem! Már megyek is! - Jobban jársz! - Sziasztok! - Szia! Az volt az első kérdés, amit feltettem magamnak, hogy szoljak-e erről az esetről Dávidnak? De hisz nem is ismerem. Hinne nekem egyáltalán? Áh, nem hiszem! Inkább kimaradok ebből az egészből. Másnap az iskolában, 4 ember kérdezte tőlem hogy: - Komolyan tetszik Dávid? - Erre nem válaszolnék. Ha lehet! - Na, mond el léci!- Mondták! - Rendben! Igen tetszik Dávid!- Kiabáltam hangosan és idegesen! Mindenki engem nézett. Még Dávid is! Nem tudtam, hogy mit szóljak ezután. Nem is kellett szólnom, mert becsöngettek. Az unalmas matematika órán kaptam egy levelet, amiben az állt: - Hello! Szerintem te is nagyon szép vagy! - Ezt írtam vissza: Köszönöm szépen! De te ki vagy? - Dávid vagyok! - Így tartott a beszélgetés egészen óra végéig. Kicsöngettek. Dávid érdekesen nézett rám, és én is visszanéztem rá.  (A következő részben megtudhatjátok, hogy mi lesz Kitti és Dávid közt)                                                                         Egy Románc kialakulása 2. Rész Egy szép őszi napra virradt. Csörög az óra és kelek én is mivel suli van. Már két napja hogy nem beszéltünk Dáviddal. Azt hiszem, hogy ő nem szeret pedig a levélben nagyon úgy tűnt! De ha talán még is szeret, vagy csak tetszem neki. Miért nem szól hozzám? Vajon fél? Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy ha ma nem mer oda jönni hozzám az iskolában, akkor én megyek oda hozzá. Jaj, mindjárt elkések! Szia, anyu! - Szerbusz, kicsim! Mikor jössz? - Hát órák után itthon vagyok! - Rendben. A zsebkendőd, eltetted? - Igen anya ne aggódj! - Oké. - Puszi majd jövök! - Puszi vigyázz az úton! - Vigyázok! Ahogy kiléptem az ajtón egy hatalmasat estem apa bakancsában, ami óriási és nagyon büdös! Anya azonnal szalad ki! - Jól vagy kicsim? - Persze! Semmi bajom! Már rohanok is, szia! (Kiabáltam messziről vissza.) - Szia! (- Mondta kevésbé hallhatóan!) Az úton összefutottam, egy régi baráttal, Vikivel. Viki te vagy az? (Kérdeztem.) - Igen! (Mondta.) Kitti? - Aha! De rég láttalak! Mi járatban vagy itt? - Hát, azaz igazság hogy hozzád jöttem! (- Mondta szomorúan) - Mi történt? (Kérdeztem érdeklődve) - Az, történt, hogy a mama. . . - A mama mi? Mond már! - Meghalt! (- Mondta könnyeket hullajtva!) - Hogy? (Kérdeztem iszonyatosan megrémülve) - Jól hallottad! - Ne! (Zokogva kiabáltam!) - De! (Mondta és a vállamra borult) - És a szüleid hol vannak? (Kérdeztem) - A temetésen! - És te? Hogy-hogy nem mentél? - Nem akartam így látni a mamát! - Értem! - Nálatok aludhatnék ma? - Persze öröm látni téged! - Köszönöm! - Ez csak természetes! Eljössz, velem a suliba? Mindjárt elkések! - Igen! Jaj, ne haragudj, hogy feltartottalak! - Nem! Nem ne értsd félre! Nem haragszom! - Na, siessünk! - Futás! Megjöttünk Viki azt mondta, hogy ő inkább haza menne anyához. El is ment. Én pedig éppen hogy beléptem a biológia terem ajtaján, percre pontosan becsöngettek! Az órán megint kaptam egy névtelen levelet sejtettem, hogy kitől lehet. A levélben ez állt: Szia! Találkozzunk első szünetben a sportcsarnok előtt! Benne vagy? - Szia! Persze! De ki vagy? (Kérdeztem mintha nem tudnám) - Majd a csarnoknál meglátod „Szerelmem”. - Ebből már egy értelműen tudtam, hogy Dávid az! Megszólalt a csengő! Izgulva siettem a csarnokhoz, hogy előbb érjek oda, mint ő. Hirtelen ajtó csapódás hallatszik! Oda pillantok. Látom az új srácot, Bencét! Nagyon meglepődtem! - Na, szia! Mi ez a megrémült arc? (- Kérdezte kedvesen) - He - Hello! Se – Semmi! Csak egy kicsit meglepődtem! - Miért? (- Kérdezte furcsa arcot vágva) - Mert azt hittem, hogy mástól kaptam a levelet! - Szóval szerinted én nem vagyok helyes? - Nem! Ezt egy szóval sem mondtam! (Szóltam mentegetőzve) - Akkor jó! Nem haragszol meg, ha most csinálok valamit? - Hát! Attól függ, hogy mit akarsz csinálni! (Néztem rá boci szemekkel) - Kíváncsi vagy? - Igen! - Akkor hunyd le a szemed! - (Lehunytam a szemem és megcsókolt, végig Dávid járt az eszemben aztán kitört belőlem egy adrenalin löket és ellöktem magamtól!) - Mi az? (Kérdezte idegesen) - Én nem akarom! (Válaszoltam bizonytalanul) - Én viszont igen! - (Közel hajolt és a falhoz szorított!) - Állj elég! (Mondtam ellenkezve, de nem hagyta abba! A háttérből egy magabiztos hang ide kiáltott! ) - Bence! Hagyd békén! (- Szólt, de az arcát nem láttam) - Miért? Ki vagy te? - Azt mondtam, hogy engedd el a lányt! - Rendben! Menny! (- Mondta Bence) - Na azért! (- Mondta az ismeretlen) - Ki vagy? (Szóltam hozzá csodálkozva) - Én Dávid vagyok! Gyere mennyünk! - Oké. Közben arra gondoltam, hogy mit tehetett volna velem az a mocsok Bence! De Dávid pont jókor jött. Most már teljesen biztos voltam benne hogy szeret!

2010.02.14. 13:51 Mikkentyű 125399

Az én történetem tavaly játszódott , amikor tavasszal anya beíratott táncra. A szerelmem tárgya pedig nem más volt, mint a tánctanárom. Akkor úgy éreztem, ő az a srác, akivel el tudnám képzelni az életem. Még most is sokat gondolok rá, bár sajnos már nem ő tanít. Ő nem egyszerűen egy srác, Ő a SRÁC, AKIT SZERETEK! Szeretem a hangját, ahogyan jár, szeretem a csokibarna szemét, szeretem a … szóval mindenét szeretem! Az egész srácot úgy, ahogy van! Én lennék a világ legboldogabb embere, ha végre összejönnék vele! A legszebb álmom válna valóra, de sajnos ez örökre álom marad. Három évvel idősebb nálam, így szinte esélyem sincs, pedig minden héten találkozunk. Tavaly nyár végén viszont történt valami a táborban. Azt mondta, hogy nagyon jól táncolok, és két hét múlva válogatást tartanak, mert háttértáncosokat keresnek egy show-hoz. Ennek nagyon örültem, különösen, amikor felajánlotta, hogy segít nekem gyakorolni - mivel ő tudta a táncokat, amik oda kellenek. Beadtam a derekam, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Volt csók, mozi, meg egyéb dolgok, azt hittem kiugrok a bőrömből örömömben.  Ám amikor eljött a válogatás napja, akkor láttam egy másik lánnyal karöltve. Őt csókolta helyettem, szinte rám se nézett. Nem is sikerült sajnos bekerülnöm a táncosok közé. Akkor nagyon haragudtam rá, de mára már megnyugostam, igaz, továbbra is végigfut rajtam a borzongás, ha meglátom. Eszembe jut a tavalyi nyár, és azt kívánom, bárcsak újra megtörténne, VELE!

2010.02.14. 12:01 pannikam

Pannikám [187739] Valentín nap Ugyebár, minden ember  gondol valakire Valentín napkor, igaz? Hát, én is gondolok valakire. Már óvoda óta ismerem. Akkor még nem igazán tudtam mi a szerelem, de már akkor is éreztem iránta valamit. Megremegtem amikor hozzámért, hevesebben kezdett el verni a szivem, ha hozzámszólt, és mindig odaadtam neki, ha reggel kaptam anyáéktól csokit. Ez az érzés, 5-6 évre elmúlt, de most ismét előjött. Mikor megszólal, úgyérzem elolvadok, hisz olyan édes a hangja. Barna szemei örökké csillognak, a 3 anyajegy az arcán, pedig igazán aranyos. Ti  átéltétek már azt, hogy szívetek választottja, a legjobb barátnőtökbe szerelmes? Bizonyára igen. Annyira szívszorító érzés, mikor előttetek csókolóznak, vagy beszélik meg az aznapi programjukat. Az embernek összetörik a szíve, ugye? De az ellenkezője sem jobb. Mi van, ha a legjobb barátnőtök szerelme, szerelmes belétek? Borzalmas. Barátságok mennek tönkre ilyenkor. És ekkor van az, hogy együtt siránkoztok, hogy miért nem cserélhettek életet. Tudom, én is átéltem ezt. Szörnyű. Utálom a valentín napot. Ezeket a gondolatokat, amiket az imént leírtam, még tegnap úgy is gondoltam. De reggel megváltozott a véleményem. 8 óra körül, kiléptem az ajtón, és mit láttam? Egy valentín napi kártyát. Kityitottam és elolvastam a benne lévő szöveget: „Várlak, a parkban lévő tó feletti hídon.” Először elgondolkoztam, hogy ki lehet az, de nem jöttem rá. Gondoltam semmit nem vesztek, elmegyek. Felöltöztem, megfésülködtem és már indultam is a parkba. Egy lélek sem volt ott. Csak egy óriási csokor orchidea – a kedvenc virágom – díszelgett a hídon. Egy apró kártya volt benne: „Nézz fel a fára!” S, mikor felnéztem, egy óriási táblát láttam meg, amire ez volt írva: „I Love You!” De még a titkos hódolómat, mindig nem láttam. Egyszer csak egy hangot hallottam, aki ezt mondta: -    Nézz a hátad mögé! Megfordultam, és ki volt ott? Az a srác, akibe óvodába is szerelmes volt, és most is az vagyok.   Mi a tanúlság? Sose mondd azt, hogy nem szereted a valentín napot, mert BÁRMI megtörténhet!:D

2010.02.13. 17:35 baluton

A Véletlen        Mikor megláttam őt a Görög tengerparton, már akkor tudtam, hogy valami lesz köztünk. Jól sejtettem, hisz délután elhívott, de nem árulta el, hogy hova megyünk, csak annyit mondott, hogy nagyon tettszeni fog. Este értem is jött, s bekötötte a szememet, úgy mentünk és amikor odaértünk, levette a szememről a kötést és hihetetlenül szép volt, egy kivilágított vitorlásban ültünk! Elindultunk be a tengerbe, égtek a gyertyák, közbe beszélgettünk, s mintha mi egymásnak lennénk teremtve, kiderült, hogy ő is ugyanabban a városban lakik mint én, alig pár percnyire. Nagyon örültünk mindketten. De most jött csak a meglepetés, tálalt egy kétfogásos vacsorát, sőt desszertnek egy szívalakú süteményt, amin az én nevem volt! Ugyanazzal a busszal jöttünk hazafelé a nyaralásból! Itthon is sokat találkoztunk, szinte minden nap. Viszont éppen a napokban karamboloztak, s ő súlyos fejsérülést szenvedett, de szerencsére túlélte, a szülei csak könnyeb sérüléseket szereztek.    Meglepetést akarok szerezni neki, de még nem tudom mivel lepjem meg:) Nem írtam bele, én vagyoka  lány és ő a fiú:D

2010.02.10. 17:26 Sungirl^^

Történet a csacsigáról   Ez egy gyönyörű szürke teremtmény, ami csodás mészkő estélyiben lebeg be. Hosszú szőrzetén megcsillan a reflektorok fénye, amint bevonul a mező közepén lévő színpadra. Fura levet ereszt a selymes szőre, de ez senkit sem zavar, és nem rontja az összhatást. A mezei állatok tapsviharban törnek ki. A csacsiga meghajol, a földig eresztve a csápjait. Mindenki csodálja ezt a lényt, de senki sem tudja, hogy mi ez. Az egyik bíró, a róka sunyin ránéz, és így szól: - Görbék a lábaid, így nem fogsz nyerni. A többiek zúgolódni kezdenek, nekik nagyon tetszik ez a fura lény. A csacsiga illedelmesen lesétál a pódiumról, hátat fordít a rókának, és teljes erejéből faron billenti, aminek következményeképpen a róka szárnyalni kezd, akár egy galamb. Az állatok így megszabadulnak a zsarnokoskodó rókától, aminek következményeképpen mindenki békében és boldogan élhet.

2010.02.10. 16:58 bellaha TTK

A csacsiga    Volt egyszer egy csacsi szerette a  répát szalmát mint a többi állat pajtása.  Egyszer mikor játszottak talált egy csigát nem tudta miaz , az egyik csacsi Georg  a többieknek meg a mi Gergőnknek (róla írok) azt mondta hogy utánozzák egy hétig a csigát és ő már tudja is a díjt.Georg gonosz csacsi volt .Gergő mivel nem tudta hogy a csiga milyen, az a nap megnézte de olyan jól hogy még a nyálkáját is megfogta begyűjtötte a másik nap lassan jártak a karánban nem csak Gergő hanem  a többi csacsi is kivéve Georgot.Gergő gondolkozott és azt találta ki ha csak lassan megy az nem lesz jó mert mindenki  lasan megy valakinek még csápja is van. odaballagot Georghoz és mondta - Georg mit csináljak? én akarom a díjat. -vegyél fel házat meg ha nyálkás lennél ezt is tette Gergő, a gazdájuk is észre vette de tudta milyen  szelesek békénhagyta őket . A többi csacsi  nézte kinevette , és mikor letelt a hét Georg mondja Gergő lett a győztes  -Gergő te nyertél és a díjod TE CSACSIGA hogy csacsiga lesz a neved : D hahaha Gergő nagyon elszomorodott de a többi csacsik nem  akarták gúnyból csacsigának hívni de azért annak hívták de Gergő tudta  és ezért mindenkinek llett ilyen neve valaki falánk vagy csacsicsága lett Georgot eladták neki Sátánháta lett a neve szégyelte is  na nem is rabolom tovább az időt így a csacsiga csak becenév  az én szememből

2010.02.10. 16:40 Mikkentyű 125399

A csacsiga Réges régen, még amikor a béka a fákon dalolt, és a gólya a vízben lubickolt, élt egy nagyon fura szerzet: egy csacsiga. Az erdő lakói nem tudták, honnan kerülhetett oda, mert még sohasem találkoztak ilyen elképesztően furcsa lénnyel. Még a tudományáról híres Bagoly úr sem látott ilyet világéletében. Lomha, mint a lajhár, és szürke bundájáról valami nedvedző dolog csorog. Egy mészkőhátizsákot hord mindig, amit sohasem vesz le, még akkor sem, mikor aludni tér. Miféle szerzet lehet ez?- gondolkozott minden állat, de hiába, nem tudták eldönteni, hogy mi ez. De kiderült, hogy ez egy nagyon melegszívű állat, mindenkivel kedves, és segítőkész. Az erdő lakói nagyon megszerették, legfőképpen azért, mert erős hátsó lábával rugdosva elkergette a gonosz mezei nyulakat az erdőből. Hála neki, már nem zavarják az erdei állatok nyugalmát. Mindenki megkedvelte, és azóta is az erdőben él.

2010.02.10. 13:05 Fanncsi pupu

A CSACSIGA Ez a kis állat nem egy csiga méretû hanem egy csacsié csak a hátán csigaházat cipel. Kedves kis növényevô! Élôhelye a TTK karaván! Szereti a tevéket és a gazdájukat! Boldogan ugrál a füvön és legelészik. Védett faj!   Kevés de csak ennyire volt idôm: Fanncsi pupu

2010.02.08. 16:25 Bellababa13

Egy románc kialakulás 1. Rész       A nevem Kitti, egy átlagos lány vagyok a sok közül 13 éves és szörnyen szerelmes. A srác, akivel álmodom, észre sem vesz. Amikor elsétál mellettem, az illatától úgy érzem, hogy mindjárt elájulok. Furcsa egy érzés mondhatom. A barátnője nagyon szerencsés. Tudom h Dávid fülig szerelmes belé. De a lány Gréta, rá sem hederít, mindig csak a barátnőivel lóg. Néha amikor egy pillantást vetek Dávid arcára, látom a csalódást. Furcsa hogy még mindig szereti. Úgy 2-3 napja vártam a fél 4-es buszjáratot, ami szokás szerint késett. Hirtelen azt éreztem, hogy át kell szaladnom a túloldalra, a könyvtárba. Amikor át mentem láttam Grétát egy sráccal, a lépcsőn sétáltak le kézen fogva. Gyorsan elrejtőztem egy parkoló kocsi mögé. Amikor leértek körülnéztek, hogy van-e itt valaki. Engem nem láttak ezért elkezdtek csókolózni. Amikor már nem tudtam tovább térdelni a sok apró kavicson, felálltam és megszólítottam Grétát. Héj Gréta! - Hmm? Te ki vagy?- Mondta! - Én Kitti vagyok! - És honnan tudod a nevem? -A te nevedet ki nem tudja? Te vagy az a lány, aki szórakozik Dáviddal! - És? Van hozzá Valami közöd?- Kérdezte. - Igen Van! - Halljuk! - Dávid az én. -A te kicsodád, talán a barátod? - Nem! - Hát akkor meg? -Ő az én szerelemem! - Hahaha. Hol élsz te, azt hiszed, ő szeret egy ilyen \\\"kis\\\"lányt? - Nem!- Válaszoltam! - Erről ennyit Kitti szerintem jobban jársz, ha most elmész, de ha azt szeretnéd, hogy az egész suli meg tudja, hogy szereted, Dávidot akkor maradj csak! - Nem! Már megyek is! - Jobban jársz! - Sziasztok! - Szia! Az volt az első kérdés, amit feltettem magamnak, hogy szoljak-e erről az esetről Dávidnak? De hisz nem is ismerem. Hinne nekem egyáltalán? Áh, nem hiszem! Inkább kimaradok ebből az egészből. Másnap az iskolában, 4 ember kérdezte tőlem hogy: - Komolyan tetszik Dávid? - Erre nem válaszolnék. Ha lehet! - Na, mond el léci!- Mondták! - Rendben! Igen tetszik Dávid!- Kiabáltam hangosan és idegesen! Mindenki engem nézett. Még Dávid is! Nem tudtam, hogy mit szóljak ezután. Nem is kellett szólnom, mert becsöngettek. Az unalmas matematika órán kaptam egy levelet, amiben az állt: - Hello! Szerintem te is nagyon szép vagy! - Ezt írtam vissza: Köszönöm szépen! De te ki vagy? - Dávid vagyok! - Így tartott a beszélgetés egészen óra végéig. Kicsöngettek. Dávid érdekesen nézett rám, és én is visszanéztem rá.  (A következő részben megtudhatjátok, hogy mi lesz Kitti és Dávid közt)                                                                                       Írta:  Bellababa13

2010.02.07. 18:12 pannikam

Pannikám [187739] története:   Jótevő Hópihus   Emlékszem, péntek este volt. Már javában készülődött minden teve, a nagy esti bulira. A Tevelányok sminkeltek, a hajukat csinálták. A fiúk pedig a lányokra vártak. A TTK buliházában csak egy pár ember volt. Díszítgették a termet, mások a szendvicseket készítették. Mikor már minden készen volt – és az órán is pontban 8.00 volt – beözönlött a vendégsereg. Ettek, ittak, táncoltak. Már túl voltak a jelmezes felvonuláson  mikor valaki csöngetett. Egy eddig számukra ismeretlen teve volt az. -          Szia, Hópihus! -          Szia kisteve! -          Én csak azt szerettem volna kérdezni, hogy bejöhetek hozzátok bulizni? Képzeljétek a honfoglaló karaván bulijára sem engedtek, be mert én nem vagyok karavántag. -          Hát gyere tevetársam, mi mindenkit szivesen fogadunk! Így történt, hogy Hópihus lett a TeveFarmon az egyik legjószívűbb teve. Ki is érdemelte a címet, hisz tényleg ilyen. Kedves, okos és barátságos.

2010.02.07. 12:30 Demona

Télűzők Votl egyszer négy gyerek,akik imádták a farsangot,minden évben külön bulit rendeztek a házukban,de sajnos nem nagyon értették a farsang valódi lényegét.Éva elhatározta,kideríti miről szól a farsang,és azzal fog villogni a többieknek.Megkérdezte hát az anyukáját:-Anya,a farsang tulajdonképpen miről szól?Az anya erre tréfás hangot vett fel: -Tudod,farsangkor az emberek ijesztő jelmezekbe öltöznek,és így próbálják elűzni a csúúnya gonosz telet,hogy beköszöntsön a tavasz.. -Értem,köszi anya! Évi nagyon okosnak érezte magát ezek után,és rögtön ment is a barátaihoz,eldicsekni azzal,hogy ő már érti is a farsangot.-Sziasztok!Képzeljétek,én tudom mi értelme a farsangnak ti meg nem bibibíííí! -Na miről szól?Áruld el kéérleeek! -Az emberek ilyenkor próbálják meg elűzni a gonosz telet,ijesztő,furcsa ruhákba öltözve! Ezek után a gyerekek elhatározták,ők bizony elkergetik a telet,akár az életük árán is!Beöltöztek ijesztő jelmezekbe,és az utcán járkáltak. -VÁÁ MI VAGYUNK A GONOSZ TAVASZ SZÖRNYEK,MENJ HAZA TÉÉÉL!!!MEEEEENJJJ! A gyerekek furcsán néztek,amikor mindenki futva menekült előlük.De szomorúan látták,hogy a hó maradt.És nem nőttek virágok.-Aha,szóval nem adod magad egykönnyen!Akkor is el fog tűnni!Egy hétig minden nap kimentek,és próbálták elűzni a telet,de semmi.Egyre jobban aggasztotta őket,hogy már senki sem akar barátkozni velük.Egy nap mikor Évi hazament,megint csak jelmezbe öltözve,az édesanyjának már végleg betelt a pohár.-Évi..már rég elmúlt farsang..és te mindennap jelmezben mész el itthonról.Nem gondolod,hogy ez egy kicsit túlzás? -Anya,te mondtad hogy el kell űzni a telet! -De az csak egy butaság!Nem igazából kell elűzni a telet,csak úgy mondják,tudod ez egy hagyomány.Nem megy el a tél,sőt,ő nem is létezik mint egy személy!Csak képletesen értik!Nem szószerint! Éva végre megértette,hogy nem szabad mindent szószerint venni,amíg valójában nem értjük azt.Elmesélte a barátainak,miért nem akart elmenni a tél,és onnantól kezdve már csak mint hagyományra,úgy tekintettek a télűzésre.

2010.02.06. 20:04 Vizen

Utolsó próbálkozás a végével:   ____________ Anna az énekes jelmezével nagy feltűnést keltett. Minden szem rá szegeződött, többnyire elismerő, és nem féltékeny pillantások voltak ezek. Hirtelen halálos bűnnek érezte, hogy felvette a ruhát, amit a barátnője heteken, hónapokon át tervezett...Ráadásul csütörtök délután volt. Már régen a kórházban kellett volna ülnie. Már megy is. De még hatravolt valami, a legjobb jelmezek versenyének győztese.   Anna fohászkodott magában. - Add, hogy ne én nyerjem meg a versenyt- könyörgött magában, és kicsordultak a könnyei.   - A jelmezek versenyének győztese pedig... Anna, az énekes jelmezével. Gratulálunk.   Anna arcából mintha kiment volna a vér. Fellépett a színpadra.   - Köszönöm- szólt, szinte elhalóan. Az igazságot kimondani nem volt ereje, de legalább nem sírt már.   ____________________   Fannit az ágyában találta. Lerakta az éjjeliszekrényére a süteményt, amit hozott, de érezte, hogy ezzel nem tesz jóvá semmit. Sírni lett volna kedve.   Fanni pillantása látványosan elidőzött Annán. Az árulkodó sminket lemosta már, de a harisnya megmaradt, hiába próbálta összehúzni a kabátját, Fanni pillantása látványosan elidőzött rajta. Majd megszólalt:   - Anna, tudod, mit álmodtam?...- mosolygott. - Bár biztos nem fogod elhinni...   - Mondd nyugodtan- mondta Anna. Úgy szeretett volna kedves lenni hozzá.   - Az egyik barátnőmről szól, te biztosan nem tennél ilyet. Csak hát az volt, hogy... hogy örült, amikor eltört a lábam, mert felvehetett egy ugyanolyan jelmezt. Érzéketlen lány. Nyert is vele.   - Anna, én...   - Csak azt akarom kérdezni, hogy létezik szerinted ilyen ember? Ugye te nem tennél ilyet?   - Én... Nem- mondta végül. Alig tudta kimondani a szót, majdnem megfulladt.   Később, amikor már a folyosón járt, visszhangoztak benne a legjobb barátnője szavai, és már nem bírta visszatartani a könnyeit.

2010.02.06. 19:51 Vizen

Hát ez hihetetlen... Az elején sem menti el a végét, akkor megpróbáltam külön, de akkor sem küldte el... Megpróbálom még egyszer, ha akkor sem sikerül, akkor sajnos ez van...   Anna az énekes jelmezében nagy feltűnést keltett. Minden szem rá szegeződött, többnyire elismerő, és nem féltékeny pillantások voltak ezek. Hirtelen halálos bűnnek érezte, hogy fel merte venni azt a ruhát, amit Fanni heteken, hónapokon át tervezett. Ráadásul csütörtök délután van... Ilyenkor már rég a kórházban kellene lennie. Tegnapi nemtörődömsége nyomasztotta szívét. Indulni szeretett volna. De még hátra volt valami. A jelmezverseny győzteseit még nem hirdették ki. Istenem, istenem- fohászkodott magában. Add, hogy ne én nyerjem meg a versenyt...- kívánta magában, és alig-alig tudta visszatartani könnyeit.         - A jelmezverseny győztese pedig... Anna, az énekes jelmezével. Gratulálunk. A kitörő taps, és elismerő kiáltások tüzében kellett Annának fellépkednie a színpadra. Szeméből már nem folytak könnyek, de egyébként szép hangja szomorú volt. - Köszönöm...- mondta elhalóan. De annyi ereje már nem volt, hogy elmondja, mi az igazság. Ezzel a tudattal, a szívére gördülő kősziklával indult el a kórházba. Fannit az ágyban találta. Arca riasztóan sápadt, lába pedig felpolcolva. A boltban vett süteményt Anna az éjjeliszekrényére tette, de érezte, ezzel nem tesz semmi jót. Arcáról sikerült lemosnia az árulkodó sminket, de a ruhán nem tudott változtatni. Fanni pillantása látványosan elidőzött Anna harisnyáján. A szemén szomorúság látszott. Anna igyekezett összehúzni a kabátját, és úgy tett, mintha nem venné észre. Fanni megszólalt. Lágy, kedves hangja volt. - Tudod, mit álmodtam?...- kezdte mosolyogva. - Biztos nem fogod elhinni. - Mondd nyugodtan- mondta Anna. Úgy szeretett volna kedves lenni hozzá. - Az egyik barátnőmről szólt, te biztosan nem ismered... Az volt, hogy... Hogy örült, hogy eltörtem a lábam, mert felvehetett egy ugyanolyan jelmezt, mint ami nekem volt. Azzal nyerte meg a versenyt... De nem érzett semmit... Ugye, nincsenek ilyen emberek? Anna elsápadt. - Fanni, én... - Mármint hogy szerinted tényleg létezik ilyen ember? Ugye te nem tennél ilyet? - Én... Nem- felelte rövid gondolkozás után. Alig tudta kimondani a szót. Amikor már a folyosón járt, az eszében visszhangoztak legjobb barátnője szavai, és már nem bírta visszatartani a könnyeit.

2010.02.06. 19:49 Vizen

SÁRARANY ( második rész) Anna az énekes jelmezében nagy feltűnést keltett. Minden szem rá szegeződött, többnyire elismerő, és nem féltékeny pillantások voltak ezek. Hirtelen halálos bűnnek érezte, hogy fel merte venni azt a ruhát, amit Fanni heteken, hónapokon át tervezett. Ráadásul csütörtök délután van... Ilyenkor már rég a kórházban kellene lennie. Tegnapi nemtörődömsége nyomasztotta szívét. Indulni szeretett volna. De még hátra volt valami. A jelmezverseny győzteseit még nem hirdették ki. Istenem, istenem- fohászkodott magában. Add, hogy ne én nyerjem meg a versenyt...- kívánta magában, és alig-alig tudta visszatartani könnyeit. - A jelmezverseny győztese pedig... Anna, az énekes jelmezével. Gratulálunk. A kitörő taps, és elismerő kiáltások tüzében kellett Annának fellépkednie a színpadra. Szeméből már nem folytak könnyek, de egyébként szép hangja szomorú volt. - Köszönöm...- mondta elhalóan. De annyi ereje már nem volt, hogy elmondja, mi az igazság. Ezzel a tudattal, a szívére gördülő kősziklával indult el a kórházba. Fannit az ágyban találta. Arca riasztóan sápadt, lába pedig felpolcolva. A boltban vett süteményt Anna az éjjeliszekrényére tette, de érezte, ezzel nem tesz semmi jót. Arcáról sikerült lemosnia az árulkodó sminket, de a ruhán nem tudott változtatni. Fanni pillantása látványosan elidőzött Anna harisnyáján. A szemén szomorúság látszott. Anna igyekezett összehúzni a kabátját, és úgy tett, mintha nem venné észre. Fanni megszólalt. Lágy, kedves hangja volt. - Tudod, mit álmodtam?...- kezdte mosolyogva. - Biztos nem fogod elhinni. - Mondd nyugodtan- mondta Anna. Úgy szeretett volna kedves lenni hozzá. - Az egyik barátnőmről szólt, te biztosan nem ismered... Az volt, hogy... Hogy örült, hogy eltörtem a lábam, mert felvehetett egy ugyanolyan jelmezt, mint ami nekem volt. Azzal nyerte meg a versenyt... De nem érzett semmit... Ugye, nincsenek ilyen emberek? Anna elsápadt. - Fanni, én... - Mármint hogy szerinted tényleg létezik ilyen ember? Ugye te nem tennél ilyet? - Én... Nem- felelte rövid gondolkozás után. Alig tudta kimondani a szót. Amikor már a folyosón járt, az eszében visszhangoztak legjobb barátnője szavai, és már nem bírta visszatartani a könnyeit.

[639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]