Új bejegyzés Frissítés

2010.03.27. 18:03 Rókagomba.

Az én kisállatom - aki igazából nem is olyan kicsi Az én legkedvencebb háziállatom a macskám,Pötyi.A Pötyi nevet a pöttyös hasáról kapta.Körülbelül két és fél éve éldegél nálunk,és nagyon jól érzi magát a társaságunkban.Szürke színű a bundája,és egy hatalmas nagy jószág,akit nem lehet nem szeretni. :P Nagyon eleven,mellette nem lehet unatkozni,mert folyton játszana.De van,amikor átmegy lusta üezmmódba,és nem akarja felemelni a fenekét a díványról. ^^ Régen több cicánk is volt,de sajnos vagy elvesztek,elütötte őket az autó.Én imádom a cicákat,nem tudnék nélkülük élni.A családom és én ''állatmániások'' vagyunk... :Đ Pötyi imádja a sonkát,abból is a márkásabbat:nagyon válogatós cica.Ha valaki felbőszíti,azt megtámadja,elkezdi karmolni és harapdálni az éles fogaival.Persze nem vadállat,inkább nagyon cuki! =] Rajta kívül még van két teknősünk is:egy mocsári és egy ékszerteknős.Ők is aranyosak,de ha odateszi valaki nekik az ujját,azt simán leharapják.. .:D ×D Szerintem minden családba kellene kisállat,akihez mindig odalehet bújni (Pötyi is ilyen).

2010.03.24. 19:52 dorcíí

Nyaralás*-*:) Én és a családom karikatúrázni mentünk a közeli erdőbe.Felszerelkezve sátorral és élellemmel együtt^^Mivel nem akartam egyedül lenni(idézőjelbe)ezért elvittem barátnőmet is Pannit..akivel gondoltam egész éjszaka csak elleszünk:D Délután felálitottuk a sátrakat,sütkérezniés bográcsolni kezdtünk.Késő volt már^^elmentünk pannival lefeküdni..telt-múlt az idő..mármindenki aludt kivéve kettőnket.Egyszer fura hangot halottunk.iszonyuan megijedtünk.Panni kiment,megnézte van-e ott valaki,de annyi bátorsága neki sem volt hogy átmenjen anyujékhoz.. Igy hát visszais szaladt..bebujtunk az ágyba..becipzároztuk a sátort és aludni próbáltunk.Szorosan egymáshoz bujtunk,és beszélgettünk.Ekkor megint fura hang hallatszott.Felboritotta a tűzhelyet és a bográcsot is. Ekkor vettük észre hogy csak egy pici állatka. -Pici állatka?-kérdeztem. -Nézd már!milyen aranyos.azzal a lendülettel panni föölis vette. Vajon mi lehet ez?Mik élnek ebben az erdőben?Ekkor már apu is fölébredt a zajongásra.És megiletődve nézett felénk. -Ti még mindignem alszotok?Elmeséltük neki a történeteket..apu leült és mesélni kezdett.. mókusegér.fehér-fekete. szinű. pici.aranyos.de annak ellenére nagyon tud harapni.légyszives tedd le panni. A föld alá szoktak beásni mint a vakond^^ot szoktak "tanyázni". Élelemre gyakran előjönnek.mivel kis termetük,de nagy hangjuk miatt mindenki megijedt tőlük.tójás alakű füle.piros vakitó szeme.mesélt s csak mesélt..a mókusegér elaludt. Befeküdtünk a sátorba ..elhelyeztük a kis picurka mókusegeret^^ "Turórudi"igy neveztük el:D már elaludtunk..mindenki csöndben aludt.kivéve egyvalakit.rudit:D úhgy horkolt..azt hittem elájulok. Reggel mikor felébredtem nem láttam sehol pici rudit.mindenütt kerestem,de sehol sem volt.Eltünt.Gondoltam magamban,elnyelte a föld. Szomoróan hazatérve a karikatúráról..ami nem is voltannak nevezhető..hazaindultunk.kullogtam,tekerve nagy elkenődésemmel a biciklit..de legbelül mégis.gondolj bele..nem mindennap látni egy ilyen állatot.Egy élménnyel gazdagabb lettem:]

2010.03.24. 17:53 Pynky

Mókusegér *-*   A mókusegér egy kedves faj, ami a TTK állatkertjében él! Nagyon aranyos kis teremtés, kerek fülei, lompos farka van. Szelídsége ellenére meg tudja ám védeni magát, két nagy egérfogával, valamint éles karmaival, de ha megszeret hű kis jószág. A vadonban élők fák odvaiba laknak, de az apróbb fajták beköltöznek a házadba is! ;) Egy kis sajttal, dióval, mogyoróval persze lekenyerezheted, mert falánk kis állatka. Háziállatnak nem lehet tartani, mert ahhoz túlságosan szereti a vadont. Ám ha elmész egy erdőbe, vagy a TTK állatkertjébe és fülelsz, hallhatos halk cincogását! Ha leleményes vagy, láthatod is őt!!! [=   Pynky

2010.03.24. 15:27 Marika

Költözés   Egyik szombat reggel mikor felkeltem megnéztem az órát, reggel 8 óra körül volt. Nem nagyon tudtam, hogy miért ébredtem fel, amikor kint a lépcsőházba valaki valamit elejtett megint, ami nagyon nagy zajt tett, erre ijedtem fel. Kimentem az előszobába, már - már nyitottam volna az ajtót de, kilestem, és mivel nem láttam semmit sem, csak a hangokból tudtam, hogy valami baj lehet. Mivel egyedül voltam otthon, így nem nyitottam ki az ajtót. Visszamentem a szobába, kinyitottam az ablakot, az udvaron a szomszédok nagy része már kint voltak, már aki le tudott menni, az az emellett ahol lakom, és a felsők csak az ablakon nézték, a történteket. Valaki költözött hozzánk, a házba, az egyik szomszéd elmondta, hogy az ajtómnak, az egész emeleten egy szekrény darabjaira tört össze s talán az egyik ember megsérült, mert itt a mentősök közölte velünk, erre én egy kicsit jobban kihajoltam s láttam, hogy az úton ott a mentőautó akkor állt meg éppen. Tovább nem érdelelt, bementem a szobába. Ott körül néztem, hogy mit is tegyek, így reggel korán. Kimentem a konyhába megreggeliztem, közben hallottam, hogy a mentősök elmentek. Rendet tettem, és takarítottam, amikor végeztem, csengetek az ajtón, az új szomszéd volt, meglepődve néztem rá, mókus törzse volt és a feje egérke, bejött, hogy nézzen meg, hogy vagyok, mivel az ajtómnak esett a szekrény egy nagy tarapja, a párja mondta neki, hogy jöjjön át, mert az emberek beszéltek. Amikor a kávéval végeztünk és elmondat, az ember jól van, akinek a lábara rádőlt a szekrény a lába ment ki, s így történt a baleset, és már otthon is van, elment, de megígérte, hogy amikor mindennel rendbe tettek a lakásukba. Akkor átjön, és még beszélgetünk, másképpen ismerkedünk, ahogyan a nagy könyvbe meg van írva. Én erre elkacagtam magamat, hogy pont ez volt megírva abban a bizonyos könyvben. Az ajtót akartam éppen becsukni utána, de sehogy sem ment, mert a párom tartotta, majdnem az orrára csuktam.  Ahogy bejött csak annyit kérdezet, hogy vagyok. Mondtam, hogy semmi bajom, de nem igen akarta elhinni egész ebéd alatt csak engemet nézet. Egy kis idő múlva, letette az evőeszközt, s elmondta, hogy mit is mondta neki az emberek. Mondtam, hogy így történt, csak van egy kis bibi, mert nem vagyok a korházba, és nem is voltam rosszul a nap folyamán.  S akkor elmondtam neki, hogy amikor haza ért, akkor ment el az új szomszédasszony, mert valami ilyesmit, mondót neki a párja.  Hát nem örült neki, hogy egy kis dologból mekkora ügy lett. Kiment a lépcsőházba megnézni a falat, mert nagyon megsérült, minél hamarabb meg kell csinálni, amikor bejött elmondta, hogy ő is találkozót az új szomszéddal, hogy  az egész lépcsőházat ki fogják ketten festeni, amikor már engedni fogja az idő, csodálkozva néztem ketten a egész lépcsóházba, akkor elmondta, hogy a többiek azt azt akarták,  hogy egyedül csinálja meg a szomszéd, de ó azt mondta, hogy ő is  itt lakik, és mindegy, hogy ki okozta a kárt együtt kell meg csináljuk, mert egy helyen lakunk.  Pár hét telt el az idő megengedet, és így a lépcsóházba elkezdődött a nagy munka. Csak néztem, hogy festésről beszéltek de az ablakokat és az ajtót is kicserélték. Az új szomszéddal, összebarátkoztunk, és estéként csak a férfiak azzal szórakoztattak minket, hogy egy kis balesetből egy nagy házfelujitás lett. Amikor a munkának vége lett, így mi lányok elvittük a párjainkat, egy kis nyaralásra, amit senki sem bánt meg, nagyon jól éreztük magunkat. anita74(79622)

2010.03.21. 19:16 nani08

TTK Amikor szétesett a TTK én épp hogy megkaptam az 1. kitüntetés a karavántagságért.Mégis amikor megláttam mi történt(mármint az üzenetet)akkor valamiért mintha egy nagyon jó barátot vesztettem volna el.szörnyű érzés volt.hirtelen máris el is akartam felejteni és belépni 1 másik karavánba de 1 kicsi hang azt mondta h higgyek a karavánban és ne menjek másikba,és ne felejtsem el soha.én pedig csak vártam,vártam és vártam.És amikor megláttam h a karaván újra van,akkor nagy kő esett le a szívemről,mintha sikeres transzmutációval*visszakaptam volna a barátomat.És mintha semmi sem történt voltana ám mégis. Hát így történt.Így éreztem.

2010.03.21. 15:34 dorcíí

Új TTK. Egyszer volt.Megint volt.Volt egyszer egy karaván.. Egyszer bizony megalapult ez a karaván.Sok energiáját belefektetve Hópihus a sok datikkal,játékokkal erőfeszitésekkel magalapította ezt a karavánt.Megtaláltam.Beléptem.Beilleszkedtem.Megszerettem. Egyszercsak valaki..feloszlatta  a karavánt ..vége volt a szépnek a jónak a gyönyörűségnek.Minden CSAK álom volt.A tevék elszomorodtak.Hópi nem hagyhatta ennyiben.Hogy is hagyhatta volna?Ha már megvan neki ez a teve,pénzért datolyákat és energiát fektettet bele.és belépett 500-ná ltöbb teve..akkor ne érdekelje?Haggya ott?Szép is lett volna!Megalapította újra a karavánt.Újra datolyákat rendelt.Újra energiáját fektetett bele.Újra jó társaságot szentelt a csetre.És a becsületes tevék VISSZALÉPTEK!Visszaléptek mert szerették/szeretik ezt a karavánt.Mai napig megvan a karaván.mai napig itt jáccok.Itt engedem ki magamból a szuszt. Remélem.Majd egyszer..nagykoromban is még meglesz ez a karaván.meglesz ez a karaván,és ha lesz gyermekem ő is tevézni fog.Belép a karavánba.majd ha felnő az ő gyermeke is és így tovább..az idők végezetéig..még nem történik megint valami.De most,demost nem erre gondolok azokra a szépnapokra amit itt töltök!:) Köszönöm szépen:]

2010.03.17. 19:00 .boboo.

A zebrák    A zebrák egy különleges állat. A zebrák egy elrontott varázsige és egy tanuló varázsló segítségével született. Ott messze-messze,az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurtafarkú kismalac túr, volt egy olyan sziget, amit A Varázslók Szigetének hívtak. Ott csak varázslók, tündérek, koboldok, szellemek, meg egyéb nálunk csak a mesékben hallot lények éltek, akik mind-mind varázserővel bírtak. A varázslók Szigetén is voltak iskolák, természetesen. Az egyik híres iskolában, az Oxfortban,- amiről valószínűleg már te is hallottál,-  az egyik varázsletok tanórán történt egy kisebb baleset. Egy  fiatal varázsló a  tanára biztatására rákká akarta varázsolni a zebrát. Ez a fiatal varázsló lusta volt, nem szeretett tanulni, amit nem volt muszály, azt nem is tanult meg. VArázslás közben döbbent rá, hogy ezt a varázsigét sem tanulta meg. Nem jutott eszébe a következő szó, így egy hasonlót bigyesztett a helyére. Mikor végzett a varázsige elmondásával, akkor vette észre, hogy egy elég furcsa állatot varázsolt az osztály elé. Ez a furcsa állatka lett a nem mindennapi osztály kisállata. Szomorú volt egyedül a kis állatka, ezért varázsoltak neki egy társat is. Ők ketten voltak az iskola első furcsak állatkái. Azóta egy egész állatkertje van az iskolának, ahol csak furcsa, elvarázsolt állatok élnek. Egyre csak gyarapodik az állatkert, aminek lakóit az iskolások gondozzák a szünetekben és tanítás után. Hétvégén vagy hazaviszik őket, vagy bejönnek, hogy gondozzák őket, sosem hanyagolják el őket. :)

2010.03.17. 18:12 °°Đoree°° [40323]

Zebrák    A nyári vakációban egy különleges állatkertet látogattunk meg.Ez az állatkert azért volt különleges,mert csak olyan álatokat éltek itt amelyeket még sohasem láttunk.  Ilyen állat volt a zebrák is.Nagyon aprócska állatka ez a rák,akár egy kagyló.Páncélja piros,akár a rózsa,s ezen fehér csíkok jöttek egymás után sorban.Piciny lábaival lassan lépegetett,de annál óvatosabban.Szeme koromfekete volt.Az ollói a fejéhez képest hatalmasak voltak,ezzel védekezett.  Akár a zebra ő is növényvő. Rajta kívűl még sok-sok állatot lehetett megtekinteni az állatkertben,de számomra ez az aprócska kis állat volt a legszebb mindközül. :)

2010.03.17. 16:25 Púpos Petrácska teve

Furcsa állat            Tegnap kirándulni voltam egy réten az osztályommal. Nem volt érdekes, unatkoztam, ezért lemaradtam a csoporttól és elindultam valami szórakoztatóbbat keresni. A közelbe volt egy kis patak, gyönyörűen csillogott a vize. Egyszer csak megláttam egy igen furcsa állatot, ami épp a vízben mászkált. Nem is tudtam eldönteni, hogy mi lehet. Közelebb mentem hozzá, szerencsére nem vett észre. Ilyen furcsa élőlényt még soha nem láttam. Törtem a fejem, míg végre eszembe jutott, hogy ez egy zebrák. A teste zebra, a feje rák. Nagyokat csapkodott az ollójával. Váratlanul elindult. Felém közeledett. Nagyon féltem. Amikor már csak egy fél méterre volt tőlem, megállt. Nem értettem mit akar, csak a hátával lökködött. Nem is tudtam mit csináljak, simogassam meg, vagy üljek rá. Hát amire észbe kaptam bemászott a két lábam közé, s már rajt is ültem. Szép lassú ügetésben vitt. Mikor megállt, megláttam az osztályt. Mielőtt észrevennének, vissza kell mennem hozzájuk. Sikerült is. Visszatekintettem a zebrákra, ott állt és integetett az ollójával. Azt kívántam bárcsak lehetne egy zebrákom. Vége

2010.03.17. 14:49 Marika

Az új szomszédom   Hol volt, hol nem volt, éltem egy kis városba, csendesen semmi se történt velem. Egyszer, csak amikor a bevásárlásból térek haza, találkoztam a lépcsőházba egy furcsa állatkával, a teste olyan volt, mint a zebra, olyan csíkos, de a csíkok nem fehér fekete, hanem piros és fekete a feje, pedig mint a ráknak. Aki éppen akkor költöztek be a szomszédba, mivel nagyon el volt foglalva, így csendbe, de gyorsan haza mentem, és az ablakból néztem az egészet végig. Másnap délbe becsengetett hozzánk, hogy mi itt a szokás, megköszönte, hogy a tegnap nem tolakodtam, oda és nem kesztem el fagatozni, hogy ő ki és honnan jött. Mondtam neki, hogy láttam, hogy mennyi a dolga, s nem akartam zavarni. Tudom vettem észre, hogy az ablakból figyeled a dolgokat, szurkolsz nekünk, hogy el ne törjön semmi sem. Nagyon meglepődtem, hebegve kérdetem, hogy ezt honnan tudod. Meg is rendtettem, hogy letegeztem csak így. Ő mosolyogva mondta, hogy a látszott rajtam, hogy mennyire izgulok. Ezért is jött át hozzám, megnyugtasson, hogy semmi baja sincs. Megkávéztunk, délutánra, egy kis sétára mentünk. Azután a délután óta mindig valami programot teszünk, és elmegyünk együtt, ha valamelyikünk kap egy jó receptet, megosszuk egymással.  A tegnap a szüleit várta, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a találkozó hogyan is zajlót, mert együtt készitetük el a menüt a párjaink nagy meglepetésére, közben ők is összebarátkoztak, ahogy mondják viccelve nem igen volt más választásuk. Hát mostanába, így élünk mi négyen 6 hónapja talán. anita74(79622)

2010.03.17. 14:46 VánDorka

Erdelyi séta     Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy zebrák. Szép tisztáson egy kis erdelyi házikóban lakott, minden héten egyszer bement a városba vásárolni, amikor végzett, nem sokat maradt a városba hazament, egy ilyen alkalommal találkoztunk s barátok lettünk. Egy napsütéses napon nagyon kikívánkoztam a házból. Felöltöztem s elindultam, nem tudtam, hogy hová megyek egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már az erdőben vagyok. Megálltam és körben néztem, hogy van-e valaki ott, de nem láttam senkit sem, így visszafordultam elindultam, pár lépést tehetem, amikor találkoztam egy furcsa állatkával, a teste olyan volt, mint a zebra, olyan csíkos, de a csíkok nem fehér fekete, hanem piros és fekete a feje, pedig mint a ráknak. Az egész nagyon összhangba volt. Megálltam csak néztem, ahogy jön felém, azt gondoltam, hogy nem vett észre. Ezt végig sem gondolta már ott volt és megszólalt: -          Szia, eltévedtél? A nevem  Kitty a barátaimnak. -          Szia, igen, az én nevem Katy – vallottam be még magamnak is- mivel azt sem tudtam, hogyan értem oda. -          Gyere velem-, mondta – megiszunk egy teát, és te addig megpihensz, azután ki kísérlek az erdőből. -          Adj ide az egyik csomagot.- mondtam, boldogan, hogy a gondom megoldod t.- és el is vettem az egyiket. -          Köszönöm – mondta-, felvette a másikat és elindult előttem, én is csendbe azon morforidoztam, hogy a csudába hozta el idáig a csomagokat, mivel nagyon nehéz volt, ami nálam volt, de a másik csomag sem nézet ki könnyebbnek. De lassan meg- érkeztünk egy kis takaros házikóhoz, letettem a csomagot, csak álltam kint az ajtóban, csak arra gondoltam, milyen szép itt. Kijött, hozta a teát, letette az asztalra, ami ült állt nem messze. -          Látom, nem akarsz bejönni, így kihoztam ide – mondta - én is, amikor szép az idő kiülök. Ide, s itt dolgozok. -          Igen, itt lehet élni. – mondtam csendesen. -          Hát, igen, amikor ide költöztem, csak kijöttem alig mentem be, nagyon jó a levegő -          Honnan tudtad, hogy eltévedtem? – kérdeztem. -          Hát látszott – mondta kacagva - ide-oda fordultál, mintha nem tudnád, merre menjél. Most menjünk, mert mindjárt besötédetik, ne érjen tégedet itt az este. Elindultunk szép lassan, de határozottan. -          Miért? – kérdeztem- bár magamban, tudtam a választ, de nem mertem kimondani. -          Mert megijedsz, s többé, még a házból sem mégy ki. Nem értettem, de éreztem, hogy beletrafált. Hát nem bojkatam a dolgot, inkább néztem, hogy lépjek. Az erdő szélén elbucsuztunk, én haza mentem, és már itt is volt az este, na éppen csak, hogy haza értem, gondoltam, ezt jól mondat. Egy hét múlva látogatom volt Kitty állt az ajtóba. Aztután álladóan találkoztunk, hol ő jött, hol én mentem ki az erdőben, a télre a teának valott már megvolt.  Talán majd találkozunk mással is, így nem várva.  VánDorka (186885)

2010.03.15. 18:34 Teve Aranyhaj

Mi történt 1848. Március 15.-én? Mi törént ezen a napon? Korán reggel Petőfi Sándor, Jókai Mór és egyéb híres emberek összegyűltek a Pilvax kávéházban. Ekkor kezdődött az 1848-49-es forradalom. Petőfiék megírták a Nemzeti dalt, és a 12 pontot. Felolvasták ezt a kávézóban, és az ottani fiatalokkal elindultak embereket toborozni Budapesten. Délutánra több ezer ember gyűlt össze. A tömeg átvonult a Lanender nyomdába, és kinyomtatták a költeményt és a pontot. Petőfi elszavalta a nyomda előtt a költeményt, Jókai felolvasta a 12 pontot. Ebből néhányat idézek: Nemzeti bank, Eküdtcég. Ekkor kezdődtek a zavargások. Különös módon, ezen a napon egy csepp vér sem hullt. Aztán jöttek a nyertes és vesztes és újabb nyertes csaták. Petőfi 1849. Július 31.-én elesett a Fehéregyháza- Segesvár csatában. Nem sokkal később jöttek az aradi 13. 1849. Október 18.-án kivégezték őket,és Batthányi Lajos akkori miniszterelnököt. Batthányi-t Pesten fejbelőtték és a 13-at lefejezték Aradon. Néhány név:Aulich Lajos. Ezt apáink azért tették, hogy a mai napon is magyarul beszéljünk,írjunk.

2010.03.15. 15:56 Csillagg(235811)

Március 15.   Március 15-e mindannyiunk számára jelentős nemzeti ünnepként tűnik fel. Az 1848/49-es szabadságharcra és forradalomra emlékezünk. Az események 1848. március 15.-én kezdődtek, amikor Bécsben, majd később Párizsban is kitört a forradalom. Magyarországot is elérte az elején még csendes szabadságharc. A márciusi ifjak reggel a Pilvax kávéházban gyűltek össze, ahol Petőfi elszavalta a saját maga írt Nemzeti Dalt, valamint Jókai Mór felolvasta a proklamációt. Innen később 10-15 ember indult szakadó esőben az orvosi egyetem felé, ahol Petőfi újra elszavalta versét és Jókai Mór is felolvasta újra a proklamációt a medikusoknak. Ekkor már 300-400 ember vonult végig az utcákon, melyekhez folyamatosan csatlakoztak az emberek. A berekesztett órák miatt az egyetemi hallgatók is csatlakoztak a tömeghez. Az ekkor már 5.000 fős tömeg 11.30 körül elérkezett a Landerer Nyomdához, ahol kinyomtatták az egyik lefoglalt gépen a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. Majd a Nemzeti Múzeum előtt népgyűlést hívtak össze, majd a helytartótanáccsal elfogadtatták a 12 pontot tartalmazó követeléseket. Délután 6 órakor szabadult ki Táncsics Mihály is börtönéből. Este a Nemzeti Színházban Katona József: Bánk Bán című előadásán ünnepeltek a nap hősei. A pesti események hatására az udvar meghátrált. Elfogadta V. Ferdinánd az áprilisi törvényeket is. A sajtótörvény eltörölte a cenzúrát is. Kimondták Magyarország és Erdély unióját, így Magyarország a polgári átalakulás útjára lépett. Április 7.-én megalakult az első felelős magyar kormány. Május-júniusban nemzetiségi mozgalmak robbantak ki, aztán május 15.-én újabb forradalom tört ki Magyarországon. 1848 júniusának végén tartották meg a népképviseleti országgyűlési választásokat. Szépen lassan kialakult a szabadságharc, melynek a vége augusztus 13.-án, a Világosnál való magyarok fegyverletételével lett. 1849. október 6.-án pedig 13 tábornokot végeztek ki Aradon, ezek voltak az aradi vértanúk. Úgy érzem, hogy méltón emlékezhetünk meg ezekről az eseményekről, és méltón viselhetjük a háromszínű kokárdát,ami magyarságunk megpecsételője. Tiszteljük meg minden évben legalább egy kicsit ezeket a hősöket, akik életüket áldozták fel a jövő nemzedékéért.

2010.03.15. 12:58 Rókagomba.

Március 15. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére Mit kíván a magyar nemzet?Legyen béke,szabadság és egyetértés.Valójában erről szól az a bizonyos 12 pont,ami összefoglalja az 1848.március 15-én kitört pesti forradalom követeléseit.Azonban ez a 12 pont most nem annyira fontos,mint az aradi vértanuk. Az 1848-49-es szabadságharc leverése utáni megtorlásban több mint száz embert ítéltek halálra, sokakat bebörtönöztek, illetve besoroztak az osztrák hadseregbe. A szabadságharc vezetoi közül többen emigráltak, vagy Magyarországon bujdostak. Az osztrák vezetés a halálos ítéletek egy részének végrehajtását az 1848-as második bécsi forradalom évfordulójára, 1849. október 6-ára időzítette. Ezen a napon Aradon agyonlotték Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő tábornokokat, valamint Lázár Vilmos ezredest. Ezután végezték ki a kötél általi halálra ítélt tábornokokat, Pöltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knézich Károlyt, Leiningen-Westenburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt. A pesti Újépületnél lőtték agyon Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. A kivégzések október 6-a után is folytatódtak; a megtorlás áldozatául esett Szacsvay Imre, az országgyűlés jegyzője, Csányi László kormánybiztos, Perényi Zsigmond, az országgyűlés felsőházának elnöke, Kazinczy Lajos ezredes, Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítás kiemelkedő alakjának fia. A halálos ítéletek többségét az a Haynau táborszernagy hagyta jóvá, aki már a szabadságharc leverése után közölte: senkinek sem fog kegyelmezni, és példát mutat Európának abból, hogyan kell a "rebellisek" kedvét elvenni a lázadásoktól. Tulajdonképpen erről szól a mai nemzeti ünnepünk,a március 15.Tisztelet jár mindazoknak,akik értünk feláldozták saját életüket.Én nagyra tartom őket,mert ha ők nem lettek volna,akkor valószínűleg most mi sem.

2010.03.15. 12:39 .masnii :]

1848. március 15.   1848. március 15. Egy felejthetetlen nap a magyarság életében. Egy nap, melyen oly          önfeláldozóan és oly bátran harcoltak elődeink, mint még soha. Tudták, hogy talán nem láthatják soha többé azokat, akik fontosak nekik. Mégis harcoltak egy közös cél érdekében: a szabadságért, a függetlenségért. Ünnepeljük őket, de tudjuk-e, hogy mi is történt akkor? 1848. március 15.-én végül vér nélkül érvényt szerzett a pesti ifijúság a "12 pont"-nak. Március 15.-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a császári városba, s közben Pesten is kitőrt a forradalom. 16.-ára Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált és kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult, hogy március 17.-én kivégezzék gróf Batthyány Lajost. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába is. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt. Ez egy kis részlete volt az 1848-as szabadságharcnak. Nem ennyit, sokkal többet tettek még azon a bizonyos napon. Éppen ezért a sok jóért, minden évben egyszer, március 15.-én kimegyünk a gyönyörűen feldíszített térre, ahol annyi magyar zászló lobog a vad szélben és meghallgatjuk mindazt, amit minderrőltudnunk kell. Zenés elődások, színpadi jelenetek, gyönyörű versek és sok-sok beszéd elhangzása után hazamegyünk. És csak ilyenkor tudunk igazán elgondolkodni azon, ami akkor történt. Akkor, mikor már magunk vagyunk, a négy fal között. Ilyenkor egy kis időre bizony elgondolkodunk, hogy mi is történt akkor, mi mindent köszönhetünk az 1848-as ifiaknak. És halvány szikra lobban a szívűnkben. Egy szikra, ami a március 15.-ei ifijaknak a szívében is talán fellobban, csak sokkal erősebben, sokkal élénkebben...

2010.03.15. 11:32 dr.ÁKOS

1848. március 15.                                                        A Forradalom Az 1848 március 15.-én kitört forradalom. Petőfi és társai megírták a 12 pontot:   Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. Évenkinti országgyülést Pesten. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. Nemzeti őrsereg. Közös teherviselés. Urbéri viszonyok megszüntetése. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. Nemzeti Bank. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. Unio. Egyenlőség, szabadság, testvériség!   Ezenkívül Petőfi megírta a Nemeti dalt (Talpra magyar...). Mikor készen lett mind a ketttő, elvitték a tanácsnak. A dalt pedig Petőfi elszavalta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Végül harc nélkül elfogadták a követeléseiket. 1849.-ben következett a világosi fegverletétel. A világosi fegyverletétel az 1848-49-es szabadságharc végét jelentette, amely után az osztrákok részéről véres megtorlás következett Haynau uralkodása alatt. Ennek emlékére tűzi ki minden magyar március 15.-én a kokárdát.     Nem lett jó:)

2010.03.15. 11:22 Mikkentyű 125399

Március 15-e - mi is legyünk önfeláldozó, hős vitézek! Március 15-e... Ez egy olyan nap, amelyet szerintem soha nem felejt el a jövendőbéli nemzedék sem! Ez a nap régen, több száz évvel ezelőtt akkora változást hozott az akkor élő, magyarországi emberek szívébe, hogy örökre megváltozott életük. És énszerintem nem csak az akkor élő népnek, hanem a most élők lelkébe is, hogy egy szelíd fuvallat cibálni kezdte mindannyiunk szívét. Ez a fuvallat valamikor, 1848. tavaszában indult útjának, és azóta is csak fúj, fúj, fúj...  Ezen a napon minden városban színpadot állítanak fel a város főterén, és feldíszítik azt - általában - friss, zöld fenyőágakkal. Mert a zöld a remény színe. És a mai napon megerősítjük reményünket. A sajátunkat, és a másokét...  A szípadon előszőr a város, falu polgármestere mond bevezető szöveget. Ilyenkor minden oda gyűlő ember mámorosan hallgatja a beszédet. Nagyon sokan könnyeket potyogtatnak keblükre - de ezek örömkönnyek. A hazáért ontott könnyek. Könnyek, melyek felitatják a hős vitézek akkor ömlött vérét.  Nagyon sok verset, dalt ismerünk, melyeket még Petőfi költött, és a híres zeneszerzők sokból vidám - szomorú dallamú énekeket készítettek. Ilyenkor, amikor egy évben egyszer végre összegyűl a település sok embere, énekeljük ez énekeket, szavaljuk a verseket, és közben rágondolunk a hazáért harcoló, hős áldozatokra.  A városban egyes, tevékenykedő emberkék különböző pályázatoka, versenyeket szerveznek a gyerekek, felnőttek számára, hogy még nagyobb lelkülettel, még buzgóbb akarattal idézzük fel a régi, március 15-ei cselekményeket. Ilyenek például az 1848. március 15-e témájú versszavalások, rajzversenyek, éneklések. Mindenki - kinek-kinek melyikban van tehetsége - szívesen versenyez, és a mai nap igazából nem is a dicsőségért. Hanem azért, mert feltámad benne egy akaraterő, melynek nem tud ellenállni, mely ezt suttogja szíve mélyén: "Legalább ennyival tiszteld meg az hazáért és minden emberért harcoló, hős vitézeket, akik a hazáért, Juliska nénéért, Jancsi bácsiért, és érted meg a haza összes emberéért nem törődött azzal, hogy soha nem látja már viszon édesanyját, a családját, az otthonát."  Ezen a jeles napon emberek, katonák, férfiak sokasága öltözik be huszári ruhába, húz sarkantyús csizmát - olyan csizmát, melyel egymást tiporták el régen a csatatéren az emberek -, és lóra pattanva körbemennek a város főterén, ezzel felidézve a régi huszárokat, amint büszkén, kecsesen, lehetetlent nem ismerően vonultak fel a térre, ahol pillanatok alatt dörgött az ágyú, és sokak lelkéből kimúlt az élet utolsó szikrája is.  Talán mi, azok az emberek, akik megemlékezünk a mai napon, sohasem kell majd harcolnunk a hazánkért, sosem kell majd hegyes karral leszúrnunk az egykori barátunkat. De mi is lehetünk olyan hősök, mit az 1848-1849-ben harcoló, magyar vitézek. Mert mi is harcolhatunk az igazságért; persze nem éles kardokkal, hatalmas ágyúkkal, pisztolyokkal. De a szavunk hatalmas fegyver. A szó, mely jobban öl, mint a sok fegyver. Melyel romba dönthetjük a leghatalmasabb, legerőssebb lényt is a földön. Ezért vigyáznunk kell - hatalmas, láthatatlan fegyvert tartunk a kezünkbe. Ígyhát mi is harcolhatunk, de ne feledjük: az 1848-ban harcoló vitézek is az igazunkért, a szabadságért harcoltak - a jóért.  Legyünk mi is 1848-1849-es, magukat feláldozó, hős vitézek: magunkat alázzuk meg, és meglátjuk, nagyok leszünk mi még. Talán nem a Földön, de valahol azok leszünk. Mert ha megaláztatjuk magunkat a Földön, dicsőítve leszünk az égbe', úgy, ahogy a magukat feláldozó hősök lettek dicsőítve, és ma is dicsőítjük őket!  Ez a nap, március 15-e, tökéletes nap, hogy az ünnepség után behúzódjunk egy csöndes sarokba, és megfogadjuk: mi is önfeláldozó vitézek leszünk ebben a mostani, nehéz világban. És megfogadjuk: egyszer rágondolunk az 1848-49-ben történtekre, és csak utána panaszkodunk: DE NEHÉZ IS NEKÜNK, MAI EMBEREKNEK AZ ÉLET. Egyszer feltesszük magunkban a kérdést: valójában mennyivel is volt könnyebb az életük akkor, régen a vitézeknek, és a fogságban élő, szabadságot nem ismerő nemzetnek?

2010.03.15. 08:47 Hallows

Mikkentyű ez a történet nagyon jó lett.D: vagy nyolcszor elolvastam.Grat.:D

2010.03.14. 19:16 Teve Aranyhaj

Mit csinálok a hosszú hétvégén?   Végre eljött a hosszú hétvége!:) A Szombatom a semmittevéssel telt. Reggel felkeltem, és a szokásos napi teendőket megcsináltam. Reggeli, szobatakarítás stb. Vasárnap, reggel 8:30-kor keltem fel, mert mentünk a piacra. Vettünk egy új cipőt!!! Aztán siettünk a templomba, mert ma volt gitáros szentmise. Az énekpróbaa nagyon jó hangulatban telt. A végén amikor vártuk anyut átköltöttünk egy éneketlagzis formára. Megebédeltünk( babgulyás volt). Utána pihentünk. Már meguntam hogy unatkozom, ezért kimentünk. Elkezdtünk csinálni kutyaházat, de apa megjött, és vége eltt az álmonak( nem baj mert igaza volt):).Most pedig írom a történetem. Holnap korán kell kelni mert mi adjuk a Drámásokkkal a Március 15.-ei műsort a fulban. Azért van a Drámosokkkal 3 k-val, mert a nevünk Angyali Drámásokk. A tanárunk már tavaly is sokkalta a létünkket:):):). A műsor után hazajövünk, és nézzük a TV-t vagy játszunk. Este megnézem amelyik mese menni fog az RTL-n. Már annnyira vártam ezt a hétvégét, de jövőre négy napos lesz!:)

2010.03.14. 15:11 Zümike.oO

Egy hosszú hétvége Francival Egy borongós, hideg pénteki nap volt, és Francival haza igyekeztünk az iskolából. Útközben arról beszélgettünk, hogy mit fogunk csinálni ezen a hosszú hétvégén? Francinak volt pár ötlete: sétáljunk, túrázzunk...Délután elmentem unokaöcsémékhez, és meghívott a farsangi bálukra. Kérdeztem anyát, hogy mehetek-e? Ő igent mondott, aztán megkérdeztem Francit, hogy el akar-e jönni velem? Őis igen mondott, nagyon örültem. Végre valami jó program hétvégére. Eljött a szombat délután, elkezdtem készülődni. Elindultunk. Útközben végig röhögtünk. Odaértünk, és nagyot röhögtünk azon, hogy 2 5.-es nagyszamár a 4-5 éves ovodások között ül... Nagyon meguntuk magunkat, és kimentünk a játszótérre, ahol egy kis műanyag vakonddal kosaraztunk. Nagyon jót röhögtünk rajta. De ugye, mi okosak és épeszűek kabát nélkül egy szál pulcsiban szaladgáltunk kint a -5°C ba. Vége lett az egésznek, és hazajöttünk. Nagyon rosszul éreztem magam. Másnapra meg is lett az eredménye: jól megfáztam. Kérdezte, hogy elmegyünk-e sétálni, de nekem le kellett mondanom a betegségem miatt... Anyának ott könyörögtem, hogy engedjem el, de azt mondta, hogy nem, és hogy megérdemeltem a megfázást. Arra emlékszem, hogy jópárszor szólt, hogy vegyünk kabátot, de mi elengettük a fülünk mellett... Utólag nagyon rossz rágondolni, hogy nem hallgattam rá... Az egész szünetet az ágyban kell töltenem... És hétfőn is orvoshoz kell mennem... Remek hétvégi program... Azt tanácsolom, hogy vegyetek kabátot, ha csak kiszaladtok valamiért az udvarra, akkor is... Megéri!;)

[639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]