Amikor elmentünk az Aqua parkba még régi autónk volt , így elég lassan írtünk oda. Nagyon meleg volt , kb 40 fok (az autóban) , de nem volt légkondink.Véégre odaértünk. De egy gondd volt: Otthon hagytuk a nyert jegyeket! xD Így anya kifizette kp-ban. Már bennt voltunk vagy 1-2 órája amikor eszébe jutott : nem kapcsolta le az autón a világítást!! xD A nővérem kiment és megnézte a bejárattól. Az autó amúgy a parkoló legvégén volt xD.Még leesett a bikinije a nővéremenek meg ilyesmik, amikor kimentünk hulla fáradtan és odaértünk az autóhoz.Na mit látunk? Nincs lekapcsolva a lámpa xD Persze h nem indult az autó. Fölhívtuk apa munkatársait ,hogy vontassanak haza. És 2 óra múlva hazaértünk ^^
Én a katicacicát egy katicaszárnyú farkatlan macskaként képzelem el.Azt kell róla tudni hogy mindenevő,rovaremlős:).Fa tetején él,a legtetején.Ő egy nagyon kedves állat,kissé zárkózdt.Éjszakánként vadászik,általában szarvasszárnyasra.Ileynkor 1-2 méterrel magasabb,szélesebb,hosszab lesz.Reggelenként CSAK tisztavízű folyóban mosakszik.
2010.06.20. 17:41
Ifj.Brigitá
Terveim a nyárra
Hát én sok helyre fogok menni, azt se tudom mivel kezdjem. Megyek majd 28-án Zoo táborb az állatkertbe.Ebben a táborban az állatkerbe vagyunk egész nap.Bemehetünk egy csomó állat kifutójába, és megsimogathatjuk őket.Tavaly a vizí disznókhoz mehettünk be .Ahonnan be kell menni ott van egy tapír ketrec. Ott tartották a lány tapírt mert szegény lábát kikezdte a földd.Volt még ott egy kígyó amit megsimogathattunk meg iylesmik. Azt hiszem ennyi elég erről a táborról.megyek még Dömibe. Ez egy 10 napos tábor ilyen túrás , megyünk sok helyre pl.:Drége vár, patak túra meg maraton.Megyünk olyankor még sstrandra meg iylesmik. Nagyon jó tábor :D Aztán megyek rokonaimhoz Balatonalmádiba .Van medencéjük ami általában 30 -31 fokos. A strandra is le megyünk , az olcsóbbra és onnan úszunk át a jobb strandra . Megyünk még Horvátországba is még pontosan nem tudjuk hova.
Ennyi lenne az én nyári programom :D Remélem nem hagytam ki semmit.
Én nyáron sokat fogok játszani, fürödni, nyaralni, szórakozni - és persze unatkozni. Mert a szünidőben nincs olyan óra, vagy nap, amikor ne unatkzonék. Ilyenkor én nem szoktam semmit csinálni, csak összebarátkozni egy jó könyvvel. Júni 12-től 16-ig omád, júni 28-tól júli 2-ig Keresztény, és augusztus 2-től 9-ig a Velencei-tóra teszek egyesegymagam látogatást, afféle, strandtbor kapcsán. Ezeket már nagyon várom.
2010.06.20. 12:39
.SweetRevenge. [124903]
Elkezdődött a nyári szünet, lehet tervezgetni, hogy ki hova megy nyaralni, meg hasonló dolgokat. Vannak váratlan dolgok, és előre tervezettek, én ezek közül fogok említeni pár olyat, ami várható.
Először is a nyáriszünetbe bepótlom azt a sok kihagyást néhány barátommal, mert a tanulás miatt a messzebb lakó emberekkel igen csak keveset tudok találkozni. Esős napokon beszorulunk a lakásba, melegebb időben pedig napszemüeget kapunk, és kimegyünk az uszodába, vagy egyszerűen csak a tiszapartra a lábunkat belelógatni a vízre, ami igen csak elöntötte a lépcsőket már.
Nyaralni két helyre is megyünk, mert kötöttem egy olyan szerződést apukámmal, hogyha kitünő leszek, akkor elmegyünk Görögországba nyaralni. Szerintem nem nagyon hitte volna, hogy matekból négyesnől jobb leszek, ezért ,,aláírta" szerződésünk képletes papírját. Még is sikerült, viszont most a görögöknél valami válság van, szóval oda a család nem igazán akar menni.. Pedig a görög mitológia annyira érdekes, és mentünk volna Athénba, meg minden felé.. De végül még is Romániába fogunk menni kb. két hét múlva a sóbarlangba, Parajdra, illetve Bosznia Hercegovinába, amelynek történetéről én még nem tudok valami sokat, de legalább többet meg tudok Európának erről az országáról is.
Persze a nyáritáborok is kihagyhatatlanok! A TTK-táborba sajnos nem tudok jönni, mert így is alig van pénz az olyan táborokba, amibe szinte minden évbe megyek. Legjobb barátnőimmel, a legjobb csapattal, a KSZSE Szegeddel megyek kézilabda táborba, és szerintem nagyon jól fogjuk magunkat érezni. Mindegy hogy hol vagyunk, mit csinálunk, velük mindig jól érzem magam! Mégegy kézilabda tábor lesz Szerbiában, a vajdasági kis Adán, ahol ugyanilyen kedves minden lány. Emlékszem, mikor tavaly voltam, Ritánál szállásoltak egy hétig, és minden nap lementünk bazenba - ők így hívják az uszodát - , délután pedig edzés volt, aztán pedig még meg kellett várni Ritát, mert ő egy évvel idősebb nálam, és másik edzésen volt, addig pedig a többiekkel beszélgettünk.. Anett, Ági, és az én kis kocacsaládom. Nagyon szeretem őket! Ami még nagy vágyam, hogy mehessek színjátszó táborba itt Szegeden, viszont erre sem biztos hogy lesz anyagi hátterünk. Már évközben is szerettem volna szakkörre járni, csak sajnos a mindennapos sport edzéseim miatt nem értem volna rá, és most pedig végre kipróbálhatnám magam!
Aminek pedig még nagyon örülök - és tavaly is így volt - , hogy egy páran jönnek le hozzám a karavánból. Mivel még nem tudom, hogy mit fogunk csinálni - mindig helyben eszelünk ki minden baromságot, ami jön. Most lehet, hogy a szökőktúban fogunk pancsolni, vagy a McDonalds embereit letámadjuk ketchuppal - , ezért inkább azt mondom, hogy a tavalyi évben mi történt. Alapból úgy volt, hogy csak Réka jön, és aztán még egy rakás ember kiugrált nekem, és tisztára megleptek.. Hát, ezt nevezem szülinapi ajándéknak! A tetejébe még kaptam tőlük szülinapi lufit is! Aztán még voltak ott rossz dolgok is, de most legyünk optimisták, mert idén nem fogják ellopni a táskámat!
Nagyjából ennyi - meg még sok minden!
2010.06.16. 14:49
Tárzáán:D [190197]
Krokodilló
A krokodilló, igen ritka állat. Több alfaja is van, pl. nílusi krokodilló, póni krokodilló stb. A legnagyobb azonban a nílusi krokodilló mely akár a 6–8 métert is elérheti, de leírtak már kivételes 10 méteres példányokat is. Ezek a gyönyörű teremtmények, normál esetben csak az őserdő mélyén találhatóak meg, ám előforul, hogy háziasítják őket. Versenykrokodillónak, is használják. Vadászni, lovagolni is szoktak rajta. Valójában nagyon kedves állat, de vigyázni is kell vele. Ha nem ijesztjük meg és nem bántjuk, ő sem minket. Óvatosan simogatni is meg lehet, de csak felügyelettel, hiszen egy rossz mozdulat, és 2 hátsó lábával iszonyatosat rughat, vagy erős, hegyes fogaival odakaphat.Barnás-zöldes színével könnyedén beleolvad környezetébe. Négy, hosszú, erős lábán pata található.A farka körülbelül akkora, mint a teste. Fő tápláléka a szalma, vagy széna, de megeszi a kockacukrot, az almát, és a répát is. Szeretnek úszkálni a vízben, főképp az édesvízű tavakban, de nappal inkább a köveken álldogálva napoznak.
2010.06.16. 12:30
VánDorka 186885
Tudósaink Észak-Afrika eddig felfedezetlen, féltrópusi területein egy igen különleges élőlényre bukkantak: a krokodillóra. Több példányt találtak belőle, amlyek érdekes módon nem egy fajhoz tartozónak tűntek, hanem mind-mind különbözött, egyik a krokodilhoz, másik a lóhoz hasonlított jobban. Az egyikről, amit hátulról lónak néztünk, kiderült, hogy koponyáját örökölte a krokodiltól, éles fogaival egyetemben, míg egy sörényes krokodil, ami elől először menekültünk, békésen rágcsálta a füvet. A legszerencsétlenebb bizonyára az a példány, amelyik szinte teljesen krokodilalkatú, de testét selymes szőr borítja, ami teljesen átázik a vízben. A környéken megtalták a feltehető szülőket, egy nőstény lovat és egy hím krokodilt, akik békésen fogyasztották egymás mellett élelmüket - a kanca a folyómenti dús pázsitot legelte, míg "párja" egy tonhalat marcangolt szét. Hamarosan gyermekeik is csatlakoztak hozzájuk, egy negyedik apróság, aki most csatlakozott hozzájuk, mind a húsból, mind a köretből kért. Ő volt a legfurcsább az egész családból, ugyanis hosszú nyaka volt és lófeje, de ezt pikkelyek borították, lábai rövidek voltak és pikkelyesek, de maga alatt tartotta őket, háta pedig erős volt, lapos és selymes szőrrel borított. Megpróbáltam közel menni hozzá, erre engedelmesen a földre lapult, és engedte, hogy lovagoljak rajta. Nagy élmény volt, annak ellenére, hogy minden szakértő jajgatott, hogy bajom eshet, amiben igazuk is volt, ugyanis a háta erősen hullámzott, én pedig a földre estem. (Ekkor ébredtem fel, és jöttem rá, hogy csak az ágyamról estem le... De ezt nektek nem kell tudni, higgyétek csak azt, hogy a krokodilló létezik!)
2010.06.16. 12:14
Vadon Viktor [233687]
A krokodilló a Földön létező legnemesebb állat, mindig az emberek segítségére van. Nem csak hogy 10 lóerős, hanem igen szelíd is (hacsak nincs halas zabkása a közelben, mert azt rögtön megérzi, és minden áron meg akarja szerezni), ezért az emberek kocsik elé fogják. Maximális sebessége 100 km/óra, és ezt akár egy órán keresztül is tudja tartani, és elég neki 10 perc pihenő, no meg eghy jó nagy adag halas zabkása, és újra útra kész! Ezért élőhelyén, Atlantiszon vele közlekednek autók helyett. Sajnos, egyetlen táplálékához - ami egyben itala is -, a halas zabkásához szükséges különleges halak csak Atlantiszon élnek, így sehol máshol nem tenyészthető. Ami nagy kár, ugyanis nemcsak a lehető legjobb jármű, mivel szárzföldön és vízen egyaránt kényelmesen közlekedik, hanem az ember hű társa, akárcsak nálunk a kutya, és életveszélyes fegyver, a szarupáncéljából kiengedhető tűhegyes tüskékkel. Tehát akinek van egy krokodillova, az garantáltanű bárhol feltarlálja magát!
2010.06.16. 12:12
.SweetRevenge. [124903]
,,A tudósoknak végre sikerült a nílusi krokodil és a ló keverékét létrehozni; ez a krokodilló. Ne lepődjünk meg, ha elég furcsa keresztezést kapunk, hiszen egy hüllőt és egy emlőst pároztatni szinte lehetetlen - ez nem is sikerült, hiszen ez az egész mesterséges tenyészet. Olyasmi, mint az embereknél a lombik baby. Mivel az anyaállat a krokodil, ezért várható volt, hogy kicsinyei tojásból fognak kikelni. Elvileg a kis-krokodilok nemét a költési hőmérséklet határozza meg, ez azonban ennél a különleges fajnál rendellenességet mutatott. Elvileg 30 °C hőmérséklet alatt kizárólag csak is nőstények születhetnek, a kicsik viszont mind hímek lettek, viszont átlagban 28 °C volt a költési hőmérsékletük. A tojásokból apró, pikkelyes hüllőbőrű, mégis a lóhoz hasonló testfelépítésű, és csontozatú élőlények születtek. Ezt az anyaállat eléggé rosszul fogadta, zavarodottan sétált föl-alá, és kicsinyeihez hozzá sem nyúl, holott az anya akár két évig is védelmezi utódait. Jelenleg elég rossz a helyzetük, a 39 tojásból kikelt krokodillóból mára csak 2 él a Madagaszkári állatkertben. A tudósok mára már rossz ötletnek tartják, hogy ezt a két fajt összehozták, mivel a megmaradt állatok egészségállapota rohamosan romlik, és 8%-uk van a túlélésre. De emberek, a remény hal meg utoljára! Segítsék önök is adójuk 1%-jával ezeknek a szegény állatoknak a sorsát, hiszen talán drága orvosi kezelésekkel még sokáig láthatnak napvilágot."
Ezt a cikket egy éve hoztuk nyilvánosságra magazinunk első oldalain, mire rá két napra rá még egy hím krokodilló elpusztult, s már csak egyedül maradt testvére túlélésében bízhattunk. Ekkor csodával keretezett módon az anyaállat pár hete mégis gondozni kezdte az egyetlen túlélőt - akinek egyébként az immunrendszere már nagyon gyenge volt, és az is nagy csoda, hogy eddig életben tudott maradni - , s próbálta vele behozni az elmaradottakat. Ez az állat még most is él, s bár a beilleszkedésben különcsége elég nagy problémát okozott, mára mégis egészségesen éli életét, szinte minden gondozónak a szíve csücske, a látogatók pedig egyszerűen imádják. Köszönjük a sok támogatást az egész állatkert nevében!
Egyszer egy szép délutánon, bejött az osztály főnökünk (aki melleleg az igazgató felesége, és a matektanárunk ,de ő fogja tanítani a kémiát is!) azzal a hírrel, hogy a pénteki órarendünk megváltozik, mert el fog utazni Németországba.De igazából nem ez a lényeg, hanem az, hogy kiderült:
-első óra magyar (az is lett volna)
-második óra magyar (matek helyett)
-harmadik óra magyar (töri helyett)
-negyedik óra német (höhö...az is lett volna)
-ötödik óra (a változatosság kedvéért) magyar (oszi fő helyett)
...Persze én szerencsére megúsztam, mert pont tánc EB-n voltam...
Bocsika,ha elkéstem az írással, mertcsak most értem haza a strandról...
Az én iskolámban egy nap nagy dolog történt.Elmesélem nektek.
Elérkezett a tanároknak a legszebb napjuk,a pedagógus nap!
A gyerekek az osztályunkban már nagyon várták hogy a tanárnéni bejöjjön az ajtón és azt kiálcsák:
-boldog pedagógus napot!!!
Vártunk,vártunk de senki sem jöt.
Végül bejött az igazgató nő és szomorú arcal azt mondta:
-Sajnálom gyerekek a tanárnéni beteg:-(
Mindenki elszomorodott.Föleg én mert én attam volna át a tanárnőnek a virágot.Véget ért a tanítás.A gyerekek hazafutottak meg se vártak.
-Pedig mindig megszoktak várni. Gondoltam magamban.Végül lasacskán hazakulogtam.
Hazaértem nem láttam senkit.Bementem a szobámba és...
-Meglepetés!!!
Kiáltotta egyszerre mindenki
-Hát persze annyira lefoglalt hogy megszerevezzem a pedagógusnapot hogy elis felejtkezdtem a szülinapomról.
És ott állt a kedvenc tanárom meglepetésként:Zsuzsanéni (aki nem is volt beteg)
Odaszalattam hozzá és szorosan átőleltem. :-)
Így telt el a pedagógusnap :-)
Írta:edubedu99
2010.06.13. 11:16
Némród[298814]
Sziasztok! Itt a történetem:
Iskolám, és tanáraim
Az én tanárom (vagyis osztályfőnököm) nagyon kedves. (Ő matekot, magyart, természetismeretet, rajzot, olvasást, olvasónaplót, fogalmazást, és technikát tanít.) Éva néninek hívják, és sosem kiabál, csak ha nagyon felmegy benne a pumpa.De azután mintha semmi sem történt volna, ugyanúgyfolytatja az órát.
De van olyan tantárgy, amit nem ő tanít. Mint például:
Az informatikát Zankó Judit néni tanítja.
Az idegen nyelvet, vagyis az angolt, Imre Manana tanítja.( Ő egy igazi angol nő.)
Az úszást (ami már nincs) Árpi bácsi, Viki néni, és Eszter néni tanította.
Az éneket és az énekkart Huszárné Tóth Tünde tanítja.
A testnevelést Hegedüsné Víg Anna néni tanítja. (Nekem, meg a többi nem emelteknek.Azemelteknek Péter bácsi tanítja.
Van egy pont jó napközis tanítónőnk, akit Kelényi Máriának hívnak.
Ezek mind a tanáraim. Remélem tetszenek!(Egyébként még rengeteg tanár van a suliban, az igazgatóval együtt, csak ők nem engem tanítanak.)
Az én iskolám óriásinagy. És még óriásabb lesz. A neve: Lisznyai Utcai Általános Iskola. Most épp építkeznek rajta, még egy emeletet csinálnak, és méghozzzá egy liftet.
Az iskolám 8 osztályos. Nővérem már 10-es, de ugyanebbe az iskolába járt. Én már 5-es vagyok. (mármint szeptemberbe leszek 5-es, és a nővérem is szeptemberbe lesz 10-es.) Az a legjobb, hogy szinte mindegyik ovistársam most 2-os, és ők is ebbe az iskolába járnak.. J
Az éjszaka nagyon sok hó hullott, amikor a barátnőm hozzánk feljött korcsolya volt a lábán. Nagyon szerettem volna meg tanulni korcsolyázni, így hát bementem a szobába a szekrényből kivettem a korcsolyát, amit a testvérem használt, amíg ki nem nőtte. Felhúztam a lábamra, Mely bekötötte, mert azt sem tudtam, hogy hogyan kell azt megkötni. Lementünk az udvara, és az úton elkezdtünk korcsolyázni, én egy eséssel kezdtem el. Akkor Mely eldöntötte, hogy addig nem enged, piheni, míg meg nem szokom a csúszkálást. Hogy mennyi ideig csúszkáltunk azt nem tudom most elmondani, de nekem nagyon sok idő telt el, amikor az egyik osztálytársunk ki nem jött az udvarra és akkor Mely meg engedte, hogy pihenjek egy kicsit. Elkezdtünk beszélgetni a közelgő dolgozatírásokról, és a napi órarendről. Egy kis idő múlva Mely felállított, és hazafelé indultunk. Amikor hazaértem, akkor Mely azt mondta, hogy a korcsolya élét, jól takarítsam meg, hogy ne rozsdásodjon. Én úgy is tetem a korcsolyámat jól szárazra töröltem és utána visszatettem a szekrénybe a helyére. Végeztem, rá néztem az órára, már a suliba kellett menjek. Mely úgy jött másodszor hozzánk, hogy innen egyből mehessünk a suliba. Fel vettem az egyen ruhámat, a táskámba összebakoltam, és már mentünk is ki az ajtón. Amíg a téli vakációt ki nem kaptuk, addig a korcsolyázni nem tudtam. Nagyon lassan teltek a napok, csak eljött a várva várt vakáció, s a korcsolyát elévettem, bátyám nem nagyon engedte, hogy felhúzzam, de én elkezdtem győzködni. Nagy sokára engedet, azt mondta, csak akkor enged le az udvarra, ha a korcsolyába rendesen állok, én boldogan szaladtam be a szobába, és vette újra elé a korcsolyát, bátyám felkötötte, és amikor látta, hogy a korcsolyával a lábamon egyenesen állok, akkor ki engedet az ajtón, az én nagy örömre. Az nap a szüleim is megtudták, hogy tudok korcsolyázni, nem nagyon örültek, hogy éppen az úton, kevés autó járt akkoriban, és vigyáztunk egymásra. Egyik reggelre a fiúk az utcából a játszótéren korcsolyapályát készítettek, nagy örömünkre.
anita174 (79622)
2010.06.05. 22:42
Devonne
Mézes-mázas Muffin [209483]
A barátságról
Mi is pontosan az a barátság? Gondolom, sosem tettük fel magunkban ezt a kérdést. Mert nem hittük volna soha, hogy ezen kell gondolkoznunk, de már túl késő. A szikla peremén állok, reménytelenül, és ami számomra a legfájóbb: egyedül. Nincs senki lelki támasznak, aki megvigasztalna, vagy beszélgetne velem, anélkül, hogy nem röhögne ki... hiába minden törekvés, végül Őt is elveszítettem. Egy rossz szó, és mindennek vége.
Azóta sincs egytlen barátom se. Nem tudom, mit tegyek, hogyan legyek én is végre vidám, felszzabadult, és boldog gyermek. Amerre csak járok, lefujjognak, és lenne valaki, aki vigasztalna? Dehogy! Hisz ők még nem tudják, mennyit is ér egy barát. Nem lehet a barátot sem eldobni, se egy marionett-bábunak használni. Nem és nem. Ahhoz már túl érzéketlenek. Nem érdekli őket semmi.
Mindenki csak magával akar foglalkozni. Azóta is eltűnt a világból az emberek közötti kapcsolat. És hogy nézhetném ölbetett kézzel ezt az elfajult, durva helyzetet? Próbálok nekik egíteni, de amint megindulok, egy láthatatlan kötél lehúz a mélybe.
Kár, hogy nem volt ott egy egy barát, hogy megkaparintsa az utolsó pillanatban a kezemet, és felhúzzon. Kár, hogy ezen a világon már senki sem tart össze. Hisz nem értem el a végcélomat, nem is találtam egyetlen barátot - de rájöttem, hogy az emberek rá fognak találni a boldogságra. Mégha örökké is élnek.
2010.06.05. 16:20
Delena
Az igaz barátság
Mindent elmondunk egymásnak.Legyen az rossz, vagy jó.Mindig kiállunk egymás mellet.Szoktunk veszekedni, de mindig kibékülünk 10 perc után.Sajnos már csak nyáron tudunk találkozni, mert elköltözött Siófokra, és túl messze van tőlem.De nem baj, mert mi így is tartjuk a kapcsolatot.Már óvoda óta együtt vagyunk.Hétvégenként is beszélünkk interneten keresztül.Nagyon hasonlítunk egymásra.Például miind a ketten nagyon szeretjük az állatokat, és szeretünk hülyéskedni.Persze van köztünk ellentét is.Például én nagyon szeretem a rántott husit, ő viszont egyááltaláán nem szereti.Három-négy évvel ezelőtt amikor átmentem hozzá-ekkor még közel lakott-mindig kidobta titokban a húst, amit meg kellett volna ennie.Valamikor viszont úgyy megtud sértődni a semmin, hogy fél óráig hozzám se szól.Velem ellentétbe én nem vok sértődékeny típus.Szóval nagyon szeretjük egymást!!
Horváth Rebeka<3
Kitty and Reby 4ever! ×Đ×Đ
2010.05.30. 17:45
CsOkÍ.
Ismét egy megható történet: Macikám
Egy szerdai nap 4. óra után hazajöttem a negyed 12-es busszal. Beszaladtam a boltba, hogy veszek Macinak egy répát vagy egy almát. Alma nem volt, így hát répát vettem a picikémnek. A bolttól már gyalog jöttem, mert erre nincs olyankor busz. Nagy vidáman sétálok be a kapun,csörtetek az udvaron, és szaladok be a házba. Anyumkám a konyhában volt, kisírt szemekkel ült a széken. Észrevettem, kérdeztem tőle, hogy mi a baj? Azt mondta, hogy semmi, csak már megint rohama volt a kutyánknak. [a kutyánk epilepsziás.] Mondtam, hogy akkor rendben. És rohantam be a szobába. Megyek Maci terráriumához, de macit nem találtam. Feltúrtam a forgácsot, és rátaláltam. Szegény alig lélegzett, a szőre ki volt már szinte teljesen kihullva. Nem hittem a szememnek. Elkezdtem sírni. Akkor már anya is bejött és aztmondta, hogy ezért sírt. Beraktam neki a répát, hogy hátha az egy kicsit feldobja. Megpiszkáltam egy kicsit, de nem mozdult.Aztán zokogva ordítottam hogy "Macikáám, nem halhatsz meg!!!" Azzal egy kicsit megmozdult. Kimentem, már nem tudom miért, és visszamentem. Akkor már alig lélegzett. Körülbelül 10 mp-enként. Megint kimentem, hogy hozzak be neki vizet, de akkor már nem lélegzett. Hozzányúltam, már jég hideg volt. Apukám csinált neki keresztet, és eltemettük a régi kutyusunk mellé. Azóta, ha ránézek a sírjára, elkezdek sírni. Nagyon megviselt.
A hamarosan 1 éves őzemnek megható története volt velem míg elérte ezt a kort. Ugorjunk vissza 2009 június 13. ballagására…
Jövünk haza anyukámmal és anyu megszólal hogy: -Jaj, képzeld el mit talált az apa!?!
Nagyba kérdezősködök: -Mit?Mit? A fejembe valami madár vagy kígyó terjengett mert mi az erdő mellett lakunk és nekünk is van egy kis résznyi erdőnk. De anya nem madarat és nem kígyót mondott. Egy picike úgy két napos őzikét. Úgy örültem egy tv-s dobozba rakták bele és annyira picike volt hogy a negyedét sem érte el. Így hoztuk neki a kecsketejet. Kivittük és futkosott és szépen megerősödött. Aztán már ennek az évnek a tavaszán..,
Húsvét vasárnap reggel. Megyek Bambihoz ki egy kis répával a kezemben hogy Boldog első Húsvétot! Na de nem találtam a helyén gondoltam megint nem vettem a gödörbe észre mert a szőre olyasmi mint a föld. De észrevettem hogy a tyúkok kint vannak és akkor megláttam azt a nagy tátongó lyukat a kerítésen és akkor összeesve ordítottam Bambi nevét. Katasztrófa volt. Felkecmeregtem és futottam be Anyuékhoz akik rohantak hátra. Mint kiderült valaki kiengedte vagy ellopta. Nem tudom…de nagyon fájt. Abban a 2-3 hétben amikor nem volt velem mindennap többször sírtam mert állat hozzám ennyire soha nem állt közel. Aztán egyik nap gépeztem és hallom hogy Apukám valakivel kint beszélget és kimentem megnézni ki az. Hát nem láttam senkit csak azt hogy Apu guggol. Aztán arra néztem amerre ő beszélt. És megláttam. A szemem fénye. Bambi ott állt és rágcsálta a füvet apu bejött hozzám megkérdezni hogy jól vagyok-e és nyitva hagyta a kaput. A Bambi meg beügetett mert tudta hogy merre kell jönni és hátrament a helyére. Adtunk neki kaját és békén hagytuk. Akkor megtudtam ölelni de utána napokig nem. Aztán 2-3 hétig hozzá se tudtam érni. Aki olvasta a Heartland -t(Ponyclub,én is régen tagvoltam) az ismeri a csatlakozásos módszert. Többször használtam már én is. Bambinál megpróbáltam és tökéletesen figyelt a jelzéseimre. Az újra kiépített kapcsolat ma már tökéletes és most már nem megy senkihez oda. Csak a családhoz.
Június 13. –n ünnepeljük a szülinapját is. Még mindig féltem mert akik feltűrték a kerítést azok nem tudták azt. Hogy a köteléket Bambi és én köztem soha nem tudják ellopni. Maximum összeroncsolni. De a Bambit a szeretet hozta vissza amit irántunk érzett. 3 hét után senki nem mondat volna meg hogy visszajön. De itt van velem és most már tökéletesen megvannak a mindennapjaink.
Íme rólunk pár kép:
2010.05.29. 16:39
Sungirl^^
A kedvenc állatom a bárány. Tudom, elég furcsa, de ez van. Körülbelül 3 éve apukám egy napon két bárányt hozott haza. Bejött a szobámba, és csak ennyit mondott: -Hoztam két fűnyírót! Én elcsodálkoztam rajta, hogy miért jelenti be nekem, hogy fűnyírót vett, és miért pont kettőt? De amikor kimentem az udvarra, és megláttam a két barit örökre a szívembe zártam őket. Együtt építettük apával a karámot, és minden délután iskola után mentem füvet tépkedni nekik. Én mentem a takarmányoshoz is, egyszóval gondjukat viseltem. Az egyik nyáron még azt is megnéztem, hogy hogy nyírják meg őket. Mikor a megnyírt barit beengedtük a vastag gyapjashoz, az megijedt tőle, és rohanni kezdett előle. A másik pedig nem tudta, mi olyan ijesztő rajta. :) Metszéskor az összes rügyes ágat ők takarították el, és a tenyeremből ették a kukoricát. :) Télen egész álló nap szaladoztam körülöttük, hogy legyen alattuk széna, meg ne fázzanak, és legyen előttük takarmány. Gyönyörű napok, hetek, hónapok voltak ezek. De mint minden jónak, ennek is vége szakadt egyszer. Egy farkasféle megsebesítette az egyik bárányt, és nem élte túl. Ekkor már tél eleje volt, és ahogy az idő, úgy az egyetlen megmaradt barika is egyre szomorúbb lett. A bárányok ugyanis nagyon társas lények, nem szeretik a magányt. Teltek-múltak a napok, és úgy látszott, hogy a bari megbarátkozott a helyzettel. Igyekeztem minél többet vele lenni, hogy ne csak bóklásszon össze-vissza. Ám amikor tavalyelőtt decemberben leégett a házunk, és a bárány végignézte, belepusztult a sokkba. Szomorú, de ez az igazság. Nehezen tudtam feldolgozni, mivel ők voltak a világ legszeretetreméltóbb állatkái. Azóta is csak egyetlenegy vágyam és álmom van: Bárányok. Ennyi. Nem luxustelefonok, nem álompasik, csak két bárány...
Marcang Marcell egy sima házimacska, de a világ legrosszabb macskája!Nem is tudom, h miért Marcang Marcelnek hívják!De illik rá!A szüleim egyik barátjától kaptuk!Nekik volt kb. 10 macskájuk vagy 8!Egyet mi választottunk, egyet ők is megtartottak, és a többi macskát meg egy menhelybe adták!Amikor ősszel elköltöztünk az a megpróbáltatás érte, h össze kell haverkodnia egy macskával és egy kutyával!A másik macskát Marcellnek hívják a kutyát Fifinek!A nagyszüleim állatai!Fifivel már annyira jóban van, h egymás mellett szoktak aludni!Marcival meg valamikor összekapnak, valamikor meg játszanak(kergetik egymást)!Ahonnan elköltöztünk ősszel, onnan 4!!!-szer kiugrott az erkélyről!Meg szétkarmolta apám foteljét, de úgy, h inkább vettek a szüleim egy újat!Amikor meg éhes, akkor elkezd valakinek a lábához dörgölőzni, általába az apáméhoz, és addig dorombol meg nyáávog amíg nem kap kaját!Állandóan éhes!Többet nem írok ert reggelig írhatnék!Ez a macskám!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Tudósaink Észak-Afrika eddig felfedezetlen, féltrópusi területein egy igen különleges élőlényre bukkantak: a krokodillóra. Több példányt találtak belőle, amlyek érdekes módon nem egy fajhoz tartozónak tűntek, hanem mind-mind különbözött, egyik a krokodilhoz, másik a lóhoz hasonlított jobban. Az egyikről, amit hátulról lónak néztünk, kiderült, hogy koponyáját örökölte a krokodiltól, éles fogaival egyetemben, míg egy sörényes krokodil, ami elől először menekültünk, békésen rágcsálta a füvet. A legszerencsétlenebb bizonyára az a példány, amelyik szinte teljesen krokodilalkatú, de testét selymes szőr borítja, ami teljesen átázik a vízben. A környéken megtalták a feltehető szülőket, egy nőstény lovat és egy hím krokodilt, akik békésen fogyasztották egymás mellett élelmüket - a kanca a folyómenti dús pázsitot legelte, míg "párja" egy tonhalat marcangolt szét. Hamarosan gyermekeik is csatlakoztak hozzájuk, egy negyedik apróság, aki most csatlakozott hozzájuk, mind a húsból, mind a köretből kért. Ő volt a legfurcsább az egész családból, ugyanis hosszú nyaka volt és lófeje, de ezt pikkelyek borították, lábai rövidek voltak és pikkelyesek, de maga alatt tartotta őket, háta pedig erős volt, lapos és selymes szőrrel borított. Megpróbáltam közel menni hozzá, erre engedelmesen a földre lapult, és engedte, hogy lovagoljak rajta. Nagy élmény volt, annak ellenére, hogy minden szakértő jajgatott, hogy bajom eshet, amiben igazuk is volt, ugyanis a háta erősen hullámzott, én pedig a földre estem. (Ekkor ébredtem fel, és jöttem rá, hogy csak az ágyamról estem le... De ezt nektek nem kell tudni, higgyétek csak azt, hogy a krokodilló létezik!)
