Új bejegyzés Frissítés

2012.12.26. 19:23 nagyteve

Nekünk általában mindig szép karácsonyunk van. Ez most is így van. Reggel izgatottan felébredünk és halljuk ahogy a szüleink és több rokonunk a konyhában beszélget vagy süt-főz. Mi a tesóimmal kiugrunk az ágyból és gyorsan felöltözünk, elkészülünk. Délelőtt segítünk anyáéknak a főzésben és lehozzuk a padlásról a karácsonyfa díszeket. Ebéd után apáék behozzák a karácsonyfánkat és mi boldogan körülugráljuk...:) Ezután a nagynénémmel a szaloncukrokat felakasztgatjuk a fára majd jöhetnek a gömbök, égők, egyéb díszek..  Estefelé nagyon jó karácsonyi hangulat van. A magnóból szól a zene és mi az utolsó ajándékokat ellenőrizzük..Megvan mind? Be vannak csomagolva? Úgylátszik igen. Később körülbelül 8 órakor vacsora után anyáék beküldenek a szobánkba és mi nagyon izgulunk. Vajon mit kapunk? Az izgalom egyre fokozódik.. És egyszer csak megszólal a csengő. Mehetünk. Bemegyünk a nappaliba és meglátjuk a világító fa alatt a sok ajándékot.. Odarohanunk és kibontjuk őket. Ez igen. Egy tökjó CD. Vagy egy szuper könyv.. És egész este csodáljuk ajándékainkat..

2012.12.25. 17:39 szalagka

Így telt a Karácsonyom   Még 22.-én, szombaton, voltunk a Tescoban. Ott vásároltunk ajándékot. Fenyőfát is néztünk. S méretű  volt. Díszt is néztünk, gömböket, műtobozt, aranycsillagot. Karácsonykor ajándékainkat a fa alá tettük.természetesen megcímezve. Mikor eljött az este, amit vártunk, megajándékoztuk a családot. Eljöttek a Barátaim is, akiket meghívtunk. Nagyon örültünk. Hát, ez az Én kaeácsonyom. Boldog Karácsonyt!

2012.11.08. 20:28 Szandra

Szandra a bombázó [171316]   Egy álom valóra válásának kezdete      Az én történetem néhány hónappal ezelőtt kezdődött, de még koránt sem ért véget. Tavasszal  az életem gyökerestül felfordult, mikor bekerültem az általam első helyen  megjelölt közép iskolába. Ősszel tehát új iskolai tanévet kezdtem, immár kilencedikesként,  új iskolában, új emberekkel körül véve. Egy teljesen más világban. Bevallom rettegtem, bírni fogom e. De új barátokra tettem szert. Az iskola nagyon kemény. De ők segítenek nekem. Az iskolában és szélesebb körben ismert az Iskola énekkara.  Legjobb iskolai barátnőmmel Klaudiával arról kezdtünk álmodozni, hogy bekerüljünk az énekkarba. Így egy pénteki napon amikor az utolsó óra ének, ott maradtunk óra után. Én a Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok c. népdalt énekelni. És bekerültem az énekkarba! Alt szólamba kerültem. Klaudia is bekerült. Már voltunk fellépni is. És életem legjobb ősze ez az idei, új ismeretekre, és barátokra tettem szert. Továbbá új ismeretekre. És új elfoglaltságokra. Hihetetlen ami még egy éve lehetetlennek tűnt, annak a világában élek mára. Az énekkar pedig életem eddigi legcsodálatosabb élménye. Ahogy a négy szólam együtt énekel, gyönyörű. Olyan boldog vagyok. Imádom az új iskolám, amitől annak idején rettegtem. De legjobban az Énekkart szeretem. Még sok változás lesz az életemben. De érzem így lesz a legjobb.  A legjobb dolog idén ősszel az iskola által szerzett új élményeim.

2012.11.08. 13:40 szikrax

Hmm.. háát hol is kezdjem.. még nagyon régen megszereztem és felhívtam az unokatesómat :) aki angliába dolgozik:) még sose láttam.. és úgy gondoltam, hogy soha nem is fogom látni.. pedig nagyon szerettem volna.. és aztán egyszer csak jövök haza suliból.. elmentem a világ legjobb pékségje előtt majd befordultam a mi kis utcánkba egy picit sétáltam előre.. majd láttam egy angol rendszámú autót.. rögtön arra gondoltam, hogy unokatestvérem az.. de közbe gondolkoztam.. és hát.. nem tartottam igaznak.. veszem elő a kulcsom.. de eléggé érdekes dolgot hallottam! egy kutya ugát a házunkba.. ilyenkor egy picit meg is ijedtem.. dehát bementem.. és a nyakamba ugrott egy nagyon édes kutyuska :) majd pedig kijön a szobámból az unokatestvérem:) nagyon örültem neki :) és szerencsére másnap esett a hó :) és el is mentünk szánkózni :) ez valami csoda lehetett.. hogy sopronba esett a legtöbb hó és eltudtunk menni :) és még a barátja is nagyon jó fej :D hát.. ez a dolog volt a legjobb most ősszel nekem :)

2012.11.01. 14:09 Anne Carisle

Rémtörténet író versenyre jelentkező tevém neve : Anne Carisle  Leltárszáma: 33585   Rémes história..    Egy csütörtöki reggellel kezdődött minden , borús esős reggel volt az a nap.Az utcák kihaltak ,csendesek voltak.  A Félelem utca 23-ban lakott egy család. A bizonyos Grund család . Nem volt iskola a kis Jonathan-nek , mivel szünet volt ,a szülők is otthon maradtak,ők is szabadnapot kaptak.Jonathannek volt egy olyan képessége , hogy érzi a rossz dolgokat. Ezúttal is ez történt. Ahogy bele akart kortyolni a teájába , érzett valami gonosz,sötét dolgot .. Annyira megérezte,és megijedt tőle,hogy a teát is eldobta a kezéből.A szülők odarohantak hozzá , mivel tudták,hogy ez a képessége van fiúknak , megijedtek ők is. Vajon mit érezhetett Jonathan?! Vajon mi járhatott a fejében ? És ami a legfonotsabb, mi volt a házban?! Megkérdezték a szülők , hogy mit érzett , és azt mondta , hogy :\\\"Egy szellem van a házban\\\" . A szülők egyből komolyan is vették az esetet , és rákerestek a neten , hogy milyen szellem lehet itt.. Kiderült  , hogy 1765-ben itt,ebben a házban élt egy Jack nevezetű 45éves , gazdag úriember,akinek volt egy felesége is,Marie. már 10éve együtt éltek ,amikor a nő rákos lett és meghalt. aztán rá félévre a bánatban Jack is meghalt , és a szelleme nem tud erről a helyről elszabadulni. Írta a legenda. Jonathan ,a 12éves kisfiú , megpróbált kapcsolatot létesíteni a szellemmel , szülei támogatták,de legbelül féltek ! Közeledett az este.. már 20:15 volt , Jonathan édesanyja becsukta az ablakot mert hideg volt , aztán amint becsukta az ablak kinyílt..Olyan volt,mintha valaki határozottan kinyitotta volna. Egyből szóltak is JOnathannek , hátha érez valamit..és ez sajnos így is lett. Jack szelleme:\\\" Ha jót akartok , költözzetek el !\\\" Jonathan , elmondta a szüleinek mit üzent a goromba szellem , és megijedtek. Azt kérdezgették , miért pont most jött elő ? kiderült , hogy ma volt az évfordulója , amikor meghalt a felesége.. Amint erre rájöttek , próbáltak beszélni a szellemmel , de nem jött már elő azon az estén .  Másnap reggel , már köd is volt . De a szülőknek el kellett menni munkába,így a kis Jonathant elvitték az egyik ismerősükhöz az állatkereskedésbe . Ott Jonathannek nagyon tetszett egy fekete macska,úgy összebarátkoztak , hogy az álaltkereskedős hölgy neki is adta.. Jonathan el is nevezte Árnyéknak . Jonathan azt mondta az állatkereskedőnek hogy telefonáltak a szlüei,és hogy hadd menjen haza. De ez persze nem volt igaz . Volt nála kulcs,így be is ment a házba,amint megérezte a szellem jelenlétét , hívogatta.. A szellemnek olyan hatalmas ereje van ,hogy ahogy a feleséségnek a hintaszékébe beleakart ülni Jonathan, kilökte onnan őt a szellem.Szellem:\\\"Figyelmeztettel kisfiú!!\\\"  Jonathan válaszolt:\\\" Tudok neked segíteni átkelni a fénybe,csak mesélj az életedről.\\\"  Amikor  a szellem már elmondta az életének felét,pont hazaértek aggódva a szülők , és a szellem eltűnt. JOnathan hangosan kiabált szüleivel,hogy miért pont most kell jönniük?! A szülők sajnálták a dolgot de honnan tudhatták volna.. megint este lett , Jonathan felment a szobájába, Árnyékkal együtt. Amint beléptek Jonathan szobájába,látta,hogy a szellem már várja. bele akart szállni JOnathan testébe ,hogy ne kelljen átkelnie a fényen.de Jonathan lelke erős volt , és nem bírt belemenni , így a macskába szállt bele.. Jonathan ezt tudta,de nem akarta kidobni Árnyékot csak ezért. Jonathan sikított és a szülők felszaladtak,hogy mi történt.. Aztán elmondta mindezt Jonathan . Jonathan édesapja varázsló volt,megpróbálta kiűzni a goromba, gonosz szellemet az ártatlan cicából,és siekrült is neki. jonathan millió könyvet olvasott , aztán megtalálta a megoldást  , hogy hogy vigye a fénybe  a szellemet. Mondott egy varázs igét , amivel előhozta a fényt a szellemnek , és vetítővel oda vetítette a szellem feleségének képét. Ebben persze szlei is segítettek neki.. Márcsak a szellem hiányzott : \\\" Adugosz,porkusz,deklariusz\\\" mondta az édesapa , és ide hozta a szellemet. Jonathan beszélt hozzá,hogy ott a felesége.. Előszőr Jack nem akarta elhinni , hogy Ő az, de égül elhitte , és belement a fénybe .. Minden jó , ha a vége jó . Remélem tetszett a történetem , és persze,ahogy a jól végződő mesékben szokott ez lenni : Boldog éltek míg meg nem.. : )  Üdv:Anne Carisle teve :)

2012.11.01. 13:00 .chocoholic demon.

Nincsenek benne szellemek és boszorkányok, de Halloween-i rémtörténetnek nevezhető. In Utero           Meera terhessége kilencedik hónapjában járt.           Mosolyogva ébredt, a sötétítő résein beszűrődő napsugarak lágyan cirógatták az arcát. A falakon túl lassan a város is ébredezett, az emberek még álmosan, de vidáman fecsegtek napi teendőikről, a boltok kinyitottak, a pékségből a frissen sült kenyerek illata áradt.           ̶  Jó reggelt, Alice!  ̶  köszönt gondolatban kislányának, és lágyan végigsimított a hasán.           Kibújt a takaró alól és már majdnem felült az ágyban, mikor lánya hirtelen megmozdult a méhében. Meera felszisszent a fájdalomtól.           ̶  Nyugi, kislány, mindjárt kapod a reggelidet.  ̶  mondta fakó mosollyal.           Újra megpróbált felkelni, de Alice ekkor az előzőnél is nagyobbat rúgott. Meera megijedt. Beindult volna a szülés? Az nem lehet, az orvos azt mondta, hogy Alice csak másfél hét múlva fog világra jönni.           Minden erejét összeszedte, és óvatosan felállt. Tenyerét a hasán tartotta, Alice még mindig mozgott odabent. Három lépést tett a konyha felé, amikor a harmadik rúgást kapta. De ez már nem rúgás volt: valami mintha felrobbant volna benne. Meera a földre zuhant, vérfagyasztó sikoly tört fel belőle. Hálóinge teljesen átnedvesedett az izzadságtól és a padlóra véres magzatvíz folyt.           Ébrenlét és ájulás határán lebegett, mikor érezte, hogy Alice újra megmozdul, és felfelé kapaszkodik. Zűrzavar támadt a fejében, gondolatai cikázva váltották egymást, de egy újra és újra visszatért. A lánya meg akarja ölni őt! Fogalma sem volt róla, miért, és egyáltalán hogyan. De tudta.           A konyhaasztalon megszólalt a telefon. A telefon! Ha sikerülne telefonálnia, talán lenne esélye. Minden erejére és önuralmára szüksége volt ahhoz, hogy meg tudjon mozdulni. Pokoli kínokat élt át, majd’ beleőrült az egész testét átjáró fájdalomba. Legszívesebben ordított volna, de csak halk nyüszítés szakadt fel a torkából. Minden mozdulatért meg kellett küzdenie. Véres csíkot húzva maga után a konyhaasztalhoz kúszott.           ̶  Csak. Még. Egy. Kicsit…  ̶  suttogta, de már ő sem hitt benne, hogy sikerülhet.           Rengeteg vért vesztett, az ördögfattyú pedig, akit lányának hitt, már alig pár centiméterre volt a szívétől. Miért tetted, Alice? A kérdés fájdalmasan rajzolódott ki Meera fejében. Egy kérdés, és a válaszért az életével fizetett.           Pedig szerettelek. Egy anya utolsó gondolata.           Apró ujjak mélyedtek Meera szívébe.           Testén remegés futott végig.           A szobát gyerekkacaj töltötte be.

2012.06.03. 18:50 Edit.:]

Barátság "A barát tulajdonképpen egy barát,akit az élet elfelejtett neked adni." Már az ovis korban nagy jelenetősége van a barátságnak,mert ha valakinek nincs barátja,akkor az kiközösítve érzi magát.Általában az óvodában alakulnak ki az első barátságok,ami néha örök életre szólóak vagy éppen csak 2-3 hétig tartanak. Kisiskolás korban már meg tud nevezni egy személyt akit a legjobb barátjának tart. Kamaszkorban sokan megtapasztalják a nagy kérdést,miszerint létezik e fiú és lány között barátság. szerintem igen,hisz nekem is van fiú barátom és semmi hong nincs ezzel. A barátság a kölcsönös bizalmon alapul,nem szabad,hogy az egyik fél kihasználja a másikat,fontos,hogy mindkét fél számíthasson egymásra.Legyen szó örömről,bánatról,gyászról,egy barát nagyon sokat segíthet. Sokféle barátság lehet,köztük van az igazi és az érdek barátság is,de egy biztos! Életünk fontos része az,hogy álljon mellettünk valaki,aki jóban-rosszban velünk van,támogat a bajban és mindig megbeszélhetjük az érzéseinket is. Az érdekbarátság az,mikor nem az igazi értéket látják meg egy emberben,hanem azt veszik figyelemben,hogy mije van,hol/miben lehet kihasználni.Nem érdeklik,nem törődik vele,nem foglalkozik az érzéseivel,nem próbál neki segíteni,maximum csak azért,hogy valami hasznot húzzon ebből is.Ha viszont már nem talál semmi hasznosat,akkor tovább ál. Mindenesetre az ember életében nagy szükség van egy jó barátra. Vannak szerencsésebbek akik már korán megtalálják az igazi barátot,vannak akik sok barátot "elfogyasztanak" mire rátalálnak a lelki társukra,és vannak akik talán most is az igazi barátságot keresik. (Remélem nem lett hosszú. Igazából ez egy iskola fogalmazás amit én írtam még janárba.)

2011.12.26. 15:42 enici

Ebéd előtt elkezdtük díszíteni a karácsonyfát és én raktam rá a csúcsot meg a csengőt de más szép díszt is raktam rá.Mikor befejeztük a tesómmal akkor átjött papa és adott nekünk bonbont és ötezer forintot,anya pedig odaadta a párnát amit papánap vett.Mikor papa elment elkezdtük anyával készíteni a tiramisut.Mikor elkészült nagy nehezen megcsináltuk a fokhagymás busát és a pikáns zöldségragut.Gyorsan megfürödtem,átöltöztem és vártam hogy anya(mostmár) egyedül elkezdte csinálni a sörtésztában sült halat mert a többi ételt már tegnap megcsinálta.Pár óra múlva eljött az idő és elkeztünk enni és enni és enni.Nekem igazából a spenót krémleves és az édes-savanyú hal nem nagyon ízlett de megettem.Még izgalmamban megettem egy angyalszemet utána bementem a szobába és mit látok?,egy halom ajándékot.Bementünk és kibontottuk az ajándékokat.Anya egy szerelmes kesztyűt és egy Design almahámozót kapott,én egy rubik kockát,egy Samsung Galaxy mini okostelefont,egy sapimacit és egy muffin szappant kaptam,a tesóm egy ruhaakasztót,egy selyemköntöst és egy lego gyűrűt,apa meg egy póker kártyakeverő gépet kapott.Hát így telt az én otthoni karácsonyom.

2011.10.25. 17:08 panni

Egy közeli ismerősöm már nagyon régen megígerte, hogy ideadja nekünk örökbe a ponilovát. Még anyáék is beleegyeztek, mert egyébként tényleg nem véletlenül nem tartottunk eddig lovat (férreértés ne essék: tanyán lakunk, szóval nem a helyhiányról volt szó!) Mindössze annyit kell tudni róla, hogy csődör volt, és el van kényesztetve. Továbbá meszép-barna szőre van. Tegnap elhozták hozzánk. Ha unatkozik, akkor már fél lábbal bejár  a konyhába. Kedvenc hobbia, hogy terrorban tartja a németjuhászokat (kettőt), és megeszi előlük az összes kajájukat, ha hagyjuk. Útálja a macskákat is, de a kiscicával jóban van (nem olyan régen született). Ha tényleg nagyon unatkozik akkor engedelmes, de mindig lusta. Amennyit csak tudok foglalkozok Vele, felváltva a nővéremmel.

2011.09.09. 14:37 Besszi 206216

Az első nap A tanítás első napja ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik iskolai nap. Nem izgultam, nem féltem mert tudtam, hogy már egy jól összeszokott társaságba fogok érkezni, ahol mindenkit ismerek és szeretek. Ha visszagondolok az előző évre ez teljesen másképp volt. Ugyanakkor az évnyitón már megtudtuk, hogy kapunk 8 új osztálytársat, így az osztály létszáma 33-ra fog emelkedni. Felébredtem... A táskám, ami eddig egész nyáron a sarokban porosodott, most gondosan előkészítve, az íróasztalomnál várta, hogy újra könyvekkel telepakolva elinduljak vele az iskolába. A plafont bámultam... Már jó rég elszoktam a koránkeléstől, az ágy rettenetes erővel húzott vissza. Végül nagy nehezen felkeltem, a napsütésre és minden egyéb fényforrásra még érzékeny szemmel elindultam a fürdőszobába, hogy megpróbáljam lemosni az arcomról a koránkelés jeleit. Már két és fél hónapja nem éreztem ezt az érzést. Nem is tudom hogyan, de végül sikerült időben elkészülni. Csengettek. Az egyik barátnőm volt az, akivel mindig együtt szoktunk suliba menni. A hűs szellő kimosta belőlem az álmosságot, a fáradságot, és a szokásos flegmát amivel ébredni szoktam. Elmélyült beszélgetés közepedte értünk be az iskolába, ahol miután az osztályt megkerestük, láttuk, hogy már jó páran érkeztek. Akiket ismertünk, széles mosollyal köszöntek vissza, míg az újak csöndes megszeppent köszönéssel válaszoltak. Leültünk a hátsó padba és az osztályunkra nem túl jellemző hatalmas csöndet megtörve kezdtük beindítani a beszélgetést. Hamarosan oldódni kezdett a feszültség, az újak is egyre szimpatikusabnak tűntek. Lassan megtelt az osztály és becsengettek. Az osztályfőnökünk, semmit sem változott a nyár folyamán. Továbbra is megőrizte a humorát, és azt a jó hangulatot amit mindig magával hozott, ha velünk volt órája. Elkezdődött tehát egy újabb év. Már aznap tudtam, hogy a szokásos balhékat nem tudjuk elkerülni az év folyamán ( amik egyébként már a második nap elkezdődtek), de abban biztos voltam, hogy ez az év is ugyan olyan jó lesz mint az előző. Így ettől a naptól kezdve már tizedikesként koptatom a padokat.

2011.09.06. 17:25 LexusLilla[298184]

Az első nap...   Mikor még nyár volt,aludhattam amig akartam.A nap selymes,puha sugarai keltettek fel.Úgy éreztem magam,mint a mennyben... Szeptember 1-én,reggel,úgy keltem,mintha a mennyből egy kiképzőtáborba kerültem volna. Pontban 7 óra 00-kor az ébresztő megszólalt,s az álom véget ért. Csippás,fáradt szemekkel reménykedtem,hogy ez a nap jobb lesz,mint ahogy elkezdődött.   Kijöttem a szobámból,és anya vidáman köszönt: -Jó reggelt hatodikos cicukám! Azt hittem,a falnak beszélsz...Furcsa volt ez a megszólítás.Megszoktam én már az ötödikes prüntyű nevet,nem szorultam újításra... Felöltöztem,fogatmostam és megreggeliztem.Majd felvettem iskolatáskámat,mely már ott várt rám 3 hónapja a kis íróasztalomon. Mikor a házból kiléptem,megtartottuk Vacakal(a kutyámmal) az immár 4.-es korom óta fenntartott iskolaelőtti rituálét,azaz a szerencsepacsizást.Kölyök kora óta tud pacsizni,nem tanulta,tudta.Ha adott egy mancsost,magabiztosabbnak éreztem magam.Talán ő volt az én "élő kabalám". Majd elköszöntem anyutól.Ő ismét egy "Szia,cica!"-val búcsúzott el.Ez lehangolt,de a szerencsepacsiban még mindig bíztam.   Egész úton sulifelé,azon gondolkodám,miket fogok mondogatni,ha meglátom a komám... Így volt ez,bizony,nem tudtam mi legyen...Ennyi hónap után,egyszerűn csak köszönjek?és utána mi legyen?nézzük egymást,mintha az egyikünk zöld,másikunk hupilila lenne? Végülis odaértem...Bementem a kapun,és megpillanttottam a sok ismerős arcot,a feketén-fehéren nem igazán boldognak tűnő gyerekeket.Nem változott semmi... A két,mostmár hetedikes Bogi és Vivi a sövény szélénél beszélgettek,a nyolcadikasok hátul a bicikliknél kiabáltak,jelezve,hogy nekik jobb dolguk is lenne.Az én osztályom is ugyanazon a helyen volt.Fiúk a fenyőfa tövében,4 lány az udvar közepén,a maradék 8 pedig a kapunál.Az én barátom annál a 8 lánynál volt.Odatartoztam én is.Akik már első óta velünk vannk,és akiket befogad a "társadalom".A maradék 4 lány két újoncból,1 nem kedveltből,és 1 olyan lányból állt,akit mi "befogadunk",de ő nem minket választott. Amikor megláttak engem,Flóra(a legjobb barátnőm) elállt tőlük.Mi szokás szerint,ha megérkeztünk,különáltunk a többiektől.Ez így történt most is.Köszöntem...Nem tudtam,hogyan tovább.Erre eszembejutott egy mentőötlet.Az iskola új tanárokat kapott.Gondoltam,lehetne a kezdőtéma ez.Utána már könnyen beszéltünk mindenről,ami eszünkbe jutott,majd sípoltak. Nálunk osztályonként,párban állnak sorba.Általában egy "leszel" kérdéssel választjuk ki a párunkat.Én megkérdeztem Flórától.Mire ő csak ennyit mondott: "Ez nem is kérdés!"-majd beálltunk a sorba. Az igazgató elmondta,melyik osztály,hányas teremben lesz.Szerencsére mi ugyanazt kaptuk,mint tava.A 6-os termet. Mikor felmentünk az emeletre,és benyitottunk az immár ismert terembe,megláttuk,hogy páros padok vannak... Flórával nevetve elfoglaltuk az egyiket.Az első órán már úgy nevettünk,mint régen.

2011.08.22. 16:08 Besszi 206216

Tevékeny teve vagyok Mikor még az első tevémet kezdtem nevelgetni, nem létezett olyan karaván, hogy Tevékeny Tevék. A TeveClub-ra pedig véletlen találtam rá, egy weboldalt nézegetve. Kicsi voltam még és fogalmam sem volt róla, hogy a neten ilyet is lehet. Azonnal regisztráltam az oldalra és megkezdtem a tevém gondozását. Hamarosan elújságoltam a barátaimnak, hogy van egy nevelde a neten, ahol csinálhatsz magadnak egy saját tevét. Szépen sorjában elkezdtek regisztrálni és csináltunk egy karavánt ahol csakis mi voltunk. Jól éreztük magunkat, sokat chateltünk, amiről eddig azt se tudtuk mit jelent Az egyik osztálytársam mindig halomra rendelte a datolyákat és nem sajnált belőle senkinek küldeni. Hát, jó kis karaván volt... :-)  Aztán az idő előrehaladtával elkezdtek szétszéledni a tagok, a karaván feloszlott, a tevézést abbahagyták... Csak én maradtam. Naponta vándoroltam egyik karavánból a másikba. Nem éreztem sehol jól magam. A karavánfórumokba nemigazán írtak, de a kivétel is szinte csak egykét elejtett mondtatot írt, mind például: "Sziasztok, új tag vagyok!" meg "Miért nem történik semmi?" és  ennek változatai.  Megint egy szokványos nap érkezett el. Nézelődtem a karavánok között és megtaláltam a Tevékeny Tevéket. Egy próbát megér - gondoltam, azzal beléptem. Ez a karaván más volt mint a többi... A fórumüzenetekből naponta több is jött, nem úgy mint máshol ahol a havi egy már jónak számított, és év közepén még lehetett látni az előző évi és az az előtti írásokat. A karavánban rendszeres versenyek voltak, én persze mindegyikben részt is vettem, ezáltal rengeteget fejlődött a kézügyességem, a kreativitásom, jobb történeteket találtam ki. Annak is nagyon örültem, hogy mind ehhez ötleteket is adtak és ez megadta az alaplöketet az ihletemhez.  Hamarosan azonban unni kezdtem a tevémet, valahol olyan 500-600 napos korában halhatott meg. Ekkor egy jó időre megszakítottam a tevézést, nem vettem többet TC magazint amit már az első számtól kezdve olvasni kezdtem és a Tevékeny Tevék sem érdekeltek már. Néha-néha volt pár tevézős hetem de az se tartott sokáig.  Aztán olyan 1-2 év múlva visszatértem. A TC teljesen megújult, úgyhogy nagy izgalommal láttam neki a nevelgetésnek. Beléptem újra ide, a karavánba és most egy kicsit alaposabban kezdtem el ismerkedni a tagokkal. Új barátokra tettem szert és hihetetlennek tartottam, hogy ennyi jó ember mind itt van egy helyen, mikor a világban alig-alig lehet összefutni egy olyan őszinte barátságos, kedves személlyel, aki mindig kitart mellettünk.  De ez az időszakom sem tarott sokáig. Jött a sorozatos karaván oszlatás és ott valahogy már nem bírtam azt a bizonytalanságot... Lefagyaztottam a tevémet. 50-60 naponként jöttem fel újra, akkor felolvaszottam majd visszafagyaztottam. Így telt ez napokig hetekig hónapokig... Nem is tudom mennyi ideig... Aztán egyszer csak újra felolvasztottam. De utánna nem hagytam ott... És ez körübellül 1 hete történt. Azóta megint itt vagyok a Tevékeny Tevékkel. Valahogy mindig visszatalálok ide... :-)

2011.08.07. 15:41 Dunedan

Elnézést a pár félreírásért. 2011.08.07 15:39 Dunedan „ Dunedán [214377] Sőtét éjszaka Városba voltam a barátaimmal Mátéval, Rigóval és Hegedűssel. Ültünk a Hiller kinti padján, várva hogy meg jöjjenek a lányok. Már 20 perce késtek, mire Rigót felhívta valaki, elején meg se nézte a számot, hanem a zenére pörgetni kezdte a zenét, ami az Example: Change the way you kissed me volt. Végül a 10. másodpercben felvette, és Dóri szólalt meg benne. Egyike azoknak a lányoknak, akit vártunk. Rögtön felállított engem és kirohant az utcára, hogy hallja mit mond, mi nem tulajdonítottunk ennek nagy jelentőséget. Fél perc múlva visszaszaladt és az asztalra csapott: - Elkapták őket Zsemlyéék!- mondta idegeskedve. - Hogy mi? Ilyen aljas húzásra képesek?- tettem fel rá a költői kérdést. - Ja, és azt akarják tőlünk, hogy a játszótérre menjünk 10 percen belül, csak mi 4en.- folytatta. - Akkor nyomás!- felelte Máté miközben felállt a helyéről. Gyors léptekkel, de sétálva indultunk arra fele. Tippelgettük, hogy vajon mennyien lehetnek, 6an biztosan. Ahogy befordultam a játszótér utcájába ott állt egy kopasz izmos gyerek és kapásból szembe vert, amitől a földre estem. Rigó nem habozva egy bal egyenessel vissza kontrázott, amitől hátradőlt, de komolyabb baja nem lett. Viszont Rigó kint hagyta a kezét, amit megfogott és maga mögé húzta izomból, és a stop táblának nekiverte, amitől rögtön az útra esett. Ezt az időt kihasználva Máté a térdhajlatába rugott a gyereknek, amitől térdre rogyott, Hegedűs meg leguggolt és egy felütéssel állkapcson verte. Ezt kihasználva felállt, de nekidőlt a ház falának. Máté egy egyenes ütéssel fejbe akarta verni, de elvezette a kezét, így a falba ütött, amit rögtön fájlalni kezdett. A kopasz egy köríves ütést mért hegedűsre, de ő kihajolt előle és arrébb lépett. Ütötte volna a következőt, de oldalról a fülébe könyököltem, amitől rögtön összerogyott, majd egy toló rugással a földre küldtem. Nyomta volna fel magát, de Hegedűs megfogta a fejét és kétszer neki ütöte az aszfaltnak. Egymásra néztünk négyen, Rigó épp a fejét fogta, még szédült és fájlalta az arcát. - Legalább, az izmos kilőve közülük.- mondtam lihegve. - Jaa, a többi nem lesz ilyen húzós.- válaszolta rá Máté, aki még mindig rázta a kezét a fájdalomtól. - Na nyomás!- adta a parancsot Rigó és elindultunk. Elértük a templom végét, ami mellett rögtön ott volt a játszótér, bokrok és fák takarásában. - Terv?- kérdeztem. - Oda megyünk, megverjük akik ott vannak, és a lányokat megmentjük.- válaszolta Rigó. - Sokat gondolkoztál rajta?- kérdezte Hegedűs, de mielött válaszolhatott volna, egy gyerek közénk futott és ugrásból vállon térdelte Mátét, majd szembe fordult velünk. Máté nekidőlt a templom kerítésének, de rögtön vissza nyomta magát. - Még mennyien akarnak meglepetés szerűen támadni, de komolyan?- kérdezte Rigó dühösen, amire választ nem kapott. - Őt bízzátok rám, ahogy elintéztem követlek titeket.- szólalt meg Máté. Ezen a támadónk kicsit elmosolygot, de nem szólt közbe. Beleegyeztünk, és indultunk a játszótérre. - Te, engem megversz? Na persze.- szólalt meg végül a támadó, akit Krisztiánnak hívnak. - Csak figyelj!- vágta rá Máté. Krisztián lépett előre, egyet, de nem ütött, Máté tartotta a távolságot, majd végül Krisz nekifutásból támadt egy újabb térdeléssel, de Máté elkerülte, és fordulásból  hátba rúgta egy körívessel. Háttal állt neki, amit Máté ki is használt, csapódó ütéssel  tarkón ütötte, amitől leguggolt és előre esett, de már állt is fel. Ahogy szembe fordult vele, Máté egy egyenessel orrba verte, ettől seggre esett, lehajolt Kriszhez, torkon ragadta és a földnek lökte. Máté felegyenesedett és fejbe rúgta a fekvő Krisztiánt, aki ennek hatására oldalra pörgött és egy kiáltással mutatta ki a fájdalmát. Máté pár másodpercig nézte, ahogy fetreng, de nem állt szándékában folytatni a harcot az ellenfelének. Indult utánunk. Ahogy mentünk a kis fakerítésen be a játszótérre, már 5 alakot pillantottunk meg. A csúszdán meg a lányok hangját hallottuk, ott még egy fiú alakját vettük ki. - Szóval ide értettek, de látom 1 valakinek nem sikerült.- szólalt meg az öt közül a középső. - Épp az egyik emberedet veri. Hamarosan jönni fog.- válaszoltam neki. - Nem hittem volna, hogy túl juttok Gerin és Kriszen.- folytatta az alak, aki Zsemlye volt. - Enged el a lányokat, vagy az embereid sorsára jutsz.- szólalt meg Rigó, amire Zsemlye emberei nevetni kezdtek. - Fiúk, hajrá!- szólalt meg Zsemlye, és megindultak 4-en. - 4? Ezt megnyertük.- súgtam Rigónak és Hegedűsnek. - Mögöttetek!- kiáltott fel Dóri a csúszdáról, mire kapott egy ütést az ott őrködő gyerektől. Rigó ideges lett ennek hatására, én meg hátra néztem, két gyerek jött onnan. Megindultam feléjük, majd 2 méterrel elöttük megálltam. Jött az egyik köríves ütéssel, ami elöl elhajoltam és bordán ütöttem, és ahogy egyenesedtem fel, a másik gyerek ütött felém, de a jobb kezemmel fel löktem a kezét a könyökénél és őt is bordán ütöttem. Háta mögé kerültem, és megfordultam, bal könyökömmel tarkón vertem az utóbbi gyereket, aki ettől a földre került. Forudltam a másikhoz, aki orrba vert, neki dőltem a kis fakerítésnek, löktem fel magam, de egy másik ütéssel is szembe találtam magam, amitől a kavicsokra estem. Pörögtem a kavicsokon, majd felálltam, a gyerek egy másik ütéssel jött, de elléptem előle, így oldalára kerültem. Jobb kezemmel tarkójára csaptam, a bal lábammal meg kisöpörtem az ő bal lábát, így a földre került. Befejezésként bordái közé rúgtam. Rigó megindult Zsemlye emberei felé, az első ütött, de könyedén kikerülte és megfogta az ütő kezét, megrántotta és a jobb lábával a lábaiba rúgott, ettől a földre került. A következő köríves ütéssel támadt, abba belefordult és az alkarjával kivédte, a bal kezével pedig fejbe ütötte, megragadta a támadó kezét és csuklófeszítéssel maga mellé dobta a földre, de mire nézte volna a harmadikat, az fejbe rúgta őt, amitől fordulásból hasra esett. Ment volna ártalmatlanná tenni, de Hegedűs mellkason ütötte. Egy köríves ütéssel akarta folytatni, de elhajolt előle, felkapta Hegedűst és a csúszda gerendáinak lökte, ami elég fájdalmas volt neki. Fordult Rigó felé, aki épp a 4. ember nyakába csapódó ütést mért, amitől elesett. Egymás szemébe néztek, Rigó elmosolygot, ami kicsit boszantotta őt, de meghallotta maga mögött a lépteket, megfordult és egy köríves rúgással fejbe akart rúgni engem, de két kézzel megfogtam, bár az ereje kicsit megbillentett. Felemeltem a lábát és előre nyomtam, így a hátára esett. Hegedűs pedig ki lökte magát és két karjával fejbe ütötte. Zsemlye ezt látva futásnak indult volna, de oldalról Máté neki ment ugrásból és ahogy leért Máté lába a földre egy köríves ütéssel fejbe ütötte. Térde rogyott és a nyakát fogta, majd Máté egy csapódó rugással arcon rúgta. - Ezzel megvolnánk.- szólalt meg Rigó lihegve, mire a csúszdáról lecsúszott az utolsó gyerek, én pont elötte álltam így a két lábával sikeresen oldalba rúgott, és a kavicsokon csúsztam vagy fél métert. Az épp felálló Hegedűs fejét megfogta és hozzávágta a csúszda gerendáinak, így harcképtelenné tette. Rigó neki rohant és a csúszda szélének lökte, amin átesett. Állt fel, és Rigó felütéssével találta szembe magát. Ellökte előle magát előre, és gyomorszájon ütötte Rigót, majd az így meggörnyedt ellenfelét hátba vágta, így Rigó is a kavicsokkal találta szembe magát. Máté épp úton volt felé, így őt várta, de nem vette észre, hogy én oldalról lendületből egy ütéssel megyek rá, így az eltalálta és neki esett a csúszdának, Máté pedig felugrott rá és onnan fejbe rúgta, ezzel kiütve őt. Máté a lendületből nem tudott vissza venni így végig csúszott a kavicsokon, így hátára esett, én is térdre estem a fáradtságtól, meg a bordáimat is fájlaltam. - Rigó jól vagy?- kérdeztem tőle. - Ahhh, ez az oltsó nem kellett volna.- felelte, miközbe a hátát fájlalta. Máté pedig kúszni kezdett felénk. Vért köptem, ami nem volt jó hír. Majd a csúszdán hirtelen lejöttek a lányok. Mind 3man el is feledtük, hogy ő értük jöttünk ide. Dóri oda ment Rigóhoz és felültette a csúszdára. Hozzám Fanni jött, aki nekidöntött a csúszdának. Réka oda ment Máté elé és mondta, hogy kapkodja össze magát, de le guggolt rögtön mellé. Timi és Lilla Hegedűshöz mentek, aki kábult állapotba volt, de magánál volt. Ahogy néztük a sebeinket a lányok és öleltek minket, rájöttem, hogy megérte ez a pár lilla folt és vér ezt a nagy bunyót.

2011.08.07. 15:39 Dunedan

Dunedán [214377] Sőtét éjszaka Városba voltam a barátaimmal Mátéval, Rigóval és Hegedűssel. Ültünk a Hiller kinti padján, várva hogy meg jöjjenek a lányok. Már 20 perce késtek, mire Rigót felhívta valaki, elején meg se nézte a számot, hanem a zenére pörgetni kezdte a zenét, ami az Example: Change the way you kissed me volt. Végül a 10. másodpercben felvette, és Dóri szólalt meg benne. Egyike azoknak a lányoknak, akit vártunk. Rögtön felállított engem és kirohant az utcára, hogy hallja mit mond, mi nem tulajdonítottunk ennek nagy jelentőséget. Fél perc múlva visszaszaladt és az asztalra csapott: - Elkapták őket Zsemlyéék!- mondta idegeskedve. - Hogy mi? Ilyen aljas húzásra képesek?- tettem fel rá a költői kérdést. - Ja, és azt akarják tőlünk, hogy a játszótérre menjünk 10 percen belül, csak mi 4en.- folytatta. - Akkor nyomás!- felelte Máté miközben felállt a helyéről. Gyors léptekkel, de sétálva indultunk arra fele. Tippelgettük, hogy vajon mennyien lehetnek, 6an biztosan. Ahogy befordultam a játszótér utcájába ott állt egy kopasz izmos gyerek és kapásból szembe vert, amitől a földre estem. Rigó nem habozva egy bal egyenessel vissza kontrázott, amitől hátradőlt, de komolyabb baja nem lett. Viszont Rigó kint hagyta a kezét, amit megfogott és maga mögé húzta izomból, és a stop táblának nekiverte, amitől rögtön az útra esett. Ezt az időt kihasználva Máté a térdhajlatába rugott a gyereknek, amitől térdre rogyott, Hegedűs meg leguggolt és egy felütéssel állkapcson verte. Ezt kihasználva felállt, de nekidőlt a ház falának. Máté egy egyenes ütéssel fejbe akarta verni, de elvezette a kezét, így a falba ütött, amit rögtön fájlalni kezdett. A kopasz egy köríves ütést mért hegedűsre, de ő kihajolt előle és arrébb lépett. Ütötte volna a következőt, de oldalról a fülébe könyököltem, amitől rögtön összerogyott, majd egy toló rugással a földre küldtem. Nyomta volna fel magát, de Hegedűs megfogta a fejét és kétszer neki ütöte az aszfaltnak. Egymásra néztünk négyen, Rigó épp a fejét fogta, még szédült és fájlalta az arcát. - Legalább, az izmos kilőve közülük.- mondtam lihegve. - Jaa, a többi nem lesz ilyen húzós.- válaszolta rá Máté, aki még mindig rázta a kezét a fájdalomtól. - Na nyomás!- adta a parancsot Rigó és elindultunk. Elértük a templom végét, ami mellett rögtön ott volt a játszótér, bokrok és fák takarásában. - Terv?- kérdeztem. - Oda megyünk, megverjük akik ott vannak, és a lányokat megmentjük.- válaszolta Rigó. - Sokat gondolkoztál rajta?- kérdezte Hegedűs, de mielött válaszolhatott volna, egy gyerek közénk futott és ugrásból vállon térdelte Mátét, majd szembe fordult velünk. Máté nekidőlt a templom kerítésének, de rögtön vissza nyomta magát. - Még mennyien akarnak meglepetés szerűen támadni, de komolyan?- kérdezte Rigó dühösen, amire választ nem kapott. - Őt bízzátok rám, ahogy elintéztem követlek titeket.- szólalt meg Máté. Ezen a támadónk kicsit elmosolygot, de nem szólt közbe. Beleegyeztünk, és indultunk a játszótérre. - Te, engem megversz? Na persze.- szólalt meg végül a támadó, akit Krisztiánnak hívnak. - Csak figyelj!- vágta rá Máté. Krisztián lépett előre, egyet, de nem ütött, Máté tartotta a távolságot, majd végül Krisz nekifutásból támadt egy újabb térdeléssel, de Máté elkerülte, és fordulásból  hátba rúgta egy körívessel. Háttal állt neki, amit Máté ki is használt, csapódó ütéssel  tarkón ütötte, amitől leguggolt és előre esett, de már állt is fel. Ahogy szembe fordult vele, Máté egy egyenessel orrba verte, ettől seggre esett, lehajolt Kriszhez, torkon ragadta és a földnek lökte. Máté felegyenesedett és fejbe rúgta a fekvő Krisztiánt, aki ennek hatására oldalra pörgött és egy kiáltással mutatta ki a fájdalmát. Máté pár másodpercig nézte, ahogy fetreng, de nem állt szándékában folytatni a harcot az ellenfelének. Indult utánunk. Ahogy mentünk a kis fakerítésen be a játszótérre, már 5 alakot pillantottunk meg. A csúszdán meg a lányok hangját hallottuk, ott még egy fiú alakját vettük ki. - Szóval ide értettek, de látom 1 valakinek nem sikerült.- szólalt meg az öt közül a középső. - Épp az egyik emberedet veri. Hamarosan jönni fog.- válaszoltam neki. - Nem hittem volna, hogy túl juttok Gerin és Kriszen.- folytatta az alak, aki Zsemlye volt. - Enged el a lányokat, vagy az embereid sorsára jutsz.- szólalt meg Rigó, amire Zsemlye emberei nevetni kezdtek. - Fiúk, hajrá!- szólalt meg Zsemlye, és megindultak 4-en. - 4? Ezt megnyertük.- súgtam Rigónak és Hegedűsnek. - Mögöttetek!- kiáltott fel Dóri a csúszdáról, mire kapott egy ütést az ott őrködő gyerektől. Rigó ideges lett ennek hatására, én meg hátra néztem, két gyerek jött onnan. Megindultam feléjük, majd 2 méterrel elöttük megálltam. Jött az egyik köríves ütéssel, ami elöl elhajoltam és bordán ütöttem, és ahogy egyenesedtem fel, a másik gyerek ütött felém, de a jobb kezemmel fel löktem a kezét a könyökénél és őt is bordán ütöttem. Háta mögé kerültem, és megfordultam, bal könyökömmel tarkón vertem az utóbbi gyereket, aki ettől a földre került. Forudltam a másikhoz, aki orrba vert, neki dőltem a kis fakerítésnek, löktem fel magam, de egy másik ütéssel is szembe találtam magam, amitől a kavicsokra estem. Pörögtem a kavicsokon, majd felálltam, a gyerek egy másik ütéssel jött, de elléptem előle, így oldalára kerültem. Jobb kezemmel tarkójára csaptam, a bal lábammal meg kisöpörtem az ő bal lábát, így a földre került. Befejezésként bordái közé rúgtam. Rigó megindult Zsemlye emberei felé, az első ütött, de könyedén kikerülte és megfogta az ütő kezét, megrántotta és a jobb lábával a lábaiba rúgott, ettől a földre került. A következő köríves ütéssel támadt, abba belefordult és az alkarjával kivédte, a bal kezével pedig fejbe ütötte, megragadta a támadó kezét és csuklófeszítéssel maga mellé dobta a földre, de mire nézte volna a harmadikat, az fejbe rúgta őt, amitől fordulásból hasra esett. Ment volna ártalmatlanná tenni, de Hegedűs mellkason ütötte. Egy köríves ütéssel akarta folytatni, de elhajolt előle, felkapta Hegedűst és a csúszda gerendáinak lökte, ami elég fájdalmas volt neki. Fordult Rigó felé, aki épp a 4. ember nyakába csapódó ütést mért, amitől elesett. Egymás szemébe néztek, Rigó elmosolygot, ami kicsit boszantotta őt, de meghallotta maga mögött a lépteket, megfordult és egy köríves rúgással fejbe akart rúgni engem, de két kézzel megfogtam, bár az ereje kicsit megbillentett. Felemeltem a lábát és előre nyomtam, így a hátára esett. Hegedűs pedig ki lökte magát és két karjával fejbe ütötte. Zsemlye ezt látva futásnak indult volna, de oldalról Máté neki ment ugrásból és ahogy leért Máté lába a földre egy köríves ütéssel fejbe ütötte. Térde rogyott és a nyakát fogta, majd Máté egy csapódó rugással arcon rúgta. - Ezzel megvolnánk.- szólalt meg Rigó lihegve, mire a csúszdáról lecsúszott az utolsó gyerek, én pont elötte álltam így a két lábával sikeresen oldalba rúgott, és a kavicsokon csúsztam vagy fél métert. Az épp felálló Hegedűs fejét megfogta és hozzávágta a csúszda gerendáinak, így harcképtelenné tette. Rigó neki rohant és a csúszda szélének lökte, amin átesett. Állt fel, és Rigó felütéssével találta szembe magát. Ellökte előle magát előre, és gyomorszájon ütötte Rigót, majd az így meggörnyedt ellenfelét hátba vágta, így Rigó is a kavicsokkal találta szembe magát. Máté épp úton volt felé, így őt várta, de nem vette észre, hogy én oldalról lendületből egy ütéssel megyek rá, így az eltalálta és neki esett a csúszdának, Máté pedig felugrott rá és onnan fejbe rúgta, ezzel kiütve őt. Máté a lendületből nem tudott vissza venni így végig csúszott a kavicsokon, így hátára esett, én is térdre estem a fáradtságtól, meg a bordáimat is fájlaltam. - Rigó jól vagy?- kérdeztem tőle. - Ahhh, ez az oltsó nem kellett volna.- felelte, miközbe a hátát fájlalta. Máté pedig kúszni kezdett felénk. Vért köptem, ami nem volt jó hír. Majd a csúszdán hirtelen lejöttek a lányok. Mind 3man el is feledtük, hogy ő értük jöttünk ide. Dóri oda ment Rigóhoz és felültette a csúszdára. Hozzám Fanni jött, aki nekidöntött a csúszdának. Réka oda ment Máté elé és mondta, hogy kapkodja össze magát, de le guggolt rögtön mellé. Timi és Lilla Hegedűshöz mentek, aki kábult állapotba volt, de magánál volt. Ahogy néztük a sebeinket a lányok és öleltek minket, rájöttem, hogy megérte ez a pár lilla folt és vér ezt a nagy bunyót.

2011.08.06. 18:03 Besszi 206216

Június közepe volt. Az eddig iskolapadban gubbasztó gyerekek nagy örömmel vették tudomásul, hogy egy nyomasztó, hosszú gondterheltelt tanév után végre szabadulhatnak arról helyről ahol eddig idejük nagy részét töltötték. A kiérdemelt szabadságot mindenki máshogy szerette volna tölteni. Volt, aki reményei szerint az egész nyarat a Balaton strandjain mulatta volna, más pedig inkább külföldre vágyott. Valaki elszántan állította, hogy körbe fogja biciklizni a magyar tengert. Egy valami azonban közös volt mindenkiben: Mindenki szerette volna kipihenni a felgyűlt stresszet, két és fél hónapra félredobni a könyveket. Ez velünk is így volt, természetesen. Miután hazajöttünk az utolsó tanítási napról, mikor könyveket kellett vinni, a hátizsákunkat a sarokba dobtuk, azóta ott porosodik. A nyár azonban nem tartott sokáig. Június vége felé a hőmérséklet egyre csak csökkent, az eget egyre inkább felhők vették uralmuk alá, eltakarva a napfényt és a belőle áradó meleget.A levegő egyre hidegebb lett, olyannyira, hogy az idő lassan nem is nyári, hanem őszire emlékesztetett, annyi külömséggel, hogy a fák lombjai nem sárgultak el, nem hullottak le. Így strandra sem lehetett elmenni, mivel a víz igencsak lehűlt. A szomorú kilátások mellett azzal vígasztaltuk magunkat, hogy végre valahára van idő unatkozni is. A borongós, szürke idő kezdete után egy héttel végre jó híreket kaptunk. Apa beállított egy jó nagy kupac katalógussal a kezében és kijelentette, hogy nyaralni megyünk. Juditon (a húgomon) és rajtam is izgalom lett úrrá. Végre megyünk nyaralni! A kellemes meglepetés után a család mind a négy tagja kezébe vett egy katalógust és böngészni kezdte. Az oldalakon szebbnél szebb szállodák és helyek voltak, azonban csak egyet választhattunk ki, olyat ami mind a nyégyünknek, minden szempontból megfelel. Persze engem és Judittot javarészt a szállodá által nyújtott lehetőségek érdekeltek, anyát és apát inkább a bazárok nagysága (, én pedig  sosem értettem meg miért jó 45 fokban egy bazárban sétálni, ahol az eladókat valósággal lehetetlen lerázni). Végül találtunk egy szállodát, ami mindennek megfelelt, ráadásul közvetlen az óceán mellett volt. A szóban forgó szálloda a Kanári szigetek egyikén volt, méghozzá Grand Canarián. A repülő út öt órás volt, anya nagyon rosszul viselte, mivel fél a repülőn. A hajó utat azért nem vállaltuk mert apa tengeri beteg és hát valakinek engedni kell. Így arra jutottunk, hogy inkább mennyünk repülővel mivel az ezerszer rövidebb. A szigeti repülőtérre landolva az utasok megtapsolták a pilótákat, majd mikor megállt a gép, a felük távozott. Mi még maradtunk, ugyan is ez még nem Grand Canaria volt. Még csak Tenerifén landoltunk, az egyik szomszédos szigeten. Átszállás után megkezdtük a hátralévő 10 perces utat. Mikor a gépünk végre földet ért mindenki felállt és elindult az ajtó fele. Ahogy kinyílt az ajtó hatalmas hőség, sós levegő áradt be a gépbe. Az ellenőrzések után ki-ki a maga szállodájához vezető túristabuszba szállt fel, hogy végre túllegyenek a fárasztó utazáson és lepihenhessenek. A buszban végre közelebbről is megszemlélhettem a tájat. Volt olyan rész ahol sűrű pálmafák telepedtek meg, máshol inkább csak magányos kaktuszok voltak, a végtelen vörös szemű homoktengerben. Mikor a busz part mellett ment, végre megpillanthattuk a lágyan hullámzó, kristálytiszta óceánt. Megérkeztünk. Miután a recepción lefoglaltuk a szobát és felvitték a bőröndjeinket az ezután egy hétig otthont adó szobába, elkezdtük feltérképezni a szállodát. Az hatalmas, volt, nem is tudtuk, hol kezdjük. Volt, legalább 2 étterem, a bárok az egész szállodát körülvették, a programok, helyiségek sokaságát egyenlőre űgy tűnt, hogy lehetetlen kimeríteni. Később azonban már nem is tűnt lehetlennek, ugyanis, mikor egy nap múlva csónakkal húzva, arról elrugazgodva sárkányrepülővel szeltem az óceán felett, úgy éreztem, bármire képes lennék ezek után. Adrenalin löket áradt szét a testemben, hirtelen úgy éreztem, nem vagyok magamnál, hogy ilyet vállaltam. Később azonban nem bántam meg a döntésemet, bár lehet, hogy többet nem mernék felmenni. Az állandóan ragyogó nap csak tetézte a jókedvünket. Hangos csobbanással kísérve ugrottunk bele a medence hűsítő vizébe, ahol jó pár órát eltöltöttünk. Körbejárva szállodát jó pár bárba benéztünk ahol ingyen lehetett hot-dogot, hamburgert kapni, hogy csak kettőt említsek a sok közül. Persze innivalóból se volt hiány, a bárok mellett friss gyümölcslevet lehetett a poharakba tölteni, emellett a kávézókban szintén ingyen kaptuk, a koktélokat shakeket. A programok éjfélig nyúltak, a rengeteg műsorba nem lehetett belefáradni, esténként a óceánban gyönyörködtünk. A bazárok sem maradhattak ki a programból, vonakodva bár de ide is elmentem. A szállodán kívül még voltunk delfin papagáj és fóka-showkon és benéztünk az aqua parkba is. Ez a hét volt ebben az évben a legszebb, legeseménydúsabb a számomra, sose felejtem. A nyaralás végével összepakoltunk és elindultunk a borongós de mégis honvágyat ébresztő Magyarországra.

2011.08.06. 17:02 MC Csipy (75730)

Az én legszebb nyári emlékem: Itt az idő! Idegesen járkáltam fel-alá a hangszeremmel a kezemben, miközben a szívem a torkomban dobogott. Nagy volt a tét, és nem akartam, hogy rajtam bukjunk el. Körülöttem mindenki pakolt, öltözött vagy már éppen befújt. -Hangolnánk, ne fújj már!- hallottam a megszokott kiáltást. Ettől még gyorsabban kezdett el verni a szívem, de ahogy ürült a kis terem kezdtem megnyugodni.  Ahogy én is hangoltam, és kiléptem a szabadba újabb össze-vissza futkosó zenészekbe botlottunk. Senkit nem hallhattunk játszani, olyan sűrű volt a programunk, így nem tudtam viszonyítani, de felszínre tört bennem egy érzés, hogy jók leszünk. Ez az érzés megmaradt, mégis félve kissé esetlenül léptem fel a színpadra, ahol elfoglaltam a helyem, majd még vetettem egy pillantást a szomszédomra, de ahogy felkonferáltak minket, megszűnt körülöttem a világ. Csak a kottát figyeltem, nem számított semmi, csak éppen az a hang, amit játszanom kell, a kapcsolatom a külvilággal teljesen megszakadt, éppen csak arra eszméltem fel, hogy elkezdett esni, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is ment. Egyetlen egyszer volt alkalmam a zsűri felé pillantani, de olyan pókerarccal ültek ott, hogy képtelen voltam bármit is leolvasni róluk, pedig jól tudtam, a kötelező darabban elkövettünk egy hatalmas bakit, de vagy észre sem vették (amit kétlek), vagy hiába játszottuk még ugyan azt, már nem törődtek az előző tételben elszúrt résszel.  Ettől eltekintve elégedetten pakoltunk vissza a buszba, hiszen, minden remekül sikerült, és én is kezdtem lenyugodni. A délután további részét némi találgatással, kis ismerkedéssel, és feszült várakozással töltöttük, de estére oldódott a  hangulat. Éppen egyedül ácsorogtam, mire éreztem, hogy valaki a hátam mögött áll, s ahogy megfordultam, kiderült, helyesen gondoltam. A magas, sötét hajú, barna szemű volt szólamtársam volt az. -Egy közös kép?-kérdezte, mire én bólintottam.-Mosoly!-mondta, és felemelte a gépet, majd ahogy elkészült megnézte.- Jobb lett, mint z előző!-állapította meg. - Gyere egy kicsit!-mondta, mire újra feltűntek a többiek. Mire azonban észrevettük volna, már rég a vár parkjában sétálgattunk, sehol egy lélek... Még soha nem beszéltünk ilyen nyíltan, soha nem éreztem ilyet. Minden tökéletes volt: az égen nem ragyogtak csillagok, hiszen a délután viharos idő megmaradt, nem volt ott a herceg, csak egy barát, de ha megláttam volna egy hullócsillagot, nem tudtam volna mit kívánni.  Visszaérve további szórakozás vette kezdetét, hiszen ebben az egyben soha nem szenvedek hiányt, ha a zenekarral utazom valahova.  Amikor azonban elérkezett az eredményhirdetés, hirtelen feszült csend lett, csak egy erősen illuminált állapotban lévő zenészünk nem érezte a helyzet komolyságát, aki minden áron abban a pillanatban akarta megtudni, hogy hány éves is vagyok, mire én alig tudtam megkérni, hogy maradjon végre csendben. Ahogy osztották a dicséreteket, a különdíjakat (melyekből kettőt mi zsebeltünk be) egyre fullasztóbb lett az izgalom. Mondták sorban a helyezetteket, de mikor a tényleges győztes következett, mintha legalább fél óráig tartott volna, de mikor kimondták, őrült visongás közepette törtünk be középre, miközben a karnagy átvette a díjat. Ahogy hátulról meglöktek, hogy induljak, és bemasíroztunk a színpad elé, majd gratuláltunk egymásnak, egy különös érzés-kombináció uralkodott el rajtam, egyrészt nagyon boldog voltam, másrészt előtört a másfél nap alatt felgyülemlett feszültség, de ahogy egymás nyakába borulva ünnepeltünk, már nem érdekelt az előző napi pechsorozatom, hogy milyen ideges voltam, mikor a gondosan lefűzött kottáim a fellépés előtt szétcsúsztak, vagy hogy leborult a kottaállványom, vagy hogy a csomagtartóajtajába bevágtam a fejem. Mindennel együtt ez egy örök emlék marad, a legelső versenyemről.   írta: MC Csipy

2011.08.06. 14:45 Ametiszt [99787]

Utazzunk! Irány Korzika!   Régóta áhítoztam már arról,hogy egy trópusi szigeten töltsek pár hetet! Ez melett imádtam a francia nyelvet. Nővérem,ennek kersztezésében él. Franciaország alatt van egy sziget, Korzika. Már ott élnek 2,5 éve. Most pedig Anya és én (Apukám éppen Németországban dolgozott) úgy döntöttünk,nővérem aggitálására. Felhúzzuk a nyúlcipőt és nekikerekedünk ,hogy 2 országot átszelve majd kompra ülve eljussunk Korzikára. Hát az utazás alatt botlottunk nehézségekbe... De ki gondolta volna, hogy Olaszország nem is olyan napfényes. Na meg,hogy Padovában könnyű elveszni... Hétfő 7 óra: Elindultunk! Ott hagyva édes,nyugodt Magyarországunkat nekivágtunk az ismeretlennek. Szlovénián keresztül Olaszországba. Még pedig Livorno-ba és onnan komppal Bastia-ba érkezünk. Na de álljunk meg egy percre. Ez nem ment ám ilyen könnyen. Szlovéniát simán túléltük. Élveztem a rengeteg 2 km nél nagyobb alagutakat. Na de Olaszország. Láttad már biztosan,hogy azt írják napfényes Olaszország. Hát... Én tudnám ezt cáfolni. Elkapott minket Ferrara-nál egy hatalmas jégeső majd vihar. Cak esett,esett és esett... Aztán, amikor már azthittük,hogy túl vagyunk a nehezén?!?!? Hát persze,hogy elvesztünk Padovában.  Majd amikor kijutottunk,az autópálya útvesztőjében vesztünk el. Majd megint amikor Pisa-t kerestük. Ez összesen 3. Nehéz út volt. Elárulok nektek egy titkot. Nekem jó az alvókám, és hát Olaszországot naggyából végigaludtam. Votl még több érdekessebnél érdekesebb dolog... Csak hát... Na de mindegy.  Kedd reggel 7 óra: Megérkeztünk a kikőtőbe. Juhééé! Tudjátok,én nem láttam a  tengert soha. Mindig vágytam rá. Akkor,amikor meg pillantottam. Voltatok már szerelmesek?  Na ez olyan érzés... A sós levegő símogatja a szíved. Az érintésbe pedig belebizseregsz. Az volt életem egyik legszebb pillanata. Amikor az autót és minket felraktak a kompra, még gyönyörűbb látvány tárult elém. A nyílt tenger. Tudjátok,ezt hívják szerelem az első látásra-nak. 4 óra a kompon... Csodálatos! Hát... amikor leszálltunk. El ámélkodtunk a hatalmas pálmafáktól. Aztán egy 2 órás hajtúkanyaros út után,amit szerencsére épségben túléltünk. Odaértünk Ajaccio-ba ahol még gyönyörűbbek voltak a növényyek,és még a tenger is. Kárpótolt minden nehézséget amit az út során összeszedtünk. Remélem,mindenkinek volt és lesz az életében ilyen gyönyörű pillanat. Mert lehet,hogy ez a pillanat több órás. De attól méf felejthetetlen !

2011.08.06. 12:36 Ezveletth

A viharban! Barátomal Síófokon nyaraltunk. Első nap gyönyörűen sütött a nap és egész végig kinnt strandoltunk. Másnapra viszont nagyon beborult az idő és hatalmas szélviharok voltak. Barátommal Siófok kikötőjénél voltunk. Barátom kitalálta, hogy menjünk sétahajókázni. Én tudtam, hogy nem jó ötlet, mert ő nagyon félős, de hiába mondtam neki annál inkább beakarta bizonyítani, hogy ő bírja. Felszálltunk a hajüra és már az első hullámok akkorát dobtak rajtunk, hogy 10 perc múlva kikellett jönnünk a parta. Végül a nekem lett igazam és a barátom egy életre megtanulta az esetet:)

2011.08.06. 11:39 Negró :) [333763]

Goldie nagy fürdése Egy meleg nyári napon úgy döntöttem: megfürdetem az én kutyusomat,hogy lehűljön egy kicsit.Goldie-t már a locsolócső kihúzásakor is teljesen megszállta a kisördög,és óriási köröket futott az udvaron. Mire a babakád már félig megtelt vízzel,végre lenyugodott,és lassan de biztosan,megközelítette azt.A két kezemet beletettem,hogy lássa,hogyan is kell belelépni.Azonban Goldie még félt.Odaálltam mellé,és bíztattam.Még így sem  akart belemenni.Ekkor támadt egy ötletem.Megfogtam mellső lábait,és beletettem a babakádba.Rögtön megtetszett neki a pancsolás ötletete,és beledugta a fejét a vízbe.Ezután már nem bírt ellenállni: a hátsó lábaival is belelépett,majd rögtön le is ült.Egyátalán nem zavarta,hogy még egy kicsit hideg,boldogan engedte hogy lefröcsköljük egy kis vízzel.Miután a mosdatás véget ért, kisegítettem a babakádból.Azon nyomban megrázta magát én pedig csurom víz lettem! Goldie elvonult egy betonos,árnyékos helyre,ahol  el is aludt.Egy órával később megszáradt,és újra bolondogan futkározott a kertben. Azóta imádja a fürdést,és ha a kád megtelt esővízzel,képes akár magától is beleülni egy időre :)   Egy kép róla,és rólam:

2011.07.30. 16:32 Dunedan

Dunedán [214377]   Az életmentő   Egy napon Máté elvitte sétálni a kutyáját Szolnokon, a Tiszaligetbe. Haza fele menet a Tiszavirág gyalogoshídon ment, amikor egy nagyobb méretű állatot látot állni ott, de olyan távolságból nem nagyon izgatta, inkább hallgatta tovább az MP3-mát és néha az ugrándozó Németjuhász kutyájának a kobakját simogatta. Amikor közelebb került az állathoz, érezte, hogy a kutyája, Rex nagyon ugrándozik és már ugatni is kezdett. Ekkor felfigyelt az elötte álló lényre, amit felismert, hogy az egy Puma. -Azt meg hogy?- kérdezte magától, de hirtelen rohanó lépésben rátámadt a Puma. Máté hátra lépett egyet és az arca elé emelte a kezét, de a kutyája oldalról nekiment, így Máté mellé került a Puma, de Rex rögtön közéjük állt. A Puma vészjóslóan nyávogott egyet és karmával pofán ütötte a kutyát, amitől nyüszített egyet, de továbbra is Máté elött maradt. Jött a következő vágás, de ezt a támadását úgy akadályozta meg, hogy beleharapott a támadó mancsába. Erre a Puma a fájdalomtól a másik elülsőlábával pofán karmolta a kutyát, de nem engedte el, sőt előre nyomta a Pumát, amitől hátára esett. A nagymacska veszettül rúgdosni kezdte, aminek hatására a kutya kénytelen volt elengedni és oldalra esett. Nyüszített egy párat, vérzett egy pár helyen. A puma újra talpon volt, de sántított. Közelebb ment a kutyához, aki tehetetlenül, néha oda ugatott neki. Rárohant, de mielött a végzetes harapással megölte volna, Máté egy jobb oldali köríves rúgással hasba rúgta a Pumát. Ettől meghátrált, rá sziszeget Mátéra, erre egy oldalsó rugást intézett a Puma felé, de ez elöl hátra ugrott. Hátrálni kezdett a Puma, végül sántítva megfordult és ahogy csak tudott futott el. Máté oda fordult a kutyájához, aki nyüszített a sebei miatt. Karjába vette és futni kezdett a legközelebbi állatorvoshoz. Bevágott mindenki elé, és oda adta az orvoshoz. Fertőtlenítette a sebeit, bekötötték és haza küldték. Így mentette meg Rex a gazdája életét, és így segített Máté a kutyáján.

[639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]